Fejezetcím: Feltételezett vég
Szereplõk: más szereplő, Voldemort
Jellemzõk: Általános, Dráma, Sötét, Akció/Kaland
Osztályozás: 16
Figyelmeztetések: Nemi erőszak, Kínzás
Leírás: " Egy nagyon ritka betegségrõl van szó, mely varázslókat, és boszorkányokat támad meg, és a gyógymódja sajnos még nem ismert"
Bellatrix nem tudta mire vélni Andromeda viselkedését. Utána akart menni, hogy kiderítse, miért haragszik rá testvére ennyire, amikor ő nem is követett el ellene semmit sem. A közelben sétálgató Alecto akarva-akaratlanul tanúja volt a történteknek, és az útját állta Bellának.
- Hé, mi volt ez köztetek? – kérdezte.
- Az, aminek látszott; összevesztem a testvéremmel.
- És már megint micsodán?
- Semmi közöd hozzá!
- Jó, igazad van, de én a helyedben nem mennék utána.
- Miért nem?
- Ő kötött beléd, vagy tévedek?
- Igen, de az egész az én hibámból történt. Amúgy meg úgyis mindegy már! Ő csinálta a bajt, oldja is meg ő maga!
- Ez a beszéd, Trixy! Amúgy meg, gratulálok!
- Mihez is?
- Hát, hogy Rodolphusból is halálfaló lett. Már épp itt volt az ideje.
Bellatrix nagyon unta már, hogy ha történik valami, mindig ő tudja meg legutoljára, de azért örült Rodolphus sikerének; faképnél hagyta Alectót, és már futott is a fiúhoz.
Rodolphust a klubhelyiségben találta, amint éppen egy könyvet olvasgatott.
- Szia Rod!
- Trixy, mi újság? Minek örülsz ennyire, hogy fülig ér a szád?
- Természetesen neked! – lelkendezett a lány.
- Miért, mi van velem?
- Ne add itt az ártatlant, tudom, hogy halálfaló lettél! Amúgy mikor akartad ezt nekem is elmondani?
- Hát, igen, az lettem. El sem hiszem, hogy halálfaló vált belőlem! Ez olyan hihetetlen – ujjongott a fiú.
- Gratulálok! Figyelj, beszéltél mostanában a testvéremmel? Egyébként, olvastad a mai újságot?
- Azt a cikket a dementorok eltűnéséről?
- Azt; durva, nem? Hová tűnhettek?
- Halvány gőzöm sincs.
Éjfélkor McGalagony lefülelte a Voldemorthoz kiosonni próbáló Bellát, és bekísérte az irodájába.
- Üljön le! – parancsolt rá szigorú hangon.
Bella leült.
- Remélem, tud logikus magyarázatot adni arra, hogy éppen hová igyekezett ezen a késői órán! – förmedt rá McGalagony.
- Én csak… Összevesztem a testvéremmel, tanárnő, és ki akartam szellőztetni a fejemet.
- Mióta nincs a Roxfortban a barátja, Perselus Piton, azóta ön, Miss Black, nem egészen önmaga. Ha elmondaná, hogy mi történt mostanában magával, akkor talán…
- Nem hiszem, hogy a tanárnőre tartozna a magánéletem.
- Ez természetesen így van, de szeretném, ha tudná: rám, és Dumbledore professzor úrra mindig számíthat.
- Észben fogom tartani.
- És ha már itt van, szeretném önnek is elmondani, hogy holnap kötelező orvosi vizsgálat lesz a diákok részére. Menjen aludni, hogy holnap pihenten vehessen részt rajta!
- Rendben. Jó éjszakát, tanárnő!
Bella aznap este nem ment el a Tiltott Rengetegbe, és így kihagyta a Voldemorttal való találkozást.
Reggel aztán borzalmas szagra ébredt. Mint kiderült, Alecto lakkozta a körmét valami furcsa eleggyel.
- Alecto! Mi ez az undormány? – kérdezte tőle.
- Dolohovval kifejlesztettünk egy új körömlakkot, ami, ha a körmödre kened, pajzsbűbájként is használható. Jó, mi?
- Nem csak jó, pazar!
- Nott, és Macnair is segítettek. Most még csak a kísérleti fázisnál tartunk vele. Azért kipróbálod?
- Nem is tudom…
- Gondoltam, hasznát veheted, ha még a tanítás előtt le akarsz számolni Luciusszal, amiért összejött Cissával…
- Mi? Malfoy, és Cissa? Nem, ez lehetetlen!
Természetesen Narcissát is megkérdezte a dologról, aki azonban váltig tagadta, hogy bármiféle kapcsolata lenne a fiúval.
A diákok nagyon örültek, hogy az orvosi vizsgálatokat délelőtt tartják, így elmarad a tanítás. A vizsgálatot a griffendélesekkel kezdték, majd jöttek a hollóhátasok, a hugrabugosok, végül pedig a mardekárosok.
- Ülj le! – kérte Bellát kedvesen egy gyógyító, amikor sorra került.
Megvizsgálta a lányt, majd kérdezgetni kezdte különféle kényesebb témákról.
- Lehet, hogy ez egy kicsit meglepő számodra, de kérlek, válaszolj őszintén, mert hidd el, sok múlik az őszinteségeden!
- Rendben.
Ezután a férfi kérdezgetni kezdte a menstruációjáról, a nemi életéről; Bella jót mulatott magában a gyógyító naiv kérdésein. Miután végeztek, nem bírta megállni kérdés nélkül:
- Mondja, mi célból tett fel ilyen személyes jellegű kérdéseket?
- Ellenőriznünk kell, hogy a diákok lelkileg, és testileg is rendben vannak-e. Senkit nem akarunk betegen hazaküldeni a tanév végén; a szülők még azt gondolnák, hogy nem vigyázunk rátok eléggé, és nem tudunk megvédeni benneteket Tudjukkitől.
- Hát, amint látja, én jól vagyok.
- Ez így igaz!
- Akkor, most már elmehetek? – türelmetlenkedett a lány.
- Igen, elmehetsz.
Bellatrix nem tétovázott; sietve távozott, és megpróbálta minél hamarabb kiverni a fejéből ezt az egész kikérdezéses ügyet.
Azon az estén gond nélkül el tudott surranni az őrködő gondnok mellett. Alig várta már, hogy ismét láthassa Voldemortot.
Mikor odaért, a Nagyúr lábai elé vetette magát.
- Kérem, kegyelmes úr, ne haragudjon rám, amiért tegnap nem tudtam eljönni!
- Elhallgass! – rivallt rá a mágus. – Egy órán át vártam rád, hiába. És ezek után csak annyit tudsz mondani, hogy sajnálod?
Bellatrix szólni sem mert, látva a Nagyúr vad haragját.
- Crucio! – kiáltotta Voldemort, majd az ájulásig kínozta Bellatrixot.
A lány hajnali kettőkor tért magához. Voldemort rajta feküdt, és éppen befejezte valami kimondhatatlan dolognak az elkövetését. Bella magához szorította volna a férfit, de az elhárította az ölelő karokat.
A lány nem tudta pontosan, mi történt vele, de bánta, hogy valamiből megint kimaradt.
- Eddig minden idióta húzásodat elnéztem – mondta megvetően a Nagyúr. – De mostantól elfelejtheted, hogy elnéző leszek veled. Soha többé ne gyere ide; itt nem találkozhatunk.
- Kérem, kegyelmes úr, ne haragudjon rám!
- Elegem van az ostoba tetteidből! – üvöltötte a férfi, majd egy tollszerű valamit dobott Bella elé.
A lány azonnal felismerte; a vértár volt, amit még egészen kicsi korában látott. Dumbledore adta Voldemortnak Bella életéért cserébe.
- Ez mostantól a tiéd.
- Mihez kezdjek vele?
- Csinálj vele, amit csak akarsz!
- De hát tíz évvel ez előtt ön meg akart ölni ezért, most meg csak úgy nekem adja?
- Arra nem gondoltál, hogy ezt már eleve neked szántam?
- Hát… én…
- Nem várom el tőled, hogy megérts egy olyan bonyolult tervet, mint amilyen ez. Viszont ahhoz, hogy a későbbiekben feladatokat kapj tőlem, jártasságot kell szerezned a legilimenciában. Ezért a nyarat, amit majd a Minisztériumban töltesz, ennek az elsajátítására szenteljük. Most pedig tűnj el a szemem elől!
- Igenis – szomorkodott Bella, majd ura parancsát teljesítve visszaballagott a Roxfortba.
Az iskolában minden órán a vizsgáira készült. Mióta a Nagyúr tanítványa lett, sokkal jobban ment neki a tanulás.
És, bár eddig sem aludt sokat, ettől kezdve végképp nem maradt ideje a pihenésre a vizsgák, és legfőképp Voldemort miatt. Esténként gyakran kiverte a hideg veríték, sokat forgolódott, és a takaró alatt szorongatta a vértárat.
Végiggondolta, hogy hogyan szeretett bele Voldemortba. Egy egyszerű kis elhatározás volt mindennek a kezdete: az, hogy halálfaló akart lenni. Aztán meg már jött minden magától. Kezdetben csak egy kis fellángolás, majd erős kötelék, szenvedély, szerelem…
Néha úgy érezte, hogy még nem bizonyította eléggé halálfalói tehetségét, és hogy Voldemort csak azért vette be a seregébe, mert szeretőjeként tekintett rá. Bella bizonyítani akarta, hogy mindenre képes a szerelméért.
Rengeteget gondolkozott ezen; olyan sokat, hogy észre sem vette: másnap már vége is a tanévnek.
- Bella! Bella! – rohant oda hozzá Narcissa az egyik szünetben. Arcán kétségbeesés látszott, szeméből potyogtak a könnyek.
- Mi baj?
- Annyira szégyellem magam, én tehetek az egészről! – sírta a lány.
- Cissy, mi történt?
- Éppen most beszéltem Lumpsluck professzorral; azt mondta, hogy Andromeda beteg lett.
- Mi baja?
- Nem tudom. Fuldokolva hozták ki a sötét varázslatok kivédése óráról.
- De már jól van, nem?
- Igen, állítólag semmi baja, de az orvosok mégse engedik ki a gyengélkedőről!
- Talán megakadt a torkán egy csokibéka? – próbálta viccelődve oldani a feszültséget Bellatrix.
- Ez egyáltalán nem vicces, Trixy! Meda majdnem megfulladt. Azok szerint, akik ott voltak, teljesen kiszáradt a tüdeje a sok lihegéstől.
- Biztosan bepasizott, és ettől teljesen begerjedt.
- Befejeznéd végre? Ha te begerjedsz, akkor eszméletlenre sírod magad?
- Eszméletlenre sírta magát? Biztosan azért tette, mert kirúgták az énekkarból.
- Hát, ez az! Mindez miattam történt!
- Ne már, Cissy! Nehogy magadat okold e miatt is! Nem te tehetsz róla!
- De igen!
- Látogassuk meg őt együtt, jó? – vetette fel az ötletet Bella.
Narcissa buzgón bólogatott, majd nővérével együtt a gyengélkedő felé sietett.
- Meda! – szólalt meg egyszerre Cissy rekedtes hangon.
- Mi van vele? – kérdezte Bella aggodalmaskodva.
- Nem tudom, de rossz érzésem van – suttogta húga megborzongva.
Odaértek a gyengélkedőhöz. Androméda halott sápadtan, hang nélkül, mozdulatlanul feküdt a fehér lepedőn.
- Ne haragudj rám, Medus, miattam van az egész! – szólalt meg remegő hangon Narcissa, és megfogta testvére vékony kis kezét.
A lány kinyitotta a szemét, aztán, szemmel láthatóan nagy erőfeszítések árán, így szólt:
- Nem tagadom, ha nem rúgattál volna ki az énekkarból, most nem sírtam volna ilyen sokat, de hát már előtte is alaposan meg voltam fázva…
- Miért nem jöttél egyből a gyengélkedőre? – értetlenkedett Bella.
- Nem gondoltam, hogy ez ilyen komoly dolog, és hogy idáig fajul majd.
- Pedig látod, mi lett belőle.
- De most már jól vagyok, nem is igen értem ezt a nagy felhajtást, amit csapnak körülöttem.
- Rendben van, tesó, most hagyunk pihenni. De ha bármi baj van, szólj, vagy üzenj értünk! – köszönt el Bellatrix, majd Narcissát karon fogva távozott a kórteremből. Éppen a folyosón mentek végig, amikor egy gyógyító megállította őket.
- Önök Andromeda Black testvérei?
- Igen. Megyünk, és összecsomagoljuk Meda holmiját, aztán pedig már visszük is őt haza – mondta Bellatrix.
- Kedvesek vagytok, de arra nem lesz szükség.
- Hogy érti ezt?
- A húgotok még nem mehet haza.
- De hát jól van! Miért nem jöhet haza velünk? – kérdezte rémülten Cissy.
- Andromeda egy igen súlyos betegségben szenved, ami rendkívül ritka. Köhögéssel kezdődik, majd a megfázás jelei mutatkoznak a betegnél. Azután jön a fuldoklás, amely egyre súlyosabbá válik, mígnem…
- Mígnem?
- Mígnem a beteg meghal.
A lányok összenéztek.
- A sírás okozta stressz, és kimerültség csak tovább rontott az állapotán. Mindenképpen itt kell tartanunk őt, mert válságos az állapota – tette hozzá az ápoló.
- Gyógyítsák őt meg, de sürgősen! – emelte fel a hangját Bella.
- Attól tartok, ez nem ilyen egyszerű. Egy nagyon ritka betegségről van szó, mely varázslókat, és boszorkányokat támad meg, és a gyógymódja sajnos még nem ismert. Nagyon sajnálom!
- Mennyi ideje van hátra?
- A kór nagyon gyors lefolyású…
- Mennyi?
- Egy nap, esetleg kettő…
- Itt valami tévedés lesz, Medának nincs semmi baja, nézzék, milyen jól néz ki! – siránkozott Narcissa.
- És ő tudja már? – kérdezte Bella.
- Nem, és nem is tudhatja meg! Az idegesség csak felgyorsítja a betegség lefolyását.
Narcissa elsírta magát. Bellatrixnak ekkor jutott eszébe valami: a vértár.
Előkapta a zsebéből, és odaszaladt vele Andromedához. Felemelte húga erőtlen bal kezét, és az alkarjába szúrta a vértár hegyes végét. Az egyből megtelt vöröslő vérrel.
- Nyugodj meg, húgi, nem engedem, hogy meghalj! Több családtagom nem távozik el idő előtt, ezt megígérem! – mormolta maga elé, a vérre meredve.
- Te meg mit művelsz? – kérdezte a gyógyító megütközve.
- Tudja, hogy mi ez? – kérdezte Bella a gyógyítótól, hangjában megvetéssel.
- Egy vértár.
- És tudja, hogy ez mire jó?
- Csak nem?
- De igen. Benne van a húgom vére, és most odaadom magának. Kérem, ha majd itt lesz az ideje, alkalmazza rajta!
- Úgy lesz – ígérte a férfi. – A húga büszke lehet magára.
Bella elmosolyodott, majd igyekezett megnyugtatni Narcissát. Elmagyarázta neki, hogy mi az a vértár, és hogy ezzel talán megmenthetik Andromeda életét.
- Köszönöm, Trixy, de honnan szerezted ezt a vérmicsodát?
- Vértár a neve.
- Akkor azt.
- Kaptam.
- Kitől? Ki ad neked ilyesmit?
- Az nem tartozik rád.
- Azért remélem, megmenti Medust.
- Én is remélem.
Bella annak ellenére, hogy ismerte a vértár eredetét, nem volt száz százalékig biztos abban, hogy az működik is. Elvégre nem lehetetlen, hogy Voldemort már korábban felhasználta.
Nem, erre az eshetőségre gondolni sem akart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése