Fejezetcím: A tiltott fejezet
Szereplõk: más szereplő, Voldemort
Jellemzõk: Sötét, Akció/Kaland, Horror
Osztályozás: 14
Figyelmeztetések: Kínzás
Leírás: Belláék nyomokra bukkannak a Dementorkészítésben. Közben a nagyvilágban is zajlanak az események... Mi titka van a 8. fejezetnek?
Kellemes olvasást :)
Bellatrix vizsgái egészen jól sikerültek, persze, tanulhatott volna kicsit jobban is, de számára elég volt mindenből a közepes átlagot nyújtania, nem törekedett a legjobb tanuló posztjára Pitonnal ellentétben, aki mindig mindenből a legjobb volt.
A dicső Black család sarja ugyanúgy tanult a második, és a harmadik évben is, nem állt szándékában változtatni ezen senki kedvéért. Másodévesen a lány fogadalmat tett, hogy soha többé nem nyitja ki Tom Denem naplóját, mert csak bajt okozna vele.
Harmadik tanéve elején azzal foglalta le magát, hogy Narcissának megmutatta a kastélyt, mivel az elsős kislányt nagyon érdekelte a hely, és most először tapasztalatlanabb volt Bellatrixnál valamiben, ezt muszáj volt az idősebb testvérnek kihasználnia.
Harmadik évének egyik délutánját éppen Perselusszal, és egy kviddicsmeccs megtekintésével töltötte, annak ellenére, hogy sem ő, sem pedig Perselus nem szerették ezt a sportot. Ezt a tényt azonban nem verték nagydobra, mert a Roxfort közkedvelt sportjának nem szeretését hangoztatni őrültségnek tűnt volna az iskola falai között.
Bár számos diák kitárgyalta már egymás között, hogy érthetetlen, mit lehet annyira szeretni a kviddicsen, amikor az annyira unalmas egy sportág, a tanári kar imádta a meccseket, és velük senki sem akart konfrontálódni.
Meccs közben Bella már félig elbóbiskolt, amikor a tömeg felerősödő hangja hirtelen felriasztotta. Perselus ijedten mutatta a lánynak, hogy a cikesz éppen feléje közeledik, még pedig olyan gyorsan, mint a villám, szinte alig lehetett látni.
- Ugorj! - kiáltott rá Perselus, de a lány nem mozdult. Akkora tömegben képtelen lett volna vetődni, különösen a legfelső sorban, és a cikesz is túl közel volt már ahhoz, hogy el tudjon ugorni, ezért inkább felállt, és megpróbálta elkapni a labdát.
A cikesz egyenesen a lány magasra emelt markába röppent, ahogyan azt eltervezte. Igen ám, de a feléje közeledő fogó is kiszemelte magának a labdát, seprűjén egyenesen Bella felé repült, és nyilvánvalóan nem tűnt fel neki, hogy a lány már jóval előtte elkapta a labdát.
A fogó nem tudott lefékezni, bár úgy látszott, nem is nagyon akart. Seprűjének nyele fejen találta Bellát, a fogó elvesztette az uralmát járműje felett, és a lánnyal együtt ő is a földre huppant. Szédelegve feltápászkodott, felkapta a földről seprűjét, kikapta Bellatrix kezéből a cikeszt, és a pálya felé imbolygott.
Perselus feltámogatta a porban fekvő Bellatrixot, és leültette egy padra.
A lány kissé szédelgett a fejébe hasító fájdalomtól, de pár pillanat alatt erőt vett magán. Egy percig sem akart tovább maradni, a végén még megöli őt egy eltévedt gurkó…
Felállt, tett pár lépést, és eközben szorgalmasan törölgette az arcába csorgó vércseppeket.
Pár lépés után azonban ismét megszédült, és ezúttal Perselus karjaiba hanyatlott.
- Nem tudom, mi lett volna, ha nem kapsz el – lihegte, miközben hagyta, hogy Piton visszaültesse a padra.
Miután a lány teljesen magához tért kábulatából, és a meccs is véget ért, a csapat kapitánya termett ott előttük, összefont karokkal.
- Tisztában vagy vele, hogy megszegted a kviddics legfőbb szabályát? SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT SEM ÉRHETSZ A LABDÁHOZ! - rivallt rá.
- Akkor hagynom kellett volna, hogy kiüsse a szemem? - feleselt Bella.
- Azért… ügyes voltál - enyhült mosolyra a haragos fiú.
Bellatrix meglepődve nézett rá, mindenre számított, csak erre nem, mi ez, valami bocsánatkérés féle?
- Csatlakozhatnál a csapathoz! Na, mit szólsz? - rázott vele kezet a fiú.
- És milyen poszton játszanék?
- Természetesen a fogóén. Abból sosem lehet elég jót kifogni, de te bámulatos voltál! - ajnározta tovább.
Bella úgy tett, mintha erősen gondolkodna, hogyan is döntsön, de a fejében már régen megszületett a válasz.
- Nem.
- Miért? - a kapitány nyilván nem szokott ahhoz, hogy nemet mondjanak neki.
- Nem érdekel ez a gyerekes sport.
- Jó, de fontold meg! Hamarosan lesz a válogatás, és köztünk legyen szólva: Barnabas úgyis ki akar szállni, mert a gyógynövénytan nem az erőssége, ha érted...
Bellatrix homlokából egyre erősebben csorgott a vér, ezért se szó, se beszéd, nem szólt többet a fiúhoz. Perselus megtámogatta a szédelgő lányt, és felkísérte a klubhelyiségbe, hogy ott végre fekvő helyzetbe tornázhassa magát, melynek hála hamar jobban lett, fejfájása megszűnt, és már szédülés nélkül is lábra tudott állni. Úgy gondolta, elég jól érzi magát ahhoz, hogy végigolvassa a „Dementorkészítés” című könyvet, és végre elkezdhessen azon gondolkozni, vajon hogy semmisítse meg azt. Már csak egy fejezet volt hátra: a nyolcadik, legutolsó. Nem lehet olyan hosszú, itt az idő, ha végigolvasta, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül pusztíthatja el, vagy csak teheti olvashatatlanná más számára.
A nyolcadik fejezet elejére lapozott, amelynek első oldala merőben eltért a többitől, nem volt rajta más, mint egy figyelmeztetés, nagy piros betűkkel. Rögtön megállapította, hogy azt régen írhatták, valószínűleg vérrel, csak az írás már feketére száradt a papíron.
„FIGYELEM: E könyv utolsó fejezete brutális, és lényegre törő; az emberek többsége meg sem értené, ezért varázslat védi. Meg kell fejtened az alábbi rejtvényt, ha el akarod olvasni:
„Irányítod, kínzod, és végzel vele egyszerre,
Így kinyílik a könyv titkos fejezete.
Tiltották, hát jól figyelj, óvatosan kezeld!
Ha nélküle intézed, elveszted az életed!”
Bellatrix most ébredt rá az igazságra, melytől eddig nagyon messze állt, anyja a rejtvény megfejtése nélkül kezdte el a fejezetet, és ezért halt meg, nem Voldemort keze, vagy pálcája által.
Először Bella is úgy ítélte meg, hogy ez csak átverés lehet, de mire a szöveg végére ért, egyre biztosabb volt abban, hogy a figyelmeztetést ajánlott komolyan venni.
- Mi lehet olyan fontos, hogy így kell védeni? - kérdezte valamivel később Perselust.
- Ha megfejtjük a rejtvényt, kiderül – mondta a fiú, miközben a lapon lévő szavakat tanulmányozta. – „Irányítod, kínzod, és végzel vele egyszerre?”
- Talán varázsigék lehetnek, melyeknek ez a hatása - tippelt Bellatrix.
- És azokkal nyílik? Valószínűleg akkor egyszerre kell elmondani három bűbájt, de melyek lehetnek azok?
- Nem tudom, soha nem hallottam még ilyesmiről.
- Nézzük csak tovább! - javasolta Perselus. „Tiltották, hát jól figyelj, óvatosan kezeld!” Most csak tippelek, de mondjuk… tiltott varázsigék?
- Okos meglátás! - nevetett Bellatrix szemrehányóan. - Egyszerre kell elmondani három tiltott varázsigét.
- De az lehetetlen! - sopánkodott Perselus.
- De azt nem mondták, hogy egyedül kell elmondani - mosolyodott el kajánul Bella.
- Jó, ez eddig rendben van, de hát mi nem tanultunk ilyesmiket, és olyat is hallottam már, hogy az Azkabanba zárták azokat, akik ilyen tiltott varázsigéket alkalmaztak…
- Nyugi, ezt megoldom. Van egy titkos fegyverem, senki sem fog megtudni semmit.
- Mi az a titkos fegyver?
- A Titkos Fegyverből mit nem értettél? - kuncogott Bellatrix. – Na, jó, elárulom. Orionéktól minden évben kapok a szülinapomra varázsbogyót. Finom az íze, és ha megeszed, iskolán kívül is varázsolhatsz egyet úgy, hogy nem jön rá senki, mi volt az. Nem nagyon hallhattál róla, mert be van tiltva.
- De, már hallottam a hírét, jó kis cukor, és állítólag az íze is finom. Na, visszatérve a varázsigékhez… kérdezzük meg a tanárokat, ők biztosan tudnak róluk!
- Ha eddig nem mondták el, biztos megvolt rá az okuk. Túl feltűnő volna rákérdezni. Nem lehet, más módot kell találni!
- Mégis mit?
- A könyvtárban biztos van a varázsigékről valami - találgatott Bella.
- Csak a zárt szekcióban, de oda nem mehetünk be. Egyéb ötlet?
- Megkérdezhetnénk Tomot. Ő sok mindent tud.
- Nem azt mondtad, hogy nem nyúlsz a naplóhoz többet?
- De, igazad van - lohadt le a lelkesedése egy pillanat alatt.
Ám akkor hirtelen eszébe jutott a karácsonyi ajándéka. Könnyedén besurranhatna a tiltott szekcióba a köpeny segítségével, nem látná meg őt senki.
Aznap este sikeresen be is osont a könyvtár zárolt részlegébe, majd, miután alaposan körülnézett, és nem látott senkit a közelben, leemelte a köpenyt a fejéről, majd kontyba rakott hajkoronájából előhúzta a pálcáját.
Fényt gyújtott, és elkezdett keresgélni. Katonás rendben sorakoztak a polcok egymás mellett, egy polcon legalább hatszáz könyv lehetett, ezért Bella a keresésnél egyszerűbb megoldást választott.
- Invito, sötét varázsigék! - suttogta.
Talán az izgatottság tette, hogy nem vette észre, a tucatnyi könyvet e címszó alatt. Könyváradat terítette be, magában káromkodva, nagy zajt csapva kászálódott ki alóluk. Párba belelapozott, de semmi használható információra sem lelt a több ezer oldalból.
- Invito, tiltott varázsigék! - próbálkozott újra.
Szűkült a kör, ezúttal csak hat könyv röppent az ölébe. Egyik sem írt a tiltott varázsigék használatáról, csak képek voltak bennük azkabani rabokról; olyanokról, akik alkalmazták a varázsigéket gyanútlan áldozataikon.
Visszapakolta a könyveket a polcokra, majd a fejére húzta a köpönyeget, és letaglózva kifelé indult. A sötétben a lába véletlenül beleakadt az egyik polcba; az felborult, és dominószerűen döntötte magával a többit is. Az összes könyv a földre esett; a könyvtár romokban állt miatta.
Bellának nem volt ideje rendet rakni, mert a zajra a tanárok is felfigyeltek, így észrevétlenül kiosont a könyvtárból, és felrohant a klubhelyiségbe, ahol végre kifújhatta magát. Kisvártatva síri csendben belopakodott a hálóba, nehogy felébressze társait. Le akarta venni a köpenyt, de nem tudta, annyira megrémült a belőle váratlanul kiáramló fénytől. A ruhán lassan kirajzolódott egy szöveg, amit megszállottan igyekezett kibetűzni. Elege volt már a különféle rejtvényekből, de ez a szöveg világos, és érthető volt:
„Albus Dumbledore tulajdona”
Bellát meglepte a tény, hogy a köpeny egykor Dumbledore tulajdonában volt.
Első gondolata az volt, hogy visszaszolgáltatja a professzornak, de aztán meggondolta magát; ha Piton akaratlanul is meglopta az igazgatót, akkor nagy bajba kerülhet, ha tettére fény derül.
Legjobb lenne, ha…
Gondolatai elakadtak, és ami ezt okozta, az semmihez sem volt fogható: Dumbledore rontott be a helyiségbe.
Bellatrix gyorsan a takarója alá rejtette a köpenyt, és alvást színlelt, nehogy lebukjon császkálása miatt.
- Felkelni, mindenki, gyorsan! - kiáltotta az igazgató rémülten.
A békésen szundikáló diákok álmosan kászálódtak ki az ágyaikból. Bella követte példájukat, és ásított párat, miközben lomhán kikászálódott vackából.
- Meg kell kérjelek benneteket, hogy vonuljatok a Nagyterembe, sürgős mondandóm van.
Az álmukból felvert tanulók zombikként tántorogtak a kijelölt helyiség irányába.
Bellatrix tartott tőle, hogy a könyvtárban történtek miatt történik ez az egész, és meg akarják büntetni a tettest, aki ő volt.
Dumbledore csak akkor kezdett beszédjébe, amikor már mindenki megérkezett egytől egyig:
- Ne haragudjatok a késő esti zavarásért, de két nagyon fontos dolgot szeretnék megosztani veletek.
Bellatrix nyelt egyet, és lélegzetét visszafojtva várta a fejleményeket.
- Az első talán a legkevésbé lényeges: valamelyik bárdolatlan maguk közül az éjszaka folyamán betört a könyvtár tiltott részlegébe, ahová diák engedély nélkül nem teheti be a lábát, és szinte porrá zúzott mindent odabent. Erre később még visszatérünk, és alapos nyomozásba kezdünk, hogy megtaláljuk a vandált, büntetése pedig épp olyan súlyos lesz, amilyennek az efféle tett minősül.
Bellatrix nem hitt a fülének, hát lehetséges, hogy ekkora szerencséje legyen, és valaki még inkább említésre méltó dolgot tegyen?
- A második dolog már sokkal komolyabb ügy, ezért figyelmeztetni szeretnélek benneteket, hogy ne vegyétek félvárról! Tudomásunkra jutott, hogy Tudjukki ma este elfoglalta a Mágiaügyi Minisztériumot. A Roxforttal határos városokat, falvakat ellepték a halálfalók. Ez azt jelenti, hogy amíg nem rendeződik a helyzet, a roxmortsi kirándulások elmaradnak.
- Perselus, hallottad ezt? - suttogta Bella ijedten.
- Igen - válaszolt a fiú.
- A minisztert megölték. Tudjukki vette át a helyét - folytatta Dumbledore sápadt arccal. – Az iskolába aurorokat, és dementorokat hívtam, hogy megóvjanak minket. Ezúton pedig szeretnélek megkérni titeket arra, hogy ne császkáljatok felelőtlenül az épületben.
Az igazgató ezzel be is fejezte mondanivalóját. Aludni küldte a diákokat, de ezek után senki szemére nem jött álom. A tágas ablakból pedig jól látszódott, hogy odakint történik valami, csak senki nem meri megnézni.
- Tűz van - állapította meg Perselus.
- A Tiltott Rengeteg felől jön - suttogta Bella, arcát a vastag ablaküvegre tapasztva a klubhelyiségben.
Bellatrix, maga sem tudta, miért, de vállalkozott rá, hogy közelebbről is szemügyre vegye a lángokat, Perselus pedig kénytelen volt követni, hiszen fogalma sem lehetett róla, miféle öngyilkos akcióra készül épp a lány. Magukra öltötték hát a láthatatlanná tevő köpenyt, és meg sem álltak a Tiltott Rengetegig.
A sötétben szürkésen gomolygott a füst felfelé, a szél a tüzet szerencsére a Roxforttal ellenkező irányba terelte, de Bellatrix egyre bentebb merészkedett. S bár a lángok sok hőt termeltek, Bellatrix fogai mégis vacogtak.
- Minek jöttünk ki? - pánikolt Perselus.
- Ki akarom deríteni, mi folyik itt! Mire jó ez Voldemortnak? Meg kell állítanom, elegem volt belőle, nem teheti tönkre mások életét!
- A baj már megtörtént, nem tehetsz semmit!
Bella nyakig beburkolózott a talárjába, próbálkozása a hideg kiküszöbölésére nem volt túl hatásos, érezte, hogy egyre inkább átjárja testét a cudar időjárás.
Bellatrix előrántotta pálcáját, és az abból kilövellő hatalmas vízsugárral próbálta oltani a tüzet, mely neki hála nem terjedt tovább a Roxfort irányába. Bellatrix és Perselus lekuporodtak egy terebélyes fa tövébe, hogy a lány kifújhassa kicsit magát a sok erőlködés után.
- Jól vagy? - kérdezte a fiú.
- Persze! - Bellán látszott, hogy majd megfagy, de ezt próbálta titkolni.
Perselus felvont szemöldökkel rámeredt a didergő lányra.
- Na, jó, kicsit félek. Anya azzal rémisztgetett kiskoromban, hogy itt rettenetes szörnyetegek élnek. Tudom, elbánnék velük, de mindig is rettegtem a vérfarkasoktól, és ma ráadásul telihold van… - nyögte szerencsétlenül.
- Ne félj, megvédelek - hősködött a fiú.
- Nem kell engem megvédeni! - csattant fel a lány. – Minek nézel engem? Egy gyenge kislánynak? Hát, nem vagyok az, tudd meg! És jó lenne, ha végre leszállnál rólam!
Perselus bocsánatot kért, és elismerte, hogy felettébb gyerekesen viselkedett, nem hozzá való volt ez a macsós duma.
- Fázom - terelte el a szót Bella, és hatalmasat ásított. Szemei elnehezedtek, és nemsokára az igazak álmát aludta.
Mikor felriadt, észrevette, hogy Perselus talárja is rajta pihen takaró gyanánt. A fiú átölelte, és gyengéden simogatta a vállát, melytől az csak még libabőrösebbé vált.
Bellatrix nem húzódott el, csak pislantott párat, majd újra becsukta a szemét. Már majdnem visszaaludt, amikor rémisztő zajok ütötték meg a fülét. Nem hagyta nyugodni a dolog, annyira közelről jöttek. Bár remekül érezte magát Perselus karjaiban, a hangok mellé társuló vicsorgástól, és morgástól kiröppent a szeméből az álom.
- Perselus! - súgta oda a fiúnak.
- Hmm? – kérdezte az, és még jobban magához húzta a lányt.
Bellatrix zavartan húzódott még közelebb hozzá.
- Van itt valami - motyogta, s körbenézett a fák között. Tekintetét egy közeli, terebélyes bokorra meresztette, ahonnan egy rémisztő szempár meredt rájuk.
- Fuss! - kiáltotta Bellának.
- Mi az?
- Egy vérfarkas. Biztos a tűz vonzotta ide.
A lény végszóra kiugrott a bokorból, és rögvest rájuk vetette magát.
Perselus előkapta a pálcáját, és rontást küldött a teremtményre, aki azonban Bellára ugrott, ledöntve a lányt a lábáról. Vicsorogva fölé hajolt, csorgó nyála Bellatrix arcára folyt.
- Segítség! - ordított torkaszakadtából Piton, mikor látta, hogy a vérfarkas elkezdi tépdesni Bellatrix mellkasán a ruhát.
A lány tehetetlenül vergődött a farkasember szorításában. Most már megbánta, hogy a hátsó zsebébe rakta a pálcáját.
Az állat hirtelen felpattant, rémülten kémlelte az erdőt, majd egy vonyítás kíséretében gyorsan elmenekült.
A fák közül Rubeus Hagrid, a vadőr lépett ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése