tag:blogger.com,1999:blog-51177414722027587112024-03-12T17:37:06.895-07:00Hős a sötétben {BEFEJEZETT | Harry Potter fanfiction}Mindenkiben van jó és rossz.
Még egy gyilkosban is...Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.comBlogger97125tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-50210521581766261682016-07-31T02:38:00.001-07:002016-08-19T03:15:57.567-07:0088. fejezet - Hős a sötétben + KöszönetnyilvánításCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Hős a sötétben<br />
Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange<br />
Jellemzõk: Általános, Romantikus, Dráma, Sötét, Horror<br />
Osztályozás: 14<br />
Figyelmeztetések: <b>Gyilkosság</b>, <b>Szereplő halála</b>, <b>Nemi erőszak</b>, <b>Kínzás</b>, <b>Erotikus tartalom</b>, <b>Durva nyelvezet</b>, <b>Felkavaró tartalom</b><br />
Leírás: Köszönöm szépen mindenkinek, aki velem tartott, és részt vett Bella életében. További műveimet itt érhetitek el: <a href="http://facebook.com/kedveskonyvek/">http://facebook.com/kedveskonyvek/</a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp0trtKz1XbTI7URVaxCCcur_To0qUfMit5sk8i2dit6fRcHxbgW9CX-nDxdq8dtdAfosS6ZTXkXR5GvBl0mOU03XyeaadShti7lS-SKO_d5iSOcV20NvnCl7KqHwpY10c_rJ2XwjcWx4/s1600/At_His_Feet_by_KMeaghan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgp0trtKz1XbTI7URVaxCCcur_To0qUfMit5sk8i2dit6fRcHxbgW9CX-nDxdq8dtdAfosS6ZTXkXR5GvBl0mOU03XyeaadShti7lS-SKO_d5iSOcV20NvnCl7KqHwpY10c_rJ2XwjcWx4/s320/At_His_Feet_by_KMeaghan.jpg" width="236" /></a></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0YmauAY2OOoVr1XJXtqg2dwgG9iDBKJRWCPU-70Lll4rOUqQMMIForqJjB3lK6euFyhOp9tns9N75HDfs4WCZr2kLtRqlnoknn6OrH69qaoOAzJxYebIo1c5NIrU4YIj_NzwLXu_xc20/s1600/Bellamort-3-bellatrix-lestrange-29908407-417-500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0YmauAY2OOoVr1XJXtqg2dwgG9iDBKJRWCPU-70Lll4rOUqQMMIForqJjB3lK6euFyhOp9tns9N75HDfs4WCZr2kLtRqlnoknn6OrH69qaoOAzJxYebIo1c5NIrU4YIj_NzwLXu_xc20/s320/Bellamort-3-bellatrix-lestrange-29908407-417-500.png" width="266" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4Yoq2buHXoY1kTd3TN_-QU26z2dBE1FRL2YnKbT2TlDzCYlXuiJDJR_xaZpClo6xAV_DF0dyVQPG1Q3e_YgdKgTyQ_QT-JmOW8ntH7gGC7S-Vt2_y7E1O6iY3ezRQFeozHFXU-YF_sFY/s1600/10448765_1521377681440083_4960764633980669376_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
A csata véget ért a Roxfortban és környékén. Dumbledore serege gyõzedelmeskedett a sötét erõk felett, így a túlélõknek nem maradt más hátra, mint hogy eltüntessék a helyszínen heverõ holttesteket. Erre a munkára azonban nem sokan vállalkoztak, hiszen a legtöbben inkább utolsó búcsút akartak venni megboldogult rokonaiktól, barátaiktól, akik az életüket áldozták a hõsi harc során. <br />
<br />
Azon kevesek között, akik önként vállalták a „takarítást”, Neville Longbottom is ott volt.<br />
<br />
A tépett kardigános fiú undorodva állt meg Bellatrix Lestrange holtteste fölött. Lehajolt, majd izmait megfeszítve felnyalábolta a nõt, és már épp vitte volna társai közé az égetõbe, amikor valami kiesett a boszorkány zsebébõl, és tompa puffanással ért földet Neville lábainál. A fiú meglepõdve eresztette le a testet, majd alaposabban is szemügyre vette a titokzatos tárgyat, amely nem volt más, mint egy fekete borítójú kis füzetke, Bella naplója.<br />
<br />
Longbottom lekuporodott a holttest mellé, kinyitotta a kis könyvecskét, és olvasni kezdett. Arcára kiült a megrökönyödés, ahogy újabb és újabb részletek tárultak fel elõtte a nõ múltjából. Már az is elborzasztotta, hogy a lapokat könny és vér áztatta. Elõször azt hitte, a csata áldozatai piszkították be a lapokat, de aztán rájött, hogy az bizony a boszorkány saját vére. Egyszer majdnem hánynia is kellett, amikor felfedezte Bella méhének megszáradt darabjait hozzászögezve a napló egyik lapjához. Öklendezett, de végül semmi nem jött ki belõle. Mind ezek ellenére sem tudott betelni az olvasással. Borzalmasan, kínzóan érdekesnek találta az elhunyt testamentumának kifürkészését.<br />
<br />
„Elegem van, nem bírom már tovább!” – olvasta. – „A vécére sem merek már egyedül kimenni, félek, hogy ott találom valamelyik gyermekem hulláját. Ez már sok nekem. Még most se értem, miért kellett meghalniuk. Ráadásul ez nem is az én házam! A húgom ugyan szép helyen lakik, mégis olyan idegen itt minden a számomra! És bár már annyi idõ eltelt az Azkaban óta, fogadjunk, hogy a saját otthonomat se tudnám többé menedéknek tekinteni! Nem, én már nem tudnék mit kezdeni egy házzal, hát még kettõvel! Úgyhogy végül is örülök annak, hogy Harry Potteré lett a Grimmauld-téri rezidencia. Sok förtelmes évet lehúztam ott, de neki legalább tetõ lesz a feje fölött. Legalább ennyivel kárpótolni tudtam õt… Pollent. Nem tudom, megtalálja-e valaki ezt a naplót a csata után, de ha igen, akkor azt akarom, hogy napvilágra jusson az akaratom: azt szeretném, ha Neville Longbottom örökölné a Lestrange-házat. Ez tehát a végrendeletem is egyben, mert eldöntöttem, feladom. Mi értelme tovább harcolni, ha a Nagyúr úgyse érez már irántam semmit!”<br />
<br />
Neville szemei bepárásodtak.<br />
<br />
<br />
„Arról azért még szerettem volna megbizonyosodni, hogy Harry Potter valóban az én fiam-e? Annyira örültem volna annak, ha a Nagyúr elismeri, tényleg felélesztette Pollent, és a fiam most Harry testében él tovább! Az én kicsi fiam! Talán mégis szerette õt a Nagyúr? Elvégre az apja volt… De ha igen, akkor miért ölte meg? Ennyire élvezte volna, hogy szenvedni lát? A fenébe is, nem lehet igaz, hogy egy csepp apai érzés sem szorult belé! Most pedig elküld, vissza az alkoholista férjemhez! Annak is ezerszer többet ér a pia, mint én, pedig én a felesége vagyok!”<br />
<br />
<br />
Longbottom kezei közt remegni kezdett a vékony kis füzetecske.<br />
<br />
<br />
„Mit képzel magáról az én pletykás kishúgom? Ugyan miért is lennék megátkozva? Ez nevetséges! És most ezért nem engedi a közelembe Dracót? Igenis, be fogom neki bizonyítani, hogy képes vagyok a gyereknevelésre, és hogy nem hal meg mindegyik gyerek a közelemben! De hogyan tehetném? Pollen után nem érzem még késznek magam arra, hogy ismét teherbe essek. Roddy nem lenne jó apa, a Nagyúr pedig kijelentette, hogy nekem a munkára kell összpontosítanom, így elfelejtkezhetek a gyermeknevelésrõl. Piton is hogy becsapott engem! Azt hazudta, hogy Thomas nem tõle van, és épp a szülés elõtt pár nappal kellett úgy felidegesítenie? Utána meg elhagyott, és a tény, hogy a kicsi elment, se rázta meg túlságosan.”<br />
<br />
<br />
<br />
„A Nagyúr azt hitte, hogy Ronald Weasley az én fiam, meg Rodolphusé. Hogyan is lehetne már az, hiszen egyikõnkre sem hasonlít egy cseppet sem! Egyáltalán hogyan fordulhatott meg ilyesmi a fejében? Meg se hallgatta a magyarázkodásomat, egyszerûen megölte, kitépte a karjaim közül, és végzett vele… egy kisbabával!”<br />
<br />
Neville rácsukta a fedelet a gyûrött lapokra, de aztán újra kinyitotta a könyvecskét.<br />
<br />
<br />
„Nagyon rég nem írhattam már beléd, ezért most sok mondanivalóm van. Azzal kezdõdött, hogy aludtam és álmodtam. Olyan valóságos volt az az álom, hogy felébredve elmentem sétálni. Esett az esõ, fáztam is, de nem igazán érdekelt. Csak mentem, bár magam sem tudtam, hová. És akkor megláttam Longbottomék házát. Olyan jó süteményillat áradt odabentrõl, míg kinn csak a sötét mágia bûzét éreztem, amely a torkomig mart. Benn világos volt, kint pedig sötét. Láttam a kis Neville-t, nagyon aranyos volt, bár nekem lehetett volna ilyen… hát, gyerekem! Rám tört a magány miatti kétségbeesés, és akkor, és ott elhatároztam, hogy megszerzem magamnak a fiút. Visszamentem Rodolphus-hoz, hívtam Raby-t meg Barty-t. Nekik természetesen nem beszéltem a tervemrõl, mert biztos, hogy lebeszéltek volna róla. Azt hazudtam, azért megyünk oda, hogy értesüléseket szerezzünk tõlük a Nagyúr hollétérõl, de aztán jöttek az aurorok, pedig már majdnem sikerrel jártam. Elvihettem volna Neville-t, és boldogan élhettünk volna együtt.”<br />
<br />
A fiú kezei görcsösen szorongatták a megviselt lapokat.<br />
<br />
<br />
„Sajog mindenem. Nem emlékszek, de azt mondják, rám dõlt egy szobor a Minisztériumban. Annyit tudok a történtekrõl, amennyit a Nagyúr elárult. Megsérültem, õ pedig kimenekített, de megelégelve a hibáimat megbüntetett - kitépte a méhemet a puszta kezével! Olyan iszonyatos, nem is értem, mivel érdemeltem ezt ki! Szeretem, de most már undorodom is tõle, hisz önös érdekébõl matatott bennem. Várj, és ha ez nem lenne elég, a végén a méhemet még a kezembe is nyomta, hogy csináljak vele, amit akarok, mert õ már úgyse tud vele mit kezdeni! Ennyire kegyetlen emberrel még soha életemben nem találkoztam! Mikor megfogtam a hússzövetet nyúlós volt, és meleg. Olyannak tûnt, mint az olvadt törökméz. Olyat se ettem többé…”<br />
<br />
<br />
Longbottom a földre hányt, majd száját megtörölve tovább olvasott.<br />
<br />
„Meghallgattam a jóslatomat. Kiderült, hogy Egyiptomban megátkoztak, ezért nem lehet gyerekem, mert az az egy kívánságod nem teljesülhet, amit a legjobban akarsz - ezt szolgálja az átok. És a Nagyúr elejétõl fogva tudta, hogy így lesz! Csak azért vitt el magával, mert kellett neki valaki, aki bekapja az átkot helyette. És ki lehetett volna erre alkalmasabb, mint én? Azt hitte, a hatalmát akarom, de ezzel mellé fogott, mert nekem csak egy gyerek kellett. És az átok nem volt ön-beteljesítõ, neki kellett elintéznie, hogy ne lehessen gyerekem, különben visszapattant volna rá az átok, és nem menekülhetett volna elõle többé; elvesztette volna a nagyra becsült örök-életét. Minden igaz volt tehát, amit velem kapcsolatban pletykáltak. Sose hittem volna! Narcissáék megérzése – most az egyszer – nem csalt. Bárcsak tévedtek volna!”<br />
<br />
<br />
<br />
„Mindenki haragszik rám. Roddy is, Raby is, akárcsak Barty, talán õ a legjobban. Becsaptam õket, így jogos a haragjuk. Miattam kerültek Azkabanba, megérdemlem hát, hogy szenvedjek, õk viszont nem. De nem tehettem róla, annyira megszerettem Neville-t, mintha csak a sajátom lett volna. És csak arra tudtam gondolni, hogy Frank meg Alice milyen boldogok, én meg nem. Nem akartam rosszat, egyedül azért tettem az egészet, mert szeretni akartam valakit. Miért nem lehetett õ az, ha már a Nagyúr nem? Miért nem lehetek én is olyan boldog, mint az anyák az utcákon, akiket legszívesebben kivéreztetnék? Mosolyognak, babakocsit tologatnak… Talán tizenöt éves koromban rosszul tettem, hogy halálfaló akartam lenni?”<br />
<br />
Longbottomot hõhullám öntötte el, ezért levetette magáról a kardigánját. Odébb meglátta Lunát, amint éppen õt keresi, de jelen pillanatban nem vágyott a lány társaságára, ezért inkább odébb csúszott egy óriás hullájának rejtekébe.<br />
<br />
<br />
„Miért éppen a mellettem lévõ cellába kellett zárni ezt a perverz majmot? Nem elég, hogy a vallatás után megerõszakolt, teherbe ejtett, most meg itt kedveskedik nekem? De lesheti, abból nem eszik! A gyerekem közelébe sem fogom engedni! Nem akarom, hogy ilyen viselkedést tanuljon el az apjától! Ez most az én idõm! Nem fogom hagyni, hogy bárki is elvegye tõlem, ami az enyém!”<br />
<br />
<br />
<br />
„Hát, kislányom lesz! Nem hittem volna, hiszen eddig mindig csak fiúkkal estem teherbe. De talán ez most más eset, és végre szerencsém lesz, és nem történik semmi baj! Mindenesetre Mirellának fogom elnevezni, és bárki bármit mondjon, meg fogom tartani, nem vehetik el tõlem! Vagy mégis? Hiszen ez az Azkaban, mi a fenét is képzelek! Itt nem lehet felnevelni egy gyereket, de azt sem akarom, hogy árvaházba kerüljön, tudom, hogy ott rossz lenne neki…”<br />
<br />
<br />
„Nem értem, miért vetéltem el megint, mi történhetett? Pedig annyira vigyáztam rá, és mégis… Biztos a reggelimbe tettek valamit, valahogy éreztem, hogy nem kéne megennem, de már késõ bánat! De vajon miért tették ezt velem? Hogy ismét visszadughassanak a régi cellámba? Ez beteges. És még õket tartja a Reggeli Próféta jónak… Mégis hogyan lehetnének õk a világos oldalon, ha ennyit is irigyelnek tõlem?”<br />
<br />
Neville látta, hogy a napló a vége felé közelít, még vagy három lap lehetett hátra.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
„Sirius nem tudhatta. Szegény honnan is tudhatta volna, hogy miken mentem keresztül, egyszerûen fogalma sem lehetett róla! Én pedig azt hittem, hogy csak gúnyolódni akar rajtam, amiért olyan szerencsétlen vagyok. De hát egész életemben csak veszekedtem vele, nem gondoltam, hogy most az egyszer komolyan beszél, és azért olyan kedves velem! Én pedig megöltem! Merlin szakállára, hogy tehettem ilyet? Végeztem a saját unokatestvéremmel! Pedig nem is halálos átkot akartam rá mondani…”<br />
<br />
<br />
<br />
„Csak annyit láttam az egészbõl, hogy Roddy zuhanni kezd. Megijedtem, és utána repültem. Mint késõbb kiderült, amputaportált. Az egyik lábát valahol elhagyta, a zuhanástól pedig egyéb sérüléseket is szenvedett. Kértem a Nagyurat, hogy segítsen rajta, hiszen õ olyan nagy mágus, mindent meg tud gyógyítani, tudom, erre is képes lett volna, õ azonban azt mondta, hogy nincs már szüksége Rodolphus-ra, és megölte. Pedig nekem szükségem lett volna rá! Lehet, hogy alkoholista volt, és sosem voltunk igazán jó férj és feleség, de õ akkor is az én Rody-m volt.”<br />
<br />
<br />
Neville elgondolkodott. Vajon ennyire félreismerte volna Bellatrixot? Zsebre tette a naplót, és óvatos gyengédséggel átkarolta a földön fekvõ testet. Igen, biztosan nem ismerte kellõképpen, különben nem lepõdött volna meg ennyire azokon, amiket az imént olvasott. Ugyan sosem értett egyet azokkal, akik egyes emberekrõl azt feltételezték, hogy csak azért követnek el rettenetes tetteket, mert meggyötört lelkek - hiszen ha valaki bûnt követ el, arra semmi sem lehet mentség - most viszont már kezdte komolyan megbánni ezt az elhamarkodott elõítéletét. Bellát hirtelen teljesen más szemszögbõl látta, mintha nem is ugyanaz a nõ feküdne itt elõtte a földön, mint aki annak idején megkínozta a szüleit. <br />
<br />
- Sajnálom! – suttogta a fiú. Tény, hogy egy gonosz, közveszélyes, érzéketlen hárpiáról volt szó, de hirtelen már inkább sajnálta õt, mintsem hogy gyûlölte volna. Ugyan Bella megkínozta a szüleit, de csak azért tette, hogy végre neki is lehessen gyereke. Nem bántotta volna, szeretni akarta. És olyasmiken ment át, amiken senki más. <br />
<br />
Felnyalábolta a nõi testet, és elindult vele a Tiltott Rengeteg felé. Az erdõ szélénél az út mágikusan ketté volt bûvölve. Az egyik jobbra vezetett, ahová Dumbledore harcosait temették egy tömegsírba, a bal pedig egy égetõhöz vezetett, ahol lángcsóvák emésztették a halott halálfalókat. Neville a testtel épp a kettõ között állt, és nem tudta, merre induljon.<br />
<br />
Bellatrix rossz volt. Egy halálfaló, gonosz és kegyetlen. Nem fekhet Dumbledore emberei mellett, ez teljesen nyilvánvaló. <br />
<br />
Akkor miért gondolkodik mégis azon, hogy jobbra viszi? Igen, na és, ha megsajnálta? Miért baj az, hogy meglátta benne a jót? <br />
<br />
Akarata erõsebbnek bizonyult, és felülkerekedve a kétségeken elindult Bella testével a jobbra vezetõ úton. Hamarosan el is érték a tisztást. Selymes, zöld fû hófehér kövekkel körülvéve, egyenletesen elrendezve, elõtte egy a „Hõsök nyugvóhelye” feliratú vörös márványtábla - ez jelölte a nyughelyet. Longbottom gyengéden belefektette a sírba a nõt, miközben barátai, Harry és Hermione is megérkeztek a helyszínre búcsút venni szeretteiktõl. <br />
<br />
- Mit csinálsz, Neville? – botránkozott meg Potter. – Ugye nem gondolod komolyan, hogy ide hozod? Tán elfelejtetted, hogy ki volt õ? <br />
<br />
A fiú nem válaszolt, helyette inkább átnyújtotta barátjának a naplót, ami Bellatrix ruhájából esett ki. Harry értetlenül pillantott bele. Elég volt azonban egy oldalpárt elolvasnia belõle – Hermionénak szintúgy -, és már egyikõjük sem szólt bele, vagy akadékoskodott a miatt, hogy Neville itt akarja elhelyezni végsõ nyugalomra a boszorkányt. <br />
<br />
<br />
Az asszony ott feküdt hát a sírban Dumbledore seregével együtt, mintha mindig is hozzájuk tartozott volna. Longbottom pedig mindenkinek továbbadta titkát, amit a naplóban olvasott, és az általános reakció ugyanaz volt, mint amit Harry-ék tanúsítottak az elõbb.<br />
<br />
A holtan fekvõ Lupin is Bella mellé került. Amikor leeresztették, a farzsebében valami tárgy hangos csörrenéssel eltört, és sötétkék füst kezdett felfelé gomolyogni a levegõbe. Mindenki oda gyülekezett. A fiola, amely összetört, nem volt más, mint Bellatrix emlékeinek gyûjtõje, összes emléke belesûrítve egyetlen kis gondolatfonatba.<br />
<br />
Az ég elsötétült, az emberek megigézve nézték a jelenést. A füstben hamarosan felbukkant Bella alakja. Mindenki megijedt, de amikor el akarták ûzni, rájöttek, hogy az csak egy emlékkép, és egyik jelenlévõje sem valós. A kivetülés öt percig tartott. Mintha gyorsított felvételen nézte volna végig a világ a boszorkány összes tettét, szenvedését. Miután véget ért, az emberek csak álltak szótlanul, nem tudtak mit mondani. <br />
<br />
Neville örök életére megõrizte a naplót, és örömmel fogadta el Bella ajándékát. Beköltözött a házba, és attól a naptól fogva minden este elõvette a kis füzetecskét, hogy leróhassa a nõ iránti tiszteletét. Bellatrixot szinte már a második édesanyjának tartotta, a napló utolsó lapjára pedig ezt írta oda befejezésül:<br />
<br />
„Bellatrix Black Lestrange (1951-1998)”<br />
<br />
És az emberek egy idõ elteltével már úgy tekintettek Bellára, mint arra a nõre, aki kibírta Voldemort mellett, nem tört meg, erõs maradt a legvégsõ pillanatban is, mint aki nem adta fel, elviselte az összes fájdalmat, melyet át kellett élnie a mágus mellett.<br />
<br />
És a jövõben minden boszorkány és varázsló úgy emlékezett Bellatrix Black Lestrange-re mint egy bátor, erõs, kitartó, hûséges személyiségre, aki ugyan követett el hibákat - mint ahogy minden ember ezen a világon -, de attól még el kellett ismerni, hogy õ nem volt más, mint:<br />
<br />
a HÕS A SÖTÉTBEN. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcfsc37O5cRgmRL7ttR8w3yi41oOIV4ksV4bYf2EiwtIeilytaLQ7AqaMe26tFqNTG-w8Zh36WRW6VuLwoUX9oShlLoGBT0nCXCc4D2Kch2RRl2bdaVc1F14SZV6jWOxyrx61HCMi0i3E/s1600/post-18576-BabyTard-thank-you-gif-uY7i.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcfsc37O5cRgmRL7ttR8w3yi41oOIV4ksV4bYf2EiwtIeilytaLQ7AqaMe26tFqNTG-w8Zh36WRW6VuLwoUX9oShlLoGBT0nCXCc4D2Kch2RRl2bdaVc1F14SZV6jWOxyrx61HCMi0i3E/s320/post-18576-BabyTard-thank-you-gif-uY7i.gif" width="320" /></a></div>
<br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-83706631417206706862016-07-10T10:10:00.001-07:002016-07-10T10:11:19.495-07:0087. fejezet - Könnyedén és őszinténCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Könnyedén és őszintén<br />
Szereplõk: Ginny Weasley, Harry Potter, Luna Lovegood, Perselus Piton, Remus Lupin, Ron Weasley, Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange, Narcissa Black/Malfoy, más szereplő, Tom Denem, saját szereplõ<br />
Jellemzõk: Dráma, Sötét<br />
Osztályozás: 14<br />
Figyelmeztetések: <b>Gyilkosság</b>, <b>Szereplő halála</b>, <b>Durva nyelvezet</b><br />
Leírás: A végkifejlet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNZ5CvirgSBP2bK9VUxM9C5gEAljhzZVOrCV_dNTu84-0trS-mkygDe-484AhPdy8HJ-Eght8fS3n_qPl_RgxfIqxUkqnCw-LmACAFa2EZbz2lG-VGycASBywCIH2_NdBZm7Jrc6ooTFQ/s1600/Harry-and-Hermione-gifs-harry-potter-27867040-500-318.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="203" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNZ5CvirgSBP2bK9VUxM9C5gEAljhzZVOrCV_dNTu84-0trS-mkygDe-484AhPdy8HJ-Eght8fS3n_qPl_RgxfIqxUkqnCw-LmACAFa2EZbz2lG-VGycASBywCIH2_NdBZm7Jrc6ooTFQ/s320/Harry-and-Hermione-gifs-harry-potter-27867040-500-318.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7sfTeouQ0_ZgeU7J8X-9Lun_MoxiRYAISF88OaDP8aVW0lIVNsyNnL-9-J29kDn1K62CaThnrK-tKKZM6C0CFHWt6fMCnkkSz7VCka7mcdQDiU-F9ydPgpfJbKqWBOyoJEJCvue0ki_s/s1600/harry_potter_gif_by_emmaso-d5egpuu.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_KanAtpFiyiDfecbET1HjuheN9ooUOcNKrL1OR_oFHueVJzBCOMGs4w4iZ3aJec_c0X7ZYo7fnVVKcz3AuzL26kUG_Lco0Sf5WqdwD5qmc_Ql9TZ90z5trvtlh800zPfO5TV23FPcmRQ/s1600/Just-gifs-severus-snape-31619405-500-208.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="115" src="https://www.youtube.com/embed/4XVDqhPs-Fg" width="160"></iframe> <<<<========= Nézd meg, miután elolvastad a részt! :) <br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Bellatrix zavaros gondolatok közepette indult vissza a Malfoy-kúriába. Nem volt kedve hoppanálni, ezért inkább gyalogolt, így legalább kiszellõztethette kóválygó fejét. Homályos foltok úszkáltak a szemei elõtt, és halvány fogalma sem volt az elmúlt éjszaka történéseirõl.<br />
<br />
A kúriához közeledve az egyik háztömb mögött meglátott egy hajléktalannak tûnõ férfit, amint két kisgyermekét sétáltatta. Bellának épp a kis Teddy Lupin járt a fejében, ezért aztán nem hagyta figyelmen kívül az esetet – rögvest elállta az útjukat.<br />
<br />
- Még van képed ilyen késõn itt császkálni ezekkel a szerencsétlen kölykökkel? Én a helyedben nagyon szégyelleném magamat! Hogy ilyen mélyre lecsúszottan a nemes Malfoy- és Black családok otthona közelében sétáltassam a fattyúimat? Ez a sértés vért kíván! – Azzal a háborgó boszorkány a pálcája után nyúlt.<br />
<br />
A toprongyos férfi megrettent, és hogy elkerülje a közelgõ halálos átkot, gyerekeit hátra hagyva elfutott. <br />
<br />
- Hova ment apa? – kérdezte ijedten az idõsebbik, hat éves forma kissrác.<br />
<br />
- Sürgõs dolga akadt – felelte Bella. – De ne aggódj, mi jót mulatunk majd együtt!<br />
<br />
- És te ki vagy? Bántani fogsz minket? – kérdezte könnyes szemmel a fiatalabbik gyerek. <br />
<br />
- Ugyan már, kincsem, nem kell félned tõlem! <br />
<br />
A két fiú félve nézett össze, nem igazán tudták, hogy erre most mit is mondjanak.<br />
<br />
- Csak nyugodtan gyertek velem! – biztatta õket a nõ, majd kézen fogta õket, és már épp indulni akart velük a kúria felé, amikor egy érces hang állította meg a kis csapatot. <br />
<br />
- Ejnye, ejnye! A nemes és büszke Bellatrix Lestrange koldusok gyerekeit pátyolgatja? <br />
<br />
- Nagyúr, kérem… Megmagyarázom! – esdekelte Bella védelmezõen magához szorítva a két kicsit.<br />
<br />
- Avada Kedavra! – kiáltotta a mágus, és egy pillanat múlva két test hanyatlott élettelenül a nõ lábai elé. Bellatrix lehajolt hozzájuk, és próbálta feléleszteni õket, de sikertelenül. Voldemort eközben gúnyosan kacagott. <br />
<br />
Bella tudta, mindez miért történt. Meg kellett bûnhõdnie azért, hogy Potteréket futni hagyta, és hogy nem koncentrált eléggé a feladatára. Mert bizony a roxforti különítmény nem saját ötletébõl tört be a Gringottsba, és nem „csak úgy” lopták el azt a bizonyos dolgot a széfjébõl…<br />
<br />
Az õ hibája volt, hogy mindaz megtörtént; õ javasolta Potteréknek, hogy csinálják meg, hogy tegyenek egy kiruccanást a Gringottsba. Ha akkor csöndben marad, ha nem jár el a szája, akkor most nem lenne ekkora a baj. Még szerencse, hogy a naplója mindig kéznél van, és abba – úgy, mint most is – bele tudja írni a bánatát. <br />
És minden fájdalmát, amelyet a Nagyúr miatt át kellett élnie, és a szorongását is a miatt, hogy a mágus netán megtudja, mi történik a háta mögött. Beleírta azt is, mennyire várja már a közeledõ csatát, hogy ismét láthassa a Roxfortot, és végre „helyre tehesse” már kicsit az iskolát, és az ott tanító tanárokat. Ugyanakkor félt ismét szembe kerülni Harry Potterrel, mert még mindig élt a szívében a gyanú annak ellenére is, hogy Voldemort világosan megmondta, Harry-nek semmi köze Pollenhez. <br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzmBgaUtk_PVGwqrzq3gI8AtOk9m2O_3-WpbPcNsbBiL2CbKLJMqlryLHkZ-597tW_UR9wSsnBSA46IPbHW7mpWFuEAHW90eTpjvBW5ilI1j01LqqUubFS-ao-1iwxqH8yUZluLnVSFPA/s1600/GIF-harry-potter-29551050-500-385.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzmBgaUtk_PVGwqrzq3gI8AtOk9m2O_3-WpbPcNsbBiL2CbKLJMqlryLHkZ-597tW_UR9wSsnBSA46IPbHW7mpWFuEAHW90eTpjvBW5ilI1j01LqqUubFS-ao-1iwxqH8yUZluLnVSFPA/s320/GIF-harry-potter-29551050-500-385.gif" width="320" /></a>Olyan nyomasztó volt számára ott gubbasztani egyedül a Malfoy-kúria egyik elsötétített szobájában, hisz nem otthon volt, és bármennyire próbálta is, soha nem tudta az otthonának tekinteni ezt a helyet. Akkor is unatkozott éppen, amikor hívatlan látogatóként felbukkant nála Perselus Piton. <br />
<br />
- Hogy vagy? – kérdezte tõle a férfi bárgyú képpel, miközben talárját hátul megemelve helyet foglalt a kanapén.<br />
<br />
- Hogy lennék? – kérdezett vissza a nõ dühösen. <br />
<br />
- Csak nem félsz? Hisz mindjárt nyakunkon a csata, a Roxfort ostroma! <br />
<br />
- Minek jöttél ide? – sóhajtott mélyet Bellatrix.<br />
<br />
- Látni akartalak.<br />
<br />
- Miért is?<br />
<br />
- Hogy megmondjam, õrültség az egész. <br />
<br />
- Nem értem, mire gondolsz.<br />
<br />
- Arra, amit tenni fogsz. Meg is halhatsz a csatában, biztos, hogy ezt akarod? <br />
<br />
- Jól képzett halálfaló vagyok, ha elfelejtetted volna. Nem lesz semmi bajom. De ha mégis lenne, már az sem érdekel! A Nagyúr nem szeret, nincs rám semmi szüksége, mi több, egyenesen az útjában állok, hátráltatom… <br />
<br />
- Ugye, nem azt fontolgatod, amire gondolok? <br />
<br />
- Nem fogom megölni magam, Perselus, ha épp arra gondolsz! – köpte a szavakat a férfi arcába Bella szemrehányóan.<br />
<br />
- Ugyan már, legalább nekem ne hazudj! Ismerlek, mint a rossz pénzt!<br />
<br />
- Vicces vagy, varjú koma! Csak azért mondod ezeket, mert megsajnáltál, és mert ilyenkor ezt illik mondani. De gondolkozz logikusan! A Nagyúr nem szeret, a két testvérem utál, Dracót elrontottam, gyereket sem tudok már szülni… <br />
<br />
- Velem újrakezdhetnéd! Kivonulnánk a világból, mindent újra kezdenénk… - A fekete köpenyes férfi idegesen végigsimított zsíros haján.<br />
<br />
Bellatrix erre csak a fejét rázta, és szó nélkül faképnél hagyta Perselus-t.<br />
<br />
Nem is értette, mit akart mondani ezzel Piton, mindenesetre nem sikerült jobb kedvre derítenie õt, sõt, csak még idegesebbé tette. Igaz, õ legalább eljött hozzá, és már ez is valami, nemde? Más még ennyit sem tett meg érte. Talán beszélnie kellene vele még egyszer, utoljára. Talán kaphatna még egy lehetõséget az élettõl a méregkeverõ oldalán…<br />
<br />
De másnapra Perselus Piton már halott volt.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_KanAtpFiyiDfecbET1HjuheN9ooUOcNKrL1OR_oFHueVJzBCOMGs4w4iZ3aJec_c0X7ZYo7fnVVKcz3AuzL26kUG_Lco0Sf5WqdwD5qmc_Ql9TZ90z5trvtlh800zPfO5TV23FPcmRQ/s1600/Just-gifs-severus-snape-31619405-500-208.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_KanAtpFiyiDfecbET1HjuheN9ooUOcNKrL1OR_oFHueVJzBCOMGs4w4iZ3aJec_c0X7ZYo7fnVVKcz3AuzL26kUG_Lco0Sf5WqdwD5qmc_Ql9TZ90z5trvtlh800zPfO5TV23FPcmRQ/s320/Just-gifs-severus-snape-31619405-500-208.gif" width="320" /></a><br />
Bellatrix elõször dühbe gurult, amikor meghallotta a hírt. Dühös volt, méghozzá Perselusra. Éppen az után hagyja itt, hogy ígéretet tett neki, sosem hagyja el? Ez aztán rá vallott.<br />
<br />
Azért is várta annyira a Roxfort elleni rohamot, hogy kiadhassa magából a felgyülemlett feszültséget. Annyira élvezte irtani a mugli-ivadékokat, hogy szinte teljes letargiába esett, amikor azt a parancsot kapták, hogy vonuljanak vissza.<br />
<br />
Késõbb aztán gyászos letargiában várakozott Harry Potter eljövetelére a Tiltott Rengetegben urának és a többi halálfalónak a társaságában. Voldemort ugyan azt ígérte neki, hogy ha a fiú meghal, akkor végre megkapja a jutalmát, de a nõ már nem igazán hitt ebben. Hiszen hasonlót ígért neki a Nagyúr akkor is, amikor kijutott az Azkabanból. És a megígért jutalom az óta is csak késik. De hát, mi mást tehetne a várakozáson kívül? Ki érthetné meg õt, és az indítékait?<br />
<br />
Való igaz, a mágus sosem volt ott, amikor szüksége lett volna rá, és neki persze mindig készen kellett állnia mindenféle megalázó dolog végrehajtására. És ebbe egy idõ után teljesen belefásult, beletörõdött. <br />
<br />
Így hát várt. Ezt tette folyton-folyvást. <br />
<br />
- Nagyúr! – szólalt meg hirtelen. Bocsánatot akart kérni minden olyan dologért, amit megtett, pedig nem lett volna szabad, de a mágus leintette, így inkább elhallgatott. <br />
<br />
Miért kell ennek a Potter-kölyöknek is épp most felbukkannia, amikor így gyötri õt a bûntudat? Cseppet sem hiányzik neki, hogy megint a rejtélyes „Pollen-Harry elméleten” agyaljon. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLPO6fT1miLvbIqQAoD1pKbL7DAt9pefWGqyuk1cQGpwL4Tu2FTx4DksmyKJVKdYmZeg45PiTVBR5SUx4thRSbvNpyQytOBT_txLslF5ZPCn8mMAdyKT8nLZAuytvfltciV8FMebonReU/s1600/GIF-harry-potter-29550934-500-411.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLPO6fT1miLvbIqQAoD1pKbL7DAt9pefWGqyuk1cQGpwL4Tu2FTx4DksmyKJVKdYmZeg45PiTVBR5SUx4thRSbvNpyQytOBT_txLslF5ZPCn8mMAdyKT8nLZAuytvfltciV8FMebonReU/s320/GIF-harry-potter-29550934-500-411.gif" width="320" /></a><br />
„Jaj, ne, már megint elkalandoztak a gondolataim!” – nyugtázta magában, miután észhez térítette az a zöld fénycsóva, ami elsuhant mellette, és ami becsapódott Harry Potter mellkasába. A fiú elterült a földön, Bella pedig önkéntelenül is a szája elé kapta a kezét. Talán még oda is rohant volna Harry-hez, hogy ellenõrizze a pulzusát, de ahogy látta, hogy a Nagyúr szint úgy elveszíti az egyensúlyát, inkább hozzá szaladt.<br />
<br />
Az avar lágyan zizegett a cipõje alatt, és majdnem bokáig süppedt a nedves falevél-szõnyegbe. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxX0HhasLothyphenhyphene3Ga2-hpUCe6E-R_VuK1f5DtAQsa1Ias5wRrBY9LkYJCDQuzyPKz11yLGOej5clQGQIN0bFFrlHeHUYQIbW11HicfkOueG-Wf0qcmLfE1A3GtYaOt8NIbWSIu_cupdxY/s1600/black-down-eye-falling-harry-Favim_com-296955.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxX0HhasLothyphenhyphene3Ga2-hpUCe6E-R_VuK1f5DtAQsa1Ias5wRrBY9LkYJCDQuzyPKz11yLGOej5clQGQIN0bFFrlHeHUYQIbW11HicfkOueG-Wf0qcmLfE1A3GtYaOt8NIbWSIu_cupdxY/s320/black-down-eye-falling-harry-Favim_com-296955.gif" width="320" /></a><br />
- Nagyúr… Nagyúr… - suttogta a tõle megszokott szerelmes áhítattal. – Nagyúr…<br />
<br />
- Elég – szólalt meg lekezelõen a mágus. Lassan feltápászkodott, de Bella nem tágított mellõle. <br />
<br />
- Nagyúr, engedd meg, hogy… <br />
<br />
- Nincs szükségem a segítségedre! – vetette oda neki a férfi csak amúgy foghegyrõl. <br />
<br />
A nõ kénytelen-kelletlen visszahúzta a kezét. Ezek a szavak megint arcul csapták. <br />
<br />
Harry Potter tehát meghalt, de õ egyáltalán nem érzi a változást. Mi lehet a baj? Õ csinált valamit rosszul, vagy a Nagyúr megint hazudott neki? No persze, a mágus sosem lenne képes ilyesmire…<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqDVK7W6slkA4FLLwrbzIpp1yGr2bvj9rmRrmrF9NxZ3fitWfX8We7HCx7O32GjH4kHoPyf4eFAtvFd29FW9utNIE8Nh-XWYqyQfn6kcnh8gT0JzRHQEySyEjnSAW11bI1jjMJxKbgQWg/s1600/deathly-hallows-dumbledore-harry-potter-hp-hp-forever-Favim_com-231958.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqDVK7W6slkA4FLLwrbzIpp1yGr2bvj9rmRrmrF9NxZ3fitWfX8We7HCx7O32GjH4kHoPyf4eFAtvFd29FW9utNIE8Nh-XWYqyQfn6kcnh8gT0JzRHQEySyEjnSAW11bI1jjMJxKbgQWg/s320/deathly-hallows-dumbledore-harry-potter-hp-hp-forever-Favim_com-231958.gif" width="320" /></a><br />
Elszoruló torokkal nézett körül. A halálfalók majd kicsattantak a nevetéstõl, ellenfeleik halálra rémültek, arcukra páni félelem ült ki. Õ miért nem tud olyan felhõtlenül boldog lenni, mint a társai? Talán túl sokra számított? A többi halálfaló egész biztosan meg fogja kapni a pénzjutalmat, de õ nem erre vágyik, hanem valami teljesen másra. <br />
<br />
A tömeg felbolydult, és hirtelen elõlépett közülük Neville Longbottom.<br />
<br />
Látva Voldemort arcán az értetlen csodálkozást, Bella magyarázni kezdte:<br />
<br />
- Nagyúr, ez Neville Longbottom, az a kölyök, aki annyit bosszantotta Carrow-ékat. Az õ szülei voltak azok az aurorok, akiket… - Itt egy pillanatra elakadt a szava. - Biztosan emlékszel rájuk…<br />
<br />
- Ó, igen, emlékszem már! Te aranyvérû vagy, nemde, bátor ifjú? – fordult a Nagyúr a kötött pulóveres jelenéshez.<br />
<br />
- És ha igen? – jött a harcias válasz.<br />
<br />
- Elszánt vagy, tettre kész, és nemes a véred - kiváló halálfaló lesz belõled. Épp ilyenekre van szükségünk, mint te, Neville Longbottom. <br />
<br />
Bellatrix elõször nem is akart hinni a fülének. Jól hallotta, amit a Nagyúr mondott? Valóban halálfalót akar csinálni Neville-bõl? Akkor talán mégsem feledkezett meg róla? Mert ha a fiúból halálfaló lesz, akkor kell majd mellé valaki, aki kiképzi, ellátja, szállást nyújt neki, és ki lehetne alkalmasabb erre a feladatra nálánál?<br />
<br />
- Akkor leszek én halálfaló, amikor befagy a pokol! – kiáltotta elszántan Longbottom. <br />
<br />
Bella nem tudta, miért, de büszke volt a fiúra, amiért ezt mondta, pedig tudatában volt annak, hogy ezzel a hozzáállással soha nem lesz belõle halálfaló, és így õ sem lehet soha Neville-el. Mégis, valamiért nem akarta, hogy a fiú az õ útjára tévedjen, hiszen Bella végigjárta már azt, és tudta, Longbottom soha nem lenne biztonságban a Nagyúr mellett. <br />
<br />
És csakugyan, Neville nem lett halálfaló, és egy perc sem telt bele, a harc máris elkezdõdött.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUsZt-RLtCBT8aiGD6T9IJ_VRP2P_gulIxSrhNrvqq6fQYwIGSvVfyZFWKl-USNhuCsCA65-h7LbloNhGN2PiS3mLxt6AlafLgFYll1fqMmwc_8n9Wp02mNjgXsUTXqLi3NYl-EqgEKAU/s1600/Ron-and-Hermione-GIF-harry-potter-28530268-480-360.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUsZt-RLtCBT8aiGD6T9IJ_VRP2P_gulIxSrhNrvqq6fQYwIGSvVfyZFWKl-USNhuCsCA65-h7LbloNhGN2PiS3mLxt6AlafLgFYll1fqMmwc_8n9Wp02mNjgXsUTXqLi3NYl-EqgEKAU/s320/Ron-and-Hermione-GIF-harry-potter-28530268-480-360.gif" width="320" /></a></div>
Mindenki támadott mindenki ellen. Már annyira összevegyültek az emberek, hogy nem lehetett tudni, ki a Rend tagja, és ki a halálfaló.<br />
<br />
Bella elsõnek Lunával találta szemben magát, aztán Ginnyvel, majd Hermionéval. Könnyûszerrel legyõzhette volna õket, ha akarta volna, de inkább csak kivédte a gyenge kis átkaikat, és csupán a megszokás kedvéért küldött feléjük néhány könnyebb sérülést okozó rontást. <br />
<br />
- A lányomat nem bántod, te szajha! – jött a dühös fúriahang, és Bellatrix útját egy termetes nõi alak állta el. Egybõl felismerte a fésületlen tramplit, Molly Weasley-t. <br />
<br />
- El innen! Nem! Vissza! Vissza! Õ az enyém! – Szinte ellökte a lányokat maga mellõl. <br />
<br />
„Remek, szóval bosszút akar állni rajtam! Majd, ha fagy…” - nevetett magában Bella, és cukkolni kezdte a banyát. <br />
<br />
- Mi lesz a gyerekeiddel, ha megöllek? Mi lesz velük, ha anyuci Freddie után megy?<br />
<br />
- Soha… többet… nem fogod… bántani… a gyerekeimet!<br />
<br />
Bellának be kellett látnia, hogy Mollynak igaza van, nem is fogja.<br />
<br />
Elég volt számára már ebbõl az életbõl, nem akart tovább a Nagyúr miatt szenvedni, erre pedig valahol Molly ébresztette rá azzal, hogy eszébe juttatta Ronald Weasley-t. <br />
<br />
Õ ugyan – Voldemorttal ellentétben - egy ujjal sem bántotta a csecsemõt, mégis õ kerül most felelõsségre vonásra. És ez így volt világ életében. A Nagyúr megcsinálta a bajt, de a balhét Bella vitte el. És mind ezek ellenére sem számított a varázslónak, pedig õ az utolsó percig reménykedett. <br />
<br />
De ebbõl most elég volt! Tartozik annyival Mollynak, ha mással nem is, hogy hagyja neki, végezzen vele õ. Végül is trampli volta ellenére aranyvérû, meg amúgy is minden mindegy már!<br />
<br />
A matróna átka elsuhant a kinyújtott karja alatt, és a mellkasa közepébe talált, oda, ahol a szíve dobogott. Bellatrix szeme kigúvadt, teste a padlóra rogyott. <br />
<br />
Voldemort ezt látva felüvöltött. Mint mikor karót döfnek egy vámpír szívébe, de a rózsafa kissé félre talál.<br />
<br />
Nem, nem veszítheti el Bellatrixot, épp õt, akit egész életében maga mellett tudhatott!<br />
<br />
Csak tizenkét méterre voltak egymástól… Annyira ügyelt rá, hogy egymás közelében maradjanak, hogyan történhetett meg mégis?<br />
<br />
Õ volt az egyetlen, aki iránt még érzett valamit. Már bánta, hogy kegyetlen volt vele, és hogy talán kevésbé szerette annál, mint amennyire kellett volna. <br />
<br />
Bella mindig hû volt hozzá, és akármit is tett ellene, a nõ mindig kiállt mellette, és sosem árulta el. Erre fel õ most cserbenhagyta, és ez által el is veszítette. Bár ne csinálta volna meg a horkruxokat, és bár több idõt szentelt volna Bellatrixnak, az egyetlen embernek, akit igazán szeretett! <br />
<br />
Így egyedül már nem volt oka tiszta erejébõl küzdeni, és Bellatrix nélkül már ereje sem volt hozzá. Néhány erõtlen próbálkozás után belátta végre, hogy ez a világ már nem neki való.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpQp60MvnRmjn8_maOJTtfGUHQDPTCu3hcoUAT1nOsSUZZFl9Xk6IMp9m0tLExScSPI1BPiDzleGN1IcxylEybXGrlBirP9ZVGRluXnRbr3Wpn28pbFmKvZcRYBkW49cLy0HOAk5VpSlQ/s1600/GIF-harry-potter-28910015-500-510.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
Így egyedül megint csak egy kis árva, akinek se otthona, se családja, se szerelme, se rendes élete. Senkit sem ismer, és õt sem ismeri senki. Az a név, hogy Voldemort csak szerencsétlenséget hozott a számára onnantól fogva, hogy megalkotta a horkruxokat. Az anyja elhagyta, árvaházban nevelkedett, és aztán már nem sok jó történt vele az élete során. <br />
<br />
Tudta, hogy a boszorkány le tudta volna gyõzni Mollyt, ha igazán akarta volna, csakhogy már nem akarta. A jelek szerint a nõ most elégelte meg azt a sok szenvedést, amit õ okozott neki. Pedig Bella többet jelentett neki, mint akármelyik horkruxa. Mert azok csak azt segítették elõ, hogy a teste tovább éljen, de ez a nõ a szívét tartotta életben, erre pedig nagyon kevesen lettek volna képesek, fõképp nem a horkruxai.<br />
<br />
Eleinte küzdött a megadás ellen. Azzal próbálta becsapni magát, hogy itt és most gyõznie kell, mert akkor Bellatrix büszke lesz rá, de kudarcba fulladt a dolog, mivel már a Nagyúr sem volt a régi. <br />
<br />
Végül aztán Voldemort is tehetetlennek bizonyult. Sehogy sem tudta már megmenteni Bellát, így önmagát se akarta. Már csak egy megoldás lebegett a szeme elõtt: követnie kell szerelmét oda, ahol majd együtt élhetnek az örökkévalóságig - a túlvilágra. <br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrV4WUASXt_kGwzYbYzXBXYDCohK9ybtiXnUSkkZPkvJzo5VVDbEsSewQ7U50VmDVnkbIih7FExRSbTqS8xXEB0SlmfY4S3tJXgO-4je64phtQFSH03QwRSB5Ft5SlroS3nxJfRRVfLwg/s1600/Bellatrix-GIF-helena-bonham-carter-23847211-500-211.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="135" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrV4WUASXt_kGwzYbYzXBXYDCohK9ybtiXnUSkkZPkvJzo5VVDbEsSewQ7U50VmDVnkbIih7FExRSbTqS8xXEB0SlmfY4S3tJXgO-4je64phtQFSH03QwRSB5Ft5SlroS3nxJfRRVfLwg/s320/Bellatrix-GIF-helena-bonham-carter-23847211-500-211.gif" width="320" /></a></div>
Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-43609166267859697422016-06-05T10:28:00.000-07:002016-06-19T08:01:49.337-07:0086. fejezet - Teddy emlékéreCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Teddy emlékére<br />
Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange, Teddy Lupin<br />
Jellemzõk: Dráma<br />
Osztályozás: 14<br />
Figyelmeztetések: <br />
Leírás: Bella akcióba lendül. Vajon mi várhat rá?<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyPSCfGqyuzce1IoD9Nc3jSSKQNF9x-OxINA7P7N6T7q0H1fzspBTXlbAZSXNvhIlXxj3THt2RBULDsLF5VSg9qpZn35pmNNuY20R8zz5HLEa18wf3RMr-0SQ9ypuokq-wI9MNt5y-BF4/s1600/d8237339f7eb907255b1c0687a95e6e3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyPSCfGqyuzce1IoD9Nc3jSSKQNF9x-OxINA7P7N6T7q0H1fzspBTXlbAZSXNvhIlXxj3THt2RBULDsLF5VSg9qpZn35pmNNuY20R8zz5HLEa18wf3RMr-0SQ9ypuokq-wI9MNt5y-BF4/s320/d8237339f7eb907255b1c0687a95e6e3.jpg" width="221" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL2PKqVDSyumYA1C23eZ7h0Ngy3XAr-al-BDxxSOEe3E2xlQJ-CHfYzEDAdskCuH1oiCjKI95lM7H9ZOZDiyjNHp0wvFcm0Ts-1dw8ekYjyde_tziPt2NQ5TurJsegYMb6ydMa0GBcN20/s1600/crying-eye-girl-sad-sadness-Favim_com-424109.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Bellatrix furcsa hangokra lett figyelmes. Valami olyan fajta lármára, amilyent még sosem hallott a villa falain belül. Talán vendégek jöttek, azért van ez a ribillió? Sietve kikászálódott az ágyából, és elindult utánanézni. Kíváncsian követte a hangokat, amíg csak el nem ért a forrásukhoz. <br />
<br />
- Mi van itt? Mi történt, Cissy? – érdeklõdött, bámulva a csõdületet a nappaliban.<br />
<br />
Gyanús alakok ácsorogtak ott koszos ruhákban, és csak kis idõ elteltével vette észre, hogy némelyikük minden bizonnyal fogoly. Mivel háttal álltak neki, lassan megkerülte õket, és akkor végre szemügyre vehette a szedett-vedett bagázst. Elõször a Hermione Granger nevû sárvérû lányon akadt meg a szeme, és rögvest el is állt a lélegzete. <br />
<br />
Csak úgy, megszokásból el is kezdte felgyûrni a talárja ujját, hogy mielõbb értesíthesse urát a dolgok állásáról, de sógorának ez egyáltalán nem nyerte el a tetszését, mivel õ akarta betölteni a jó hír hozójának szerepét.<br />
<br />
De hát, ez nevetséges! Még hogy Lucius hívja a Nagyurat? Hiszen mindenki tudja, hogy csak azért akar õ szólni neki, mert a Misztériumügyi Fõosztályon tett látogatásuk során kicsúszott a kezébõl az irányítás, és így akarja jóvá tenni a baklövését!<br />
<br />
Ezt azonban Bella nem hagyhatta annyiban! Akárhogy is rángatta õt Lucius, nem hátrált meg. Már majdnem szólította is a mágust, amikor hirtelen meglátott valamit az egyik fejvadász kezében.<br />
<br />
A kardot! Griffendél Godric kardját!<br />
<br />
Az a kard meg mi a fészkes fenét keres itt? Hiszen Piton az õ széfébe rakta, miután a nõ kijelentette, hogy nem akarja megtartani a neki szánt gyógyulási ajándékot. A boszorkány úgy vélte, a széfben legalább biztonságban lesz, hiszen amúgy sem vennék túl sok hasznát. Az volt a terve, hogy majd tovább ajándékozza azt Voldemortnak, de még nem talált rá megfelelõ alkalmat. <br />
<br />
- Add azt ide! – mutatott Bellatrix a kardra ellentmondást nem tûrõ hangon. Közben azon töprengett, hogyan kerülhetett a fegyver ezekhez a nyavalyásokhoz? Vagy a fejvadászok, vagy a kölykök törtek be a széfébe – más lehetõség nem volt. De hogy merészeltek ezek után beállítani ide a színe elé?<br />
<br />
Nem, így jobban belegondolva biztos, hogy a kölykök tették, a fejvadászok nem merték volna, meg amúgy is túl ostobák lettek volna hozzá. A gyerekeknek viszont volt indítékuk a betörésre; a serleget akarták, ami tudvalévõleg a Nagyúr egyik horcruxa volt. De mit akarnak azzal a karddal?<br />
<br />
Nem maradt más választása, mint hogy jól megkínozza azt a minden lébe kanál Grangert. Azt hitte, a sárvérûek gyávák, és a fruska egy percnyi kínzás után mindent bevall, de tévedett, a lány nem vallott, akármilyen kínokat is élt át a boszorkány jóvoltából. <br />
<br />
Bellát némileg jobb kedvre derítette, hogy a pincében raboskodó koboldtól megtudta, a kard csak hamisítvány, de mikor már épp szebb színben látta volna a világot, akkor az a pulykatojás Ron Weasley elkezdett vele szemtelenkedni…<br />
<br />
És õ még annak idején sajnálta Ronald Weasley-t… Azt, amit tett vele, azt, hogy odavitte a Nagyúrhoz, õ pedig… És annak a lehetetlen Mollynak még volt mersze a szerencsétlen kölyköt a halott fiáról elnevezni… Õ biztosan nem tett volna ilyet… <br />
<br />
Várjunk csak! Ronald akkor halt meg, amikor vele volt, pedig abban az idõben még nem is volt rajta az átok! De hát akkor, miért? Lehet, hogy a mágus már akkoriban is elõszeretettel gyilkolt gyerekeket? Igen, az elképzelhetõ. Hiszen akkor is dühbe gurult, amikor az engedélye nélkül azt tette Rodolphusszal… Pedig nem is csináltak semmit, a Nagyúr mégis azt hitte, és hogy kiborult! Ez idõben jött figyelmeztetés lehetett volna Bella számára, de sajnos nem vette elég komolyan.<br />
<br />
És hát honnan is tudhatta volna? Épp ebbõl kellett volna rájönnie arra, hogy a Nagyúr azért akarja magával vinni Egyiptomba, hogy megátkoztathassa, nehogy a mágust érje az átok, és így elveszítse örök életét, és hogy Bellának ezért cserébe le kell mondania arról, amit a legjobban szeretett volna, a saját gyerekérõl? <br />
<br />
És még mindig nem zárható ki az sem, hogy Voldemort meggondolta magát. Miért is ne? Ha valami módon feléleszti a fiát, akkor az átok úgy is lemegy róla, és a Nagyúr is csak egy egyszerû halandó lesz. De mi van, ha mégis jutalom volt? Ha a férfi tudta, hogy Bellatrix képtelen élni nélküle, akkor, ha mégis elérte volna az átok, úgy a lány élete is hiábavalóvá lett volna… <br />
<br />
Mi történt hát? Mi az igazság?<br />
<br />
Annyira elgondolkozott, hogy észre sem vette, mi történik körülötte. Nem volt már ott se Ron, se a sárvérû lány, se senki. Hova tûnhettek? Nem emlékezett semmire. Ez normális? Vagy tényleg elmebajos, ahogyan híresztelik róla? Csak annyit észlelt, hogy nincs meg az ezüst kése. Vajon hová lett? Mit tett már megint?<br />
<br />
Zavartan lépett egyet hátra, cipõinek talpa alatt kristályüveg-törmelék ropogott. Narcissa lépett oda hozzá, meglepõ gyöngédséggel belé karolt, és a hálóba vezette.<br />
<br />
Bármilyen fáradt volt is Bellatrix, lefekvés elõtt még muszáj volt megírnia egy levelet. <br />
<br />
„Remus Lupin!<br />
Nem tudod, ki vagyok, de én ismerlek téged, talán jobban is, mint kellene. Tudom, hol vagy, kivel, és mi okból. Elõlem nem rejtõzhetsz el! Megaláztál, és ezért bosszút fogok állni rajtad. Miért figyelmeztetlek? Mert azt akarom, hogy tudd, ki öl meg téged! Én, Bellatrix Lestrange!”<br />
<br />
- Vidd az Odúba! – parancsolta a kezében tartott bagolynak, melyet Sipor vitt oda neki tépett inge redõiben.<br />
<br />
Egy ideig habozott, hogy tényleg elküldje-e a levelet, majd végül gondolt egyet, és útjára engedte a madarat. Utána egész este nem tudott aludni. Hogy lehet ennyire úrrá rajta a gyilkolási mánia? Mi készteti erre folyton?<br />
<br />
Másnap aztán nagy meglepetés érte. A válaszlevél ott hevert az ágyán. Bella feltépte a borítékot, és mohón szaladt végig a sorokon.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL2PKqVDSyumYA1C23eZ7h0Ngy3XAr-al-BDxxSOEe3E2xlQJ-CHfYzEDAdskCuH1oiCjKI95lM7H9ZOZDiyjNHp0wvFcm0Ts-1dw8ekYjyde_tziPt2NQ5TurJsegYMb6ydMa0GBcN20/s1600/crying-eye-girl-sad-sadness-Favim_com-424109.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL2PKqVDSyumYA1C23eZ7h0Ngy3XAr-al-BDxxSOEe3E2xlQJ-CHfYzEDAdskCuH1oiCjKI95lM7H9ZOZDiyjNHp0wvFcm0Ts-1dw8ekYjyde_tziPt2NQ5TurJsegYMb6ydMa0GBcN20/s320/crying-eye-girl-sad-sadness-Favim_com-424109.jpg" width="320" /></a><br />
„Bellatrix!<br />
Számítottam a mesterkedésedre, csak te vágyhatsz ennyire mások szenvedésére. Sirius megölését sosem bocsátom meg neked. Ha esetleg ide tartanál a seregeddel, meglepõdnél, mert nem találnál minket ott, ahol. Az eszed talán a helyén van, de a szíved sosem lesz. Egyszer, remélem, elnyered méltó jutalmadat cselekedeteidért!<br />
Remus”<br />
<br />
Bella lelkét nyugalom szállta meg, és sietve papírra vetette a következõ sorokat:<br />
<br />
„Remus Lupin!<br />
Semmit sem tudsz rólam. Meg lennél lepõdve, hány embert küldtem már a sírba, és még egyik sem panaszkodott a rossz bánásmód miatt. Majd megtudod te is, milyen is az édes halál! Remélem, egyszer nekem is kijut belõle! Ha tudnád, milyen az élet, te sem vágynál másra, elhiheted nekem! Nincs is szebb annál, mint véget vetni mások szenvedéseinek…<br />
Tudod, kicsoda”<br />
<br />
Miután elküldte, egybõl meg is bánta, hogy ilyesmiket papírra vetett, és hogy épp az ellenségének küldte el a sorokat. Ennél szánalmasabb ötlet eszébe se juthatott volna!<br />
<br />
De a válasz már aznap délután megérkezett:<br />
<br />
„Bellatrix!<br />
Nymphadorának gyereke született. Gondolom tudtad, ezért írtál olyan „kedveseket” nekem. Ezúton tudatom veled, hogy a terved nem fog beválni. Látod, a te nagyszerû, gyilkos ötleted valójában mit ér? Bella, minden fejben dõl el! Én boldog vagyok az életemmel, ha megölnél, nem köszönném meg neked. De ha te ennyire biztos vagy az ellenkezõjében, ajánlom, mindenképp gyere el holnap a Memphis Street 13-ba! És ne feledd, felkészülök, nehogy trükkel próbálkozz! Tekintsd ezt úgy, mint az utolsó lehetõséget!<br />
Remus!”<br />
<br />
Bella a legszebb talárját vette fel, hozzá az összes varázs-erejû ékszerét, majd elindult a megadott címre. Kívül-belül szép akart lenni egy ilyen dicsõséges pillanat eljövetelekor, elvégre a Rend egyik tagjával végezni nem kis dolog! Útközben az is megfordult a fejében, hogy Lupin esetleg csapdát állít neki, de nem foglalkozott vele. Ha kell büszkén, harcra készen áll a Rend tagjai elé, ahogy mindig is akarta.<br />
<br />
A férfi már vigyorogva várta a ház elõtt.<br />
<br />
- Bellatrix! Hát eljöttél? – tárta elõtte szélesre az ajtót, miközben azért gyanakodva fürkészte a boszorkányt. <br />
<br />
- Meglep? – vetette oda hûvösen a nõ, majd mielõtt bárki is megláthatta volna, utat tört magának befelé. Közben óvatosan elõre csúsztatta a pálcáját ruhája ujjában.<br />
<br />
- Nem gondoltam volna, hogy még egyszer itt találkozunk. <br />
<br />
- Ne örülj túlságosan! <br />
<br />
- Sajnálom Dorát, hogy ilyen nagynénje van.<br />
<br />
- Én is, hogy ilyen családba született – azzal a nõ elõrántotta a pálcáját, és a férfira szegezte. – Vége a dalnak, barátom!<br />
<br />
Remus nevetett, és még csak hátra sem hõkölt a baljóslatú fadarabtól. <br />
<br />
- Nézd, felõlem játszhatod ezt a játékot, de semmi haszna! A varázslat itt nem mûködik.<br />
<br />
Bella szemei elkerekedtek.<br />
<br />
- Igen! Azt hitted, csak úgy hagyom magam megölni? Okosabb vagyok én annál!<br />
<br />
- Nem lehet! – hitetlenkedett haragosan a boszorkány, mire a kis Teddy felsírt a másik szobában. - Talán nem is kell a pálcám! – vigyorodott el a nõ baljóslatúan. – Elég, ha játszom egy kicsit Teddy-vel.<br />
<br />
- Ha meg mersz moccanni… – kiáltott rá fenyegetõen Lupin. <br />
<br />
- Disaudio! – kiáltotta Bellatrix a tölgyfa ajtóra szegezett pálcával, és a kisgyerek odaát egybõl elnémult. – Senki sem fogja hallani, ami itt történik! – Azzal tett két lépést az ajtó irányába.<br />
<br />
Kezét a kilincsre téve benyitott, de a gyerek nem volt ott. A háta mögül gúnyos kacagás hallatszott.<br />
<br />
- Hová tûnt? Mi ez? – visította Bella értetlenkedve.<br />
<br />
- Mint mondtam, okosabb vagyok nálad – mosolygott Remus. – Azt hiszed, olyan felelõtlen vagyok, hogy itt hagyom Teddy-t a házban? Lásd be, Bella, alábecsültél, és most ráfáztál! Tehetetlen vagy velem szemben. <br />
<br />
- Mindegy, úgyse vele akartam végezni, hanem veled! Te is bõven megteszed, farkasember! – A nõ átkot vetett Lupin felé, a rontás el is érte a férfit, de nem történt semmi. <br />
<br />
- Most már tényleg véged van, némber! Nincs esélyed ellenem! Látod, a jó mindig gyõzedelmeskedik a gonosz felett!<br />
<br />
- Ez marhaság! Csak az olyan balekok gondolják ezt, mint te. Én szerencsére nem vagyok olyan, és még sosem örültem ennyire ennek, mint most!<br />
<br />
- Azt sem tudod, mi az, hogy öröm! Csak ölni tudsz, mást nem.<br />
<br />
- Annál nagyobb öröm nem is kell nekem!<br />
<br />
- Vagy csak azt hiszed. Azt gondolod, nem olvastam a cikkeket az Azkabanban eltöltött idõdrõl? Mindent tudok, Bella! Szerinted hogy máshogy csalhattalak volna ide, ha nem Teddy-vel? Valld be, igazából nem én kellettem neked, hanem a gyerekem! Vele akartál végezni! <br />
<br />
- Azt hiszed, olyan sokat tudsz rólam? Tévedsz! Gõzöd sincs arról, miket tettem, mivé lettem! Nem érezheted ugyanazt, mint én! <br />
<br />
- Fájdalmas lehet – jelentette ki bölcselkedõ hangon Remus. – Nem bírsz elszakadni a nyomorult mániádtól, szerintem ez a szánalmas, nem pedig az, amit teszel! De mindketten tudjuk, hogy ez valójában nem te vagy. Mindez csak arra jó neked, hogy elszakadj a múltad emlékeitõl. De közlöm veled, ezzel csak azt támasztod alá, hogy mennyire gyenge jellem is vagy valójában! Akárcsak a Nagyúr; megérdemelitek egymást!<br />
<br />
Ezúttal Bellatrix nevetett.<br />
<br />
- Tudod, mit gondolok, Remus? Azt, hogy irigy vagy. Irigy arra az életre, ami hatalmat ad, mert valljuk be, tanárként nem sok megbecsülést kaphatsz, és azért sem, hogy szörnyeteg vagy! <br />
<br />
- Hagyd abba! – ripakodott rá a férfi ingerülten.<br />
<br />
- Nem, halld csak az igazságot! Azt hiszed, hogy a kedvességeddel feljuthatsz a csúcsra, és onnan nézhetsz le az emberekre, de a lelked mélyén te is arra vágysz, mint mindenki más: hatalomra, elismerésre. A módszer ezer-féle lehet, de cél csak egy van!<br />
<br />
- Miért engedtelek el hát ott, és akkor? – tette fel a kérdést fennhangon Lupin. – Mert megijesztettél. Szinte haldokoltál – végigsimított az arcán futó hegen. – De az már egy jó jel, hogy felvállalod az érzéseidet, még ha csak elõttem is. Ez fejlõdés a részedrõl, kár, hogy késõn jött! Csak az tud érezni, aki szenvedni is megtanult, és te nem vagy rá képes. <br />
<br />
- Azt hiszed? <br />
<br />
- Tudom. A Nagyúr mellett nem volt más dolgod, csak embereket ölni, zsarolni, irányítani. Ettõl õk szenvedtek, te nem. Ha úgy gondolod, hogy én vagyok a szörnyeteg, nézz magadba, de alaposan! <br />
<br />
- Volt egy fiam, Thomas. Tizenhét éves voltam, amikor teherbe estem vele. Meghalt, mielõtt megszülhettem volna. Aztán a Nagyúr is felcsinált, én pedig a Tiltott Rengetegbe menekültem. A világra hoztam, és Pollennek neveztem el a kicsit, de beteg lett, így vissza kellett vinnem Voldemorthoz. Erre õ megetette a kígyójával… - Bella hangjában nyoma sem volt az érzelemnek. – Azkabanban megerõszakolt egy auror, és harmadjára is állapotos lettem, ezúttal egy kislánnyal. Mirellának akartam hívni, de mérget itattak velem, így meghalt. Ezek után te azt mondod, hogy nem tudom mi a szenvedés…<br />
<br />
A férfi nem szólt semmit.<br />
<br />
A boszorkány ráemelte fátyolos tekintetét, és elhaló hangon egy pohár vizet kért. <br />
<br />
Lupin felvette az íróasztalon heverõ levélvágó kést, majd maga elé tartva kiment a konyhába, és töltött a csapból egy pohár hideg vizet. Aztán visszament a másik szobába, és a poharat átnyújtotta Bellatrixnak. A nõ remegõ kézzel vette át, és tekintetét végig a férfin tartva beleivott.<br />
<br />
A világ hirtelen sötétült el elõtte, a következõ pillanatban pedig szúró fájdalom hatolt a fejébe. Most meg fog halni? Remus, te vadállat, mit mûveltél? <br />
<br />
Mikor késõbb kitisztult elõtte a világ, London egyik koszos sikátorában találta magát. Hogy miképp került oda, nem tudott rájönni. Egy valami azonban biztos volt: Remus Lupin dolgozószobájában attól fogva egy fiola várt arra, hogy valaki rátaláljon, és tartalmát egy olyan Merengõbe öntse, amely elég nagy ahhoz, hogy magába fogadja Bellatrix összes emlékét. <br />
<br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-77755698092032066712016-05-08T07:38:00.004-07:002016-06-19T08:02:07.440-07:0085. fejezet - Az aranyélet<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMU7hYoXLqvZLR-tNLtG8q3rHI6z4unlnERvYtG4pNl_2pHhGYWpzrAG9t8WxCcG7xexrt1iiaCRqkWFF6U_8gWmlPaz1h1VS6wxAKtJ4IyrJWT9Vj17CgszS9SBlpyiGtWOdO6Hp4Y5A/s1600/lnyokknny.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMU7hYoXLqvZLR-tNLtG8q3rHI6z4unlnERvYtG4pNl_2pHhGYWpzrAG9t8WxCcG7xexrt1iiaCRqkWFF6U_8gWmlPaz1h1VS6wxAKtJ4IyrJWT9Vj17CgszS9SBlpyiGtWOdO6Hp4Y5A/s1600/lnyokknny.gif" /></a>Cím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Az aranyélet<br />
Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange<br />
Jellemzõk: Dráma<br />
Osztályozás: 16<br />
Figyelmeztetések: <b>Gyilkosság</b>, <b>Szereplő halála</b><br />
Leírás: Bella gondolkodik.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL6ShWumVg5xZnvsEeGsBUJfjF27EttsxaGnSVF9ESK89or87G5xkUkRLxKVDuPl9551eUrm2oKKg6AKrwkm9woqtv2FDNTes1LuBFfsEBccrapCqJqXN6yCagTlRnVgPRsWTYPNASMNo/s1600/GIF-harry-potter-29551050-500-385.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-XGRQrcn0RgsUAUiIghlfVuHDvUfoCBL1J1a0Rz4p-MypUtOpjxG0eY2nvBbPq6_fkht7FB1jlcQsBRUP7dx8WBzct_RHaqq_cjlVD6fBZicuEAKPMPiSAUXHt5ewZYLrRV5xEdffSkM/s1600/Harry-Potter-GIF-harry-potter-22453785-471-315.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguMjDhz97xdVQNf4gfdM3Yyfn_rTtb5KCbcWtI8ZkMGBW4LO2mx15Z4lhszvgmL2LantcPh9kG0nZoy_B7iLkjaEzl1XbPMT4r66CTYm19EMNps2zysdTaCsIXidOaiDgpbAOeMKL5QAE/s1600/tumblr_mj8wf9kM701reyd4yo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYlq6J6VhyphenhyphenMOc-USFX72-GsggGg2YJNEqZSOkByxO-Ce04j11pE44FmGavgwGTi-ZN_tt6IeXJQUV_Yc6Go4Rfhu0fYRMjn0H45sJwfM9MVShPAQXyJrYqxQI8J5Jc27RiA7-HgpT9PqI/s1600/tumblr_nimo4v36QL1s6pp33o1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip43IgVV6SDMuXonWvyjVFvmz_u4LB2mpssESicNfil2_pGZIw90ejTtekuerpe7517kPWiVkckB_hUGoHxBPPYcN0tRxcteS3DGThlHKxn0Gwx0dUvETXR1M5eif04CPaROA1X0wV-uk/s1600/tumblr_nkx1o9Lxr61t0h040o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzSUeIgRshIfgZWsJLSx4ZtCoE1Pe4vtY5FfbLH0cbNtLD8zzTgmaEENEmGKVHwExaN_YoDk7P9AxS-YHjvxJR3ewVmRax4IqeqVmNtV2I3DSMGsM7_I1gXjDAUYEFKFAwSHaDpR3XKpk/s1600/tumblr_nlxji2Jlod1uo7ripo1_r10_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKSSJKeM9uqw_SWtANbfuUUzrRC0YrbrNpBIXqDDLRxfrCFMQ08agUKbqSLpeMPh6j1S6FWSyWau1C6BBjRfdfOnt4nharYEQzYETf_oKOF0M2aJVrz5taGHL9q_aRswah1_YpFI7caNg/s1600/tumblr_nnoqgarsE41uqs53eo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKSSJKeM9uqw_SWtANbfuUUzrRC0YrbrNpBIXqDDLRxfrCFMQ08agUKbqSLpeMPh6j1S6FWSyWau1C6BBjRfdfOnt4nharYEQzYETf_oKOF0M2aJVrz5taGHL9q_aRswah1_YpFI7caNg/s320/tumblr_nnoqgarsE41uqs53eo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Egy hétfõi napon Bellatrix gyûlésre indult férjével, Rodolphus férjével saját, Grimmauld-téri otthonukba.<br />
<br />
Roddy három napja, váratlanul tért vissza hozzá sikeresen megszabadulva valahogy az Azkaban marasztaló vendégszeretetétõl. Mivel a Nagyúr – érthetetlen okokból kifolyólag - még mindig kisajátította a házukat, ezért a férfinak is Malfoyékhoz kellett költöznie. Természetesen Bella nem számolt be neki arról, mi minden történt vele a távollétében, egynémely dologra azonban Rodolphus magától is rájöhetett.<br />
<br />
A férfi arra nem is számított, hogy neje majd az örömtõl repesve ugrik a nyakába, de abban azért titkon reménykedett, hogy kiszabadulása alkalmából legalább este kap valamit. Ám Bellatrix nem volt hajlandó semmi olyasmire, és amikor Roddy kérdõre vonta e miatt, a nõ csak annyit mondott, hogy fáradt.<br />
<br />
Rodolphus arra is kíváncsi lett volna, miért tette ki õket Voldemort a régi otthonukból, de Bella erre meg csak annyit felelt, hogy bûnt követett el, és ezért most így bûnhõdik. A férfi nem értette, mivel tudott a felesége annyira ellene szegülni a Nagyúrnak, hogy a vétke ilyen nagy horderejû bûntetést vonjon maga után, és feltett szándéka volt, hogy a gyûlés után kérdõre vonja ezzel kapcsolatban.<br />
<br />
Tudta, hogy amúgy sincs rendben köztük minden. Lehet, hogy a halálfalók miatt, de talán a nõ viselkedésébõl adódóan is Rodolphus meglehetõs potenciális gondokkal küzdött. Sorozatos kudarcélményei miatt ismét rászokott az alkoholra, ezáltal pedig újra egyre gyakrabban került beszámíthatatlan állapotba. Egy ízben rá is támadt a feleségére, Bella azonban gyorsan lecsendesítette õt egy jól irányzott Stupor-átokkal.<br />
<br />
Jelen pillanatban viszont Roddy épp színjózan volt, és egész úton a gyûlésbe menet meglepõen kedves és figyelmes. Kisajátított házukhoz érve vígan parolázott rég nem látott halálfaló cimboráival, majd érdeklõdve hallgatta a szólásra emelkedõ Bellatrixot.<br />
<br />
- Nagyúr! – szólalt meg a nõ a tõle már megszokott elfogódott, érzelmeket elfojtó hanglejtésével. - Óriási megtiszteltetés számunkra, hogy családi lakunk vendégeként üdvözölhetjük! Nagyobb öröm nem is érhetne minket… <br />
<br />
Senki sem értette, vajon mi köze ennek a kijelentésnek az elõzõleg tárgyalt témához, de Bellával nem mertek nyíltan szembeszállni.<br />
<br />
- Nem érhetne nagyobb öröm… – visszhangozta Voldemort a nõ fáradt, vörös szemeit fürkészve. – Ha te ilyet mondasz, Bella, az már aztán jelent valamit!<br />
<br />
Bellatrix arcát halvány pír öntötte el, és a váratlan örömtõl könny szökött a szemébe. <br />
<br />
- Nagyúr, jól tudod, hogy tõlem csak az igazat hallhatod!<br />
<br />
- Szóval, nem érhet nagyobb öröm… - A mágus szemei baljóslatúan villantak meg a félhomályban. – Pedig, úgy hallom, a héten felettébb örömteli esemény történt a családodban.<br />
<br />
Bella egy szót sem értett az egészbõl. Mostanában gyakran elõfordult, hogy kimaradt a családi hírek megtárgyalásából, így most aztán végképp nem találta a fonalat. Talán ez volt a gyûlés napirendjén mielõtt megérkezett?<br />
<br />
- Az unokahúgodról beszélek, aki a ti unokahúgotok is, Lucius és Narcissa! Úgy hallottam, nemrég egybekelt Remus Lupinnal, a vérfarkassal. Ez bizonyára határtalan büszkeséggel tölt el benneteket! – gúnyolódott a megdöbbent arcok láttán a Nagyúr.<br />
<br />
Remus Lupin… Ki is az? Bellának ismerõsen csengett a név, biztosan hallotta már valahol… <br />
<br />
Oh, nem! Ez az a Remus Lupin? Aki akkor ott volt a Grimmauld-téren, aki megpróbálta megölni õt? Nem, nem, az nem lehet! Hiszen azóta is rémálmai vannak attól a toportyánféregtõl! Álmában is attól retteg, hogy Remus megtalálja, magához vonja, és kést döf belé!<br />
<br />
Ez jellemzõ Andromedára! Mindig is ez kellett neki, a véráruló lázadás! Most meg még az a fattyú lánya is követi a példáját? Elég volt, nem kegyelmezhet nekik többé! Meg kell találnia a módot arra, hogy megszabaduljon az animágus zaklató emlékétõl, hogy többé ne kelljen nyüszítenie álmában, miközben kielégületlenül Rodolphus érdes, száraz kezét szorongatja, és a halálról ábrándozik. Már többször is elképzelte, ahogy elõrántja a pálcáját, suhint vele, a szõrös alakváltó pedig holtan rogy a földre.<br />
<br />
Olyan jó érzés lehet! <br />
<br />
És ha nem õ gyõzne? Akkor bemocskolódna makulátlan arany vére! Ki által akar hát meghalni? Nem lehet szó bárkirõl! Aranyvérûnek kell lennie a gyilkosának, az egyszer biztos! Mi lesz így vele? Hiszen a vér kötelezi, ennyi kijár neki!<br />
<br />
Nem tudta maga sem igazából, mit is gondoljon a Grimmauld-téri eseményekrõl. Olyan váratlanul történt minden! Ahogy az ellenfelek találkoztak, ahogy konfrontálódtak! Mi lett volna, ha más megy el vele akkor? Mondjuk Voldemort, akinek megengedte, hogy mind ez idáig dróton rángassa, és kihasználja, vagy Rodolphus, aki hozzá láncolódott az évek során, de akivel valódi, mély kötõdése soha nem alakult ki. Esetleg Piton, aki a kalandot jelentette a számára. De ez a Lupin… Olyan furcsa volt a számára, olyan nyugtalanító, és ahogy elbánt vele, az szinte már megalázó módon történt. Bármi legyen is, az õ dolga az, hogy soha ne adja fel a küzdelmet, és hogy bosszút álljon rajta!<br />
<br />
Annyira lefoglalta ez a gondolat, hogy el is felejtette megemlíteni Voldemortnak a ház-kérdést. <br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip43IgVV6SDMuXonWvyjVFvmz_u4LB2mpssESicNfil2_pGZIw90ejTtekuerpe7517kPWiVkckB_hUGoHxBPPYcN0tRxcteS3DGThlHKxn0Gwx0dUvETXR1M5eif04CPaROA1X0wV-uk/s1600/tumblr_nkx1o9Lxr61t0h040o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEip43IgVV6SDMuXonWvyjVFvmz_u4LB2mpssESicNfil2_pGZIw90ejTtekuerpe7517kPWiVkckB_hUGoHxBPPYcN0tRxcteS3DGThlHKxn0Gwx0dUvETXR1M5eif04CPaROA1X0wV-uk/s320/tumblr_nkx1o9Lxr61t0h040o1_500.gif" width="223" /></a><br />
Aztán eljött végre a nap, amikor szembekerült Nymphadorával, és a Rend többi tagjával.<br />
<br />
Azok a galádok épp Harry Pottert próbálták kimenekíteni a Dursley-házból, amikor õ és halálfaló társai rajtuk ütöttek. Bella legelöl, férje mellett száguldott a seprûjén. Egyre jobban és jobban felgyorsultak, igyekeztek, hogy minél hamarabb elkaphassák Harry-t (vagy annak egyik álcázott alteregóját). Bellatrix azonban a kölyök helyett valójában Nymphadorát kereste, hogy végre lesújthassa halálos átkával. Rodolphus nem tudott erõsen koncentrálni, mert mielõtt elindultak, megivott egy egész laposüveg sárkánynyál-pálinkát annak ellenére, hogy Bella figyelmeztette, nem kéne annyi „stresszoldót” innia. <br />
<br />
Talán épp ezért találta el egy kósza átok, és a férfi rögvest õrült zuhanórepülésbe kezdett. Bella már épp bemérte Nymphadorát, akit egész idõ alatt üldözött, de az esetet látva kénytelen volt lemondani áldozatáról, és inkább a férje után repült. A pánikba esett Roddy megpróbált hoppanálni, de a dolog rosszul sült el; csak egyik lába tûnt el a semmibe, a teste többi része tovább zuhant, mígnem nagyot koppanva landolt a kemény járdán. <br />
<br />
Bellatrix leereszkedett férje mellé, és aggódva nézett végig rajta. <br />
<br />
- Ejjááá… - nyögte Rodolphus. A szájából ömlõ vérpatakban törött, sárga fogak úsztak. – Bejjjaaa… Bejjatyjix…<br />
<br />
- Itt vagyok, nyugi, minden rendben lesz! Segítsen már valaki! – kiáltotta a nõ idegesen körül nézve. Két kezét a férfi megmaradt combjára szorította, hátha sikerül mérsékelnie a törött combcsont alól ömlõ vér kilövelléseinek intenzitását.<br />
<br />
- Öjjülök, hogy itt vagy! – nyáladzott kábán a férje.<br />
<br />
- Ne aggódj, visszanövesztjük a lábad! <br />
<br />
Az emberi roncs felsóhajtott, vagy csak levegõt akart venni? <br />
<br />
- Hijányozsnyi fogsz, mikoj meghajok.<br />
<br />
- Ne beszélj hülyeségeket, a férjem vagy, és nem fogsz meghalni! Ha egy kicsit is szeretsz, nem hagysz el! Nagy szükségem van most rád! <br />
<br />
- A Nyagyújt cejeted, tu’om. <br />
<br />
- Ne haragudj rám, Roddy! Annyira sajnálom!<br />
<br />
- Hagyjuk, megpocsájtyok! Adz ény hibám. Rossz férjed voltam. <br />
<br />
- Ne mondj ilyeneket, te remek férj vagy! Mindig is te leszel az igazi a számomra! <br />
<br />
- Elég volt, Bellatrix! – szólalt meg egy fagyos hang a háta mögül.<br />
<br />
A nõnek hátra sem kellett fordulnia, hogy tudja, ki az. <br />
<br />
- Nagyúr, kérem! Gyógyítsa meg, könyörgöm, maga biztosan képes rá! <br />
<br />
- Nem lehet. Többé nincs szükségem rá – Voldemort elõrántotta a pálcáját, és elharsogta a gyilkos átkot.<br />
<br />
Bella megdermedt, és odafagyott a pillanathoz. Nem mozdult a férje mellõl, így talált rá Lucius.<br />
<br />
- Mit csinálsz még itt? – Malfoy nõies mozdulattal simított végig hosszú szõke fürtjein. <br />
<br />
- Hagyj békén! Tûnj innen! – köpte oda neki a nõ. – Nem látod, hogy meghalt?<br />
<br />
- Észrevettem – szólt flegmán Lucius, majd alaposabban is szemügyre vette Rodolphus élettelen testét. - Amputaportált. Esélye sem volt.<br />
<br />
- Nem tudtam megmenteni. Pedig biztos lett volna rá mód, ne mondd, hogy nem! <br />
<br />
- Találkozunk a temetésen! – rándította meg a vállát Malfoy, majd unottan odébb állt. <br />
<br />
Bella most eszmélt csak rá, hogy igazából alig maradt valakije. Elõszõr az anyja, majd Regulus, Cygnus, Sirius, a gyerekei, az álmai, most pedig Rodolphus… Ér így egyáltalán valamit az élete?<br />
<br />
Ettõl fogva a nõ teljesen magába fordult. Úrrá lett rajta a gyász. Sosem gondolta volna, hogy ennyit jelentett neki a férje, hiszen nem is szerette igazán. De valahogy annyira össze nõttek, hogy most már visszasírta a folyton piáló Roddy-t.<br />
<br />
Pár nap múlva már annak se látta értelmét, hogy kikeljen az ágyából. Rodolphus – aranyvérû lévén pompás – temetésére azért elment, de elõtte bûbájt kellett alkalmaznia magán, hogy vissza tudja fojtani fékezhetetlen zokogását. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzSUeIgRshIfgZWsJLSx4ZtCoE1Pe4vtY5FfbLH0cbNtLD8zzTgmaEENEmGKVHwExaN_YoDk7P9AxS-YHjvxJR3ewVmRax4IqeqVmNtV2I3DSMGsM7_I1gXjDAUYEFKFAwSHaDpR3XKpk/s1600/tumblr_nlxji2Jlod1uo7ripo1_r10_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzSUeIgRshIfgZWsJLSx4ZtCoE1Pe4vtY5FfbLH0cbNtLD8zzTgmaEENEmGKVHwExaN_YoDk7P9AxS-YHjvxJR3ewVmRax4IqeqVmNtV2I3DSMGsM7_I1gXjDAUYEFKFAwSHaDpR3XKpk/s320/tumblr_nlxji2Jlod1uo7ripo1_r10_500.gif" width="213" /></a><br />
Voldemort is haragudott rá mostanában; nagyon a szívére vette, hogy ennyire megsiratja a férjét. Sokáig nem is volt hajlandó beszélni vele, csak néhanapján kereste fel titokban az éjszaka leple alatt, és egyszer a magáévá is tette, csak mert úgy tartotta a kedve. <br />
<br />
Draco látta Bella nyomorúságos állapotát, és megpróbálta szorosabbra fûzni kettejük kapcsolatát; ha személyesen nem látogathatta meg, akkor levelet írt neki. Hogy a fiú anyja ne fogjon gyanút, Bella a Marla Brar álnevet választotta levelezésükhöz (Voldemort így nevezte õt, amikor Egyiptomba mentek). Így hát Draco ehhez a titokzatos, ismeretlen hölgyhöz címezte leveleit, Bellatrix pedig válaszolt is rájuk készségesen, és ha tanítványa épp nem jelentkezett, a fiú régi írásait olvasgatta. Többször is eltöprengett azon, vajon miért ragaszkodik hozzá Draco annak ellenére, hogy Cissa így viszonyul hozzá?<br />
<br />
Az ifjú Malfoy által neki írt levelek közül ez volt a kedvence: <br />
<br />
<em>„Kedves Marla Brar!<br /><br /> Annyira hiányzol! Képzeld, a minap anya megint küldött nekem egy rivallót! Ebben a hónapban ez már az ötödik volt! A többiek elõl persze elrejtettem, nehogy meglássák, és kicsúfoljanak érte. Bár igaz, ami igaz, ha így tennének, akkor megfenyegetném õket, hogy ha nem fejezik be azonnal, akkor rájuk küldelek téged. Ugye, segítenél? Rendesen félnek ám tõled, már attól is, ha csak a nevedet hallják! Olyan jó így élni! A mardekárosok istenítenek engem, de attól még taníthatnál pár trükköt a griffendéles nyomik ellen! Persze, csak ha jobban leszel! Ez a Piton meg egyre unalmasabb, esküszöm, még egy durrfarkú szurcsók is kellemesebb társaság nála, bár ezt neked nem is kell magyaráznom. Amúgy nem tudod, anyának mi a baja? Mindig felkapja a vizet valami apróság miatt, de szerintem csak az zavarja, hogy ott vagy. Ezt nem azért mondom, én nagyon örülök neked, és olyan jó lenne, ha anya is olyan jó fej lenne, mint te! Jó, tudom, olyan soha nem lesz, de tudod mit? Lehetnél te az anyám! Mit szólsz hozzá? Százfûlé-fõzettel kiadnád magad anyának, kivennél az iskolából, és elköltöznénk valahová együtt. Jó lenne, nem? Persze, ha nem akarod, azt is megértem! Mindenesetre akkor nem kapnék állandóan rivallót. Anya nagyon kiakadt azon is, hogy beleavatkoztam apa ügyeibe; azt mondta, te rángattál bele, és hogy nem kellene annyi idõt veled töltenem! Meg hogy képmutató vagy, amiért annyit foglalkozol VELE. De szerintem te egy tökre kedves nõ vagy, és alig várom már, hogy újra láthassalak!<br /><br /> Draco M.”</em><br />
<br />
Bellatrix mindig jó kedvre derült, amikor ezeket a sorokat olvasta. Ahhoz képest, hogy Draco milyen kis lelketlen dög volt, most már ennyire kötõdik hozzá! Olyan jó érzés volt hallani a fiúról, arról, hogy már a saját anyjaként tekint rá! Egy kis vigaszt nyújtott ez neki a sok fájdalom után. Az viszont már komolyan aggasztotta, hogy mitõl lett ilyen zsémbes a húga. Talán ennyire utálja õt? Oké, ez valahol természetes; véleménye szerint Narcissa magát Dracót sem szeretné annyira, ha az lány volna. Elvégre az aranyvérû családok mind fiút akarnak, csak hogy tovább örökíthessék a családi nevet, a vérvonalat.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYlq6J6VhyphenhyphenMOc-USFX72-GsggGg2YJNEqZSOkByxO-Ce04j11pE44FmGavgwGTi-ZN_tt6IeXJQUV_Yc6Go4Rfhu0fYRMjn0H45sJwfM9MVShPAQXyJrYqxQI8J5Jc27RiA7-HgpT9PqI/s1600/tumblr_nimo4v36QL1s6pp33o1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYlq6J6VhyphenhyphenMOc-USFX72-GsggGg2YJNEqZSOkByxO-Ce04j11pE44FmGavgwGTi-ZN_tt6IeXJQUV_Yc6Go4Rfhu0fYRMjn0H45sJwfM9MVShPAQXyJrYqxQI8J5Jc27RiA7-HgpT9PqI/s1600/tumblr_nimo4v36QL1s6pp33o1_400.gif" /></a><br />
Az idõ telt, kezdõdött az új tanév, de az ifjú Malfoy nem ment vissza a Roxfortba. Narcissa ettõl éktelen haragra gerjedt. Mivel Bellatrix szintúgy nem fejezte be tanulmányait a varázslóképzõben, úgy vélte, testvére erõltette rá akaratát a fiára, és ezért nem akar az visszamenni tanulni. Cissa sosem tartotta Draco halálfalói munkáját fontosabbnak az iskolainál, és biztos volt benne, hogy fia nagyobb biztonságban van a Roxfort területén még Dumbledore halála után is, mint Voldemort seregében. <br />
<br />
Egyik reggel, mikor sajgó hassal kelt ki az ágyából egy, a Nagyúrral eltöltött közös éjszaka után, és miután bármiféle meglepõdés nélkül nyugtázta, hogy ura ezúttal se várta meg mellette a hajnalt, hanem jó szokásához híven lelépett, Bella komolyan elgondolkozott azon, mi értelme van az életnek? Mi olyan jó benne, hogy a nyálas romantikus dalokban, filmekben mindig azt dicsõítik? <br />
<br />
Épp a Reggeli Próféta egyik régi száma került a keze ügyébe, miközben próbált megfeledkezni saját bajáról. Hátha ez a cikk a vérfarkasok életérõl segít elterelni a figyelmét a Nagyúrról… A vérfarkasokat eddig úgy ismerte, mint például Fenrir Greybacket, és társait, akik egyenesen élvezték, ha kínozhatták a másikat, és átváltoztathatták a saját fajtársukká. Bellatrix számára az volt a legundorítóbb az egészben, hogy Fenrir kimondottan a gyerekeket szerette.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguMjDhz97xdVQNf4gfdM3Yyfn_rTtb5KCbcWtI8ZkMGBW4LO2mx15Z4lhszvgmL2LantcPh9kG0nZoy_B7iLkjaEzl1XbPMT4r66CTYm19EMNps2zysdTaCsIXidOaiDgpbAOeMKL5QAE/s1600/tumblr_mj8wf9kM701reyd4yo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEguMjDhz97xdVQNf4gfdM3Yyfn_rTtb5KCbcWtI8ZkMGBW4LO2mx15Z4lhszvgmL2LantcPh9kG0nZoy_B7iLkjaEzl1XbPMT4r66CTYm19EMNps2zysdTaCsIXidOaiDgpbAOeMKL5QAE/s320/tumblr_mj8wf9kM701reyd4yo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Miért jó az neki, ha gyerekeket bánthat? Inkább örülne annak, hogy vannak, és hogyha majd felnõnek, lesz kiket megennie. Itt van õ, akinek nem lehetnek gyerekei - Voldemort miatt. Ráadásul a mágus ezért egyetlen egyszer sem kért tõle elnézést, holott tudta, mennyit jelentett volna ez neki. Mintha a varázslót fosztanák meg a horcruxaitól. Lelke legmélyén már azt kívánta, bár sikerrel járna Harry Potter, és ezzel megszabadítaná a Magyurat az érzéketlenségétõl! Akkor talán végre megint olyan lenne, mint régen, még Tom Rowle Denemként. Olyan, mint amilyennek született. Hiszen mi most valójában? Egy saját rossz énjébõl gyúrt kreálmány.<br />
<br />
Bellának az az ember kellett, aki képes átérezni a fájdalmát, amelyet át kell élnie nap nap után. Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-28266869895189694102016-04-17T10:18:00.003-07:002016-04-17T10:18:20.491-07:0084. fejezet - A vér örökCím: Hős a sötétben<br /> Fejezetcím: A vér örök<br /> Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange<br /> Jellemzõk: Dráma, Sötét<br /> Osztályozás: 16<br /> Figyelmeztetések: <b>Kínzás</b>, <b>Durva nyelvezet</b><br /> Leírás: Ismét a Grimmauld-téren.<br /><a name='more'></a><br /> Bellatrix nem a Malfoy-kúriába hoppanált, hanem a Grimmauld-téri házba, bár maga sem tudta miért. Talán csak azért, hogy egyedül tudjon lenni; annyira unta már a húgával való veszekedést, és a Dracóért való aggódást.<br /><br /> Annak ellenére, hogy tudta, kockázatos bemennie (ki tudja, milyen veszedelmek várnak rá odabent), azt azért biztosra vette, hogy Harry Potter még nem tud arról, hogy nem rá, a legidõsebb Black-lányra száll ennek a háznak a tulajdonjoga. Ha a fiú netán mégis felbukkanna, Bella legalább meggyõzõdhet arról, hogy halott gyermeke, Pollen ténylegesen a fiúban él-e tovább. Bár a Nagyúr azt mondta, hogy ez lehetetlen, õ még mindig hitt a dologban, és nem volt hajlandó elengedni a reménynek ezt az utolsó szalmaszálát.<br /><br /> Már ott toporgott az ajtóban. <br /><br /> Mély lélegzetet vett mielõtt lassan benyitott. Odabenn adott idõt magának arra, hogy szeme hozzászokjon a folyosó sötétjéhez, majd miután látta, hogy nincs ott senki, óvatosan beljebb araszolt.<br /><br /> Az ismerõs drapéria láttán megrohanták az emlékek. Elszoruló szívvel ment egészen a falra festett családfáig. Önmagát egybõl megtalálta, Sirius-t meg hiába is kereste volna rajta. A szemközti falnak vetette a hátát, leereszkedett a földre, ültében felhúzta a térdét, és halkan zokogni kezdett.<br /><br /> Sirius-ra gondolt, de nem megbánással. Azon töprengett, vajon mi kellett volna ahhoz, hogy a dolgok ne úgy történjenek meg, mint ahogy megtörténtek. Talán ha akkor, és ott az a Potter-kölyök…<br /><br />A csoszogó zörej váratlanul ért el hozzá. Azonnal elnémult a hüppögése, pálcája villámgyorsan termett a kezében. <br /><br />- Sipor, te vagy az? – kérdezte gyanakvóan a sötétségtõl, és az egybõl válaszolt is neki.<br /><br />- Sajnálom, kedves Bellatrix, de Sipornak jelenleg fontosabb dolga van annál, mintsem hogy rád vesztegesse az idejét! – közölte a férfihang, az árnyékból pedig Remus Lupin lépett elõ.<br /><br /> A nõ már ismerte õt látásból, de eddig még soha nem méltatta szóra sem a nyápic mugliszimpatizánst.<br /><br />- Mi a fenét csinálsz te itt? – förmedt rá a férfira, és hõn remélte, hogy az nem veszi észre az arcán lassan felszáradó könnycseppeket.<br /><br />- Sirius a legjobb barátom volt, és most megfizetsz azért, amit vele tettél! – fröcsögte Lupin, és váratlanul arcon rúgta Bellát, akinek a kezébõl messzire repült a pálcája. Ezen felbátorodva a férfi megkínálta a boszorkányt egy Stuporral. Bellatrixot olyan gyorsan érte a támadás, hogy nem tudott elhajolni elõle, és így az átok telibe találta. Az alattomos rontáscsóvától ülve nekicsapódott a falnak, majd onnan oldalt a földre dõlt. A varázslat épp a hasánál érte felszakítva a régi sebhelyét; a nõ érezte, ahogy meleg vére csordogálni kezd lefelé a hasán.<br /><br /> Remus elégedetten elvigyorodott, de arcáról azon mód le is hervadt az önelégült mosoly, ahogy meglátta maga elõtt a bejárati ajtóban Perselus Piton jellegzetes sziluettjét. <br /><br />- Perselus, miért jöttél ide? – kérdezte dühöngve az érkezõt, vadul hadonászva közben a pálcájával.<br /><br />- És te? Tudtommal mindenkinek el kellett hagynia a rejtekhelyet, amíg Dumbledore el nem intézi az örökösödési kérdést. <br /><br />- Én épp azért vagyok itt. Vártam, hogy Bellatrix felbukkanjon, és így bosszút állhassak rajta. És ami azt illeti, ez sikerült is – mutatott a földön görnyedezõ lányra, aki véres kezekkel markolászta az alhasát. <br /><br />- Mit mûveltél vele? – rohant oda Piton a nyöszörgõ Bellához. <br /><br />- Semmit, csak kapott egy Stuport, nem nagy ügy! Az Azkabanban majd rendbe jön, de ha nem, engem az se érdekel!<br /><br />- Nem viheted az Azkabanba, azt nem bírná ki! <br /><br />- Honnan tudsz te ilyesmit, most doktoráltál? – mérte végig gyanakvóan Remus a férfit.<br /><br />- Nézz már rá, ember! Vérzik!<br /><br />- Nem hat meg! Megölte Sirius-t! – makacskodott Lupin. <br /><br /> Perselus mintha meg se hallotta volna…<br /><br />- Segítenünk kell neki, rosszul van! Nem láttam õt ilyen rossz állapotban azóta, amióta arról beszélt nekem, hogy nem lehet gyereke!<br /><br />- Gyereket egy ilyennek? Mindenkinek jobb, ha sose lesz neki! – jelentette ki Remus megvetõen, de azért leengedte végre a varázspálcáját.<br /><br /> Aztán a bal keze egyszerre remegni kezdett. Remus szemei elkerekedtek a meglepetéstõl. Piton látta a csukott száj kidomborodásán, hogy a férfi nyelve végigfut a bõr alatt a fogakon, mintegy leellenõrizve azok állapotát. <br /><br />– Minden rendben? – kérdezte Lupint, de az nem válaszolt, ezért tekintete visszasiklott Bellára. Látta, ahogy a nõ keze az övé után nyúl. Elõször el akarta húzni elõle, de aztán csak ott hagyta neki. A boszorkány olyan erõsen szorította meg azt, hogy az ujjcsontjai hatalmasat roppantak. <br /><br /> A zajra Lupin felkapta a fejét, és a levegõbe szimatolt. A vértõl iszamos kezû Bellatrix úgy látta, a férfi megérzett valamilyen szagot, mivel egyszerre nyáladzani kezdett. <br /><br />- El kell vinnem innen! Meg kell õt gyógyítanom! – nyalábolta fel a lányt a földrõl hirtelen Piton, és elindult vele a kijárat felé. <br /><br />- Csak nem vagy beleesve? – gúnyolódott Remus izzadó arccal. - Ha egy másik halálfalóról lenne szó, akkor bezzeg nem lennél ilyen lovagias! <br /><br /> Perselus eleresztette a füle mellett a megjegyzést, majd mielõtt Lupin akár egyet is pislanthatott volna, visszahoppanált Bellával a Malfoy-kúriába.<br /><br /> A nappali kandallójából bukkantak elõ, épp Draco orra elõtt. Piton a vastag, puha szõnyegre fektette Bellát, majd felhúzta a lány hasán a ruhát. Mivel a felszakadt seb eléggé alul volt, a férfi lejjebb húzta a boszorkány átvérzett alsószoknyáját is.<br /><br /> Draco szemei elkerekedtek a döbbenettõl, az intimitás határainak ilyen mértékû átlépésétõl. A Roxfort tanára álcázott tágító bûbájt bocsátott a közelben álló puncsostálra, és abból kezdett el elõhúzogatni mindenféle orvosi diagnosztikai eszközöket, és gyógyfõzetes fiolákat.<br /><br /> Bella egyre jobban vérzett, és az ifjú Malfoy aggódva figyelte, ahogy Perselus egyszerre három, különbözõ színû gyógyfõzetet próbál meg leerõszakolni nagynénje torkán. <br /><br />- Mi történik itt? – kérdezte rémülten a hirtelen betoppanó Narcissa, majd mikor meglátta falfehérre sápadt, vérzõ testvérét, hozzátette. – Ki tette ezt veled? <br /><br />- Most nincs idõnk erre! – A mágus mélyen belefeledkezett a gyógyításba. - Bella, hallasz? Szólalj meg! – azzal gyengéden megpaskolta a nõ arcát. A lány fájdalmasan felnyögött, jelezve, hogy még él. - Figyelj rám, ez most nagyon fontos! Meg tudnád mondani, hol fáj?<br /><br /> Bellatrix a hasára mutatott. Hányingere támadt, de összeszedte magát, és végül sikerült magában tartania a Piton által vele megitatott sötétzöld, narancssárga és piros löttyöket.<br /><br />- Az a zöld az a szer volt, amire gondolok? – kérdezte Narcissa megbotránkozó hangon. – De hát, azt a füvet már kétszáz éve kiirtották, és…<br /><br />- Jó, tudom, hogy betiltották, de ez az egyetlen, ami most használ! – szabadkozott a férfi beletúrva zsíros hajába.<br /><br /> Bellatrix sebei egy szempillantás alatt beforrtak, és a fájdalmai is egy csapásra megszûntek. <br /><br />- Mi történt velem? – kérdezte kábán, ahogy lassan magához tért, és nemrég még felrepedt arcát simogatva.<br /><br />- Veled mindig csak a baj van, Bella! Nézd, hogy megrémítetted Dracót! – méltatlankodott Narcissa most már kicsit azért megkönnyebbülve.<br /><br />- Hagyd most, ne beszéltesd! Pihennie kell! – figyelmeztette a nõt Piton. – Ügyelj rá, hogy ágyba kerüljön, és hogy ne is keljen ki onnan legalább fél napig! <br /><br />- Köszönöm, Perselus, hogy hazahoztad! Biztosan nehezedre esett, hiszen szívbõl utáljátok egymást! Nem is tudom, minek töröd magad ennyit ezért a bajkeverõért?<br /><br />- Én nem utálom õt! – tiltakozott hevesen a férfi. - Ennyivel amúgy is tartozom neki… – tette hozzá halkan motyogva.<br /><br />- Akkor sem értem, hogy tud mindig bajba kerülni? – kötötte az ebet a karóhoz Cissa, és megerõsítést várva nézett Perselus-ra.<br /><br />- Én sem értem – felelte bambán Piton. – Most viszont mennem kell, rengeteg a teendõm…<br /><br />- Persze, nem tartalak fel, menj csak nyugodtan! És köszönök mindent még egyszer, tényleg!<br /><br />- Kitartás, Bella! – hajolt oda a nõhöz a mágus. – Rögtön szólj Cissának, ha rosszul vagy! Majd benézek valamikor!<br /><br /> Bellatrix kábultan és zavartan nézett megmentõjére; még nem egészen tudta, mi is történt vele valójában. <br /><br /> Pitonnak igazából aznapra már nem sok dolga maradt, csupán annyi, hogy rávegye Lupint arra, tartsa a száját Bella Grimmauld-téri felbukkanásáról. A kandallón át visszahoppanált hát Remushoz remélve, hogy ott találja még a házban. <br /><br /> Érzései nem is vezették tévútra, a férfi még mindig a nappaliban volt, és négykézláb állva nyalogatta fel a földrõl Bella megalvadt vérét.<br /><br />- Nocsak-nocsak, mit látnak szemeim! – szólt gúnyosan Perselus, félbeszakítva ezzel a lefetyelést.<br /><br />- Jobban tennéd, ha nem lopakodnál mögém így, a holdciklus vége felé! – szólt rá Lupin vérben forgó szemekkel, miközben tétován, csak amúgy az illendõség kedvéért megtörölte vértõl lucskos állát.<br /><br />- Mit mûvelsz itt, te vérevõ?<br /><br />- Nos, mint tudvalévõ, félig vérfarkas vagyok, és bármennyire is elítélem a saját fajtám ösztönbõl eredõ, állatias viselkedését, azt el kell ismernem, hogy ennek a némbernek irtó finom a vére! De te ezt úgyse értheted meg, hacsak te is meg nem kóstolod…<br /><br />- Lehetséges, hogy nem értek a vérfarkasok undorító szokásaihoz, és amúgy se tisztem, hogy elítéljelek, de azt tudom, mit szeretnék elkerülni, és most már abban is biztos vagyok, hogy nem lesz nehéz megegyeznünk…<br /><br />- Hallgatlak, mondhatnám: csupa fül vagyok – Remus körmeivel vadul megvakarta jobb füle tövét.<br /><br />- Nem kérek sokat; csak azt nem akarom, hogy elfecsegd, Bellatrix itt járt!<br /><br />- Sirius a legjobb barátom volt, amíg az a fúria meg nem ölte. Harry-t is bántani akarta, Nymphadoráról nem is beszélve! És mind ezek ellenére én ne beszéljek róla? Egyre inkább azt hiszem, hogy szerelmes vagy belé, Piton! Ugyan nem rossz bõr, de nekem túl labilis az idegrendszere… Tudod, én a harcos típusú, stabil személyiségû nõket szeretem…<br /><br />- Szóval tartod a szád? – vágott közbe türelmetlenül Perselus.<br /><br />- Miért tenném? – szemtelenkedett a férfi, aki egyre szûkebbnek érezte a cipõit.<br /><br />- Ha másért nem is, azért talán érdemes volna, nehogy Dumbledore, vagy a Rend többi tagja tudomást szerezzenek a te holdtölték idején bekövetkezõ csodás metamorphózisodról.<br /><br />- Már megint árnyékra vetõdtél, varjú barátom! – vigyorodott el Lupin. – Azt hiszed, a barátaim nem tudják, hogy alakváltó vagyok? Ostobább vagy, mint gondoltam…<br /><br />De Piton nem hagyta annyiban a dolgot. <br /><br />– Az ismerõseid tudják, rendben, de mi a helyzet a többiekkel?<br /><br /> Remus az ajkait harapdálva gyanakodott. <br /><br />– Mire célzol ezzel? <br /><br />– Úgy hallottam, tanári pályára készülsz. Mi lenne, ha egy jóakaród megszellõztetné a Reggeli Prófétában, hogy egy vérfarkas készül tanítani védtelen kis nebulókat, õ viszi teliholdkor osztálykirándulásra a kis ártatlanokat, õ vigyáz rájuk éjjelenként a kollégium sötétjében…<br /><br />- Hagyd abba, értettem a leckét! – Remus szemei szikrákat szórtak.<br /><br /><br /> Perselus 50-50 százalék esélyt adott magában arra, hogy az animágus most azonnal ráugrik, és megeszi, vagy hallgat a józan eszére, és egyszer és mindenkorra befogja a száját. Úgyhogy végül is örült, hogy ilyen simán mentek a dolgok, de kiderült, túl korán ivott a medve bõrére.<br /><br />- Rendben, hallgatok, de csak akkor, ha kimondod! – sziszegte Lupin nagy ravaszul.<br /><br />- Mit mondok ki? – értetlenkedett Piton.<br /><br />- Azt, hogy mit érzel iránta.<br /><br />- Ennyi az egész?<br /><br />- Nem lesz az olyan könnyû, Pipogyusz!<br /><br /> Perselus-nak úgy tûnt, Remus fogai kissé megnyúltak, szemei bevéreztek, és az arca is szõrösebb, mint az imént. Hirtelen sietõs lett számára a dolog.<br /><br />- Rendben, halld szavaimat… – A mágus nagyot nyelt, és izzadni kezdett.<br /><br />- Gyerünk, varjú, ne csigázz! <br /><br />– Rendben! – Piton nagy levegõt vett, és nekiveselkedett. - Halálosan szerelmes vagyok Bellatrix Lestrange-be. Õ az életem értelme. Most már elégedett vagy? <br /><br /> De Remuson nem látszott az elégedettség.<br /><br />- Te régebben Lily után futottál, nem? Mi változott azóta? Talán csak annyi, hogy Lily meghalt?<br /><br />- Nekem Bellatrix az igazi, legyen elég neked ennyi! Nem fogok magyarázkodni egy ilyen… <br /><br />- Harcostársnak. Ugye, ezt akartad mondani? <br /><br />– Gondolj, amit akarsz! <br /><br />– És azt honnan tudjam, hogy nem árulsz el minket a ribanc szerelméért cserébe?<br /><br />- Nem kell aggódnod, Bella gyûlöl engem! <br /><br />– Az bármikor megváltozhat… - Az alakváltó gondolataiba mélyedt. Perselusnak úgy tûnt két egész perc is eltelt, mire újból megszólalt. - Jó, rendben, hallgatok. Remélem nem bánom meg! <br /><br /> - Nem fogod, elhiheted!<br /><br />- Nem tudhatod, varjú! Vigyázz, az a némber kiszámíthatatlan! <br /><br /> Lupin rémülten ismerte be magának, hogy látva Bellatrixot sebesülten sírni, szinte már maga is megsajnálta a boszorkányt. Még mindig haragudott rá Sirius miatt, meg hát végeredményben egy gonosz, és kegyetlen halálfalóról volt szó, de azért mégis… <br /><br />Narcissa eközben lelkiismeretesen teljesítette Piton kérését. Akárhányszor akart is felkelni a nõvére, õ egyszer sem engedte ki az ágyból, minduntalan arra hivatkozva, hogy Perselus szerint pihennie kell.<br /><br /> Draco is nagyon nehezen viselte ezt a helyzetet. Mivel anyja nem engedte be õt a beteghez, neki kellett beszöknie hozzá, legtöbbször az ablakon át. És meg is tette ezt szinte mindig, amikor csak lehetett.<br /><br /> Általában a beteg hogyléte felõl érdeklõdött, ami egy idõ után kifejezetten bosszantotta Bellatrixot. Miért kell a fiúnak állandóan ezt kérdeznie? Amikor megpróbálta elterelni errõl a témáról, Draco valahogy mindig visszakanyarodott ahhoz; egyszerûen képtelen volt másról beszélni. Egyre több és több kérdése volt a hogylétével kapcsolatban, és Bellának végül csak akkor lett nyugta, amikor Cissa, és Draco elmentek az Abszol-útra megvenni a tanszereket a következõ tanévre.<br /><br /> A boszorkány ezt az idõt használta ki arra, hogy végre tegyen egy rövid sétát a házban. Fel-alá járkált a néptelen folyosókon, nem találta a helyét, nem lelt nyugalomra. <br /><br /> Aggasztotta, hogy a Grimmauld-térre ment, ott pedig valaki észrevette. Az a valaki a Rend tagja volt, és meg akarta ölni õt azért, amit Sirius-szal tett. Volt valami nyugtalanító Remus Lupinban, és Bellatrix tudta, hogy útjuk még keresztezni fogja egymást. <br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-1545964629206722542016-03-15T08:02:00.002-07:002016-03-15T08:03:29.348-07:0083. fejezet - A feladatCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: A feladat<br />
Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange<br />
Jellemzõk: Dráma, Sötét<br />
Osztályozás: 14<br />
Figyelmeztetések: <br />
Leírás: Voldemort új terve...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy0Nhw0qm0nO8cIOympu0b6LYL7i2UERNx9qQRhh8UmIVaW5VeH6MgwGDHBRteD67TPOgLokVeUJJau-xlrAqlvI2pq4eV1BHC3-g9yDvnOqSb7gVCAUYHInWU6mvdoJwanpg6GWeMWg8/s1600/86f661aad2dfb702b52b35ab7a2e3e3b.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKOKltQ0SB2lSEZ67P0pA6m1TpL-B5U6B7jk1xuT-gL4tt9047vt1e_s1YH6p2hGCTrmzDS4fS2Pcv0vSTXf6rS7Gd4LpX9s4AV7sibl2s-d1-lVbm1_2rPhUWZJ4gngzm1OVcuWXB0bI/s1600/angel.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxm4EfvtHtwjexsiMnivPmpn77twoixkoPr75LDcqZk729nS9aMFq94m32B47Nr_h0rDdMo_eWPDN36v8VwWIFUFYk_3BVLE4aJazb4eqnciJWl3MqNk-_HJn73ZYJI9XWXgGcTiQnv3o/s1600/black-and-white-gif-rose-Favim_com-236735.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHM1_SVv20BUvnFz7gf09Osdez-f7Yw3u0hcXcjaqJDQx3hD3yIOXQ-eCYqoC5pn-lnLHxI6MJ8iZ2v4sVIQRrqC1MTPAhISMlzzWhOQymnJM2CWkl5QfiJ4qFMnhv1mQnR-Vl86-qRKw/s1600/ea0fe3102bdcaf2d82d8e456cf4aadc4.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixSIvGQeABWH5P9bogm997hnBrCMQj6EvYZ7GhgcumoB1Llnn2dIYntZoqGcsPgzmy9LAGxZefUSqVKRHlf-8Cvkx7wuXdsxxYQ39E4NdG_99AiWDtWQ_QNVOsWkFTJHpjusn6nfAJoYg/s1600/gif-video-63169.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixSIvGQeABWH5P9bogm997hnBrCMQj6EvYZ7GhgcumoB1Llnn2dIYntZoqGcsPgzmy9LAGxZefUSqVKRHlf-8Cvkx7wuXdsxxYQ39E4NdG_99AiWDtWQ_QNVOsWkFTJHpjusn6nfAJoYg/s320/gif-video-63169.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcEcKEQe4s-WewicuznTlVl_YwTP2mO5uBQVmnUttDACf3bI7g8Z9qK-0qCsOsQp-H137HOeY1MjJYH-GVVcVw5Qt3rZmMnNM0zhK6JE4B6H-43W45_PWzPq4ioxlhN8aZZeGI6GWdDKo/s1600/Harry-Potter-Gifs-harry-potter-17540483-500-211.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXXUud33tYdguHl2ulCY5eLT734ZMqUGnkJwO_8LNZnyQ_XvvRDf43SIRRPyGu_3DQGUHtTeVK6yi810XXs5jdw_VLbEhzuGzqJqnYdaOyNL3VfRnWt7o-AfO4zKEgyRuFQrNa2sFA5Qc/s1600/hogwarts_is_my_home.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-dLT3QkX7DHZPE-92o8S2uGiUnbVkvbEoVr5tmOgU9w3YTOKo2ytahFeo-Td6IV0FbkrYYJ96i5nYYlnhj9VMe4KG-Mc1E_8-M4TZX-wOFUfbsRWakutiIttWFRxuBQdu4CxtssIGD3E/s1600/tumblr_lcnh7qS4Tw1qb7evco1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxE6BuYQ4jLplmZlIGkTbuPLWJGMG0_LU1j3U67lpdgHkdouwDWYcouGMljnZogOZrUc6zktEtW4qBELiM3GkEZCsfvn3_FJPXiUPbmddW0E_musCTor3q-0lO6-z1LjLM9YXFGRfEQNQ/s1600/Haunted+house.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSGTPIQmxspmjA8imB04G17J9VLjDkVAzw3P83v4851utO0lqhhGb_RxxUK4FXbex-YcF2wVRk-I4mYoQ3JwY4SHw5cosVqJd1wr3PsWSiVYrh1UE3sstyUnlGoJUIQUZK6HCyyutNsIs/s1600/tumblr_lfuwmkQVG11qcme6co1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<a name='more'></a><br />
<br />
Voldemort nagyon elégedett volt Draco Malfoy tanulmányi elõmenetelével. Bár véleménye szerint az ifjú tanítvány többre is vihette volna, az eddig elért eredménye is több volt, mint bíztató. <br />
<br />
- Feladatom van a számodra, Draco – szólította meg egy ízben. – Hamarosan halálfalóvá avatlak, de ezért cserébe meg kell tenned nekem valamit.<br />
<br />
- Amit csak kíván, Nagyúr – felelte a fiú engedelmesen.<br />
<br />
- A dolgod mindössze annyi, hogy megölöd Dumbledore-t… <br />
<br />
Az ifjú Malfoy megborzongott, elsápadt, majd térdre esett, és a földre hányt. Voldemort gúnyos mosollyal nézett le rá.<br />
<br />
- Talán valami baj van?<br />
<br />
- De hát, ez képtelenség! – Draco beletörölte a száját talárja ujjába. - Egy ilyen nagy hatalmú mágussal én még nem tudok elbánni!<br />
<br />
- Vagy õ, vagy te – A Nagyúr szemei vészjóslóan villantak meg a félhomályban. – A választás rajtad áll.<br />
<br />
A fiú talpra kászálódott, majd lehorgasztott fejjel kioldalgott a terembõl. <br />
<br />
Bellának egybõl szemet szúrt Malfoy rossz kedve.<br />
<br />
- Mi a baj, Draco? – érdeklõdött balsejtelmektõl gyötörve.<br />
<br />
- Végem van, Bellatrix, nekem annyi… – dadogta tanítványa holtra vált arccal.<br />
<br />
- Mi a baj? A Nagyúr mondott neked valamit? – Bella karja egyszerre viszketni kezdett, és úgy érezte, muszáj megvakarnia. <br />
<br />
- Azt mondta, halálfalóvá avat.<br />
<br />
- De hát, ez nagyszerû hír! Gratulálok, nagyon büszke vagyok rád! <br />
<br />
- Nem ez a lényeg! Meg kell tennem cserébe valamit… – Az ifjú Malfoy könnyezni kezdett. <br />
<br />
Bellatrix most már igazán megrémült.<br />
<br />
- Mit kell csinálnod?<br />
<br />
- Meg kell ölnöm Dumbledore-t - nyögte ki végül a fiú.<br />
<br />
- Micsoda? – A boszorkány alig találta a szavakat. - Hogyan bízhatott rád ilyet, hiszen még le sem tetted a halálos átok-vizsgát!<br />
<br />
- Nem tudom, de én képtelen vagyok megtenni! – sopánkodott Draco egész testében remegve.<br />
<br />
- Semmi baj, kitalálunk valamit! – nyugtatgatta Bella a fiút, és önmagát. - Maradj itt, beszélek vele! Egy ilyen feladatot nem bízhat csak úgy rád…<br />
<br />
Malfoy a fejét rázta, mint aki még mindig nem tudja elhinni, hogy épp vele történik meg ez az egész. <br />
<br />
Bellatrix dühös fúriaként viharzott végig a folyosókon.<br />
<br />
Mit képzel magáról a Mágus? Mi járt a fejében, amikor napvilágra hozta ezt az eleve elvetélt ötletet? Nem, ezt nem teheti meg! Nem lökheti oda Dracót az univerzum talán legnagyobb hatalmú varázslójának! A fiúnak esélye sem lesz Albus Dumbledore ellen.<br />
<br />
Kopogtatás nélkül rontott be a Nagyúr szobájának vasalt tölgyfa ajtaján.<br />
<br />
- Mit akarsz? – förmedt rá Voldemort feltekintve egy megsárgult pergamenbõl.<br />
<br />
- Hogy tehette? Hogyan bízhatott Dracóra ilyen feladatot? <br />
<br />
- Nem azért tartalak, hogy gondolkodj, és nem tartozok neked semmiféle magyarázattal – felelte flegmán a Nagyúr, és ismét az olvasmányába mélyedt.<br />
<br />
Bella tanácstalanul toporgott az ajtóban. Most mi a fenét csináljon?<br />
<br />
- Van még valami, vagy ott fogsz ácsorogni egész estig? – sóhajtott fel lemondóan a férfi.<br />
<br />
- Majd én megteszem! Én majd megölöm Albus-t!<br />
<br />
Voldemort felpattant a székérõl, és fenyegetõen megindult a lány felé. <br />
<br />
- Eszedbe ne jusson! Azért adtam épp Dracónak a feladatot, mert õ végre tudja hajtani azt az iskola falain belül. Õ képes rá, te nem, ne is beszéljünk tovább a dologról! <br />
<br />
Azzal a mágus kilökte a boszorkányt a szobájából, nehogy az tovább akadékoskodjon. Bellatrix csalódottan tért vissza tanítványához.<br />
<br />
- Na, mi történt? – kérdezte reménykedve a fiú. – Sikerrel jártál?<br />
<br />
- Sajnálom, kicsim, de attól tartok, meg kell tenned, amivel a Nagyúr megbízott! <br />
<br />
- De nem tudom, nem mondtam már? <br />
<br />
- Majd én segítek, jó? – Bellatrix agya lázasan járt ide-oda a megoldás után kutatva. - Nem is lenne muszáj szemtõl szemben megölnünk…<br />
<br />
Az ifjú Malfoy is erõt vett rettegésén, és sorsával megbékélve ó is ötletelni kezdett.<br />
<br />
- Valami trükköt kéne kieszelnünk – töprengett fennhangon. - Sosem jönnének rá, mi történt, és bajunk se lenne belõle. Történhetne valami baleset… Talán egy villámcsapás, egy váratlan szívroham…<br />
<br />
Bella elismeréssel nézett a fiúra.<br />
<br />
- Vagy egy félresikerült hoppanálás egy vulkánba… – Draco arcvonásai kisimultak, száján baljós mosoly fakadt.<br />
<br />
- Nem rossz, nem rossz! – borzolta össze a nõ játékosan tanítványa szõke haját. – De stílusosabb lenne valamilyen méreg, vagy átok. Ilyen jól álcázott csecsebecséket könnyedén találhatsz a Borgin&Burkes nevû boltban. Javaslom, amikor elmész Narcissával… vagyis anyukáddal az Abszol útra, nézzetek be oda is!<br />
<br />
Ahogy felemlegették Narcissa nevét, a csíkosra festett hajú boszorkány azonnal meg is jelent, hogy hazavigye fiát a nyaralásból. Sipor gyorsan összepakolta Draco cuccait, majd nagy nyögdécselés közepette levonszolta a bõröndöt a lépcsõn.<br />
<br />
- Mehetünk, fiam? – kérdezte Narcissa, akin látszott, hogy legszívesebben már egészen máshol lenne. <br />
<br />
- Rögtön, csak elõbb elköszönök Bella nénitõl! – válaszolta az ifjú Malfoy, majd odaszaladt nagynénjéhez, és szorosan átölelte. - Jó volt itt lenni, és köszönök mindent!<br />
<br />
- Gyere, amikor csak akarsz! – mondta Bellatrix búcsúzóul. <br />
<br />
- Anya, nem költözhetnék ide? – fordult Draco hirtelen ötlettõl vezérelve Narcissához.<br />
<br />
A nõ arcán mintha korbáccsal vágtak volna végig. <br />
<br />
- Szó sem lehet róla! – sziszegte, miközben szemrehányóan nézett a testvérére. <br />
<br />
- Akkor ez esetben Lestrange-nek kell odaköltöznie hozzád! – szólalt meg Voldemort a lépcsõ tetejérõl.<br />
<br />
- Nagyúr! – Narcissa mélyen meghajolt elõtte, így leplezvén a hallottak feletti érzéseit, és erõsen magához szorította a fiát. – Nem számítottam rá, hogy itt találom…<br />
<br />
- Draco kivételes ifjú – jegyezte meg a mágus, miközben lefelé lépdelt a lépcsõkön. - Különleges feladattal bíztam meg, amelyet ha teljesít, halálfalóvá válhat. Ezen feladatában Bellatrix fogja segíteni, ezért oda fog költözni hozzátok egy kis idõre. <br />
<br />
- Ahogy parancsolja, Nagyúr! - felelte Narcissa engedelmesen, de kelletlenül.<br />
<br />
Bella végig halLgatag volt az úton. Valahol örült, hogy Dracóval maradhat, ugyanakkor aggódott is a rájuk váró feladat súlya miatt. <br />
<br />
- Ezt jól megcsináltad, Bellatrix! – jegyezte meg Narcissa leplezetlen dühvel a hangjában. – Minek kellett odahívnod a Nagyurat? Most aztán rászállt Dracóra. Amúgy meg miféle küldetésrõl, meg beavatásról beszélt? <br />
<br />
- Halálfaló leszek, ha elvégzek neki egy feladatot – magyarázta anyjának fontoskodva Draco, de az mintha meg se hallotta volna.<br />
<br />
- Mire volt ez jó, Bella? Most örülsz, hogy veszélybe sodortad a fiamat?<br />
<br />
A vita még a Malfoy-kúriában is tovább folytatódott. <br />
<br />
- Elárulnád végre, miféle feladatról beszélt a Nagyúr? – toporzékolt Cissy már-már hisztérikusan. <br />
<br />
- Semmiség, a Nagyúr megmondta, hogy sikerrel jár majd, nem kell aggódnod! – tett kitérõ választ a nõvére.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxE6BuYQ4jLplmZlIGkTbuPLWJGMG0_LU1j3U67lpdgHkdouwDWYcouGMljnZogOZrUc6zktEtW4qBELiM3GkEZCsfvn3_FJPXiUPbmddW0E_musCTor3q-0lO6-z1LjLM9YXFGRfEQNQ/s1600/Haunted+house.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxE6BuYQ4jLplmZlIGkTbuPLWJGMG0_LU1j3U67lpdgHkdouwDWYcouGMljnZogOZrUc6zktEtW4qBELiM3GkEZCsfvn3_FJPXiUPbmddW0E_musCTor3q-0lO6-z1LjLM9YXFGRfEQNQ/s1600/Haunted+house.gif" /></a><br />
<br />
- És Bella néni azt mondta, segíteni fog! – vágott közbe Draco. – Ezért is jó, hogy ide költözött! <br />
<br />
- De mit kell tenned? – kötötte az ebet a karóhoz Narcissa.<br />
<br />
- Végeznem kell Dumbledore-ral – jelentette ki büszkén a fia. <br />
<br />
- NEKTEK TELJESEN ELMENT AZ ESZETEK? – kiáltotta magából kikelve a csíkos hajú boszorkány. – Draco, nagyon sajnálom, de nem lehetsz halálfaló! Még csak meg se próbálkozz a feladat végrehajtásával! Ez túl veszélyes!<br />
<br />
- De hát, Bella néni is megmondta, hogy sikerülni fog! – vetette ellen az ifjú Malfoy. <br />
<br />
- Ezt akartad, Bellatrix, bogarat ültetni a fiam fülébe? Tudod, mit fog szólni a Nagyúr, ha kiderül, hogy Draco még csak meg sem kísérli megölni az öreget?<br />
<br />
- Ugyan, miért is ne próbálhatná meg? Elég ügyes hozzá, másképp a Nagyúr nem válaszotta volna éppen õt! – feleselt vele a testvére.<br />
<br />
- Hogy gondolhatja bárki is, hogy egy tizenhat éves fiúnak sikerülhet legyõzni Albus Dumbledore-t?<br />
<br />
- A Nagyúr már kiosztotta a feladatot, Draco nem hátrálhat meg! Inkább örülj, hogy a fiadból halálfaló lesz… <br />
<br />
- Repesek az örömtõl, tényleg! – gúnyolódott Narcissa. – A fiam öngyilkos akcióra készül, mert az infantilis nénje belekeverte az idióta terveibe, nagyon jó! <br />
<br />
- Segítek neki, nem lesz egyedül – jegyezte meg Bella csendesen.<br />
<br />
- Te már így is elég bajt okoztál! Draco, menj most a szobádba, elbeszélgetek egy kicsit a nõvéremmel! – fordult a fiához Cissy.<br />
<br />
- De ugye, nem bántjátok egymást?<br />
<br />
- Nem, mondom, csak beszélgetünk! Menj már!<br />
<br />
A fiú vonakodva ugyan, de magára hagyta õket.<br />
<br />
- Nincs semmi mód rá, hogy kibújhasson a feladat alól? – kérdezte fojtott hangon Narcissa.<br />
<br />
- Attól tartok, nincs – válaszolta Bellatrix.<br />
<br />
- Ez esetben védelmezõre van szüksége, aki szemmel tartja, és vigyáz rá az iskolában. <br />
<br />
- Kire gondolsz? <br />
<br />
- Ki másra, mint Pitonra? Õ tanár, befolyásos, és minden gond nélkül szemmel tudja tartani a fiamat. Minden szempontból tökéletes választás. <br />
<br />
- Mármint Perselus? – Bella meg volt rökönyödve.<br />
<br />
- Igen. Miért, mi bajod van vele?<br />
<br />
- Õ képtelen lesz megvédeni Dracót! <br />
<br />
- Tudom, hogy te nem igazán kedveled, de attól még…<br />
<br />
- Kilenc hónapos terhes voltam, amikor közölte velem, hogy tõle van a gyerek, utána meg faképnél hagyott! Egy ilyet akarsz megtenni a fiad védelmezõjének?<br />
<br />
- Ne emlegesd már mindig a múltat! Az már nagyon régen volt, és biztos százszor is megbánta már a dolgot.<br />
<br />
- Piton nem változott meg, hidd el nekem!<br />
<br />
- Még ha úgy is lenne, ahogy mondod, akkor sincs más ember, aki szóba jöhetne. És ne is próbálj meg befolyásolni, mert te sem vagy tévedhetelen! Döntöttem, és kész! <br />
<br />
Narcissa egy hatalmas pukkanás következtében tova hoppanált. Még szerencse, hogy Bellatrix tudta, hová megy, és így utána tudott hoppanálni a Fonó-sorba.<br />
<br />
Mikor odaért, úgy nézett körül a vízparton, mintha még sosem járt volna ott. Azkaban nem egy emléket törölt ki az elméjébõl; az utca nevére ugyan emlékezett, de a másfél évtizeddel ezelõtti helyre már alig. <br />
<br />
- Várj! – kiáltott a húga után, aki már a közeli kis ház ajtajában ácsorgott. <br />
<br />
Épp indult volna utána, amikor valami furcsa neszt hallott a közeli rekettyésbõl. Gyorsan küldött egy zöld fénysugarat a zaj irányába, majd odasietett megnézni, mi volt az.<br />
<br />
- Csak egy róka – bökte meg csalódottan cipõje orrával a leterített lényt. – Már azt hittem, egy auror. Cissy, várj már! <br />
<br />
Odarohant a húgához, aki idõközben már bekopogott az ajtón. Ahogy Bella végignézett Piton házán, olyan érzése támadt, mintha rossz helyen járna. A kis lak még lepusztultabb volt, mint annak idején. A vakolat foltokban mállott le a salétromos falakról, az ereszcsatorna is több helyütt hiányzott.<br />
<br />
Perselus zsíros haját igazgatva nyitott ajtót nekik.<br />
<br />
Bella Narcissa mögött gyorsan besomfordált a házba, nehogy közvetlenül a férfi szemébe kelljen néznie. Piton a jelek szerint már számított a látogatásukra, és azonnal el is fogadta a rá háruló feladatot.<br />
<br />
- A fiam… az egyetlen fiam… meg kell védened õt, Perselus! - zokogta Narcissa a padlóra rogyva.<br />
<br />
- Büszkének kellene lenned! – förmedt rá a húgára dühösen Bellatrix. – Ha nekem fiaim lennének, örömmel áldoznám fel õket a Nagyúrért.<br />
<br />
Cissy felsikoltott nõvére kijelentésére, és legbelül maga Bella is. Hogyan mondhatott ilyet? Most õ állított valótlant, csak azért, hogy így tudassa Pitonnal: ha az õ gyerekén már nem is lehet segíteni, Dracón azért még igen, és hogy a fekete varjúnak ehhez kell tartania magát. Nos, Perselus vagy megértette a rejtett utalást, vagy nem, bár Bellatrix szerint inkább nem.<br />
<br />
Mindenesetre a lánynak valamennyire sikerült észhez térítenie Narcissát, mivel Pitonnal végül is letettették a megszeghetetlen esküt, amely szerint a férfi vagy teljesíti a Cissy-nek tett ígéretét, vagy meghal.<br />
<br />
- Megyek, és elmondom Dracónak, hogy mégis cselekedhet. Köszönöm még egyszer, Perselus! – hálálkodott örvendezve Cissy, azzal gyorsan távozott is a házból, meg sem várva nõvérét. <br />
<br />
- Most boldog vagy, Bella? – érdeklõdött Perselus ingerülten.<br />
<br />
- Teljes mértékben. Most aztán muszáj lesz megtenned, amit kértünk tõled, különben igencsak pórul jársz! – kacagott a nõ gúnyosan.<br />
<br />
- Nagyon vicces, mondhatom! Csak az a baj, hogy még mindig nem értem, mi bajod van velem? <br />
<br />
- Még hogy mi? Talán elfelejtetted, mi volt legutóbb, amikor „segíteni” próbáltál, és nagy kegyesen a képembe vágtad, hogy valójában tõled van a gyerek?<br />
<br />
- El kellett mondanom az igazat. Szerencsétlen körülmény volt csupán, hogy rossz idõpontot válaszottam. <br />
<br />
- És az is szerencsétlen körülmény volt, hogy utána faképnél hagytál? – kérdezte Bellatrix vádló hangon.<br />
<br />
- El akartál vetélni az utolsó hónapban, még jó, hogy feldühödtem! És el is akartad tiltani tõlem a saját gyerekemet!<br />
<br />
- Nem tudtam, mit tehettem volna. Kétségbe estem… - mentegetõzött a lány.<br />
<br />
- Jó, hát talán tényleg szólhattam volna korábban is, de e miatt nem haragudhatsz rám örökké! Figyelj, ha ez megnyugtat téged, akkor kimondom: nagyon sajnálom! De arról már tényleg te tehetsz, hogy úgy felidegesítetted magad a szülés elõtt. És lám, azóta sincs gyereked! Dracóra is megpróbálsz rátelepedni, holott Narcissa megmondta, hogy semmi szükségük rád. Nem lehet, hogy azért nincs gyereked még mindig, mert sosem jó neked semmi? Ha valami nem úgy van, ahogy elképzeled, akkor már minden rossz, nemde? Felfoghatnád végre, hogy gyerekbõl nem létezik tökéletes! Te sem vagy az, sõt igencsak messze állsz tõle!<br />
<br />
- Leszakadt a méhem, Perselus! – nyögte ki Bella megtört hangon.<br />
<br />
- Micsoda? – akadt el egyszerre Piton szava.<br />
<br />
- A Minisztériumban rám dõlt egy szobor, akkor sérült meg. A Nagyúr puszta kézzel tépte ki belõlem, majd a kezembe nyomta, hogy csináljak vele, amit csak akarok, mert õ már nem tud vele mit kezdeni… <br />
<br />
- Ezt most csak úgy kitalálod… – motyogta Perselus hitetlenkedve.<br />
<br />
- Áá, felejtsd el, ne is törõdj vele, nem a te gondod! Csak azért akarom annyira, hogy vigyázz Dracóra, mert ugyan nem az én gyermekem, de fiamként tekintek rá.<br />
<br />
- Ezt nem tudtam – mondta csendesen a férfi. – Gyere ide! – Gyengéden a karjaiba zárta Bellatrixot, és a bal tenyerét rátapasztotta a nõ hasára. Bellatrix szemébõl potyogni kezdtek a könnyek.<br />
<br />
- Figyelj, talán ennek így kellett lennie! – folytatta Perselus. – Talán neked nem is való gyerek! Bárkivel elõfordulhat, csak te túl komolyan veszed, teljesen bele vagy betegedve ebbe a dologba…<br />
<br />
Bella dühösen ellökte magától Pitont.<br />
<br />
- Azt hittem, hogy te legalább megértesz, de most már tudom, hányadán állok veled, Perselus! <br />
<br />
<br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-4260151179446201272016-01-24T07:17:00.000-08:002016-01-24T07:17:22.815-08:0082. fejezet - TaníttatásCím: Hős a sötétben<br /> Fejezetcím: Taníttatás<br /> Szereplõk: Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange, Narcissa Black/Malfoy, más szereplő<br />Jellemzõk: Dráma, Sötét<br /> Osztályozás: nem korhatáros<br /> Figyelmeztetések: <b>Kínzás</b><br /> Leírás: Bellatrix a tanárnő.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgli3G0tWj7z0Mfs6Ac_jajIt-kN2uFgqjJzf7MQGK8yPzTGy7pil_vIwGYNIBghjPTZ14qO-zycYbMRIpNsQPgu7Csi_yWw0L7ov-VhS_xVTnWkMhmeCNBpAzJ5XewpUoX4QAJVSoaFyo/s1600/Harry-Potter-GIF-harry-potter-22453785-471-315.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFh6NLyeRJXSj6NPoYUvya16YydunsTuYd6cOkco2RAYI06kECc7P20Ar_0dCatDZ7KKENFviqLsdchLCVEQcCEXJzNkQICiU3x-wSk3GTDibljpOS3UJUc0uImBhHvzxOeGVxXvpibIs/s1600/animal-beautiful-bird-cute-forest-Favim_com-293408.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgFh6NLyeRJXSj6NPoYUvya16YydunsTuYd6cOkco2RAYI06kECc7P20Ar_0dCatDZ7KKENFviqLsdchLCVEQcCEXJzNkQICiU3x-wSk3GTDibljpOS3UJUc0uImBhHvzxOeGVxXvpibIs/s320/animal-beautiful-bird-cute-forest-Favim_com-293408.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8qnpWfI6KGSPnWiBYeV7j3xbmyWYolJF5FjPRKOlfqj6RA45LkMj5VPY658YFAhW3WVnjI9cIZP1pK2iJu6SKf_Yoj3HGWY3WmuXp5MA5OFQmS-l9o5sDx_5gWMhuPrRok7-IJbYyWT8/s1600/Lucius-3-lucius-malfoy-20863340-500-240.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1tYiQIJUs5OZRVWqWV5RNrhrckdh9XV0nS2gL9jHDDCfbON_asK4IWtfNQduUdtydM4lcc5OkGM1ZZcV2aEcIVghQR9VWWvpAO6_drW8eX9HYivlLATiqxr8TIO9iH6jGpuOC0zDpTUk/s1600/punch.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX8YSarSK8Tp1M40JxfXWG-1zxSmveXfymXET_Od5Fp99jJ7BpI3gkT0xNM-D3lFxWWwPcZeVQm3P5X6_xKhMEoTN8jHPKDqJu6X7ij-PyClVE9DAE8VipulHH0zn3iH5NhuaiN65xxys/s1600/tumblr_lw1nmcOxkd1qcwl12o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-V14TiAuGvPdHdoUY7kRd3CsDQ6-Sb6ThazEZ3n00B03FJArj1FHmrWZy35o5-57cNUkeH8i95v3rovJrB_jbkrLzcvEjufBGJxbpBFawVFcSNNE9aug-xqmEMPIhCd2g-MfyTSucv38/s1600/tumblr_lxy3zkAIX71r3c2c1o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd5q6r4mafhUfEqhtuAKzUN3t-nY-XMKlpRLn5D27DvjEB9hbB4TzrQ5zQna-Zdy_lVmgqPxEwefgN9shABBvdwv52iR0lsTMDusSz7yA_aagUFyXnGhT_FREF80BbtoeVmkEx3vOPX0I/s1600/tumblr_lyxuzvMWlz1r3ve92o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPEbQoud20StUencmxQds0MglNV5paTaHbimGgp87Jp3XpcK4wYv8ZsNqWhQ6SdaGmlsLPYSx77KQzWHq61caddmn7YcYsR672nSBZi-ijAp4GHRMLJdPZDZcPEJa38B-5n4LlLy6Bn80/s1600/tumblr_mdypg05jO21rcu3n3o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxI8Eu-XwD0o2J6wbeH1-iNe-8UxE_TOX1k2eI73G4R3nHNy_koQjgkRyJcyHfXN5FZ0jP74xvUzxT-dfvPNjkRlRwb4U3JBTaiSNA-8CCEOgynbsgYDTRMj-HYNbXEaF5XDDJX9YCCk8/s1600/tumblr_mi3qnw9wqO1s57qqro1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<a name='more'></a><br />
<br />- Jól van, no! - Bella gyengéden simogatta a tar koponyát. – Minden rendben lesz…<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-V14TiAuGvPdHdoUY7kRd3CsDQ6-Sb6ThazEZ3n00B03FJArj1FHmrWZy35o5-57cNUkeH8i95v3rovJrB_jbkrLzcvEjufBGJxbpBFawVFcSNNE9aug-xqmEMPIhCd2g-MfyTSucv38/s1600/tumblr_lxy3zkAIX71r3c2c1o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-V14TiAuGvPdHdoUY7kRd3CsDQ6-Sb6ThazEZ3n00B03FJArj1FHmrWZy35o5-57cNUkeH8i95v3rovJrB_jbkrLzcvEjufBGJxbpBFawVFcSNNE9aug-xqmEMPIhCd2g-MfyTSucv38/s320/tumblr_lxy3zkAIX71r3c2c1o1_500.gif" width="320" /></a><br />A mágus magába roskadtan zokogott, miközben két kezével görcsösen átölelte a lány térdeit. Csak nagy sokára vigasztalódott meg, ekkor azonban villámgyorsan felpattant a helyérõl, zavartan ránézett Bellatrixra, majd szó nélkül kiviharzott a szobából.<br /><br /> A kijáratnál majdnem belerohant Narcissába, aki ijedten lépett félre az útjából, majd lesütött szemekkel várta meg, hogy a Nagyúr távozzon. <br /><br />- Narcissa, mit keresel te itt? – fordult Bella a nyitott ajtón belépõ nõvére felé. Lassan állt fel ültébõl, görnyedt testtartása testvérének is feltûnt, de nem hozta szóba. <br /><br /> Annak ellenére, hogy a vérzése elállt, még nem gyógyultak be teljesen a sebei, és továbbra is fájdalmak gyötörték. <br /><br />- Nem magam miatt jöttem – szögezte le gyorsan a boszorkány, akinek fekete haját fehér csíkok díszítették. – Draco szeretett volna látni. A fejébe vette, hogy veled tölti a nyár hátralevõ részét, mielõtt visszamenne a Roxfortba. Persze, csak ha megengeded, és ha vagy olyan állapotban, hogy vigyázni tudj rá… - Narcissa fürkészõ pillantása a Bella ruháján át is látszó, alhasát kidomborító kötésre siklott.<br /><br />- Ó, nyugodj meg, ez csak egy kis semmiség! Nagyon szívesen vigyázok a fiadra! – Bellatrix szája gúnyoros mosolyra húzódott látva testvérének dühös pillantását. Biztosra vette, hogy Narcissa nem szívesen hagyja ott nála a gyermekét. <br /><br />- Hallottad ezt, anya? – kiabált izgatottan az ajtóban megjelenõ Draco, még mindig a küszöbön túlról. – Tudtam, hogy örömmel lát majd!<br /><br /> Az anyja dühösen fordult hátra.<br /><br /> - Mondtam, hogy maradj odakint!<br /><br />- De hát…!<br /><br />- Egy hét – fordult vissza Cissa a testvéréhez. - Annyi idõt tölthet itt a fiam, egy perccel se többet! <br /><br />- Köszönöm! Köszönöm! – hálálkodott a fia, és széles vigyorral a képén odaszaladt a nagynénjéhez. Átölelte annak derekát, mire Bella halkan felszisszent.<br /><br />- Én most elmegyek Lucius-hoz a börtönbe, Dobby majd elhozza Draco bõröndjeit.<br /><br />- Itt is lesz házimanó? – kérdezte a szõke fiú, miközben az anyja megcsókolta búcsúzóul. <br /><br />- Már nincs, kicsim. Lett volna egy, az öreg Sipor, de az az alávaló Potter-kölyök megörökölte Sirius után – Narcissa hangjából csak úgy sütött a gyûlölet, és a megvetés. A miatt a Potter-fattyú miatt került a férje az Azkabanba, és csak Dumbledore személyes közbenjárásának köszönhetõen engedélyezték a fiának tanulmányai folytatását…<br /><br />- Akkor ki szolgál majd ki engem? És kin gyakorlom majd a Cruciatus-átkot? – Az ifjú Malfoy a végletekig csalódottnak látszott. Nyilván azért ragaszkodott annyira ehhez a vendégséghez, mert azt remélte, itt majd mindenféle jóval elkényeztetik, és lógathatja a lábát kedvére. <br /><br />- Ha akarod, kölcsönveheted apádtól Dobby-t, neki az Azkabanban úgy sincs rá szüksége.<br /><br />- Az jó lenne, köszönöm!<br /><br /> Narcissa még egy bizonytalan pillantást vetett kettejükre, majd fancsali képpel elindult az ajtó felé. <br /><br />- Ha bármi baja esik Dracónak, keservesen megbánod! – kiáltotta még hátra búcsúzás helyett.<br /><br /> Bella megvárta, amíg eltúnik a szeme elõl, majd leroskadt az egyik párnázott fotelba. Alhasa olyan erõsen begörcsölt, hogy levegõt is alig kapott. Érezte, hogy sebhelye megint szétnyílt, és hogy a kötése kezd átvérezõdni. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxI8Eu-XwD0o2J6wbeH1-iNe-8UxE_TOX1k2eI73G4R3nHNy_koQjgkRyJcyHfXN5FZ0jP74xvUzxT-dfvPNjkRlRwb4U3JBTaiSNA-8CCEOgynbsgYDTRMj-HYNbXEaF5XDDJX9YCCk8/s1600/tumblr_mi3qnw9wqO1s57qqro1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxI8Eu-XwD0o2J6wbeH1-iNe-8UxE_TOX1k2eI73G4R3nHNy_koQjgkRyJcyHfXN5FZ0jP74xvUzxT-dfvPNjkRlRwb4U3JBTaiSNA-8CCEOgynbsgYDTRMj-HYNbXEaF5XDDJX9YCCk8/s320/tumblr_mi3qnw9wqO1s57qqro1_500.gif" width="320" /></a><br /><br />- Mi történt, Bella néni? – kérdezte Draco ijedten, látva hogy mi történik. <br /><br />- Semmi komoly, ne félj! Megtennél annyit, hogy idehozod a konyhából a lila bájitalos fiolát? Ott van az étkezõasztalon. Siess, kérlek!<br /><br /> A fiú már rohant is a gyógyszerért, de mire visszatért, Bella már két kezét a hasára szorítva, összegörnyedve feküdt a földön. <br /><br />- Tessék! – Malfoy letérdelt mellé, hüvelykujjával felpattintotta a fiola tetejét, és a lilás folyadákot a nõ szájába csurgatta. <br /><br /> Bellatrix mohón itta az üvegcse tartalmát, majd pár - örökkévalóságnak tûnõ - másodperc után megkönnyebbülten sóhajtott fel. Görcsei lassan elmúltak, tovatûnt a fájdalom, így óvatosan ismét talpra tudott állni.<br /><br />- Mi volt ez? Beteg vagy? – aggodalmaskodott Draco.<br /><br />- Úgy is mondhatjuk… – mondta Bella kelletlenül.<br /><br />- De ugye, nem fertõzõ? – távolodott el tõle egy lépésnyit a fiú.<br /><br />- Dehogy! Rád nem veszélyes. Mindenesetre örülnék, ha Narcissának errõl majd nem számolnál be, miután hazaérsz, rendben?<br /><br />- Persze, ahogy akarod! – bólogatott Draco beleegyezõleg. – És ne aggódj, majd én a gondodat viselem! – ajánlkozott lovagiasan.<br /><br /> A nõ erre elmosolyodott, majd megmutatta a fiúnak a szobáját.<br /><br /> Az ifjú Malfoy-t annyira megijesztette az elõzõ eset, hogy még az igényeihez képest meglehetõsen lepusztult állapotban lévõ szobáját sem kritizálta, pedig az tele volt pókhálóval, a hozzájuk tartozó pókokkal, ezeréves bútorokkal, porral, és egy vérdenevérrel a kandallóban. Draco azért egy gúnyos mosolyt csak megengedett magának; leki szemei elõtt máris feltûnt a szakadt ingében takarító Dobby, amint a denevér elõl menekülve épp belegabalyodik az egyik pókhálóba… <br /><br />- Mit szeretnél ebédre? – kérdezte Bella valamivel késõbb, amikor már a konyhában voltak. <br /><br />- Nem is tudom. Egy kis lazacot citrommal szívesen megennék.<br /><br />- Attól félek, azzal nem szolgálhatok. De csinálhatok egy szendvicset, egy pirítóst, esetleg rántottát, vagy palacsintát. Melyiket szeretnéd?<br /><br />- Csak ilyen pórias kaják vannak? – szontyolodott el Draco. <br /><br />- Nem számítottam a látogatásodra… <br /><br />- De akkor is, ilyesmiket a Roxfortban reggelire szoktak adni!<br /><br />- Igazán sajnálom! Majd ha megjön Dobby, elküldjük a szakácsnõért, de addig is magunkra kell hagyatkoznunk.<br /><br />- Jó, hát akkor legyen palacsinta… – adta meg magát a fiú egy nagy sóhaj kíséretében.<br /><br />- Valahogy sejtettem, hogy azt választod – vigyorodott el a nõ. – Ülj le, máris csinálom! <br /><br /> Bellatrix még a férje kedvéért sem vette rá magát soha a sütésre-fõzésre. Õ el lett volna hideg ételeken, maradékokon is, de Dracót nem akarta ennek kitenni.<br /><br /> Bár nem volt a konyha ördöge, most egészen jól elboldogult. Legalább is addig, amíg bekeverte a tésztát. A sütéssel már akadtak problémái. Az elsõ két palacsintát odaégette, a harmadikat feldobva akarta megfordítani a levegõben, de a tészta felragadt a plafonra. Ahogy a kisütéssel küszködött, Malfoy gyorsan a szája elé kapott egy pohár töklevet, hogy így leplezze nagynénje szerencsétlenkedése láttán támadt jókedvét. <br /><br />- Kész is! – rakta az asztal közepére az elsõ jól sikerült palacsintát Bella, 20 perc elteltével. – Vegyél, amennyi jól esik!<br /><br /> Draco érdeklõdve vette el a tányérról a palacsintát. Félve harapott bele, de kár volt aggódnia – a palacsinta jó ízû volt. <br /><br />- Finom, csak kevés.<br /><br />- Jó munkához idõ kell! – jelentette ki Bella, és újult erõvel vetette bele magát a sütésbe. Most már olajozottan ment minden; a palacsintahalom egyre csak nõtt és nõtt, mivel Draco nem gyõzte vele az iramot.<br /><br /> Végül a fiú elnyúlt a székén, és kegyelemért könyörgött. Bellatrix felnevetett. Régóta nem volt már ennyire felhõtlenül boldog, szinte madarat lehetett volna vele fogatni.<br /><br /> Ekkor lépett be a konyhába Voldemort.<br /><br /> A nevetésük egybõl bennük szakadt. <br /><br />- Mi folyik itt? – kérdezte döbbenten a mágus, miközben egy palacsinta landolt a lábai elõtt a mennyezetrõl. <br /><br />- Nagyúr, engedje meg, hogy bemutassam önnek a húgom fiát, Draco Malfoy-t…! <br /><br />- Áá, Lucius fia! Rég láttalak, ifjú Malfoy, mi járatban vagy itt?<br /><br /> Draco idõközben felpattant az asztaltól, és feszes vigyázz-állást vágott ki Voldemort elõtt, épp, ahogy az apjától látta.<br /><br />- Narcissa bízta rám a fiút egy hétre, Nagyúr – magyarázkodott Bella.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX8YSarSK8Tp1M40JxfXWG-1zxSmveXfymXET_Od5Fp99jJ7BpI3gkT0xNM-D3lFxWWwPcZeVQm3P5X6_xKhMEoTN8jHPKDqJu6X7ij-PyClVE9DAE8VipulHH0zn3iH5NhuaiN65xxys/s1600/tumblr_lw1nmcOxkd1qcwl12o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiX8YSarSK8Tp1M40JxfXWG-1zxSmveXfymXET_Od5Fp99jJ7BpI3gkT0xNM-D3lFxWWwPcZeVQm3P5X6_xKhMEoTN8jHPKDqJu6X7ij-PyClVE9DAE8VipulHH0zn3iH5NhuaiN65xxys/s320/tumblr_lw1nmcOxkd1qcwl12o1_500.gif" width="320" /></a><br /> A mágus alaposan szemügyre vette a szõke fiút.<br /><br />- Megtiszteltetés a számomra, hogy találkozhatunk – hadarta a jól bevett formulát Draco, gondosan igyekezvén elkerülni közben a férfi tekintetét.<br /><br />- Talpraesett fiúnak tûnsz! Ki tudja, talán még jó is, hogy találkoztunk! Bellatrix, ezt a hetet használd ki arra, hogy megtanítsd õt az oklumenciára, és a legilimenciára! Nagy terveim vannak veled, fiam, kár lenne elpocsékolni egy ilyen vérvonal örökösét, nem igaz?<br /><br />- De miért pont én, Nagyúr? – Bella nem értette. - Hisz te magad épp úgy megtehetnéd, tõled sokkal többet tanulhatna! <br /><br />- Nekem nem lenne türelmem hozzá. Te az ifjabb Barty Kuporral is jó munkát végeztél, úgyhogy teljességgel megbízom a képességeidben. Egy hetet kaptok, igyekezzetek!<br /><br />- Ahogy parancsolja! – A boszorkány enyhén szólva sem repesett az örömtõl.<br /><br /> Voldemort még vetett egy nemtetszõ pillantást a konyhára – a plafontól, engedvén a gravitációs erõnek megint elvált egy palacsinta -, majd megcsóválta a fejét, és távozott. <br /><br />- Nénikém, most mihez kezdünk? – Draco rémültnek tûnt, és tanácstalannak.<br /><br /> Bellatrix a fejét törte.<br /><br />- Tanulnunk kell, nincs más választásunk!<br /><br />- Miért kell nekem nyáron is tanulnom? – méltatlankodott Malfoy, miközben Bellával együtt átvonult a nappaliba. Valahogy egész másképp képzelte el nyári szünete utolsó hetének az eltöltését.<br /><br />- Én se örülök neki, elhiheted, de hát, ha a Nagyúr így kívánja… Na, ülj le szépen! – mutatott az ágyra Bellatrix.<br /><br />- Nekem anya azt tanította, hogy az ágyon nem ülünk, csak alszunk – akadékoskodott bosszúsan a fiú. <br /><br />- Ahhoz, amit most tanítok neked, hidd el, jobb, ha oda ülsz!<br /><br /> Az ifjú varázslótanonc durcásan vetette le magát a friss ágynemûre. Bellatrix színpadiasan az égre emelte tekintetét. <br /><br />„Miért is ilyen nehéz a férfiakkal?” <br /><br />- Most rátérünk a legilimencia alkalmazására.<br /><br />- Legilimencia?! – vonta fel kérdõn a szemöldökét Draco. – Arról már hallottam apámtól. Nem volt túl jó véleménye róla… - itt félve Bellára nézett –, se az alkalmazóiról.<br /><br />- Lassan a testtel, fiatalúr, ne ítélj idejekorán! – Bella nem tudott haragudni a fiúra. - A legilimencia nem gyerekjáték, csak az tanulhatja meg, aki az oklumenciában már kellõ mértékben jártas.<br /><br />- Nekem biztosan menne! – düllesztette ki a mellét Malfoy. <br /><br />- Ha így van, akkor mondd meg nekem, mi a különbség a kettõ között?<br /><br />- Hát… Másképp írják…? – viccelõdött Draco.<br /><br /> A nõ arcán átsuhant egy mosoly halvány kísértete.<br /><br />- És még?<br /><br />- Szóval… A legilimencia… az sokkal… izé…<br /><br />- A legilimencia lényege az, hogy hozzáférhetsz az emberek gondolataihoz, az oklumencia pedig ennek pont az ellentéte. – magyarázta Bellatrix. - Az oklumencia esetében lezárod az elméd az elõtt, aki legilimentálni akar téged. Eddig érthetõ?<br /><br /> - Azt hiszem. <br /><br />- Helyes. Mint mondtam, elõször az oklumenciával foglalkozunk. <br /><br />- Képes lehetek bárki elõtt lezárni az elmémet?<br /><br /> Bella a Nagyúrra gondolt, de aztán úgy gondolta, nem veszi el a fiú kedvét a tanulástól.<br /><br />- Könnyen. A lényeg, hogy ne gondolj semmire! Legyenek a gondolataid akármilyen fontosak, vagy épp viccesek, muszáj megszabadulnod tõlük a teljes koncentrációhoz! Gyerünk, próbáld meg! Zárd le az elmédet, én pedig megpróbállak legilimentálni!<br /><br /> A fiú arca eltorzult a nagy szellemi erõfeszítéstõl.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPEbQoud20StUencmxQds0MglNV5paTaHbimGgp87Jp3XpcK4wYv8ZsNqWhQ6SdaGmlsLPYSx77KQzWHq61caddmn7YcYsR672nSBZi-ijAp4GHRMLJdPZDZcPEJa38B-5n4LlLy6Bn80/s1600/tumblr_mdypg05jO21rcu3n3o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPEbQoud20StUencmxQds0MglNV5paTaHbimGgp87Jp3XpcK4wYv8ZsNqWhQ6SdaGmlsLPYSx77KQzWHq61caddmn7YcYsR672nSBZi-ijAp4GHRMLJdPZDZcPEJa38B-5n4LlLy6Bn80/s320/tumblr_mdypg05jO21rcu3n3o1_500.gif" width="320" /></a><br />- Legilimens! – kiáltotta Bellatrix. <br /><br /> Mint kés a vajba, úgy hatolt be Draco elméjébe. Ott volt a fiú minden emléke, minden gondolata, úgy, mint egy hatalmas könyvtárban a kötetek, csak épp rendezetlenül, legtöbbjük arra a sorsra ítéltetve, hogy soha többé ne nyissák ki õket.<br /><br />- Na? – kérdezte reménykedve Malfoy. – Jó voltam, mi?<br /><br />- Attól tartok, nem is próbálkoztál. De ez az elsõ alkalommal teljesen természetes. Meglátod, idõvel bele fogsz rázódni!<br /><br />- Nem, nem fogok! – nyafogott a fiú. – Nem tudok semmit, nincs értelme, hogy tovább csináljam!<br /><br />- Ugyan, nem kell mindjárt az elsõ alkalom után feladni, csak gyakorlás kérdése az egész! <br /><br />- Nem, elegem van, csalódott bennem a Nagyúr, te is, mindenki!<br /><br />- Ne hisztizz, jó? – Bella hangja vigasztalóan csengett.<br /><br />- Hagyj békén, nem is ismersz engem!<br /><br />- Nem ismerlek? Ugyan már, Draco, a nénikéd vagyok, vér a véredbõl!<br /><br /> Ezen a fiú szemmel láthatóan elgondolkozott. <br /><br />- Nem értem anyát. Annyit veszekedtünk miattad. Nagyon nem akarta, hogy ide jöjjek. De én nem hagytam magam. <br /><br />- Ez nagyon rendes tõled. Meglátod, túléljük ezt a hetet! – Bellatrix átölelte Dracot. – Na, gyere, próbálkozzunk még! <br /><br />- Kérdezhetek valamit? – szólt alig hallhatóan Malfoy.<br /><br /> - Mit akarsz tudni?<br /><br />- Neked van férjed?<br /><br />- Igen, sajnos. Most õ is börtönben ül.<br /><br />- Szeretitek egymást? <br /><br />- Néha.<br /><br />- És gyereked van?<br /><br />- Nincs – Bella számára kezdett kellemetlenné válni a társalgás.<br /><br />- Miért? – kérdezte. – Nem akartál?<br /><br />- De, nagyon szerettem volna. Csak tudod, nem úgy hozta a sors. <br /><br />- A férjed miatt? Õ miatta vagy beteg is?<br /><br />- Nem, Rodolphus nem tehet róla. Csakis magamnak köszönhetem. De ne beszéljünk most rólam, rendben? Kicsit érzékenyen érint ez a téma. Inkább gyakoroljunk, mert a Nagyúr leellenõrzi ám, hogy mennyit haladtunk! <br /><br /> Nem tartott sok idõbe, hogy Draco ráérezzen az oklumencia mikéntjére, így aztán gyorsan haladtak. Három nap múlva Bella már taníthatta neki a legilimenciát is, és végül hat nap alatt letudták mindkettõt.<br /><br /> Tanítványa számára azonban lidércesen végzõdött a hét. Épp Bellatrixon alkalmazott legilimentálást, de a nõ aznap elfelejtett hamis emlékeket gyártani a fiú számára, így Draco az igaziakba nyert bepillantást.<br /><br /> Bellatrix borzalmas, kínzó emlékei aztán teljesen elborzasztották az ifjú Malfoy-t. Õ igazából csak a nõ betegségével kapcsolatban szeretett volna megtudni dolgokat, de amihez végül hozzáfért, az megdöbbentette, és a végletekig elszomorította. Odáig jutott, hogy már nem is akart beletekinteni nagynénje agyába. Egyszerûen ennyi fájdalmat, szenvedést, meggyötörtséget nem bírt elviselni. <br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd5q6r4mafhUfEqhtuAKzUN3t-nY-XMKlpRLn5D27DvjEB9hbB4TzrQ5zQna-Zdy_lVmgqPxEwefgN9shABBvdwv52iR0lsTMDusSz7yA_aagUFyXnGhT_FREF80BbtoeVmkEx3vOPX0I/s1600/tumblr_lyxuzvMWlz1r3ve92o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhd5q6r4mafhUfEqhtuAKzUN3t-nY-XMKlpRLn5D27DvjEB9hbB4TzrQ5zQna-Zdy_lVmgqPxEwefgN9shABBvdwv52iR0lsTMDusSz7yA_aagUFyXnGhT_FREF80BbtoeVmkEx3vOPX0I/s320/tumblr_lyxuzvMWlz1r3ve92o1_500.gif" width="320" /></a><br />- Mi történt veled? – kérdezte végül Bellától könnyes szemekkel. – Miért vagy beteg?<br /><br />- Nem rád tartozik, Draco! És szívbõl sajnálom, hogy megláttad mindazt a szörnyûséget, ami velem történt.<br /><br />- De tudni akarom! Kérlek, áruld el! Súlyos?<br /><br />- Igen, súlyos. Most, hogy megtudtad, már boldog vagy? – Bella kezdte elveszíteni a türelmét. <br /><br />- De meg fogsz gyógyulni, ugye?<br /><br />- Persze – hazudta a nõ.<br /><br />- Akkor nem halsz meg? – bújt oda hozzá remegve a fiú.<br /><br />- Ugyan, miért tenném?<br /><br />- Akkor mondd is ki! Esküdj! – Malfoy már kiabált.<br /><br />- Nem halok meg, Draco, ígérem!<br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-26501461926595139642016-01-09T06:02:00.001-08:002016-01-09T06:02:24.415-08:0081. fejezet - Álom és valóságCím: Hős a sötétben<br /> Fejezetcím: Álom és valóság<br /> Szereplõk: Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange<br /> Jellemzõk: Dráma, Sötét<br /> Osztályozás: 16<br /> Figyelmeztetések: <b>Gyilkosság</b>, <b>Szereplő halála</b>, <b>Kínzás</b>, <b>Erotikus tartalom</b>, <b>Durva nyelvezet</b><br /> Leírás: Mi az, amit elképzelhetünk, és mihez kell a realitás?<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdOcHam6c-7Mni0xkxs10naWTfVxSsztsDU2gq6tM7zphMfCbPCAAoaCrAZGxsmPx1RgypLnbz0AeFuk-NQe4ewlW_6vz18XIBUOWfdOeXFAZy-N3ICl6K4QAPdvnS2YZqo448bJTBCUQ/s1600/3befe5c2.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVeYdavAx-As9gTbiWXyZfVdsF4Ley4xwCQkIxW7iO5CfQ2YsHFG8qLpUUj4HMlL2zpqML4x5UjjMUkh7RGmbSNKa9UrvlEUZdxnZonwHHKD6-Hhu0fzxwwiCLclde94A5Z7xd-2kifKI/s1600/4cf7e779.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfQY2cqlOGNTrwnixhbyX1jHdc806aigyv-NOzp50CLThTg7IF1UwIdZutXEVKGwK6VhnagSSvKE8ncuEd68Bf_-wd_cf-XkNDyQmTYaA_7qcPWTZhv98absmPkrCsETVHbHQe845gyn8/s1600/alone-ballet-black-and-white-dance-girl-Favim_com-238433.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZQPpS4BeLDqFDEM3qbDBAD322oNDOFHAF1yXF5AXgEmBYPglj0bMtRjwQ0r1d7r0EtRvu_NE2_sLESewE2YQzNPnXdZFH-9k7mhu7bN0RWeWqnJXrDTVCXY3gAJ_-60vg6HRRzBIPJQw/s320/tumblr_nl9lu7C3AI1tb1193o1_500.gif" width="320" /> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkxervJluP-MQ6ht-mWgcEnlWzIwRcett2rxkNKtICtgJvySTbPghtz1YDKXOM8pym-xrGH208lptIksp9E7Pn8YITwImZe6htbhOpWW07P_ZGb2KnHL8w87FNlWAGVz41LHm-IAWyuBg/s1600/tumblr_m59w210Oph1qjrhwr.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTTIRtzsS120-GrE-55Wfvoh3OSyx5ThFiwuHnS8R8ToDpfmhsh1M1Jubm9ERILdH93KL-5KIKINkbR1jGcaX7bSTrZ09VtHnIs27sV7lU9uHg4wRc2yvVpYx-3-Vu3XIJKanPATgOLwY/s1600/tumblr_mjgc64ypNl1qb8d82o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVDhZMgeT1G-pV7drWO65Ok0PosNveFvyFMFgEz-bugC4kYX7ZOazTwjfE4iXPNYQywI7X3JK23gknMrVullgXtY44cyYVL3lrG88yMMTYJjMef1i3OWiLcRCyYuNzi4k_HlrKm-yJmLI/s1600/tumblr_mjinr2qCJG1s2qne1o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgA593UumazAmtIDFDDqEjNlZNT-1TBy6k5lk3E1SDhvRNQwDSnt6tvSuWo_62Nt7RNrfx9MrvoftUdPW2PpzeuO9LDQ3ZXfIzp4prcyqnt5NMT9vqScrRimdQUap2knewCdZku5-pmjs/s1600/tumblr_mkyr7yDoNL1r99fqvo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZMzqVniDpjz-czIPimppFPAwNQBJYG0VEkQJsoxM_I6qsB97H4T7bgqdR0_UNO6jEUyuWDZ-jGzrTaVHryC2VWHDnCm4WwE9fyt0u_UdzKQxmxhd8rD_XillaFCwYOKkOaq8RMvz842Y/s1600/tumblr_mqo1l3chNG1rkf2rso1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTTIRtzsS120-GrE-55Wfvoh3OSyx5ThFiwuHnS8R8ToDpfmhsh1M1Jubm9ERILdH93KL-5KIKINkbR1jGcaX7bSTrZ09VtHnIs27sV7lU9uHg4wRc2yvVpYx-3-Vu3XIJKanPATgOLwY/s1600/tumblr_mjgc64ypNl1qb8d82o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTTIRtzsS120-GrE-55Wfvoh3OSyx5ThFiwuHnS8R8ToDpfmhsh1M1Jubm9ERILdH93KL-5KIKINkbR1jGcaX7bSTrZ09VtHnIs27sV7lU9uHg4wRc2yvVpYx-3-Vu3XIJKanPATgOLwY/s320/tumblr_mjgc64ypNl1qb8d82o1_500.gif" width="320" /></a><br /> Az ágy melletti éjjeliszekrényen ott hevert a kis kézitáskája. Bella eddig észre sem vette, de most, hogy meglátta, ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy belenézzen. Mintha tartogatott volna valamit a számára; valamit, amire égetõ nagy szüksége volt, valamit, ami nélkül nem tudott volna tovább élni. Csak remélte, hogy nem egy tárgyat; nem volt szüksége tárgyakra, csupán válaszokra az õt gyötrõ kérdéseket illetõen.<br /><br /> Széthúzta a táskán a cipzárat, és belenyúlt. <br /><br /> Elõször a pálcája akadt a kezébe, majd egy üveg színtelen folyadék, végül pedig valami olyasmi, aminek valahol másutt kellett volna lennie, egész pontosan a Misztériumügyi Fõosztály jóslatokat õrzõ polcainak egyikén.<br /><br /> Egy pillanatra azt hitte, hogy ez az a jóslat, amit a Nagyúr annyira meg akart szerezni, de aztán keserû szívvel ébredt rá, hogy az már nem létezik, mivel összetört.<br /><br /> Vajon hogy kerülhetett ez a gömb a táskájába? Magától ugyan bele nem eshetett, tehát valaki beletette. De kicsoda? És még érdekesebb kérdés az, hogy vajon kit is illet? Talán Voldemortot? Bárhogy is van, oda kell adnia a mágusnak a gömböt, hiszen más úgysem tudná meghallgatni a jóslatát, csak az, akihez valójában tartozik, esetleg a Nagyúr. <br /><br /> Hirtelen fátyolos, nõi hang szólalt meg a kezében tartott tárgyból, és Bellatrix rádöbbent, hogy ez valójában nem Voldemort jóslata, hanem az övé, másképp hogyan is hallhatná az elsuttogott szavakat? <br /><br />„Az egyiptomi út során a kapzsiság erõsebbnek bizonyul a jó érzésnél, ennek ellenére a hõn vágyott hajtincs nem lesz meg. Az istenek tudják ugyan a dolgukat, de az átok attól még örök életre megmarad. A kívánság, mely sarjat támasztana a nagyhatalmú varázslónak, terméketlen talajra hullt magként sorvad el. Mert akit az övének tekint, az halál fia-lánya lesz, és amíg mindent el nem veszít, addig aszott szívét a rontás szele szárítja.”<br /><br />Akkor ez azt jelenti, hogy csakugyan meg vagyok átkozva? - töprengett Bella a felismeréstõl holtra sápadt arccal. - Igazat mondott hát a húgom! Egyiptomban, amikor Ízisz hajtincsét kerestük, és átjárt engem az a furcsa érzés… Amikor eszembe jutott, hogy mire vágytam mindennél is jobban, és utána nem éreztem fájdalmat, pedig azt mondták, hogy kellett volna… És hogy majd a késõbbiekben tönkreteszi az életemet, és szenvedni fogok, mert nem kaphatom meg azt, amire a legjobban vágyok… Minden az miatt van hát, egy átok tehet mindenrõl!<br /><br /> És Voldemort tudta! A Nagyúr mindvégig tudta! Azért kellett vele mennem, hogy ha netán rontás ér minket, az engem találjon el, és ne õt! Hogy õ nyugodtan megszerezhesse azt, amit akar, én pedig szenvedjek! De miért nem mondta el? És miért hagyta, hogy terherbe essek, és megszüljem Pollent? <br /><br /> Bellatrix dühében a földhöz vágta a gömböt. Az szétrobbanva ripityára tört a padlón. Voldemortnak hallania kellett odaátröl, mégsem jött be a zajra, mintha csak tartott volna attól, hogy Bellatrix kérdõre vonja.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVDhZMgeT1G-pV7drWO65Ok0PosNveFvyFMFgEz-bugC4kYX7ZOazTwjfE4iXPNYQywI7X3JK23gknMrVullgXtY44cyYVL3lrG88yMMTYJjMef1i3OWiLcRCyYuNzi4k_HlrKm-yJmLI/s1600/tumblr_mjinr2qCJG1s2qne1o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVDhZMgeT1G-pV7drWO65Ok0PosNveFvyFMFgEz-bugC4kYX7ZOazTwjfE4iXPNYQywI7X3JK23gknMrVullgXtY44cyYVL3lrG88yMMTYJjMef1i3OWiLcRCyYuNzi4k_HlrKm-yJmLI/s320/tumblr_mjinr2qCJG1s2qne1o1_500.gif" width="320" /></a><br /><br />- Nagyúr! – kiáltott fel a boszorkány dühösen. – Nagyúr, jöjjön ide, kérem!<br /><br />- Mit akarsz, Bella? – kérdezte a szobába belépõ mágus. – És mi ez a sok üvegszilánk a földön? Azonnal takarítsd fel!<br /><br />- Nagyúr, miért nem mondta el? Az elõbb még arról beszélt, hogy jutalmazott engem, de ezek után már nem is tudom, mit gondoljak… <br /><br />- Mi ütött beléd? – kérdezte ingerülten a férfi.<br /><br />- Miért nem mondta el, hogy valójában csak élõ pajzsnak vitt magával Egyiptomba, nem pedig azért, mert hogy annyira nélkülözhetetlen lettem volna az ön számára? Csak arra kellettem, hogy elviseljem maga helyett az átkot, amit Ízisz hajtincse hozott magával, igaz?<br /><br />- Azt hittem, meglesz a hajtincs… - motyogta lesújtottan a férfi.<br /><br />- De miért pont én? Azt hittem, jelentek magának valamit, ha nem is akar szeretni! Legalább annyit megtehetett volna, hogy õszinte velem! Mindvégig tudta, hogy ez lesz az átok hatása, nem tudott volna legalább figyelmeztetni?<br /><br />- Akkor nem jöttél volna velem. Különben is, örülhetnél, hogy ennyivel megúsztad! Több rontás is érhetett volna: halál, soha be nem gyógyuló sérülések, meggárgyulás… - kezdte el sorolni Voldemort.<br /><br />- Akkor erre is egyfajta jutalomként kellene tekintenem, nem igaz? – kérdezte Bellatrix gúnyosan. <br /><br />- Nem, azt azért nem… – visszakozott a férfi.<br /><br />- Micsoda meglepetés! – emelte fel a hangját Bella. <br /><br />- Lenyugodhatnál végre, nem volt az olyan vészes!<br /><br /> A nõ mintha meg se hallotta volna. <br /><br />- Tudta! Mindvégig tudta! – síránkozott. – Most már értem, miért kellett meghalniuk… <br /><br />- Nem tudhattam, mit akarsz – szólt hûvös nyugalommal a Nagyúr. – Sejtelmem sem volt arról, hogy te mindennél jobban vágysz az anyaságra! Azt hittem, olyan hatalmas szeretnél lenni, mint én, ezért választottalak épp téged. Nem hagyhattam, hogy még jobban kiszipolyozd a tudásomat, hiszen már amúgy is kezdtél a nyomomba érni, csupán az ostoba érzelmeid különböztettek meg minket egymástól. <br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZMzqVniDpjz-czIPimppFPAwNQBJYG0VEkQJsoxM_I6qsB97H4T7bgqdR0_UNO6jEUyuWDZ-jGzrTaVHryC2VWHDnCm4WwE9fyt0u_UdzKQxmxhd8rD_XillaFCwYOKkOaq8RMvz842Y/s1600/tumblr_mqo1l3chNG1rkf2rso1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZMzqVniDpjz-czIPimppFPAwNQBJYG0VEkQJsoxM_I6qsB97H4T7bgqdR0_UNO6jEUyuWDZ-jGzrTaVHryC2VWHDnCm4WwE9fyt0u_UdzKQxmxhd8rD_XillaFCwYOKkOaq8RMvz842Y/s320/tumblr_mqo1l3chNG1rkf2rso1_500.gif" width="228" /></a><br />- Ennyit látott belõlem az évek során? Hogy a hatalma kell? Maga tényleg nem ismer engem… <br /><br />- Igazából egy idõ után észrevettem, hogy nem próbálsz meg a babérjaimra törni, és akkor már sejtettem, hogy valami egész más kell neked, de el se bírtam képzelni, micsoda, amíg teherbe nem estél. Onnantól fogva már tudtam, mit kell tennem… <br /><br />- Hogy érti azt, hogy tudta? Hiszen nem volt képes megakadályozni a kicsik halálát!<br /><br />- Félreértesz. Nem próbáltam meg ellenszegülni a rontásnak – a Nagyúr arca továbbra is szenvtelen volt, érzelmektõl teljesen mentes. – Végtére is nekem kellett beteljesítenem azt.<br /><br /> Ezt hallva a lány keze ökölbe szorult.<br /><br />- Ugyan, Bella, az istenek nem tették volna meg helyettem! Mivel nem törtél a trónomra, nem kellett, hogy lefokozzalak, vagy hogy eltávolítsalak a közelembõl. De aztán teherbe estél, és amikor megtudtam, hogy a kicsit Thomasnak nevezed el, rájöttem, cselekednem kell. Végeztem vele, mielõtt még megszülethetett volna, és még mielõtt kárt okozhatott volna nekem. <br /><br />- Tehát az átok nem volt önbeteljesítõ? – dóbbent meg Bellatrix.<br /><br />- Gondolom, most azt hiszed, hogy ha valaki nem teljesíti be a jóslatot, mégpedig az arra kijelölt személy, ez esetben én, akkor elmúlik az átok minden hatása, vagy maximum beteljesíti önmagát, de nem így van. Ha nem tettem volna meg, a rontás rám szállt volna, ezáltal pedig nem lehetnék most itt, mert akkor én lettem volna megátkozva, immár egy önbeteljesítõ átokkal.<br /><br />- Szóval, nem hogy nem próbálta megakadályozni, de egyenesen maga teljesítette be az átkot, nehogy ne lehessenek felesleges horcruxai?<br /><br />- Igen. Mondtam volna, hogy ne ess teherbe, de…<br /><br />- De mégis eltitkolta elõlem, még azok után is, hogy visszatértünk Egyiptomból.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju8XdHhCDDm8YNEVhn9hJuWlpkzt2OXLCa8tRexAs94NwCVGx5rNyp7l78VA-nlnfr9dJn0kU_JUiT6sYdzV_lRLRVEA67-tl9REV5YqWmSoj6FnIT7XTzQVGeeNYoaJkntThV6_FzgiM/s1600/tumblr_nox2v97oQV1urmsvho1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="233" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju8XdHhCDDm8YNEVhn9hJuWlpkzt2OXLCa8tRexAs94NwCVGx5rNyp7l78VA-nlnfr9dJn0kU_JUiT6sYdzV_lRLRVEA67-tl9REV5YqWmSoj6FnIT7XTzQVGeeNYoaJkntThV6_FzgiM/s320/tumblr_nox2v97oQV1urmsvho1_500.gif" width="320" /></a><br />- Igen, máskülönben elmenekültél volna elõlem, és a sorsod elõl. Magam mellett kellett, hogy tartsalak, hát nem érted? Kellettél, hogy ha netán teherbe ejtenek, megölhessem a gyereket, és mindazokat, akik azt merték tenni veled.<br /><br />- Rodolphust mégsem ölte meg, se Pitont, se Briant, pedig mindegyikükkel lefeküdtem. <br /><br />- Briant megöltem. Ha jól emlékszek, még aznap, hogy kiengedték az Azkabanból. Rodolphusra és Pitonra viszont még szükségem van. Majd, ha már nem kellenek… <br /><br />- És van más ok is? – Bella nem akarta elhinni, hogy ennyi az egész.<br /><br />- Magam mellett akartalak tudni, hiszen jó halálfalóm vagy, és más téren is jól végzed a munkádat.<br /><br />- Ennyit jelentek önnek? Egy ribancot, akit használhat, ha épp úgy tartja a kedve, vagy épp kínozhat, ha úgy? Egy balekot, akinek tönkreteheti az életét, csak hogy a magáé jobb legyen? Ha ennyi gondot jelentek önnek, miért nem ölt meg, és keresett helyettem egy másik szajhát? Biztos sokkal engedelmesebb lett volna nálam, és nem panaszkodott volna a miatt, hogy magába szeretett mindazok ellenére, hogy pokollá tették az életét!<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfQY2cqlOGNTrwnixhbyX1jHdc806aigyv-NOzp50CLThTg7IF1UwIdZutXEVKGwK6VhnagSSvKE8ncuEd68Bf_-wd_cf-XkNDyQmTYaA_7qcPWTZhv98absmPkrCsETVHbHQe845gyn8/s1600/alone-ballet-black-and-white-dance-girl-Favim_com-238433.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfQY2cqlOGNTrwnixhbyX1jHdc806aigyv-NOzp50CLThTg7IF1UwIdZutXEVKGwK6VhnagSSvKE8ncuEd68Bf_-wd_cf-XkNDyQmTYaA_7qcPWTZhv98absmPkrCsETVHbHQe845gyn8/s320/alone-ballet-black-and-white-dance-girl-Favim_com-238433.gif" width="320" /></a><br />- Nekem nem kell senki más, fogd már fel! Talán nem vagy a legodaadóbb társ a világon, és sok agyahagyott mániád, idegesítõ érzelemkitörésed van, amivel megfájdítod a fejemet, de nekem csak te kellesz! <br /><br />- Ilyen jól esik látnia, hogy szenvedek?<br /><br />- Légy nyugodt, ha nem akartalak volna, már rég halott lennél! <br /><br />- Bár úgy lenne! De ha nem is szerez más ribancot, akkor is megölhetne, úgy legalább nem kellene többet aggódnia a gyerekproblémán.<br /><br />- Nem érted, hogy szükségem van rád? Te az enyém vagy, hozzám tartozol! – kelt ki magából Voldemort. – Senki iránt nem éreztem még így! Neked velem kell maradnod, de a kölykeidnek nem! Megöltem Thomast, Pollent, még az Azkaban ex-igazgatóját is megbûvöltem, hogy intézze el azt a kis kezdeményt ott, benned.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGfcDnHOwIbQXY-Dn9a8AAvtJxcvFSjIjKuaTdWsFZOS7cyW3OvcwVY80Vbq7ZhiWA4V6BVE-5EWk0jAugRF-YegXsbPDwDZv3m3qC1nwXs-aVcb-QtxgggeshPRL3VNZ8Y6K1ZxzNtx8/s1600/tumblr_nn71erdDdK1ssite1o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGfcDnHOwIbQXY-Dn9a8AAvtJxcvFSjIjKuaTdWsFZOS7cyW3OvcwVY80Vbq7ZhiWA4V6BVE-5EWk0jAugRF-YegXsbPDwDZv3m3qC1nwXs-aVcb-QtxgggeshPRL3VNZ8Y6K1ZxzNtx8/s320/tumblr_nn71erdDdK1ssite1o1_500.gif" width="320" /></a><br /> Bella már meg sem lepõdött az újabb fejleményen, de mégsem akarta annyiban hagyni a dolgot.<br /><br />- Nem kezdemény volt, már elég sokat rugdosódott! Már élt! <br /><br />- Akkor sem tehettem mást. Mivel nem tudtam, hogy melyik gyerekedet szeretnéd annyira, hogy azt hidd róla, az enyém, ezért mindet meg kellett ölnöm. <br /><br />- És én ezért örökké gyûlölni is fogom, Nagyúr! – Bella szemei szikrákat hánytak.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgChFL2GwcRVWmAA32RgyhIpWcVZFuIEQqJb0d897ZhzyVn2E_8VOjxi-4zQ1n7byxXdVzGPppmvzDQ9YGB7HZvZqFyfkgYrMAtDXq7EVdQdJTqKnTfRL2P4OcMl8To9MdTH-eshCEYVUg/s1600/tumblr_no3x0tpZGg1rdfgw4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgChFL2GwcRVWmAA32RgyhIpWcVZFuIEQqJb0d897ZhzyVn2E_8VOjxi-4zQ1n7byxXdVzGPppmvzDQ9YGB7HZvZqFyfkgYrMAtDXq7EVdQdJTqKnTfRL2P4OcMl8To9MdTH-eshCEYVUg/s320/tumblr_no3x0tpZGg1rdfgw4o1_500.gif" width="320" /></a><br />- Nagyúrnak szólítottál? – kapott a megnevezésen Voldemort. - Ezek után is így tekintesz rám? Azt hittem, megtudva az igazságot, elillan az irányomban tanúsított lojalitásod.<br /><br />- Azt szerelemnek hívják – pirult el Bella. - És nem is tudom… Annyira utálom, szinte már rühellem, amiért képes volt ezt tenni velem, és a gyerekeimmel, mégis…<br /><br />- Ha már a revelációknál tartunk, még van valami bevallanivalóm. A méhedrõl van szó… - A férfi arcán megbánás keveredett egy huncut mosollyal.<br /><br /> - Egy pillanat! Csak azt ne mondja, hogy a méhem is maga miatt…?<br /><br />- A szobor igazából csak megzúzta a méhedet, de talán meg tudtam volna menteni a szervet, ám…<br /><br />- Ám az volt a helyzet, hogy nem akarta, igaz? – sóhajtott fel Bella kissé színpadiasan.<br /><br />- Nos, a Potter-gyerek túl nagy veszélyt jelentett számomra, különösen a horcruxaimra nézve, ezért is kellett olyan gyorsan lerendeznem veled azt a dolgot, elvégre nem figyelhettem egyszerre kétfelé! <br /><br />- Lett volna más választása.<br /><br />- Ez nem ilyen egyszerû.<br /><br />- Mindenkinek van választása. Én nem csináltam semmit. Nem nekem kellett az a hajtincs, maga akarta, mint ahogy azt is, hogy magával menjek Egyiptomba. Akkor sem jutalmazni akart, hanem bûntetni, hogy ne teljesülhessen be az, amire vágyok. Persze, ami magának kell, annak muszáj meglennie, nem igaz? Mondja, miért nincs megelégedve soha semmivel?<br /><br />- Veled is elégedett vagyok, nemde? – szállt vitába vele a mágus.<br /><br />- Mindig azt hangoztatja, hogy mennyire csalódott bennem. Ez nem arra utal, hogy valóban büszke lenne rám. <br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjllyLWdN2Bi-6KQOMpjuEO4j_2yVE7RzdAPf2skpQPcirPFlZvd4lr1Qyr7qf8ZDa6Z9viM2RGppeQ8rvgrb8HLNw-12nCguEKQUcc87jL3QwfaInwd1a12kvKhBkpGaGE5wYcbIxNgL4/s1600/tumblr_nnxl41KQRm1up81wyo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjllyLWdN2Bi-6KQOMpjuEO4j_2yVE7RzdAPf2skpQPcirPFlZvd4lr1Qyr7qf8ZDa6Z9viM2RGppeQ8rvgrb8HLNw-12nCguEKQUcc87jL3QwfaInwd1a12kvKhBkpGaGE5wYcbIxNgL4/s320/tumblr_nnxl41KQRm1up81wyo1_500.gif" width="266" /></a><br />- Nem érdekem, hogy elbízd magad. Csak fellengzõssé válnál tõle, és nem koncentrálnál rendesen a feladataidra. Úgy állnál hozzájuk, hogy úgyis sikerülni fognak, és nem dolgoznál meg értük. <br /><br />- Én nem azt kértem, hogy megállás nélkül dícsérjen, az nekem se lenne jó, de néha kaphatnék egy-két jó szót, és nem kéne mindig csak a hibát keresnie bennem!<br /><br />- Ha keresem is, nem mindig találom – vallotta be halkan Voldemort.<br /><br />- Olyankor viszont kitalál egyet, nem igaz? De most komolyan, van egyáltalán olyan dolog bennem, ami nem irritálja, vagy amin nem változtatna, ha tehetné? <br /><br /> Erre nagy csend lett. A férfi nem szólt semmit. <br /><br />- Tudtam – mondta keserûen Bella. – És ez mind azért van, mert…<br /><br />- A hajad – vágott a szavába a Nagyúr, és végigsimított a bársonyos fürtökön. – Olyan mint az anyámé. Puha, selymes, hullámos. Persze anyám haját nem érinthettem soha, de ilyen lehetett, legalább is az alapján a kép alapján, amit róla szereztem. Na, és a szemeid! Barnás-feketék, akár az övé. Mint a drágakövek; látom bennük a tükörképemet. A szád pedig… – Voldemort mutatóujjával végigsimított a puha ajkakon. – Az ajkaid olyan lágyak, vörösek, csábítóak! Olyanok, amilyenekkel anyám sosem csókolt meg engem. – A mágus megnedvesítette kiszáradt, cserepes szája szélét. - Kellenek nekem! <br /><br /> Miközben felajzva dörmögött, határozott mozdulattal birtokba vette az ajkakat. Nem csókolta, harapdálta azokat, csak hogy megbizonyosodhasson róla, valóban létezõ ember szája ez, nem egy égi látomásé. <br /><br />– Az arcod… – motyogta, miután ismét távolabb hajolt Bellától. – Akár a porcelán. Anyának is ilyen volt. Kifinomult és törékeny, nemes arcélû, aranyvérûhöz méltó – A férfi végigsimított kezével a fehér bõrön. – Az egész tested pedig… Kibírta a próbáimat, mindet. Ha néhanap meg is sérült, ahogy a gazdája, úgy az is hamar összeszedte magát, és jobb, szebb lett, mint annak elõtte. Különösen a nyakad… - Voldemort két keze összezárult Bella álla alatt. - Bársonyos, még az Azkaban után is.<br /><br /> A Nagyúr homlokán izzadtságcseppek gördültek végig, arcizmai furcsán rángatözni kezdtek.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxDkODMvFvbRv2TocpO2U4QDFNclgRWouPTDQ1mWBNapO16X6MCz9AEx22eZKj9-Fzs0wnN5B9962sU59CxifKvmqVzxz7KIvmic34WyDzMu-_GB7KXpHmt1Mshcr9kQHH-7u62Z91LD0/s1600/tumblr_nnqfsqakxz1shbpczo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxDkODMvFvbRv2TocpO2U4QDFNclgRWouPTDQ1mWBNapO16X6MCz9AEx22eZKj9-Fzs0wnN5B9962sU59CxifKvmqVzxz7KIvmic34WyDzMu-_GB7KXpHmt1Mshcr9kQHH-7u62Z91LD0/s1600/tumblr_nnqfsqakxz1shbpczo1_400.gif" /></a><br />- A melleid sosem voltak ugyan a legnagyobbak, és néha az alakodon is volt kifogásolnivalóm, de nekem így is tökéletes vagy. A legszebb pedig akkor voltál számomra, amikor Pollennel láttalak. El sem tudod képzelni, hogy mit jelentett nekem megölni õt! Egymagam talán már nem is lettem volna képes rá, de szerencsémre Nagini elvégezte helyettem a piszkos munkát.<br /><br /> A férfi segélykérõn megragadta Bellatrix jobb mellét. Szemei bepárásodtak, és ha nem tudta volna, hogy lehetetlen, a lány azt hitte volna, hogy a mágus sír.<br /><br />- Nem lettem volna képes rá! Az a gyerek olyan volt, mint én! És ahogy fogtad… Az anyámra emlékeztettél. Abban a pillanatban én voltam Pollen, te pedig az az álomanya, akire minden fiú vágyakozik. De véget kellett vetnem ennek… <br /><br />Voldemort mintha transzba esett volna. Most elõször vallotta be legtitkosabb érzéseit Bellatrix elõtt, de talán bárki más elõtt is.<br /><br />– Te olyan tökéletes vagy, és én annyira szeretlek téged…, Marope!<br /><br /> Azzal térdre rogyott a lány elõtt. <br /><br /> Bella az ölébe vette az izzadt, kopasz fejet, majd simogatni kezdte, mint egy anya a fiáét. <br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgA593UumazAmtIDFDDqEjNlZNT-1TBy6k5lk3E1SDhvRNQwDSnt6tvSuWo_62Nt7RNrfx9MrvoftUdPW2PpzeuO9LDQ3ZXfIzp4prcyqnt5NMT9vqScrRimdQUap2knewCdZku5-pmjs/s1600/tumblr_mkyr7yDoNL1r99fqvo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgA593UumazAmtIDFDDqEjNlZNT-1TBy6k5lk3E1SDhvRNQwDSnt6tvSuWo_62Nt7RNrfx9MrvoftUdPW2PpzeuO9LDQ3ZXfIzp4prcyqnt5NMT9vqScrRimdQUap2knewCdZku5-pmjs/s320/tumblr_mkyr7yDoNL1r99fqvo1_500.gif" width="320" /></a>Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-45664287681202097652015-12-06T06:12:00.001-08:002015-12-06T06:12:26.061-08:0080. fejezet - PosványCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Posvány<br />
Szereplõk: Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange<br />
Jellemzõk: Dráma, Sötét, Horror<br />
Osztályozás: 16<br />
Figyelmeztetések: <b>Kínzás</b>, <b>Erotikus tartalom</b>, <b>Durva nyelvezet</b><br />
Leírás: Erős idegzetűeknek!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3QvBbD6eZ1fi7dPBLxkPCEMTgYFdgpp38bIwESlrGwTrd_JSI47OuctFO_Qyn1n1i8clFhBHr5A5wS9qT-IM1CEa61L-FjJse88H4kEssI1HNyqRaIiNMRMx6u3pW8i5jHYBkzuCXTLs/s1600/tumblr_m8ocn76NXi1rzve6xo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiF2pYWa9feCqDamkxycVZz6sPEix4fgsmOoxwvvUJNuzKGd3DQOX7Apv-hWZbc0NkL1qdYsLsrMovA0USKsgeE5g0jX6z0RefNugoa591Be7NtZ9BfzFM9v19lLI-FJ_IKju-egMLy_hA/s1600/tumblr_m9vp2ktXjw1rsq9eyo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoSiEMI4M6j0Yir4gP4ZYYEp90NI6G_kI7zsRPCvc3VnsfN_BZs6_eeHCSTUGxZBPk94QTxoTZCYFWt1wYuPCgnVSLzkRMkZGbYZOS5_ppG-WaVQMiEuje5IEgpuSp2CyBlV1NRaHAluY/s1600/tumblr_m59mipaw9T1r6xks2o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6YU1CoBMIPn1cnqWPewOztjfFDi4hzH9OE0E1IxdkjyDiZKAug13qkYJ8t29JYbQO-j1gQmLUaPqF_8jsm2eSnpveWCv2N-Ea1FBzPc_NB3XBPh4jnFvcvtME4XXs-9x8Cni65N4-KtE/s1600/tumblr_mdqznyLuy31rkae0qo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6YU1CoBMIPn1cnqWPewOztjfFDi4hzH9OE0E1IxdkjyDiZKAug13qkYJ8t29JYbQO-j1gQmLUaPqF_8jsm2eSnpveWCv2N-Ea1FBzPc_NB3XBPh4jnFvcvtME4XXs-9x8Cni65N4-KtE/s320/tumblr_mdqznyLuy31rkae0qo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Dumbledore leporolta hosszú, ősz szakállát, majd megindult Voldemort felé. Bella kérdőn nézett a Nagyúrra. Saját maga ellen fordított cruciatus átka teljesen legyengítette, így nem tudta, hogyan segíthetné érdemben a mágust. Ráadásul szédülni is kezdett. Megtántorodott, és az egyik hatalmas boszorkányszoborba kapaszkodott, hogy el ne essen.<br />
<br />
„Össze kell szednie magát! Bár Harry még csak egy kölyök, a vén bolond mellé állva gyengítheti Voldemortot, hiszen így ketten lesznek egy ellen.”<br />
<br />
Aztán az események váratlanul felpörögtek, és egy szempillantás alatt elszabadult a pokol.<br />
<br />
Bellatrix kábán nézte, ahogy a két nagy hatalmú varázsló egymásnak esik. Fényes csóvaként röpködtek a levegőben az átkok, a terem hatalmas függönye hosszában kettéhasadt, aztán kő-, és üvegtörmelék záporozott a magasból.<br />
<br />
A lány tekintete elhomályosult, és hallani sem hallott már. Egyszerre valami óriási tömeg indult meg felé a baljáról, aztán minden elsötétedett előtte. <br />
<br />
A Lestrange-villában tért magához. Rodolphusszal közös ágyában feküdt, de a férje nem volt mellette. A férfi hiányát azonban rögtön el is nyomta az az erős alhasi fájdalom, ami kínzón marcangolva tört rá.<br />
<br />
Félve nézett le magára. Egy paplannal volt betakarva, ami csurom vér volt. Ahogy körülnézett, megpillantotta Voldemortot ott ülni mellette. Köpenye, ahogyan a kezei is, vérben úszott. Egyik tenyerében egy vértől csöpögő húsdarabot tartott, amit elgondolkodva méricskélt a tekintetével. <br />
<br />
- Mi történt, Nagyúr? – kérdezte Bella elhaló hangon. Megpróbált felülni, de amint megmozdult, máris visszalökte őt az alulról támadó, lüktető, éles fájdalom. – Hol van Rodolphus?<br />
<br />
- Elkapták – morogta a mágus, és a földre dobta a kezében tartott cafatot. – Börtönben van, már megint… – hangjába gúny, és szemrehányás vegyült.<br />
<br />
- És én, én miért nem…? – próbált kinyögni a lány valami épkézláb kérdést.<br />
<br />
- Kimentettelek – Voldemort merev tekintettel nézett rá. - Ha nem tettem volna, te akkor se a börtönben lennél, sokkal inkább a pokolban. Talán Sipor már el is földelt volna…<br />
<br />
- Nem… nem értem…<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWmvQWLYGyA5DR1Ue4F66KifB6jPi5l_M0vrL4PRAUySGEYZDY3ARnDNlnRAp5tUzQ3mULKMK1B9QzBGOnrmTn2_-bensnQ3ast7YwjVFKnECK6w5bH_vw12i2HEvm8KEKDbeLvVVjhHI/s1600/tumblr_mdqypkzzSf1qhc5f9o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="158" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWmvQWLYGyA5DR1Ue4F66KifB6jPi5l_M0vrL4PRAUySGEYZDY3ARnDNlnRAp5tUzQ3mULKMK1B9QzBGOnrmTn2_-bensnQ3ast7YwjVFKnECK6w5bH_vw12i2HEvm8KEKDbeLvVVjhHI/s320/tumblr_mdqypkzzSf1qhc5f9o1_500.gif" width="320" /></a><br />
A férfi a padlón heverő véres csomóra nézett. <br />
<br />
- Az volt a méhed. Leszakadt, amikor a Minisztériumban rád dőlt az egyik boszorkányszobor. <br />
<br />
Bella odapillantott, de gyorsan el is kapta a tekintetét. <br />
<br />
- Egy darabig még vérezni fogsz. Nem vagyok gyógyító, de szerintem jó munkát végeztem.<br />
<br />
- Ön biztosan mindent megtett, Nagyúr – mondta Bellatrix halkan, és könnyezni kezdett. Annyira elszomorodott, hogy azt már nem is lehetett szavakba foglalni.<br />
<br />
Soha többé nem lehet gyereke! Nincs már méhe, nem eshet teherbe!<br />
<br />
Nem érezheti többé a szédülést, a rosszulléteket, az alkalmankénti ájulásokat – ezeket mondjuk nem is nagyon fogja hiányolni. Annál inkább azt, hogy lassan növekedő hasában sem gyönyörködhet többé, nem gondolkodhat arról, hogy milyenre fessék a babaszobát, hogy mekkora ruhák kellenek majd a kicsinek, vagy hogy minek is keresztelje el a kisbabát. Nem töprenghet többé arról sem, hogy a kicsi fiú lesz-e, vagy lány, hogyan fog majd kinézni, milyen lesz a személyisége, ha felnő, mi fogja majd érdekelni. Nem tarthatja kezében a gyermekét, nem puszilhatja meg a homlokát, nem énekelhet neki altatót, nem szoptathatja, nem csitíthatja…<br />
<br />
Mi értelme így az életének?<br />
<br />
- Egy darabig még nem kelhetsz fel, és a gyógyulásod érdekében minden nap meg kell innod egy kehely erősítő bájitalt! – utasította szigorú arccal Voldemort. - Megértetted? <br />
<br />
- Igen, megértettem, ágyban maradok. De lehetne egy kérdésem, Nagyúr…?<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuvGEXE06PwKW3Om68FwSYUjE2S9MZDdQSyGK9Sdz-LtHSFY5KCSakNgmT43pBMoKVNkcklxvOqIC7PHIySPn9lj2rPVp-iWM-VLXJPZUez1j4R7zAQzj1v9oU4K61H9PhU-GS6Q-nBW4/s1600/tumblr_mased4k06H1qc3bl3o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuvGEXE06PwKW3Om68FwSYUjE2S9MZDdQSyGK9Sdz-LtHSFY5KCSakNgmT43pBMoKVNkcklxvOqIC7PHIySPn9lj2rPVp-iWM-VLXJPZUez1j4R7zAQzj1v9oU4K61H9PhU-GS6Q-nBW4/s320/tumblr_mased4k06H1qc3bl3o1_500.gif" width="320" /></a><br />
- Mit akarsz? – förmedt rá türelmetlenül a mágus.<br />
<br />
- Arra lennék kíváncsi, hogy miért mentette meg az életemet?<br />
<br />
- Mert nagy szükségem lesz még rád egy bizonyos dolog elintézésében…<br />
<br />
- De azzal, hogy engem mentett meg, a többi halálfalót visszajuttatta az Azkabanba. Így is megérte önnek ez az egész?<br />
<br />
- Gondolhattam volna, hogy ezt fogod a fejemhez vágni! Hogy miért nem hagytalak ott, és mentettem meg a többieket… Ha hagytalak volna meghalni, akkor többé nem kellene engem szolgálnod, és akkor simán megszabadulhattál volna tőlem, nem igaz?<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoSiEMI4M6j0Yir4gP4ZYYEp90NI6G_kI7zsRPCvc3VnsfN_BZs6_eeHCSTUGxZBPk94QTxoTZCYFWt1wYuPCgnVSLzkRMkZGbYZOS5_ppG-WaVQMiEuje5IEgpuSp2CyBlV1NRaHAluY/s1600/tumblr_m59mipaw9T1r6xks2o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhoSiEMI4M6j0Yir4gP4ZYYEp90NI6G_kI7zsRPCvc3VnsfN_BZs6_eeHCSTUGxZBPk94QTxoTZCYFWt1wYuPCgnVSLzkRMkZGbYZOS5_ppG-WaVQMiEuje5IEgpuSp2CyBlV1NRaHAluY/s320/tumblr_m59mipaw9T1r6xks2o1_500.gif" width="320" /></a><br />
- Nem, erről szó sincs! – tiltakozott hevesen Bellatrix. <br />
<br />
- Tudom, hogy meg akarsz halni, ne is tagadd! Egy napon, ha már nem lesz szükségem a szolgálataidra, talán engedélyezem is neked, hogy megtedd, de az az idő még nem jött el!<br />
<br />
- Szóval már a halált sem osztogatják ingyen? – kérdezte epésen a lány.<br />
<br />
- Nagyon úgy tűnik, kedveském! <br />
<br />
Bella szeméből újra kicsordultak a könnyek.<br />
<br />
- Ugyan már, az csak egy buta szövetdarab! - próbálta vigasztalni őt a maga módján a férfi. - Attól, hogy elvesztetted, nem lettél kevesebb, sőt még erősödtél is! Hamarosan felépülsz, és küzdhetsz tovább az oldalamon.<br />
<br />
- Nem akarok küzdeni, hát nem érti? – zokogta Bellatrix eszeveszett ficánkolásba kezdve, ami hatalmas fájdalmat okozott neki, és amitől csak még inkább eleredt a vére. – És a méhem nem csupán egy darabnyi hús, amit csak úgy eldobhatok, ha kedvem tartja! Hozzám tartozott, a részem volt! <br />
<br />
- Példát vehetnél rólam, nekem soha életemben nem volt olyanom, mégis milyen jól megvagyok nélküle! <br />
<br />
- Éppen ezért fogalma se lehet arról, hogy mekkora fájdalom az, ha volt, de már nincs!<br />
<br />
- Nem én tehetek arról, hogy rád dőlt az a szobor! Én csak mentettem a menthetőt! Nem értem, miért hisztizel már megint! Olyan vagy, mint kislány-korodban voltál, ha nem kaptál meg valamit, amit nagyon akartál…<br />
<br />
- És ön, Nagyúr, végül megadta nekem azt, amiért annyit sírtam? – kérdezte halkan Bella. <br />
<br />
- Természetesen nem. Másképp hogyan tanultál volna rendet?<br />
<br />
- Akkor mit tett? <br />
<br />
- Hagytam, hogy bőgj tovább. Először jó ötletnek tartottam, de miután láttam, hogy nem adod fel, be kellett vetnem a bűntető-módszert, hogy megtörjem az akaratosságodat. <br />
<br />
- Ebben még most is jeleskedik – szólt gúnyosan a lány. – Csak arra nem emlékszek, hogy valaha is megjutalmazott volna. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipbMUS7_13sdHNZzqCvQciO7y0Cr_jgakqzDCxnDQUKlGUMTGxgOvDExEbLeIU0sG7pjA3R-WCucPZsEJys0I79UYWj7VdV88wpA-tT0R1r-par8rGOYIt7nOAs5iqXHctnCvgtDXCifw/s1600/Graveyard_Animated.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="237" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipbMUS7_13sdHNZzqCvQciO7y0Cr_jgakqzDCxnDQUKlGUMTGxgOvDExEbLeIU0sG7pjA3R-WCucPZsEJys0I79UYWj7VdV88wpA-tT0R1r-par8rGOYIt7nOAs5iqXHctnCvgtDXCifw/s320/Graveyard_Animated.gif" width="320" /></a><br />
- Lehet, hogy nem vetted észre a te női agyaddal, de én igenis jutalmaztalak téged, talán még többet is adtam, mint kellett volna. Ott volt például a beavatásod. Nem kellett részt venned a veszélyes próbán ahhoz, hogy beavassalak, sőt még spéci küldetést is adtam neked, ha nem emlékeznél rá. <br />
<br />
- Elvette a szüzességem! – kiáltotta Bellatrix felháborodottan.<br />
<br />
- Inkább én, mint más, nem igaz? Akár hiszed, akár nem, azt sem büntetésnek szántam, csak attól a nyálas Luciustól akartalak megkímélni. És meg is mentettelek tőle, ha nem emlékeznél. Én csak nem akartam, hogy az az iskola olyan közönségessé tegyen, mint a társaidat, hogy odaadd magad bárki jöttmentnek. Meg kellett értetnem veled, hogy nem sok javad származhat abból, ha olcsó cafkává válsz, mert akkor könnyedén rávehetnek olyasmire, amit te nem is igazán akarsz megtenni. Ott volt példának okáért az a pipogya Piton…<br />
<br />
- Ezért inkább hozzáadott Rodolphushoz. <br />
<br />
- Másképp a családod megsejtette volna a köztünk lévő viszonyt, azt pedig nem hagyhattam. És gondolom most jön az a kérdés, hogy miért nem én vettelek el, ugye? Képzeld, erre is van válaszom! Nem azért, mert nem akartalak magam mellett tudni, hanem azért, mert a körülmények nem tették azt lehetővé. Én vagyok a Sötét Nagyúr, és…<br />
<br />
- …És nem akart a miatt szégyenkezni, hogy végül egy ilyen mellett köt ki, mint én, értem – fejezte be a megkezdett mondatot Bellatrix.<br />
<br />
- Ha engednéd, hogy végigmondjam, akkor megértenéd, hogy ennek semmi köze hozzád, sokkal inkább a többiekhez. Mivel én vagyok a vezér, példát kell mutatnom, nehogy megkérdőjelezzék a saját hitembe vetett lojalitásomat.<br />
<br />
- De én nem Dumbledore embere vagyok!<br />
<br />
- Aranyvérű vagy, Bellatrix, és ez egyszerre legnagyobb hibád, és legnagyobb ékességed is.<br />
<br />
- Nem tudom, mit akar ezzel mondani, hiszen ön mindig is a magunkfajtát helyezte az előtérbe. <br />
<br />
- A magunkfajtát? Hiszen épp erről beszélek! Te aranyvérű vagy! Nem lett volna tisztességes, ha asszonyomként keserítem meg az életedet! Ez is egy jutalom volt, amivel csak rád gondoltam, magamra nem.<br />
<br />
- Ha csak az én érdekeimet nézte, akkor miért félt a saját alattvalóitól? Attól tartott, hogy fellázadnak azért, mert elvesz? Mi közük hozzá? Foglalkozzanak a saját életükkel, az enyémet már úgy is épp eléggé tönkretették, ez a házasság már nem változtatott volna semmin sem, legfeljebb annyin, hogy reggelenként nem a követelőző, alkoholista férjem mellett kellett volna ébrednem, hanem a mellett a férfi mellett, akit igazán szeretek. <br />
<br />
- Kitagadtak volna, Bella, ezt pedig nem vállalhattam. Hidd el, csak a te javadat akartam! Jobb volt így mindenkinek! Én megtartottam a hatalmamat, te pedig nem fertőzted meg velem a véredet.<br />
<br />
- Nagyúr, ne mondjon ilyet, nagyon kérem! <br />
<br />
- Pollen is azért halt meg, mert nem volt keresnivalója ezen a vlágon. Nem tudtál volna rendesen koncentrálni a hivatásodra, és rám sem. És amúgy se lett volna aranyvérű, ami pedig a vesztedet jelentette volna.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSZqyZHN0_1iZmGNkNrbs0squ2Zg-47vSdeW2EZLx1pGz0M9d2jks-DM3hTiCgl-51G_CC-8ysP5QEBGwMEh9C3a3s38aA2oP9byuiYnEP1LH5dO3Ah8bPLHX36N4Y2_lmyxwJpm7E7fM/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSZqyZHN0_1iZmGNkNrbs0squ2Zg-47vSdeW2EZLx1pGz0M9d2jks-DM3hTiCgl-51G_CC-8ysP5QEBGwMEh9C3a3s38aA2oP9byuiYnEP1LH5dO3Ah8bPLHX36N4Y2_lmyxwJpm7E7fM/s320/large.gif" width="240" /></a><br />
- Ha önnel maradhattunk volna, senki sem foglalkozott volna a vérvonalunkkal, jobb dolga is akadt volna a családtagjaimnak. <br />
<br />
- Rosszakaróid mindig is lesznek. Én csak tőlük védtelek, akkor is, amikor kiképeztelek. Mondhattam volna, hogy ez nem játszótér, kislány, aki nem tud, az nem lesz halálfaló, de én már akkor is láttam benned az elhivatottságot, és nem is csalódtam benned.<br />
<br />
- Akkor nem haragszik, amiért nem sikerült megszerezni a jóslatot? <br />
<br />
- Nem te tehettél arról, hogy elbuktatok. Az az agyalágyult Lucius volt a hibás, de mivel az Azkabanban van, így nem büntethetem meg, majd csak akkor, ha kikerül onnan. De ne tereld el a szót! Ott tartottunk, hogy szerinted sosem kaptál tőlem jutalmat. A bonbonokat, bennük a szerelmi bájitallal, azt is azért adtam, hogy te is élvezd a dolgot, ne csak én, mint akkor, a Szellemszálláson. <br />
<br />
- A bonbon romlott volt, kórházba kerültem töle – A lány elmosolyodott az emléken. <br />
<br />
- Arról nem tehetek. Anyám is épp ilyen bonbont hagyott rám, de ellopták tőlem még az árvaházban.<br />
<br />
- Nagyon sajnálom! – Bellatrix Voldemort vállára tette a kezét. Úgy érezte, ez a visszaemlékezés ismét közel hozta őket egymáshoz. <br />
<br />
- Aztán ott volt a drog. Még a régi roxfortos talpnyalóimtól hallottam erről a fajtáról, csak miután odaadtam neked, az után tudtam meg, hogy a nők igenis rá tudnak szokni, egyedül a férfiakra nem bír ártalmas hatással. Mivel jómagam nem értek a bájitalokhoz, ezért megparancsoltam Pitonnak, hogy csináljon neked ellenszert annak ellenére, hogy ki nem állhatom azt a bugyuta pancsert…<br />
<br />
- Akkor miért őt kérte meg?<br />
<br />
- Mert akárhogy utálom is, azt be kell vallani, hogy bájital-keverésben ő a legjobb. Attól függetlenül egyszer még megölöm, amiért hozzád mert nyúlni, de az még nem most lesz… <br />
<br />
- Szóval önnél ez így működik? Megún valakit, aztán végez vele, és ezzel minden el van intézve? Mi lesz akkor, ha legközelebb majd engem fog unalmasnak tartani?<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj20ncUGPZzZGEK5hWNhZWtWom7TIHGcgMBQaS73z4TLkPWdPjOAqPbwTCmFz0MGht9irLegB6s-tvT2YVT8xd_AatHQGyQhYLZJeMoUU4UYXqHZ4URND0m6HDQtEzJHoXYTvsCBdnXtXk/s1600/candle-animated.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj20ncUGPZzZGEK5hWNhZWtWom7TIHGcgMBQaS73z4TLkPWdPjOAqPbwTCmFz0MGht9irLegB6s-tvT2YVT8xd_AatHQGyQhYLZJeMoUU4UYXqHZ4URND0m6HDQtEzJHoXYTvsCBdnXtXk/s320/candle-animated.gif" width="288" /></a><br />
- Az nem fordulhat elő – mondta Voldemort gyengéden, de mégis kifejezéstelen arccal, és ettől Bellatrixnak megint sírhatnékja támadt.<br />
<br />
- Nekem nem volt anyám – folytatta a mágus -, árvaházban nőttem fel, mert ő úgy gondolta, hogy inkább meghal, mint hogy engem felneveljen. Te pedig még nála is fontosabbá váltál nekem. – A férfi hangja hirtelen elcsuklott.<br />
<br />
- Tudom, mit érez, Nagyúr. A szüleim engem is örökbe akartak adni, mert nem voltam elég jó a családomnak. <br />
<br />
- Nem tudhatod, mit érzek! – rivallt a lányra a mágus. – Az apám egy koszos mugli volt! Megöltem ugyan, de minden nap elborzadok, ahogy magamra nézek, és tudom, hogy legbelül a halálfalók is így éreznek, egyedül csak te nem, Bellatrix. Kezdetben azt hittem, hogy te is, de később rájöttem, hogy akkor már rég elpártoltál volna tőlem. Azért minden nap újabb és újabb próba elé állítottalak, hogy megtudjam, tényleg hűséges vagy-e hozzám. Miután bizonyítottad ragaszkodásodat, kiemelt feladatokat kaptál, mivel úgy véltem, megérdemled. Jutalom volt ez, ahogy sok minden más is. <br />
<br />
- Akkor miért nem hiszi el még most sem, hogy szeretem? Őszintén, tiszta szívből, örökké?<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioM6E_7BAx_o-F87ONwbCI8yScvEzFCZH8llTR55kKPp0KmSHUvUOeBJV01ecbrr_2_m_lX-TMkdGxuiw6S3GkX2PNhQIMxlafc1CpI_0R2YrLvT1nPtBybJ0Mac2mtUKwqc5Sy7IDjrw/s1600/tumblr_lwgrq8JTOm1qho8apo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEioM6E_7BAx_o-F87ONwbCI8yScvEzFCZH8llTR55kKPp0KmSHUvUOeBJV01ecbrr_2_m_lX-TMkdGxuiw6S3GkX2PNhQIMxlafc1CpI_0R2YrLvT1nPtBybJ0Mac2mtUKwqc5Sy7IDjrw/s320/tumblr_lwgrq8JTOm1qho8apo1_500.gif" width="320" /></a><br />
- Nincs olyan, hogy szerelem, vagy szeretet! Ezek az érzelmek gyengéknek valók. Hányszor mondtam már, hogy töröld ki őket az elmédből?<br />
<br />
- Képtelen vagyok rá! Hozzám vannak nőve, a személyiségemhez. <br />
<br />
- Bárcsak ezeket az ostoba szokásaidat is kitéphetném a fejedből a többi felesleges tartozékoddal együtt! – Voldemort itt a padlón heverő poros méhre pillantott, amelyen már egy zöld döglégy lakmározott. <br />
<br />
- Nekem nem volt felesleges! Ha nincs méhem, gyerekem se lehet! Ezt akarta, ugye?<br />
<br />
- Nincs szükséged kölykökre. Remekül megvagy azok nélkül is. <br />
<br />
- Akkor nem ismer engem, Nagyúr! Ne mondja, hogy sose vágyott egy utódra, aki majd tovább viszi a nevét!<br />
<br />
- Nem is! Én így vagyok tökéletes, egymagamban, ahogy te is!<br />
<br />
- Nehogy azt mondja, hogy még meg is kéne köszönnöm önnek a gyerekem halálát! – üvöltötte Bella, mintha csak meg se hallotta volna az előbbi kijelentésben az őt illető dícséretet.<br />
<br />
- Nem kell megköszönnöd! Azt büntetésképp is értelmezheted, ami miatt még tartozom egy magyarázattal. <br />
<br />
- Nem tartozik semmivel! – szólt csendesen a lány. – Nincs szükségem rá, és már amúgy sincs teendőnk, végül is jóvátette a dolgot, és ez a lényeg.<br />
<br />
- Mire gondolsz? – értetlenkedett Voldemort. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjYajvKcZ0iud3mnWcDZ5h7zrH_wnY4egteBa2DkE1QDs3nk-tm-LN5JgT2Swlc9s1i1K-jUPbTdNMAOQdYkQl2Aje09xGYojD1mi5SYxItpA2m_tMolwFyQvU1RUQORHEusSKLtn4StI/s1600/tumblr_mdfaejh5Cp1rxagu2o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjYajvKcZ0iud3mnWcDZ5h7zrH_wnY4egteBa2DkE1QDs3nk-tm-LN5JgT2Swlc9s1i1K-jUPbTdNMAOQdYkQl2Aje09xGYojD1mi5SYxItpA2m_tMolwFyQvU1RUQORHEusSKLtn4StI/s320/tumblr_mdfaejh5Cp1rxagu2o1_500.gif" width="320" /></a><br />
- Tudom, mit tett! Tudom, hogy Harry Potter nem az, akinek mindenki hiszi. Már tudom, hogy azért ment el aznap este Godric’s Hallow-ba, hogy adjon Pollennek még egy esélyt az új életre, egy másik testben - a Harry Potterében. Ezért ölte meg a szüleit is. Annyira hálás vagyok, Nagyúr! <br />
<br />
- Miket hordasz itt össze? Nem tettem én semmit! Azért mentem el Potterékhez, mert az anyja sárvérű volt, ráadásul auror, James-szel együtt. És ha már ott voltam, a félvér fattyút se akartam kihagyni a szórásból. Semmi köze nem volt ennek hozzád!<br />
<br />
- De én tudom, hogy az én kicsikémet láttam, hiszen pont úgy nézett ki!– sírta Bellatrix keservesen.<br />
<br />
- Hallgass ide, Bella! Valóban nagyon hasonlítanak, de Pollen nem támadhat fel, hiszen meghalt!<br />
<br />
A férfi végigsimított tar koponyáján, majd fejét hitetlenkedve ingatva kiviharzott a szobából. Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-42258990647993539942015-11-15T09:13:00.002-08:002015-11-15T09:13:21.964-08:0079. fejezet - Gyerekes beszédCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Gyerekes beszéd<br />
Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange<br />
Jellemzõk: Romantikus, Dráma<br />
Osztályozás: 12<br />
Figyelmeztetések: <b>Kínzás</b><br />
Leírás: Bellatrix gondolatmenete. A sok akció után... és a mégtöbb előtt ;)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1r8SlJwMhqOoqQZGyTPBxrh2z6llOBKMp4PVxoXoS5d2ZyKo0iuoxrnMQMKGmzqD_eRa6m8aAgjTmnCEsU8yncwLmvuKEfJ6K71JjCz8djJhIYJYPA0b6NQfNSteTIcVahguOBMzs2wA/s1600/GIF-harry-potter-29550946-500-457.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="292" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1r8SlJwMhqOoqQZGyTPBxrh2z6llOBKMp4PVxoXoS5d2ZyKo0iuoxrnMQMKGmzqD_eRa6m8aAgjTmnCEsU8yncwLmvuKEfJ6K71JjCz8djJhIYJYPA0b6NQfNSteTIcVahguOBMzs2wA/s320/GIF-harry-potter-29550946-500-457.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Kingsley ugrott oda, hogy átvegye Sirius helyét a harcban, de a boszorkány haragja ellen ő is tehetetlen volt. Bella amúgy is rettentő dühös volt magára, amiért annyira felkapta a vizet egy hülye megjegyzésen, hogy képes volt miatta megölni a saját unokatestvérét, és ezek után ez a csökött auror még oda mer állni elé, Sirius helyére?<br />
<br />
Nagy kísértést érzett arra, hogy Kingsley-t is a másvilágra küldje, de végül aztán úgy döntött, megkíméli a férfi életét. Inkább futásnak eredt hát, arra azonban nem számított, hogy Harry Potter követni fogja. Mikor aztán meglátta a nyomában loholó fiút, elhatározta, hogy igyekszik minél előbb megszabadulni tőle, mert már ténylegesen elege volt ebből az egész idétlen küldetésből.<br />
<br />
Visszarohant a Minisztérium épületébe, be a sötét folyosóra, a Potter-kölyök azonban kitartónak bizonyult, és nem tágított a nyomából. <br />
<br />
Bellán hirtelen ismét erőt vett önnön őrült énje, ami az Azkabanban töltött napok óta többször is előfordult már. <br />
<br />
Újra elveszítette az uralmat maga fölött, és már csak Siriusra való tekintettel is elhatározta, magával viszi Harry-t, hogy gondját viselje, hogy a fiúnak ne kelljen többé visszamennie azok közé a nyavalyás muglik közé.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi58Vn3HOWebaunyvqtiMJumiZFuqyL9ZtllP_FZxOts4BvOLNOSrAtARYhV6IPD0U7f2yP1z6YlZC2hOF85uy58sUoZAgKHqDxse7c81G5iwb-SlgeL2FgahgyQwPkJSnA_Pmcf_YlzVc/s1600/harry_potter_gif_by_emmaso-d5egpuu.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi58Vn3HOWebaunyvqtiMJumiZFuqyL9ZtllP_FZxOts4BvOLNOSrAtARYhV6IPD0U7f2yP1z6YlZC2hOF85uy58sUoZAgKHqDxse7c81G5iwb-SlgeL2FgahgyQwPkJSnA_Pmcf_YlzVc/s320/harry_potter_gif_by_emmaso-d5egpuu.gif" width="320" /></a><br />
Egy röpke gondolat erejéig az is felmerült benne, hogy Potter a történtek után talán nem akar majd hozzá költözni, de mivel abban is biztos volt, hogy a Dursley-család képtelen egy aranyvérű varázsló megfelelő módon történő felnevelésére (erre csak ő, és a Nagyúr lehet képes), remélte, hogy ezt idővel az ifjú varázslótanonc is belátja majd.<br />
<br />
Bellatrix az épület monumentális aulájának közepén megtorpant, és szembefordult üldözőjével. Kicsit tartott ugyan a fiú reakciójától, de bátorságot merített a gondolatból, hogy végre elkezdődhet valami végletes dolog köztük. Valahol mélyen bánta már, amit Sirius-szal tett, ugyanakkor örült is a történteknek. <br />
<br />
Arra gondolt, hogy most végre az unokatestvére helyére állhat, és úgy vélte, holtbiztos, hogy jobban fogja csinálni Harry patronálását, mint Sirius. Elvégre neki nagyobb a tudása, tőle a fiú jóval többet tanulhat.<br />
<br />
Most pedig belenéz Harry szemébe, és az ifjú Potter meg fogja látni a tekintetében azt, hogy szándékai tisztességesek, nem úgy, mint az unokatestvéréé voltak! Nem, Harry nem buta gyerek, előbb-utóbb be fogja látni, hogy Sirius világ életében rossz hatással volt rá, és hogy igazából hálásnak kellene lennie neki azért, amiért kiiktatta a férfit az életéből. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh_HBvYSR30wzhAmJuae4_6AUGBcCZeH4htBNY2D1H0MgV_VHg2WdksUYXs0h9grSTslD2vr9IhFcrUphRGnX_dqP50jVng_U1dkcGwmmsHXVdqUWQ-f51bUNAH5TG19y49FX9vFFSWa4/s1600/tumblr_lxcy57hl7v1qas43po2_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhh_HBvYSR30wzhAmJuae4_6AUGBcCZeH4htBNY2D1H0MgV_VHg2WdksUYXs0h9grSTslD2vr9IhFcrUphRGnX_dqP50jVng_U1dkcGwmmsHXVdqUWQ-f51bUNAH5TG19y49FX9vFFSWa4/s1600/tumblr_lxcy57hl7v1qas43po2_250.gif" /></a><br />
Hogyan is nem szúrt még szemet Potternek az animágus Black alkalmatlansága? Nos, talán nem töltött el elég időt vele, azért nem vette észre. Pedig Sirius Pollent is elhagyta, és minden bizonnyal Harry-vel is ugyanígy tett volna, ezért pedig nagyon tudta sajnálni a fiút.<br />
<br />
Potter egyre közeledett. Pálcáját maga előtt tartotta, és a boszorkányra szegezte. Szemüvege elrejtette tekintetét, így Bella nem tudta kivenni az érzéseit, kiolvasni szándékait. Az ifjú varázslótanonc arca azonban fájdalmasan eltorzult, és Bellatrix biztos volt benne, hogy Harry most ébredt rá Sirius énjének valós természetére. A nő szíve elszorult az arcról leolvasott gyötrelmek láttán. <br />
<br />
Nem, a fiú nem tehet semmiről! És ő még képes volt megvádolni Pollen halála miatt, holott az egészről Sirius tehetett! De most, ahogy ránéz az ifjú Potterre, a saját fia jut róla eszébe, aki talán hasonlóképpen nézne ki, ha élne…<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibvxsH9gLnRae0uYXMaYLuP9GzK2f9IukRUGtmsc5cmL14k-UpaY83q2ba40ZYomg6JSRLQU7TPyRkt5dI39qepqR9CrJJoxMe4oskn87HQyupUuT5C2uilxlOkSgvxWUDY2B6sZexarM/s1600/tumblr_nozwdh5tWu1utn12do1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibvxsH9gLnRae0uYXMaYLuP9GzK2f9IukRUGtmsc5cmL14k-UpaY83q2ba40ZYomg6JSRLQU7TPyRkt5dI39qepqR9CrJJoxMe4oskn87HQyupUuT5C2uilxlOkSgvxWUDY2B6sZexarM/s320/tumblr_nozwdh5tWu1utn12do1_500.gif" width="228" /></a><br />
Harry hirtelen egy cruciatus-átkot küldött Bella felé. A nő szeme ekkorra már megtelt könnyekkel, így először észre sem vette a felé szálló rontást. Aztán élesen felsikoltott, bár inkább meglepetésében, mint fájdalmában. A fiú által rá küldött kezdetleges átok nem okozott komolyabb fájdalmat neki, hiszen Voldemort mellett sokkal rosszabbakhoz szokott.<br />
<br />
- Sose használtál még főben járó átkot, igaz? Azokat komolyan akarni kell ám, Potter! Vágynod kell rá, hogy fájdalmat okozz, át kell adnod magad a kínzás örömének! Az amúgy jogosan érzett haragod nem sok mindenre elég. Most megmutatom neked, hogyan kell igazából csinálni, jó? <br />
<br />
Azzal pálcáját maga ellen fordította, és cruciatus-t küldött a mellkasára.<br />
<br />
A fájdalom a szíve táján robbant. Olyan érzés volt, mintha egyik oldalról Pollen, a másikról Mirella tépte volna a testében lüktető eleven izomköteget.<br />
<br />
Harry bénultan meredt a nőre.<br />
<br />
Bellatrix látta a fiú meglepett arcát. Csak annyi kell, hogy Potter odamenjen hozzá, és akkor végre elszökhet vele, soha többé nem kell elviselniük ezt a két nyomorult, semmirekellő bandát, az össze-vissza röpködő fekete varjakat, meg a fiút tévútra vezető, kipirult arcú főnixeseket. <br />
<br />
Hát igen, szép kis barátok! Sárvérűek, félvérek, félkviblik, vérárulók!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEjR0OE2FSaeS5Pg1CLah-Bafny_S5xBxlYvuvuhEvvA0XAgyhiGs69bjyagywlB6jGeq85k5iodVqDcuevmMnMv74JV77tMvnGyZCbQzSR5c1cCtXc9xvfI8rdd48UOm8OTd2tt50bp0/s1600/tumblr_li1uc2Bz8o1qa94uuo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="146" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEjR0OE2FSaeS5Pg1CLah-Bafny_S5xBxlYvuvuhEvvA0XAgyhiGs69bjyagywlB6jGeq85k5iodVqDcuevmMnMv74JV77tMvnGyZCbQzSR5c1cCtXc9xvfI8rdd48UOm8OTd2tt50bp0/s320/tumblr_li1uc2Bz8o1qa94uuo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Az életét tenné fel arra, hogy Harry-nek igenis hiányzik már egy otthon, ahol végre minden rendben van, és ahol mindent tiszta lappal kezdhet. Mi másra vágyhatna az ember, mint az újrakezdésre? Potter kapna végre egy új anyát, aki szereti, aki mindent megad neki, mindent, amire csak szüksége van. Egy új anyát, amelyik jobb a réginél. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq2YzB9CWWMVsRy7_3eC67JG_XSRcHnvw1JOCvOK7E4FpM4uRKqQ6ZLZV5CgvzwY-QSWjK3ttpH9AZs2yjXuDwgDug-q5qlMhHDUPwesd5oUn-O4ze3eaBhidkPDag_7aDqdFssHLRj48/s1600/tumblr_m2a0fsIF571rsgoqio1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq2YzB9CWWMVsRy7_3eC67JG_XSRcHnvw1JOCvOK7E4FpM4uRKqQ6ZLZV5CgvzwY-QSWjK3ttpH9AZs2yjXuDwgDug-q5qlMhHDUPwesd5oUn-O4ze3eaBhidkPDag_7aDqdFssHLRj48/s320/tumblr_m2a0fsIF571rsgoqio1_500.gif" width="320" /></a><br />
Harry továbbra is tágra nyílt szemekkel meredt a kínok közt fetrengő boszorkányra. Pálcáját még mindig rá szegezte, de szemmel láthatóan teljesen el volt bizonytalanodva azzal kapcsolatban, hogy használja-e.<br />
<br />
Bella agyában lázasan kergették egymást a gondolatok. Akarja ő egyáltalán ezt a fiút? Persze, hogy nem, ez nem is lehet kérdés, hiszen miatta halt meg Pollen! Nem, Harry nem érdemel kegyelmet! Bármelyik percben képes lenne halálra átkozni azért, amit a fiával szemben elkövetett. Ráadásul akkor tett ellenük rosszat, amikor még nem is létezett! Ezt így elég nehéz elhinni, pedig igaz! Sirius-t az ő keresztapjának kérték fel, mielőtt még megszületett volna, és ezért a megtiszteltetésért hagyta cserben vérrokonait az a fekete bundás mocsadék!<br />
<br />
Bellatrix elméjére szürke ködöt vont a fájdalom, gondolatai gazos, soha nem járt ösvényekre terelődtek.<br />
<br />
Ó, Pollen! Annyira hiányzik! Ha élne, talán pont úgy nézne ki, mint Harry! Így jobban belegondolva, elég nagy a hasonlóság köztük… Az arcvonások, ahogy Potter megfeszíti az arcizmait, ahogy dühében elkeskenyedik a szája… <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY2ynB39rEyRxxdi6X1_qJZhMcDVIuApu0cnUxR1WpmbFujCDijX2s8ZYrbxalmqtwGt6WYfRfulh_1JJgiTthORp_iqhGGO83AXjPX4Rud6anbbq_CZiLhuZXu5wYElTb0TM93qcXacA/s1600/tumblr_m8v8vs7bgD1qin85xo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgY2ynB39rEyRxxdi6X1_qJZhMcDVIuApu0cnUxR1WpmbFujCDijX2s8ZYrbxalmqtwGt6WYfRfulh_1JJgiTthORp_iqhGGO83AXjPX4Rud6anbbq_CZiLhuZXu5wYElTb0TM93qcXacA/s320/tumblr_m8v8vs7bgD1qin85xo1_500.gif" width="320" /></a><br />
És miért olyan fontos Voldemortnak? Nem lehet, hogy a Nagyúr is megbánta már, amiért annak idején „azt” tette a kisfiával, ezért valamilyen sötét varázslattal feltámasztotta Pollen lelkét, Harry-be plántálta, hogy abban éljen tovább titokban, elrejtve az avatatlanok tekintete elől? <br />
<br />
Bellatrix tovább szenvedett saját pálcájának átka alatt. Arca eltorzult a fájdalomtól, fogait csikorgatta. Kényszerítette magát arra, hogy szorosra zárt szemeit tágra nyissa, és a közelben álló fiú arcába nézzen.<br />
<br />
Merlinre, ez az arc! Ez az arc épp olyan, mint amilyen Pollené volt! Csak a szemének a színe nem stimmel! A szeme az tényleg az anyjáé, azé a ribanc Lily-é… De talán csak ennyi maradt az igazi Harry Potterből! Igen, az könnyen lehet… És Voldemort azért fordított már korábban is annyi időt erre a gyerekre, hogy jóvá tegye végzetes hibáját, saját gyermekének meggyilkolását. Elvégre Pollen tényleg az ő fia volt! Együtt élt vele, elviselte a hisztijét – na jó, többé-kevésbé.<br />
<br />
Most pedig elérkezett az idő, hogy Bellatrix elnyerje jutalmát azok után, hogy gyermekét elvesztve kibírta az Azkabant, és mindvégig ellenállt annak, hogy ura ellen valljon.<br />
<br />
És Bellában hirtelen összeállt a kép! Hát ezért akarta annyira a Nagyúr, hogy részt vegyen a küldetésen, és ezért végzett annak idején Harry Potter szüleivel, hogy véghez vihesse a tervét, és az árván maradt csecsemő testébe belélehelhesse Pollen lelkét…<br />
<br />
Miért is ne történhetett volna így? Így kellett lennie, csak aztán a terv végrehajtása közben valami félresikeredett, a Nagyúr nem számolt valami aprósággal… Vagy épp valamit rosszul csinált, talán pont a kis srác szemeivel próbálkozott, amikor megesett a baj, és akkor aztán eltűnt… <br />
<br />
És Harry vajon mennyit tud minderről? Lehetséges az, hogy a fiú tudata néha elhomályosul, elgyengül, és olyankor Pollen a felszínre tör, és ő szól belőle? Lehet, hogy ez a vádló tekintet most nem is a Potter-kölyöké, hanem az ő vér szerinti gyermekéé?<br />
<br />
Talán most végre újra találkozhatnak!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj5jFQ8jPd8DLpOJSaBBpXpEp_PqhEdHbSe0N_5i1x-qOkalPl3JkrWU82BEJmWE5a-M3QxinDsOy9XU4-nCgFo_YIzPXVk3eGjg4q5LPjMU5hoBxGAntfBBJjfbQ1wphtB7t14-UevSQ/s1600/tumblr_m8ehkaNVGG1qheixyo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj5jFQ8jPd8DLpOJSaBBpXpEp_PqhEdHbSe0N_5i1x-qOkalPl3JkrWU82BEJmWE5a-M3QxinDsOy9XU4-nCgFo_YIzPXVk3eGjg4q5LPjMU5hoBxGAntfBBJjfbQ1wphtB7t14-UevSQ/s320/tumblr_m8ehkaNVGG1qheixyo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Szenvedésének bíbor ködén át végigmérte újra meglelt gyermekét. Szemmel láthatóan nincs semmi baja az ő kicsikéjének. Épségben van, semmiféle zúzódás, vagy verésnyom nem látszik rajta. Kicsit sovány ugyan - biztosan száraz kenyérrel etetik, mint annak idején őt az Azkabanban…<br />
<br />
Bárcsak bevallhatná neki az igazat, de hát, nem teheti! Valószínűleg úgyse hinne neki, miért is tenné? Semmi értelme a sztorijának, dajkamesének tűnik az egész. <br />
<br />
Mindenesetre, Harry-re nézve dagadt a keble a büszkeségtől. Elvégre a fia a Roxfortba jár iskolába, máris elég jól varázsol, egy napon még prefektus is lehet belőle. És bátorságnak sincs híján, ebben is az igazi anyjára, vagyis természetesen Bellatrixra ütött.<br />
<br />
De vajon hiheti-e, hogy ez a a fiú tényleg Pollen? Voldemort világosan kimutatta, hogy nem hagyhatja életben, mert az támadási felületet jelentene számára, ugyanakkor rengeteg feladattal járna a gyereknevelés, és így nem foglalkozhatna eleget kötelességével, halálfalói teendőivel.<br />
<br />
Most azonban Harry már tizenöt éves, szinte felnőtt, őt már nem kell esténként altatgatni, szoptatni, kicserélni a pelenkáját. A Nagyúr soha nem lenne képes pesztrálgatni őt, de hát erre már nincs is szükség. Most már elfogadhatná Harry-t/Pollent saját gyermekének! És aztán idővel kitaníthatná utódjának, örökösének… <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDe2_EuwLa5STXtKjW9zRchJoqLATzcPTpnVHLuIERANEELXmXE0wKIfTcUueRHoEhaEXxlNNv6OQ3yb9sX_mP1WbK2_YJw6PJPkX9zYP84NHkXitdoK_jZTM2jIP1I_6rakcZWmzwDAs/s1600/tumblr_noebftTZjq1rjp14xo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDe2_EuwLa5STXtKjW9zRchJoqLATzcPTpnVHLuIERANEELXmXE0wKIfTcUueRHoEhaEXxlNNv6OQ3yb9sX_mP1WbK2_YJw6PJPkX9zYP84NHkXitdoK_jZTM2jIP1I_6rakcZWmzwDAs/s320/tumblr_noebftTZjq1rjp14xo1_500.gif" width="320" /></a><br />
De nem, az nem lehetséges, hiszen Pollen Harry testében van, nem pedig a sajátjában! Mi van akkor, ha a Potter-gyerek nem engedi többé a felszínre jönni, mi van akkor, ha egy napon teljesen elnyomja, elöli, bekebelezi az ő kisfiát? Hiszen Pollen még olyan gyöngécske volt, amikor meghalt, hogyan erősödhetett volna meg odabenn ebben a Lily-fajzadékban?<br />
<br />
Vagy csupán képzelődik, és Harry Potter csak egy egyszerű kölyök, akit Lily szült, és akinek semmi köze Pollenhez, vagy Voldemorthoz?<br />
<br />
Elvégre miért gondolta volna meg magát a Nagyúr? Meghalt annak idején Thomas is, miért nem őt keltette életre? Persze, erre egyszerű a válasz. Thomas – a neve ellenére –, Piton gyermeke volt. Vele a Nagyúr a saját jól felfogott érdekében nem csinálta meg a reinkarnálást, máskülönben mindkettőjüknek együtt kellett volna élni azzal a tudattal, hogy Perselus Piton gyermekét nevelik!<br />
<br />
És Voldemort semmit sem érzett Thomas iránt, mivel semmi köze nem volt hozzá. Pollen azonban már az ő fia volt, és talán csak hirtelen felindulásból cselekedett, amikor Naginivel megölette őt.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU8dek1N7RcagyhA3KFxGKzcyKubA55DLtYiRcYoSoLJIc6GftK1IzXmoQedLpvjNCfohm2x0RYQ3C5moFZ03DXrg1E8KxQoSYE6dcArQ5rYmP2SFtHTrJPuePHhnrky-E9pgx6YcNWPA/s1600/the_dark_mark.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjU8dek1N7RcagyhA3KFxGKzcyKubA55DLtYiRcYoSoLJIc6GftK1IzXmoQedLpvjNCfohm2x0RYQ3C5moFZ03DXrg1E8KxQoSYE6dcArQ5rYmP2SFtHTrJPuePHhnrky-E9pgx6YcNWPA/s320/the_dark_mark.gif" width="320" /></a><br />
Azóta pedig már ő is hiányolhatta a gyermekét, és később Bellatrix tudta nélkül tehetett lépéseket az irányban, hogy feltámassza a kicsit. Nem, a Nagyúrnak nem lehetnek érzelmei, ő nem érezhet semmit, legfőképp a gyerekét nem hiányolhatja. Hiszen Nagini régebben elmondta Bellának, miféle érzelmektől szabadult meg Voldemort, és hogy a horcruxok kötelezik őt, másképp nem éledhetett volna újjá.<br />
<br />
Vagy talán mégis maradt benne némi jó érzés, szeretetre való hajlam? Eddig Bellatrix nem gondolta volna, hogy valamit is jelent a mágusnak, maximum csak a cseléd, vagy a ribanc szerepét osztotta magára, de komolyabban soha nem figyelt rá, nem foglalkozott vele. Lehet, hogy eddig félreismerte urát, és tényleg számít neki, hogy ő mit érez? <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFgVZ0MMohl0fzTDY-JPaOtAaehzTjNMjwH3NZfM5cjK4D1aXo4XKHTYRBAX__cWGbzINNBZlVS4FqzHh8XB0gm3o6disY2jSQX3e9GazAInSKeG1YsoBVTedK7wAd5AzTd3pXGlH3Izg/s1600/tumblr_no8e4p4FUa1tt031do1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFgVZ0MMohl0fzTDY-JPaOtAaehzTjNMjwH3NZfM5cjK4D1aXo4XKHTYRBAX__cWGbzINNBZlVS4FqzHh8XB0gm3o6disY2jSQX3e9GazAInSKeG1YsoBVTedK7wAd5AzTd3pXGlH3Izg/s320/tumblr_no8e4p4FUa1tt031do1_500.gif" width="320" /></a><br />
Másképp miért akarta volna reinkarnálni a fiát, akit Bellatrix szült neki? Azért, mert csak jelentett neki valamit. Csak azért nem mondta el a nőnek, mert nem volt biztos abban, hogy a terve sikerrel jár, és nem akarta feleslegesen áltatni őt, bogarat ültetni a fülébe.<br />
<br />
Az is előfordulhatott, hogy Voldemort valamilyen nagyon erős fekete mágiát alkalmazott, amit talán éppen ő maga talált fel, és attól tartott, hogy Bella képtelen megérteni ennek a menetét, vagy netán mindenképp vele akart volna tartani Potterékhez, és attól tartott, hugy a nő csak hátráltatta volna? Vagy maga a küldetés volt túl veszélyes, és mivel neki még nem volt horcruxa, nem biztos, hogy túlélte volna? <br />
<br />
Amíg a földön rángatózott, ezek a zavarodott gondolatok söpörtek végig rajta. Közben érezte, hogy a szíve tájékán nemsokára meghasadnak az erek. Szájában fémes ízt érzett, és erősen vérezni kezdett az orra.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ5_ZLUOtYVPAxsH1MuFwP9KlYcAicn7YUJb3xTLXxN_SDG49GKNFMsePFhzhlwKc2CkOHtBRyFEC6Xwu0SVFX1aUq9Wg5-OnnMWNijmyDem3Dw6BtsQuaWyFRsR8U9uIwiK08gvda8-Q/s1600/tumblr_no8k3d5L4Z1slz0eeo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ5_ZLUOtYVPAxsH1MuFwP9KlYcAicn7YUJb3xTLXxN_SDG49GKNFMsePFhzhlwKc2CkOHtBRyFEC6Xwu0SVFX1aUq9Wg5-OnnMWNijmyDem3Dw6BtsQuaWyFRsR8U9uIwiK08gvda8-Q/s320/tumblr_no8k3d5L4Z1slz0eeo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Könyörgő szemmel nézett a fiúra, és nyöszörögni kezdett.<br />
<br />
- Pollen, kérlek…!<br />
<br />
Harry, mint akit elvarázsoltak, úgy botorkált oda hozzá, majd térdre rogyott a nő mellett. Pálcáját továbbra is görcsösen szorongatta kezében, de már nem szegezte Bellára.<br />
<br />
A boszorkány egyre erősebben rángatózott, és már a szemei is véreztek.<br />
<br />
- Ne, elég volt! - kiáltott fel Potter ingerülten, és megragadta Bellatrix varázspálcát tartó kezét, majd megpróbálta elirányítani róla a cruciatust szóró fadarabot.<br />
<br />
Bella a hálától elfátyolosodó tekintettel nézett fel a fiúra. Mivel kezei már régóta görcsbe meredtek, Harry nehezen bírt a pálca félreirányításával.<br />
<br />
- Köszönöm! – rebegte a nő egyfolytában a fiú szemébe nézve.<br />
<br />
A fiú megeresztett egy bátortalan félmosolyt, de aztán hirtelen a homlokán lévő sebhelyhez kapott, majd karjai váratlanul oldalt lehanyatlottak. Nyakát oldalra kitekerte, feje bal felé furcsa szögben elfordult.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcSCkckkELt2Tf23QZYYOWCAkKUSk_ohoTxSL89TQADb7d9-aq2Jjl8-qpKePXqMilvW6KlsmLuMYA_iJXAyGT3lFOVISKcR6rKTdyO_x_k7wvUWxHN9ae5zD_CAToiTR9EdmqeSy7jQ8/s1600/tumblr_nozyndVqti1tztofjo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcSCkckkELt2Tf23QZYYOWCAkKUSk_ohoTxSL89TQADb7d9-aq2Jjl8-qpKePXqMilvW6KlsmLuMYA_iJXAyGT3lFOVISKcR6rKTdyO_x_k7wvUWxHN9ae5zD_CAToiTR9EdmqeSy7jQ8/s320/tumblr_nozyndVqti1tztofjo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Bella félve nézett rá. Mi történhetett a fiúval? <br />
<br />
Aztán egyszerre csak ott volt Voldemort.<br />
<br />
Bellatrix hirtelen nem is értette, honnan bukkant elő, bár úgy tűnt, mintha egyenesen Harry belsejéből suhant volna ki.<br />
<br />
A boszorkány egyszeriben nem is tudta, örüljön-e ura érkezésének, vagy sem. Hiszen már sínen volt a fiával, már majdnem átpattant közöttük az a bizonyos szikra, erre fel megérkezik a Nagyúr, és mindent elront! <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDTv8pv5sklMnZhwruV25S475OQdUXQOV9AVvuwUCIyR7CFwgV1sJUD6UA7hK2PBiZIXgr29LbJh6clkz3yi7kMjI_38mp3P8PqQDMmizF4HbY1hhPx51O-aKjxhJYfxirUQzoCJcEARE/s1600/tumblr_nnkncxfKHN1u9yiolo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDTv8pv5sklMnZhwruV25S475OQdUXQOV9AVvuwUCIyR7CFwgV1sJUD6UA7hK2PBiZIXgr29LbJh6clkz3yi7kMjI_38mp3P8PqQDMmizF4HbY1hhPx51O-aKjxhJYfxirUQzoCJcEARE/s320/tumblr_nnkncxfKHN1u9yiolo1_400.gif" width="320" /></a><br />
Most akkor köszönetet mondjon a mágusnak, vagy inkább haragudjon rá? Bellatrix végül is arra jutott, hogy Voldemortnak igazából most nem kellene itt lennie, és ezen meglátását látszott igazolni az a tény is, hogy az egyik kandallóból előhoppanált a dús, ősz szakállú Dumbledore. Ami onnantól fogva történt, az már történelem. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj03zsGLQp_UNrU9wp0cFDlLvaIPft33_fU04MLlS8Fas-sZLd9kuFnNoIRF8Ah69rxCrjx3jcxPq8qByI0JGIlTfgcmoYT0mWaf1S5fX9Sn0ngBdfE4reSRcS5Assj2xNm9Pq_wECD85w/s1600/tumblr_m7y1nyuFO51rst3kro1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="172" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj03zsGLQp_UNrU9wp0cFDlLvaIPft33_fU04MLlS8Fas-sZLd9kuFnNoIRF8Ah69rxCrjx3jcxPq8qByI0JGIlTfgcmoYT0mWaf1S5fX9Sn0ngBdfE4reSRcS5Assj2xNm9Pq_wECD85w/s320/tumblr_m7y1nyuFO51rst3kro1_500.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWQHgDwPuuG64G2I2yvbSkkNp59EBuZonWu24kN2aPXrC2Mw2ws7Jf25D4lnMRJKe1UhX0JuNyHaCsacfREJU0NXjeu3s2x4gXV8bX1wxQiKDp6uCREr6RlGVtj9LV-3X6R9ydJJ9XVh4/s1600/tumblr_np7ggqbxI21tnq8sxo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-89087390427844642122015-10-17T07:03:00.001-07:002015-10-17T07:03:18.253-07:0078. fejezet - Bellatrix Lestrange és a Főnix RendjeCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Bellatrix Lestrange és a Főnix Rendje<br />
Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange, más szereplő, Neville Longbottom, Nymphadora Tonks, Ron Weasley, saját szereplõ, Sirius Black<br />
Jellemzõk: Általános, Dráma, Sötét<br />
Osztályozás: 12<br />
Figyelmeztetések: <b>Gyilkosság</b>, <b>Szereplő halála</b><br />
Leírás: A csata megkezdődött, és folytatódott is.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
Bellatrix mellett elsuhant egy árny, és a roxfortos diákok közé vetette magát. A nő hosszú szőke hajat látott meglobbanni a levegőben, így arra gondolt, valószínűleg Lucius az, aki elsőként lendült támadásba. <br />
<br />
- Ügyes vagy, Harry! - sziszegte Malfoy a Potter-kölyök háta mögé kerülve. - Most pedig szép lassan fordulj meg, és add ide azt nekem, kérlek! <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiaTit0nIa9LDxYvDsTkDWp5EyVHRPM8EJk_5OCwpR9uQoGT9cQrqAJbjjRYJIGmwCjelzNtoomYhKTmk-2fKrUMiOLx2ZQiIazxWxF4DqDPReMERMR-RQMA9cWFduwUMyfnGEnyfEgGg/s1600/tumblr_lxcy57hl7v1qas43po2_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiaTit0nIa9LDxYvDsTkDWp5EyVHRPM8EJk_5OCwpR9uQoGT9cQrqAJbjjRYJIGmwCjelzNtoomYhKTmk-2fKrUMiOLx2ZQiIazxWxF4DqDPReMERMR-RQMA9cWFduwUMyfnGEnyfEgGg/s1600/tumblr_lxcy57hl7v1qas43po2_250.gif" /></a></div>
<br />
Bella sem akart lemaradni, társai nyomában ő is előrelépett. Az egyik lány, a vörös hajú szeplős felsikoltott, meglátva, hogy a halálfalók az összes menekülési útvonalukat elzárták.<br />
<br />
- Na, add ide szépen! – ismételte meg Lucius most már indulatosabban, tenyerét a fiú felé nyújtva. – Fogytán a türelmem!<br />
<br />
- Hol van Sirius? – kérdezte Harry. Szemei tágra nyílva, idegesen jártak ide-oda szemüvegének lencséi mögött.<br />
<br />
A halálfalók közül többen felnevettek, köztük Bella is. Nem hitte el, hogy ez a kis görcs fontosabb lett Sirius számára, mint az ő néhai Pollene. <br />
<br />
A Sötét Nagyúrnak tehát ezúttal is igaza volt – gondolta. Ostobaság volt pont az unokaöccse segítségével elszöknie előle. De Black most már bizonyára keservesen bánja az árulását, tudja, hogy sokkal jobban jött volna ki a dologból, ha mindvégig hűséges marad a Nagyúrhoz.<br />
<br />
- Most sem tévedett! – visszhangozta Lucius Malfoy Bella gondolatait. – Gyerünk, fiú, add már ide a jóslatot!<br />
<br />
- Tudni akarom, hol van Sirius! – makacskodott Harry, akár egy akaratos óvodás. Bellatrix jót mulatott ezen magában, akár egy keserédes komédián, és hogy tovább élezze a helyzetet, még rá is tett egy lapáttal. Elkezdte gúnyosan ismételni a fiú szavait, remélve, hogy Harry-nek hamarosan elege lesz a dologból, és felhagy a felesleges szócsépléssel. <br />
<br />
- Elfogták őt – hadarta a zavarba hozott Potter-kölyök. – Itt van, tudom, hogy itt van! – Hangja most már bizonytalanabbul csengett, és úgy hangzott, mintha önmagát győzködné.<br />
<br />
Vajon a fiai, illetve a kislánya is így viselkednének, ha még életben volnának? – tanakodott magában a nő. Nem, biztos, hogy nem! Ő nem erre nevelte volna őket, nem úgy, mint azok az alantas muglik Harry-t.<br />
<br />
- A pici baba sílva felliadt, és azt hitte, idaz, amit áámodott – gügyögte a fiú felé. – Ici-pici bébi Potter!<br />
<br />
Harry kezei ökölbe szorultak. Az egyikben ott tartotta a varázspálcáját.<br />
<br />
Bellatrix kajánul vette észre, hogy a srác kezd kijönni a sodrából.<br />
<br />
Van hát benne spiritusz – nyugtázta elégedetten. – Jobb lesz vigyázni vele! Végül is, ha mélyebben belegondol, nem Harry hibája, hogy a szülei félrenevelték, és nem képezték ki rendesen. Az, hogy alig voltak vele, bizonyos értelemben még jó is, legalább így kevesebb idejük maradt elrontani a fiút. <br />
<br />
- Még ne tegyetek semmit! – szólt oda Harry a társainak. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM2yqqou_R8wppys4RM8ZfFEpGx6bT6FZ9_ah1loADAUr76aGfTJe7SkYGfQzfFZ67q1_sM5sHkGCFROFM_gs8aQhUlHAemFcsop9fpzVXkGWte0y-JOZAvI1HT2YPYqLROQoMO5KrJ-I/s1600/tumblr_lh2rtiqJV51qe50f0o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhM2yqqou_R8wppys4RM8ZfFEpGx6bT6FZ9_ah1loADAUr76aGfTJe7SkYGfQzfFZ67q1_sM5sHkGCFROFM_gs8aQhUlHAemFcsop9fpzVXkGWte0y-JOZAvI1HT2YPYqLROQoMO5KrJ-I/s320/tumblr_lh2rtiqJV51qe50f0o1_500.gif" width="320" /></a><br />
- Halljátok ezt? Halljátok? Úgy utasítgatja a többi kölyköt, mint valami hadvezér! Csak nem gondolja komolyan, hogy szembeszállhat velünk? Nem lehet ennyire botor! Nem tanították meg neki, hogy halálfalóknak nincs értelme ellenszegülni? Igaz is, mugliktól ilyet nem tanulhatott… <br />
<br />
- Ó, nem ismered te még Pottert, Bellatrix! – duruzsolta Malfoy fölényesen, szemeit azért egyfolytában Harry-n tartva.<br />
<br />
Mire célozhat ezzel Lucius? Nyilván arra, hogy Bellával ellentétben a fiú nem töltött el hosszabb időt az Azkabanban, és ezáltal a nőnek nem állhatott módjában alaposabban kiismerni őt.<br />
<br />
– A srác borzasztóan szeret ám hősködni! – magyarázta Malfoy gúnyolódva. - A Sötét Nagyúr tisztában van ezzel, és te is tudnál erről, Lestrange, ha nem az Azkabanban múlattad volna az idődet…<br />
<br />
Bellának nem sok hiányzott ahhoz, hogy megátkozza Lucius-t, de valahogy sikerült féken tartania az indulatait. <br />
<br />
- Tudom, hogy itt van Sirius! – ismételte meg Harry. – Tudom, hogy foglyul ejtették… <br />
<br />
- Megakadt a lemez, öcskös? – jött az évődő hang valahonnan hátulról.<br />
<br />
A sötét köpenyesek megint nevettek. Bellatrix kezdte becsülni a srácot. Nem gondolta volna, hogy ilyen akaratos, hogy ennyire kitartó. Igaz, még halvány sejtelme sincs arról, mibe keveredett, hogy mi vár rá… <br />
<br />
A nőt ez az akaratosság saját gyerekkori önmagára emlékeztette. Ő is pont ilyen nyughatatlan volt annak idején, mint ahogyan még most is az. <br />
<br />
- Ideje, hogy megtanuld, mi a különbség álom és valóság között! – okította a fiút Lucius. - Most pedig utoljára mondom, add ide a jóslatot, különben pálcát használunk! – Malfoy hangja magabiztosan csengett.<br />
<br />
De Harry a jelek szerint cseppet sem ijedt meg a fenyegetéstől, és Bellatrix valahol számított is erre.<br />
<br />
A többi halálfaló kezdte elveszíteni a türelmét. Volt, aki türelmetlenül topogott, volt aki vérre szomjazva hörögni kezdett.<br />
<br />
Bellatrix annyit állt már egy helyben, hogy hirtelen szédülni kezdett. Kiverte a hideg veríték, és hányingere támadt. Eleget élvezkedett már a helyzet felett ez a ripacs Malfoy, ideje már, hogy valaki végre tegyen is valamit! <br />
<br />
- Invito jóslat! – próbálkozott Bella elhomályosodó, fátyolos tekintettel, de a bűbáj annyira gyengére sikeredett, hogy a Potter-kölyök simán ki tudta védeni. <br />
<br />
- Állj, Lestrange, ne merészeld! – kiáltott rá Malfoy ijedten. – A végén még összetöröd…!<br />
<br />
Bellatrix egyre rosszabbul érezte magát. <br />
<br />
- Kéreted magad, kölyök? – A nő imbolyogva tett előre pár lépést. - Hát jól van, kapjátok el a kis vöröset! – utasította mellette álló társait. – Lássuk, mit szól a fiú, ha kezelésbe vesszük a kislányt! <br />
<br />
- Ha bármelyikük akár csak egy lépést is tesz, ez itt összetörik… – szólt Harry hideg nyugalommal, a magasba emelve a gömböt. – Voldemort nagyon nem fog örülni annak, ha üres kézzel térnek vissza hozzá!<br />
<br />
Bellatrix a Nagyúr neve hallatán kényszeresen megnedvesítette ajkait, és fürkészni kezdte a fiú arcát. De csak egy átlagos gyermekarcot látott, amin a bizonytalanság, és az eltökéltség vívta ádáz csatáját.<br />
<br />
Vajon tényleg megtenné? Vagy csak blöfföl? És ha megtenné, ha tényleg eltörné a jósgömböt, onnantól mi tartaná vissza a halálfalókat?<br />
<br />
Hirtelen valami nagyon furcsa gondolat furakodott az agyába. Vajon Voldemort neki adta volna a kis Harry-t felnevelni, ha nem adódott volna az az „aprócska” malőr a tervében? Biztosan nem. A Nagyúr meg akarta ölni, hiába, hogy akkor még csak egy kisbaba volt. Pedig ha neki adta volna, akkor most az ő oldalukon harcolna, az anyja oldalán, és teljesen más személyisége lenne. Egy aranyvérű herceg vált volna belőle, a Nagyúr eljövendő utódja…<br />
<br />
De hová tűnt? – kapott észbe hirtelen. Fel sem tűnt neki, hogy Harry futásnak eredt, társaival a nyomában.<br />
<br />
Egyet kivéve. <br />
<br />
Egy hang ütötte meg a fülét.<br />
<br />
„Longbottom!” <br />
<br />
Azonnal felfigyelt rá.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhco-WcCwOBUr9uCgm_MiIpE8x6DOr9VOZjKMfUSYLwE8LV3MPqB_zHZdORaKznwcBC5HGqvp12YbK1G9kHkM2fxVIWL1PgnYPsMAFqEpxYphhEJBq8yiMraU0fRqrdk7vDRfT0ctkuPfQ/s1600/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21242929-500-277.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhco-WcCwOBUr9uCgm_MiIpE8x6DOr9VOZjKMfUSYLwE8LV3MPqB_zHZdORaKznwcBC5HGqvp12YbK1G9kHkM2fxVIWL1PgnYPsMAFqEpxYphhEJBq8yiMraU0fRqrdk7vDRfT0ctkuPfQ/s320/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21242929-500-277.gif" width="320" /></a><br />
És csakugyan, Neville Longbottom állt előtte teljes életnagyságban.<br />
<br />
Annak a fiúnak az idősebb változata, akit annak idején a gyermekévé akart fogadni. Aki miatt az Azkabanba került, és akit a tárgyalás óta nem láthatott, akivel azóta nem is beszélhetett. De az a röpke pár perc, amíg annak idején a karjában tarthatta, mindennél többet jelentett számára a világon.<br />
<br />
És még mindig sokat jelent neki, bármi is történt azóta. Mert akár tetszik neki, akár nem, Neville már hozzá tartozik, nem pedig ahhoz az aszott, vén banya Augustához, aki azt hazudta neki, hogy Bellatrix meg akarta ölni őt, csak hogy ő, a hős nagyi szerencsére időben odaért az aurorokkal, és így még időben sikerült megmenteniük az életét. Holott nem is ez az igazság…<br />
<br />
Neville dühösen kiáltott valamit, majd pálcájával felé suhintott.<br />
<br />
Bella hitetlen szemekkel meredt a fiúra. Eszébe se jutott védekezni. A bénító átkot elébe ugorva valamelyik halálfaló társa védte ki, majd durván taszított egyet a nőn, csak hogy észhez térítse.<br />
<br />
Egy szőke tündi-bündi leányzó időközben rávette Neville-t is a futásra, így a srác hamar eltűnt Bella szemei elől.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjERXWYTgVf6vFd6rWxdIZN5tbRHXxMI_HGoBm5LsUlMb2QO5U5Kqtkcz6msG9FyTbRna8wkh4w47Isn1gIW9_FjxDue1PceY8u2oL8zYMMiGLilULaZvgR90dKTguFO8XYldlWyRVGazY/s1600/tumblr_lioq1q51Z81qc3reoo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="188" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjERXWYTgVf6vFd6rWxdIZN5tbRHXxMI_HGoBm5LsUlMb2QO5U5Kqtkcz6msG9FyTbRna8wkh4w47Isn1gIW9_FjxDue1PceY8u2oL8zYMMiGLilULaZvgR90dKTguFO8XYldlWyRVGazY/s320/tumblr_lioq1q51Z81qc3reoo1_500.gif" width="320" /></a><br />
<br />
A boszorkány teljesen összezavarodott. A Longbottom-fiú rátámadt! Ki a felelős ezért? Ki tudta ennyire átmosni Neville agyát, hogy már fel se ismerje ki a barát, és ki az ellenség?<br />
<br />
Hirtelen mindenki egy irányba fordult, mindenki ugyanoda nézett.<br />
<br />
Aha, megérkezett a Főnix Rendjének díszes társasága! Mármint azok, akik még életben voltak. Bella azonnal felfedezte köztük Nymphadora Tonksot, aki eléggé feldúltnak látszott, és egyenesen feléje törtetett. Bellatrix úgy vélte, a nő éppen rá feni a fogát.<br />
<br />
Valamiért nagyon haragudhat rá ez a furcsa hajszínű lány, akit igazából nem is ismert. No persze, amikor Andromeda hozzáment Ted Tonks-hoz, gratulálhatott volna nekik, vagy azután, hogy Medy megszülte Nymphadorát, érdeklődhetett volna a hogylétük felől, de az igazat megvallva kitagadása után már nem volt kíváncsi arra, hogy mi történik a családjában.<br />
<br />
Arra még emlékezett, hogy kisebbik húga titokban szerelmes volt Pitonba, és e miatt féltékeny volt Bellára. Medy abban az időben sokat áradozott a félvér Perselusról, és később az is kiderült, hogy egyszer régen jártak is együtt, még a Roxfortban, de aztán hamar szakítottak.<br />
<br />
Mindez már semmit se jelentett Bellának. Már évek óta húga felé sem nézett, és csak most ébredt rá, hogy valójában féltékeny a testvérére. Irigyelte Andromedát, amiért az mert tenni a boldogságáért, és végül el is érte azt. El mert menni otthonról annak ellenére, hogy szülei százszor jobban szerették őt Bellánál, és távozásával még több szeretetet nyert új, saját családjában.<br />
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvgHacjraTsvt7OoYXm-WwxlvA_R2LzpCWNzjSszCKw8CbM4LdztJF6fS_n3xpaA40aSBrYVFwLK3JD9aWIwXcQqeSBCZTsbIOkDzC2vx1209MjbpVODfkfTvPeoiRgvzs8OYw8vDq1h8/s1600/punch.gif" />Nymphadora már majdnem odaért hozzá, de ekkor egy fekete halálfaló-gomoly odébbragadta. <br />
<br />
Valaki gyengéden megérintette a vállát. Bellatrix megpördült a tengelye körül, és szemtől-szemben találta magát unokatestvérével, Sirius Blackkel. <br />
<br />
- Trixy, nem akarlak bántani! – mondta a férfi őszinte egyenességgel nézve a nő szemeibe.<br />
<br />
- Én viszont annál inkább téged! – fenyegetőzött Bellatrix. – Otthagytál! Kétszer is otthagytál, amikor igazán nagy szükségem lett volna rád! Hogy tehettél ilyet? – kiabálta a nő magából kikelve. <br />
<br />
- Legalább hallgass végig, meg tudom magyarázni! – védekezett Sirius.<br />
<br />
A lány behúzta a férfit az egyik polc mögé. Már közel voltak a Misztériumügyi Főosztály kijáratához. A többiek időközben mind kiértek az emlékraktárból, és odakinn csatáztak. Halálfalók a Rend tagjai ellen; az ifjoncok többsége félve hasalt a földön.<br />
<br />
- Hogy szöktél meg az Azkabanból? – kérdezte Bella az unokatestvérétől.<br />
<br />
- Animágus vagyok, csak épp bejegyzetlen. Az Azkabanban egyszer még melléd is kerültem, a veled szomszédos cellába, csak nem mertem mutatkozni… Kivittelek volna téged is, de mivel teherbe estél, úgy gondoltam, jobb kezekben leszel odabenn…<br />
<br />
- Akkor hát, te tehetsz róla! – üvöltötte Bellatrix az eszét vesztve. – Ha akkor kimentesz, ha nem hagysz ott, a kislányom még most is élne…<br />
<br />
- Nem tudhattam! Különben is, te el nem tudod képzelni, milyen érzés az, ha a dementorok nap nap után kínoznak…<br />
<br />
- Akkor haltál volna meg inkább! - kiáltotta Bella, és támadást indított Sirius ellen.<br />
<br />
- Mondd, muszáj ezt csinálnunk? – védte ki az átkot a férfi.<br />
<br />
- Sosem bocsátom meg neked, amit velünk tettél! – üvöltötte a nő, és megduplázta pálcájának csapásszámát. – Először otthagytál engem és Pollent az erdőben… <br />
<br />
- Bellatrix, értsd meg, Lily és James felkértek, hogy legyek a leendő gyerekük keresztapja! És aztán, nos… hát magukkal ragadtak az események, és teljesen el is feledkeztem rólatok.<br />
<br />
- Ez nagyon megható! Jó tudni, hogy ennyire ragaszkodsz a kis Potter gyerekhez… - Bella ádáz csapásaival hátrálásra kényszerítette az animágust. Hamarosan kijutottak az emlékraktárból, amit az a kis vörös nagyrészt már úgyis kész romhalmazzá változtatott.<br />
<br />
- Ne merj ártani Harry-nek! – figyelmeztette a férfi, és most már ő is támadott, Bellatrix azonban nagyon jól harcolt, simán hárított minden átkot.<br />
<br />
- Ha én elveszíthettem egy gyermeket miattad, akkor te miért ne veszíthetnél el egyet miattam? Így legalább kiegyenlítem a számlát.<br />
<br />
- Nem kell ennek így történnie, Trixy! Hibáztam, elismerem, elfogadom a büntetést. De Harry-nek ehhez semmi köze, őt hagyd békén! <br />
<br />
Bellatrix lihegve megállt. A küzdelem hevében teljesen kimelegedett, arcán patakokban folyt az izzadtság. Lassan leengedte kezében tartott pálcáját. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNqxXVd4hjkhnPHpVVtT3a8oKT5RZ3w67KXx4G4OdHHPXFKLg5hcVGQV36BnHRxVkNMjpd15xn0xav5X5_BvBosQXKDpXqVicgi6ZBTOyPRSvSXbnE1M5SUl_MRQVnyPOl_gvKe03VG-0/s1600/bellatrix-lestrange-harry-potter-helena-bonham-carter-magic-witch-Favim_com-367451.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNqxXVd4hjkhnPHpVVtT3a8oKT5RZ3w67KXx4G4OdHHPXFKLg5hcVGQV36BnHRxVkNMjpd15xn0xav5X5_BvBosQXKDpXqVicgi6ZBTOyPRSvSXbnE1M5SUl_MRQVnyPOl_gvKe03VG-0/s320/bellatrix-lestrange-harry-potter-helena-bonham-carter-magic-witch-Favim_com-367451.gif" width="320" /></a><br />
- Bella, nézz magadba! Még maradt benned jó! Állj át közénk! Dumbledore még segíthet rajtad!<br />
<br />
A nő keserűen elmosolyodott. Tényleg így gondolja ez a fekete kutya? Hogy lehet ilyen naív?<br />
<br />
Sirius félreértelmezte a mosolyt, biztatásnak vette, annak, hogy Bellatrixet végre sikerült jobb belátásra bírnia. Ő is leengedte a pálcáját, és tovább folytatta a győzködést. <br />
<br />
- Elviszlek az Ispotályba, a gyógyítókhoz! Ők ismernek minden rossz nyavalyát, ők majd kigyógyítanak! <br />
<br />
Rossz nyavalya? Ez meg miről beszél? – tanakodott magában Bellatrix. Nem igaz, hogy nem fogja fel a helyzet súlyát! Ő tehet gyermekei haláláról, és képes úgy beszélni róluk, mintha valamilyen olcsó vackokkal Zonkó Csodabazárából helyettesíteni lehetne az ő pótolhatatlan kincseit? Ennyit ér neki a gyermekei élete? Ennyit az ígéretéről, miszerint megvédi, és segíti úgy, ahogy eddigi életében kellett volna. Elront mindent, és még csak jóvá sem képes tenni!<br />
<br />
- És ha csődöt mond minden varázstudomány – folytatta a férfi egyre inkább belelkesedve - a mugli módszerek még mindig segíthetnek. Ott van például a mesterséges megtermékenyítés, a lombikprogr… <br />
<br />
Bellatrix szemei elkerekedtek a döbbenettől, de nem reagált, egy árva szót sem szólt. Sirius folytatta zseniálisnak tartott tervének ismertetését, és akkor a nőben valahol elszakadt a cérna.<br />
<br />
Sirius nem számított a halálos átokra, amely egyenesen mellkason találta. Utolsó mosolya az arcára fagyott, szeme azonban mély döbbenetet tükrözött. Olyan nyugodtan dőlt be a boltív mögé, hogy az egyszerű járókelő azt hitte volna, hogy csak állva elaludt. <br />
<br />
Mikor Sirius testét elnyelte a függöny, Bellatrix felordított, de olyan torzul, hogy senki se értette, mit mond.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2mp09j9wgFRVmZ7rMZQ4trs4ejFabXIqkqiN1huhPBtXFHp0GskpOGUrFFUcHRIyS4wnvZZBI3TSgaR8ofg0FyX63gS7UAgWwFhyphenhyphenOQyEpAgvD7SS8kQhBaMmc0oW1vRMHBJocR6VBuds/s1600/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21242901-500-358.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="229" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2mp09j9wgFRVmZ7rMZQ4trs4ejFabXIqkqiN1huhPBtXFHp0GskpOGUrFFUcHRIyS4wnvZZBI3TSgaR8ofg0FyX63gS7UAgWwFhyphenhyphenOQyEpAgvD7SS8kQhBaMmc0oW1vRMHBJocR6VBuds/s320/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21242901-500-358.gif" width="320" /></a><br />
<br />
Ezt nem kellett volna! Ezt nagy hiba volt megtenni!<br />
<br />
Kár volt Siriusnak előhoznia a mugli-témát. Már így is túl sok volt a rovásán. Magára hagyta őt az erdőben Pollennel, majd a börtönben az őrült orvos kezei közt hagyta a még meg sem született Mirellával.<br />
<br />
És akkor jön ezekkel a beteges mugli aberráltságokkal! A nyomorultak gyomorforgató machinációival! És még árulásra is biztatja? Hogy a vén bolond Dumbledore-ra cserélje le Urát, és Parancsolóját? <br />
<br />
De most megkapta, amit megérdemelt! Ha nem dumál annyit, talán még futni is hagyta volna, még adott volna neki időt a bűnbánatra, arra, hogy megértse végre tetteinek valódi súlyát. <br />
<br />
Igen, talán korai volt még végeznie vele! Sirius még nem bánta meg igazán, amit tett, ezt látta, amikor halála pillanatában a szemébe nézett, és abban az értetlenség mély döbbenetét látta. <br />
<br />
Bárhogy is alakult, büszke lehet arra, amit tett! Sirius túl buta volt ahhoz, hogy éljen. A boszorkány kihúzta magát, majd jókedvűen belekiabált a csatazajba:<br />
<br />
- Megöltem Sirius Blacket! Megöltem Sirius Blacket! <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKjfQuzDTLM4XJuW391AFqLOo9gOmQZFtzRJjEa0UPqhR2ziGDY6IYIK0nNSKHZPXE-SCZg0M-18wGtA93MCopDkMv7ZlC7VkG9keh6y089uGGsxnXaqS49fOZB716Ojxcm35A7xszxo8/s1600/2001-Harry-Potter-and-the-Sorcerer-s-Stone-Promotional-Shoot-HQ-harry-james-potter-11097522-1610-1965.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRIeLYPtQgaCRwf0QixE-wjidyQVItSoQzVfQuWHYdHlJxtxFNM8cG3_Uq8nk-OrJaJVwX2KmUFRyDMX-gxG1NZ-HRnWIckKoqJszJn6A3SEHr-8TWrVvOrYJpfSuiN9IJaO6tf_XUkzI/s1600/GIF-harry-potter-29550931-500-391.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij1yBN2G5cAddKlOFJNAPpqdrhBvIbpX67-NCzI4XHxEoH852kKVRv2gvn1iAXFVis3IzeXkPprkspAASxcvWHdj1qm3rB_5S5-BZpe7MOjBgle-l_7VXJyMhkTHR9raGgqH-QG9TnLhs/s1600/GIF-harry-potter-and-the-goblet-of-fire-28498116-326-188.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVX5eW2vv0tSEB-O_wQ20mTk6P7zV7StixSrsthGHsUSYO1aH1Wchsnvat_KWGhVE970005BFUpH94v1oA3uiRzlo5wXCta34xVXEED6F8KVNDJ3oIiDvmztN7Xoh21zZTpwxcte5NuE4/s1600/harry-potter-gif-gif.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVX5eW2vv0tSEB-O_wQ20mTk6P7zV7StixSrsthGHsUSYO1aH1Wchsnvat_KWGhVE970005BFUpH94v1oA3uiRzlo5wXCta34xVXEED6F8KVNDJ3oIiDvmztN7Xoh21zZTpwxcte5NuE4/s320/harry-potter-gif-gif.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3lJs3EcZLC1QhQm-isjnh2rQEProRrxc2fdsftkV9E9pgZtCFohxNpatpG43ubksapSNoWtMdJ4ifyVgKPNHvFG2aDo_SbHuL1gFn1J86LI62SVCb9LmdOwSQcdAKmWTzNiLEWcsPJLM/s1600/harry_potter_background_for_tumblr_users_by_darkredemptions-d4lffyr.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhco-WcCwOBUr9uCgm_MiIpE8x6DOr9VOZjKMfUSYLwE8LV3MPqB_zHZdORaKznwcBC5HGqvp12YbK1G9kHkM2fxVIWL1PgnYPsMAFqEpxYphhEJBq8yiMraU0fRqrdk7vDRfT0ctkuPfQ/s1600/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21242929-500-277.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8xNot7Jc9tvH2MbLRnRtSl02EfUqDba9ctBkWFu1BERaS_HNoA0Eppes6T2OfmG6eMcKxQOkINQT7CPQghHgMSxVGzKbwAsRie5KJL39KCWpvhSOUELpK0XMz2HU_Xv45jAI9OCTEGZM/s1600/tumblr_lo5ihsSr541qbojh0o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2Aem7rwhIexHr44E67YAqj15Nr_jw_pUBdE_ugkU8dC8gOlqAPxpKTF-4ruv3M8pW6dJugF6w8XexoSJ4sOZ7c5upqSifMJ8zDD1umNgOwzwPUr1lhE5WyNa4ccYHoIBSgtzN5Ti-2LY/s1600/tumblr_lq1v7uyufw1qbuptc.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhiaTit0nIa9LDxYvDsTkDWp5EyVHRPM8EJk_5OCwpR9uQoGT9cQrqAJbjjRYJIGmwCjelzNtoomYhKTmk-2fKrUMiOLx2ZQiIazxWxF4DqDPReMERMR-RQMA9cWFduwUMyfnGEnyfEgGg/s1600/tumblr_lxcy57hl7v1qas43po2_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-39871384585724471422015-10-03T11:19:00.004-07:002015-10-03T11:25:07.245-07:0077. fejezet - SzabadságCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Szabadon<br />
Szereplõk: Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange<br />
Jellemzõk: Dráma, Sötét<br />
Osztályozás: 16<br />
Figyelmeztetések: <b>Nemi erőszak</b>, <b>Kínzás</b>, <b>Erotikus tartalom</b><br />
Leírás: Friss levegő, a szelíd természet lágy ölén... kivéve Bellatrixnak!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdS13FimoFQMUiglwIUGzht0bDmxo2aetv3HhT-S016Za3CmoYxnPriFkdi6aR8syXjj264fW9kWrAtMMWTDFk9XPn631GxQu0B1bhCw419RuFbc_iHHd84puqrpniEgf2ZRjc9oJ70Gk/s1600/tumblr_lh3lyni19w1qzcmp3o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh97k8gXsiArcrDYnNIcbi_juQCQRVx12CfXRkbEp1xSdhfGWWPn2V9NQUVxLlK1cIihI92TEBNuUsgjDdDQ7mFA3-t5cABDN3sr__AP-53SISvKxdE0WsKw6492mMDycr3Bee8yPV6g8Y/s1600/Harry-Potter-GIF-harry-potter-22453785-471-315.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh97k8gXsiArcrDYnNIcbi_juQCQRVx12CfXRkbEp1xSdhfGWWPn2V9NQUVxLlK1cIihI92TEBNuUsgjDdDQ7mFA3-t5cABDN3sr__AP-53SISvKxdE0WsKw6492mMDycr3Bee8yPV6g8Y/s400/Harry-Potter-GIF-harry-potter-22453785-471-315.gif" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBMy82MEjp7r9eUfjN9w0SCG7nbm6qt-mvTJuth17F7vKH-wMo0zUXzOGxy_BxKzxqR6EIxuFxDI-XXaBFCBQKlD43mvdVGtb6FaEkprFhOqVZ1nTPNWauj_l4FLW5cjHARIrJD5I4yg8/s1600/tumblr_no7iorBn4H1r9d4mqo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_GPfftBMKE1SMD9MvMGSja-TW8zSSsEmmfN0RmM_5AjrhyphenhyphenO2uQgX6U3CV-fYO9kw_owlO_MqfQLGEzmBFMhBKc6-1UqCKkfR4cZ2DllDB5zfKypNRX8W2eopE9-VXNvt4WCiMCBb9ui8/s1600/tumblr_noe67gwhrW1ur3yc4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIFM5D1EALAKDxFLJYXAawIWRSGQRZvB8tomFKSS1JTrL-Xyq4hynTgo4zr3Mm5wc6G34islZs0QX73nX9gkZkhV4Ny9TT19Bp8xNwtYycAH8SRZUmskd73A0zR7hDhm54Y9xnn0WiZr8/s1600/tumblr_noo2ep8ASO1sliirlo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0N9WiaP_N0A-v_k7_90llD6jVzFexe6UMN-eGEYK6yQjo66piGy8NIritXHv3iVrkAOiPJ8SUaaIgxQ4hv5PeULZnHQplP5Zw8_GMIYdzobq8Ud0BzZvoBgKoMiS1MLv5g4qM6a4lEfU/s1600/tumblr_npaacsRI0J1u7tsu4o1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5qTZzok82xO4964Ne8qKcNtpWnry2uekR_zBjWQWcxADFSldpNSWSGynGUWoibuu5LPkfBcLAhf9WLSb9fnEE5PcwjNqfvhem58zvKzNOziIVBtFiDqQvCeKzk2xG14nNs61bSqkeMPM/s1600/voldemort.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
A következõ pillanatban a cella fala nagy robajjal leomlott. Bellatrix megborzongott, ahogy átizzadt rongyos ruháján át megcsapta hátát az Északi–tenger sós, hideg levegõje. Tett pár bátortalan lépést az újonnan támadt mélység felé, majd az égre tekintett.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCUouVf8fP8ilNahiuZgg7LcJrkRPRmtjuMQYanwvpK16-aTE5XqJ7XTrLyiZycYx_nqCHqH9YyrQRsHxGEoYeJk93-NuetXL0uT34MZbCGPcT8GgU_DwcZC3gjyU_xvUv5CsZJHIAbc8/s1600/tumblr_nouiqfG9sM1sce11wo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="258" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCUouVf8fP8ilNahiuZgg7LcJrkRPRmtjuMQYanwvpK16-aTE5XqJ7XTrLyiZycYx_nqCHqH9YyrQRsHxGEoYeJk93-NuetXL0uT34MZbCGPcT8GgU_DwcZC3gjyU_xvUv5CsZJHIAbc8/s400/tumblr_nouiqfG9sM1sce11wo1_500.gif" width="400" /></a></div>
<br />
Valami nagyon ismerõs alakzatot vélt kirajzolódni az egyik felhõbõl, valami olyat, amitõl eszelõs jókedvre derült, és amitõl tébolyodottan kacagni kezdett.<br />
<br />
„Eljött hát végre az idõ! Az igazság pillanata! A szolga ím, visszatér urához!”<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_GPfftBMKE1SMD9MvMGSja-TW8zSSsEmmfN0RmM_5AjrhyphenhyphenO2uQgX6U3CV-fYO9kw_owlO_MqfQLGEzmBFMhBKc6-1UqCKkfR4cZ2DllDB5zfKypNRX8W2eopE9-VXNvt4WCiMCBb9ui8/s1600/tumblr_noe67gwhrW1ur3yc4o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_GPfftBMKE1SMD9MvMGSja-TW8zSSsEmmfN0RmM_5AjrhyphenhyphenO2uQgX6U3CV-fYO9kw_owlO_MqfQLGEzmBFMhBKc6-1UqCKkfR4cZ2DllDB5zfKypNRX8W2eopE9-VXNvt4WCiMCBb9ui8/s400/tumblr_noe67gwhrW1ur3yc4o1_500.gif" width="400" /></a><br />
Rodolphus–szal dementorhátra pattantak. Bella még egyszer, utoljára visszanézett rabságának színhelyére. Az Azkabanból több helyen is leomlottak épületrészek, és egy helyen valami lángra kapott. A nõ remélte, a doktor az, de most nem volt ideje meggyõzõdnie igazáról. <br />
<br />
Pár perc múlva már a Lestrange–villánál voltak. A dementorok a ház elõtti kertben engedték le õket a földre. <br />
<br />
Rodolphus káromkodott egy nagyot, és a földre köpött. Bella is undorral meredt a saját házukra. Ez lenne a Lestrange–villa? Ezek szerint a drága húga, Narcissa felé sem nézett az idõk során… <br />
<br />
Belépve nagyot nyikordult az ajtó, majd végtelen mennyiségû por, atka, penész, és pár szúette bútor kelt a fogadásukra. Persze az állott szag, és a rémes kinézet ellenére ez a hely még mindig százszor lakályosabbnak bizonyult az Azkabannál.<br />
<br />
A nappaliban egy csoport halálfalót pillantottak meg. A fekete köpenyes csoport szétnyílt, és akkor Bellatrix megpillantott egy ismerõs alakot. <br />
<br />
Lába remegni kezdett, szája kiszáradt.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBMy82MEjp7r9eUfjN9w0SCG7nbm6qt-mvTJuth17F7vKH-wMo0zUXzOGxy_BxKzxqR6EIxuFxDI-XXaBFCBQKlD43mvdVGtb6FaEkprFhOqVZ1nTPNWauj_l4FLW5cjHARIrJD5I4yg8/s1600/tumblr_no7iorBn4H1r9d4mqo1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBMy82MEjp7r9eUfjN9w0SCG7nbm6qt-mvTJuth17F7vKH-wMo0zUXzOGxy_BxKzxqR6EIxuFxDI-XXaBFCBQKlD43mvdVGtb6FaEkprFhOqVZ1nTPNWauj_l4FLW5cjHARIrJD5I4yg8/s400/tumblr_no7iorBn4H1r9d4mqo1_400.gif" width="400" /></a>Hát lehetséges? Tényleg õ az? A Nagyúr visszetért? <br />
<br />
Kevésen múlott, de akaraterejének hála, nem vetette azonnal a mágus nyakába magát. <br />
<br />
– Most, hogy végre mindnyájan ilyen szépen összegyûltünk, elérkezett az idõ visszavenni az uralmat a Mágiaügyi Minisztérium felett – kezdett bele szónoklatába Voldemort. A halálfalók néma csodálattal, és páni félelemmel hallgatták. – És ebben ti fogtok segíteni nekem! – tette hozzá a Nagyúr.<br />
<br />
A nõ még sosem látta Voldemortot ilyen elszántnak, ilyen erõsnek. <br />
<br />
– Mindenek elõtt meg kell szereznetek egy jóslatot a Misztériumügyi Fõosztályról, egy bizonyos Harry Potter nevû kölyök jóslatát. A terv kidolgozásával Luciust bíztam meg, majd õ ismerteti a részleteket. – Tekintete megállapodott Bellán. – Addig is legyetek éberek, ne feledjétek, körözés alatt álltok! Rodolphus, remélem, nem bánod, ha itt maradok nálad egy idõre!<br />
<br />
– Dehogy, Nagyúr, szívesen látunk! – felelte Roddy nem túl mély meggyõzõdéssel. <br />
<br />
A halálfalók lassan elszállingóztak. Voldemort elküldte Rodolphust valamilyen mondvacsinált okkal, csak hogy kettesben maradhasson Bellával.<br />
<br />
– Uram, olyan rég nem láttalak! – szólalt meg a nõ szemét lesütve. – Remélem, nem haragszol rám, amiért magadra hagytalak…<br />
<br />
– Nagyot csalódtam benned! – zsémbelõdött a mágus. – Azt hittem, kiképeztelek annyira, hogy meg tudd védeni magad az aurorokkal szemben… <br />
<br />
– Igazán sajnálom, Nagyúr, de én legalább sosem kételkedtem abban, hogy egy napon visszatérsz majd, nem úgy, mint mások! – védekezett Bellatrix kétségbeesetten.<br />
<br />
Képtelen volt tovább tûrtõztetni magát, Remegõ lábaival odabotorkált Voldemorthoz, és szájon csókolta. A férfi különös módon nem tiltakozott botor cselekedete ellen, sõt még magához is szorította közben, aztán a poros, szúette kanapéra taszította, és egy rántással letépte róla a ruháját, a rongyot, amit még a börtönben viselt. <br />
<br />
– Végre újra az enyém vagy! – mormogta a férfi, miközben egyre mélyebben hatolt Bellatrixba. A nõ próbálta visszafolytani a fájdalom sikolyait, de egy–kettõ akaratlanul is kicsúszott a száján. <br />
<br />
– Ugyanolyan nyafka vagy, mint régen! – nevetett rajta Voldemort, miközben durván markolászta a nõ melleit. Bellatrixnak fájdalmat okozott ugyan vele, de hát ez igazából sohasem érdekelte. A nõ pedig örült, hogy vele lehet, hogy ismét érezheti a közelségét.<br />
<br />
Miután végeztek, a mágus önelégült vigyorral húzta fel a nadrágját.<br />
<br />
– Nem is érdekel, miképp éledtem újjá? Hogy hogyan sikerült visszatérnem? – Majd kéretlenül is folytatta. – Nos, mivel voltál szíves börtönbe juttatni magad, így nem számíthattam a segítségedre, pedig te tudtad a titkomat, ugyebár… Nálad volt az egyik horcruxom, ennek ellenére mégse tettél semmit se…<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0N9WiaP_N0A-v_k7_90llD6jVzFexe6UMN-eGEYK6yQjo66piGy8NIritXHv3iVrkAOiPJ8SUaaIgxQ4hv5PeULZnHQplP5Zw8_GMIYdzobq8Ud0BzZvoBgKoMiS1MLv5g4qM6a4lEfU/s1600/tumblr_npaacsRI0J1u7tsu4o1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="363" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0N9WiaP_N0A-v_k7_90llD6jVzFexe6UMN-eGEYK6yQjo66piGy8NIritXHv3iVrkAOiPJ8SUaaIgxQ4hv5PeULZnHQplP5Zw8_GMIYdzobq8Ud0BzZvoBgKoMiS1MLv5g4qM6a4lEfU/s400/tumblr_npaacsRI0J1u7tsu4o1_400.gif" width="400" /></a>A nõ mentegetõzött.<br />
<br />
– De hát, mit tehettem volna? Nem tudtam, mi a feladatom, kétségbe voltam esve, de mindvégig kerestelek! Rodolphus–szal mindent felkutattunk utánad! Ha legalább valamilyen jelet kaptunk volna…<br />
<br />
– Buta kislány – simogatta meg Bellatrix könnyes arcát gyengéden Voldemort. – Sajnos nem volt idõm ilyesmire. Engem is váratlanul ért, ami történt…<br />
<br />
– Micsoda?<br />
<br />
A Nagyúr arcizmai megvonaglottak, szemei szikráztak, keze ökölbe szorult.<br />
<br />
– Azok a nyavalyás Potterék tehetnek az egészrõl! Az a koszos sárvérû Lily! – A mágus mélyeket lélegzett, és lassan megnyugodott. – De hiszen az a lényeg, hogy visszatértem, nem? Hamarosan bosszút állok azon a komisz kis lurkón, csak elõbb meg kell szereznem a jóslatot… – Ekkor hirtelen a nõre nézett. – Bella, volnál szíves elhozni nekem? Mindennél jobban vágyom rá…<br />
<br />
– Mindennél jobban? – kérdezte kiábrándult hangon Bellatrix. Még nála is jobban? Amúgy meg mi a fenének az a jóslat? Mi olyan különleges abban a gyerekben? Az anyja, az régen talán hordozott veszélyt rájuk nézve, na de egy kisfiú? A nõ halott, az a srác tán kisiskolás. <br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5qTZzok82xO4964Ne8qKcNtpWnry2uekR_zBjWQWcxADFSldpNSWSGynGUWoibuu5LPkfBcLAhf9WLSb9fnEE5PcwjNqfvhem58zvKzNOziIVBtFiDqQvCeKzk2xG14nNs61bSqkeMPM/s1600/voldemort.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="144" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5qTZzok82xO4964Ne8qKcNtpWnry2uekR_zBjWQWcxADFSldpNSWSGynGUWoibuu5LPkfBcLAhf9WLSb9fnEE5PcwjNqfvhem58zvKzNOziIVBtFiDqQvCeKzk2xG14nNs61bSqkeMPM/s320/voldemort.gif" width="320" /></a>– A füleden ülsz? Jól hallottad, mindennél jobban! És ne becsüld le a Pottereket! Látod, én is megtettem egyszer, és milyen csúnyán végzõdött!<br />
<br />
Bellatrix együttérzõen nézett rá. <br />
<br />
– Ugyan, Nagyúr, a világért sem akarnálak kritizálni, de nem lehet, hogy az a fiú csak egy egyszerû gyerek, és teljesen ártalmatlan? Persze, ha végezni akarsz vele, én nem tartalak vissza, de minek ehhez a jóslat megszerzése, ráadásul egy olyan szigorúan õrzött helyrõl…? Nem túlzás ez?<br />
<br />
– Mit tudsz te errõl, szerencsétlen? – A lány érezte, hogy túl messzire merészkedett. – Takarodj a szemem elõl! Reggelig ne is lássalak!<br />
<br />
Bella kénytelen–kelletlen bevonszolta magát a fürdõszobába, és magára nyitotta a zuhanyt. Teltek–múltak a percek, de egyszerûen nem tudott betelni a meleg víz gyengéd simogatásával.<br />
<br />
Egyszerre félrerántották a zuhanyfüggönyt, és Rodolphus tuszakolta be magát a szûk kabinba. <br />
<br />
– Húzódj arrébb, nem férek el! – morogta, és beterpeszkedett Bellatrix mellé.<br />
<br />
– Hosszú idõ elteltével végre meleg vízhez jutok, és te még ezt is elvennéd tõlem? – förmedt rá a nõ mérgesen. <br />
<br />
Rodolphus hátat fordított neki, és csontos ülepével helyezkedni kezdett.<br />
<br />
– Mi bajod? Nem tudsz várni? – mérgelõdött Bella.<br />
<br />
A férfi felé fordult, és Bellatrix elhûlten vette észre, hogy a férje sír.<br />
<br />
– Mi baj? Mi történt?<br />
<br />
– Á, semmi, csak épp annyi, hogy a feleségem egy szajha. <br />
<br />
A nõ ereiben meghûlt a vér.<br />
<br />
– Megcsaltál, vagy tagadod? – ordította Rodolphus magából kikelve.<br />
<br />
Hogy jöhetett rá? Hiszen itthon se volt! Vagy talán kileste õket az imént? <br />
<br />
– Mire gondolsz? – kérdezte végül remegõ hangon.<br />
<br />
– Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! – Roddy hangja sírósan szólt, lehelletén erõsen érzõdött a sárkánynyál–pálinka szaga.<br />
<br />
– Te ittál? <br />
<br />
– Ne tereld el a szót! – fröcsögte a férfi. – Lefeküdtél egy börtönõrrel az Azkabanban! <br />
<br />
Bellatrix szívérõl nagy kõ esett le.<br />
<br />
– Az nem úgy volt! Engedd, hogy megmagyarázzam! <br />
<br />
– És ez még nem minden! Azt is tudom ám, hogy teherbe estél tõle! Mondd meg az igazat, így volt?<br />
<br />
– Igen, de nem én akartam vele lenni… Megerõszakolt!<br />
<br />
– Persze, és én ezt el is higgyem?<br />
<br />
– Ami azt illeti, igencsak jól tennéd! Máskülönben miért zárták volna az Azkabanba? A megkínzásomat követõen neki kellett volna rám vigyáznia, de nem tette, helyette inkább elszórakozott velem, és esküszöm, nem voltam magamnál, nem tudtam az egészrõl! <br />
<br />
– És a gyerek? Minek ragaszkodtál annyira a fattyúhoz? Le akartál lépni vele, igaz? <br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIFM5D1EALAKDxFLJYXAawIWRSGQRZvB8tomFKSS1JTrL-Xyq4hynTgo4zr3Mm5wc6G34islZs0QX73nX9gkZkhV4Ny9TT19Bp8xNwtYycAH8SRZUmskd73A0zR7hDhm54Y9xnn0WiZr8/s1600/tumblr_noo2ep8ASO1sliirlo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIFM5D1EALAKDxFLJYXAawIWRSGQRZvB8tomFKSS1JTrL-Xyq4hynTgo4zr3Mm5wc6G34islZs0QX73nX9gkZkhV4Ny9TT19Bp8xNwtYycAH8SRZUmskd73A0zR7hDhm54Y9xnn0WiZr8/s320/tumblr_noo2ep8ASO1sliirlo1_500.gif" width="320" /></a>– Nem, csak… Te ezt nem értheted!<br />
<br />
– Mert én semmit sem érthetek, ugye? <br />
<br />
– Minek magyarázkodjak neked? Semmi értelme. Nem érdekel a véleményed! Higgy, amit akarsz! <br />
<br />
Bellatrix kikapta férje kezébõl a szivacsot, és dühösen kezdte el ledörgölni magáról a koszréteget. <br />
<br />
– És mi történt végül a kölyköddel? – kérdezte a férfi gúnyoros mosolyra húzva a száját. <br />
<br />
– Elvetéltem. Beadtak nekem valamit, amitõl elment a kislány… – A nõ ajka megrándult.<br />
<br />
Rodolphus nem felelt, de az arcáról elégedettség tükrözõdött.<br />
<br />
– Nem mondasz semmit? – kérdezte Bellatrix halkan.<br />
<br />
– Mit kellene mondanom? – vont vállat a férfi, és szappanozni kezdte magát. – Megérdemelted. Egy ilyennek nem való gyerek. <br />
<br />
Az asszony ágyékon rúgta a férjét, aki erre felordított, és térdre rogyott a szûk fülkében.<br />
<br />
– Ne merészelj ilyen hangon beszélni velem! – sziszegte a férfi szenvedõ arcába Bella, majd bal lábával kilépett a zuhanyzóból. <br />
<br />
– Kinek hiszed magad, te némber? – hallotta a háta mögül, majd éles fájdalom hasított a jobb vádlijába.<br />
<br />
Hátranézett a válla fölött, és meglátta Roddy–t, amint éppen a lábszárába harap. <br />
<br />
– Aú! Rodolphus, ne! Ez nagyon fáj! – A vér bugyogva serkent ki a vádlijából. <br />
<br />
A férfi szemmel láthatóan semmi hajlandóságot sem mutatott a harapdálás abbahagyására. <br />
<br />
– Elment az eszed? Miért csinálod ezt? – Bellatrix kimeredt szemekkel, hitetlenkedve bámult le a férjére. Aztán gyorsan belátta, hogy hiába is beszél neki. Két kézzel belekapaszkodott a zuhanyfüggöny tartóvasába, majd bal lábával elrugaszkodott a földtõl, és homlokon rúgta Rodolphust.<br />
<br />
A férfi feje hatalmasat kondulva nekivágódott a csempének. Roddy fenékre ült, és némán tátogni kezdett. A zuhany vize gyorsan lemosta a szájáról felesége vérét.<br />
<br />
Bellatrix rémülten nézett le rá. Még sosem látta õt ennyire kivetkõzni magából. Miután elengedte a vasat, Bella két lábra állt. A jobb erõsen vérzett, a seb körül tisztán látszódott Rodolphus hiányos fogsorának lenyomata.<br />
<br />
A nõ elszorította egy törülközõvel, majd a szobájába bicegett, és magára zárta az ajtót. <br />
<br />
Végre a saját ágyában alhatott. De régen vágyott már erre, teljesen elszokott ettõl az érzéstõl! El bírt volna henyélni itt több hétig is, ápolgatván gyógyuló sebeit, de másnap már hajnalban a konyhában robotolt, hogy finom reggelit üthessen össze a Nagyúrnak.<br />
<br />
Voldemort azonban nem akart enni. Azt bizonygatta, hogy Bellatrix legyengült szervezetének most nagyobb szüksége van az ételre, mint az övének. A nõ nem tehetett mást, kénytelen volt maga elfogyasztani a reggelit, mint ahogyan a tízórait, az ebédet, az uzsonnát és a vacsorát is. Így ment ez nap nap után.<br />
<br />
A nõnek sok pihenésre volt szüksége a gyógyuláshoz, amit igazából nem is bánt, csak egy idõ után, amikor már elég erõsnek érezte magát a harchoz, akkor érezte feleslegesnek magát, hiszen Voldemort még mindig nem engedte bevetésre.<br />
<br />
De hát, miért? Õ már úgy érezte, meggyógyult, mire kellett még várnia? Annyira mégse fontos hát az a híres jóslat? Rodolphus már rég munkába állhatott, neki akkor miért nem lehet? Vagy rá már nincs is szükség? Nyilván nélküle is jól elboldogulnak.<br />
<br />
Telt–múlt az idõ, Bellatrix minden nap megkérdezte urát a jóslatról szóló tervrõl. A Nagyúr általában csak annyit mondott neki, hogy várjon türelemmel.<br />
<br />
Egy nap aztán a mágus hívatta õt, és néhány másik halálfalót.<br />
<br />
– Harry Potter jóslatát kell tehát megszereznetek a Misztériumügyi Fõosztályról. Az akciót Lucius Malfoy vezeti… – jelentette be az egybegyûlteknek Voldemort.<br />
<br />
– Elnézést, Nagyúr, de nem értettem jól… – szólt közbe Bella.<br />
<br />
– Pedig nagyon is jól hallottad, Bellatrix! – szólt fagyosan a mágus. – Nagyon fontos, hogy a Potter–gyerek is jelen legyen, mert egyedül csak õ tudja magához venni a jóslatot. A ti dolgotok annyi lesz, hogy miután kézbe vette, elvegyétek tõle, és elhozzátok azt nekem. A tervben igen fontos szerepet fog játszani egy bizonyos házimanó, akit Lestrange–ék jól ismernek. Egy darabig eltartott ugyan, amíg sikerült meggyõznünk róla, hogy támogassa ügyünket, de amint meghallotta gazdája, Sirius Black nevét, menten beleegyezett a dologba. Így, gondolom az is világos, hogy az a másik Black is fontos szerepet fog játszani a tervben. Ha a Potter–kölyökkel elhitetjük, hogy a keresztapját foglyul ejtettük, és kínozzuk, menten odatolja majd a sebhelyes arcocskáját. Ti, akik most itt vagytok, – nézett végig a maszkos fekete talárosokon – ti vesztek részt a küldetésben. <br />
<br />
– Nem okozunk csalódást neked, Nagyúr! – mondta fennhangon a többiekkel együtt Bella, de gondolatai összezavarodtak.<br />
<br />
„Most akkor hogy is van ez? Az a bájgúnár Lucius fog parancsolgatni neki?”<br />
<br />
– Ajánlom, ne okozzatok csalódást! – mérte végig õket baljósan Voldemort. – Ez egyfajta próbatétel is a számotokra, nem hibázhattok! Aki netán mégis akadályozni meri a sikerünket, az az életével fizet érte! <br />
<br />
Bellatrix nagyon várta már a küldetést. Ugyan nem teljesen, de nagyjából már kipihente az Azkabant, és Rodolphus megzakkanását. Újult erõvel állhatott neki a bosszúállásnak mindazokon, akik börtönbe juttatták, és szerencsére nem kellett túl sokáig várnia. <br />
<br />
Mire Voldemort elküldte Harry Potternek a hamis látomást, addigra a halálfalók mind elfoglalták helyüket a Minisztérium sötét folyosóinak labirintusában.<br />
<br />
Potter most már bármelyik pillanatban felbukkanhatott. A halálfalók feszülten, mámoros izgalommal várták, hogy meginduljon az események láncolata. Mint mikor az iskolában felelni készül a jó tanuló, aki mindig mindent tud, õk is olyannyira mestereik szakmájuknak, a gyilkolásnak, a kínzásoknak, a sötét varázslatoknak és praktikáknak, a varázspálcával való küzdésnek. A Potter–kölyöknek semmi esélye ellenük. <br />
<br />
– Sirius! Sirius! – harsant egy hang valahonnan a sötétbõl. Eltökélt hang, de tele félelemmel. Bella úgy vélte, ez így helyes. Jobban is teszi, ha fél tõlük.<br />
<br />
Néha ki–kilesett a polc mögül, hogy végre megnézhesse magának azt a híres–nevezetes Harry Pottert. A sötétben nem sokat látott, világosságot meg nem gyújthatott.<br />
<br />
De hát, hogyan is lehetne komolyan venni egy tizenöt éves gyereket? Hisz az ilyennek elég lesz egy kis irgum–burgum, és máris átadja nekik a jóslatot. Igazából a miatt kezdett el aggódni, nehogy a többiek vigyék túlzásba a dolgot, elvégre itt valójában csak egy gyerekrõl van szó.<br />
<br />
Vagy mégse? Nem több lépés hangját hallja?<br />
<br />
A Potter–kölyök nincs egyedül! Mások is jöttek vele. És nem sokkal késõbb fel is bukkantak. Elõvigyázatlanul fényt gyújtottak – ilyen súlyos hibát egy vérbeli halálfaló nem követett volna el. Most meglakolnak, csúnyán megfizetnek a hibájukért, azt is megbánják, hogy megszülettek, különösen a Potter–fiú, és hát a többiek is megkeserü…<br />
<br />
Ekkor pillantotta meg köztük Neville–t, és minden erõ kiszállt a tagjaiból.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbF8EmcR_piilSP6C4fuUQyb4pJVsaEsHd4uGTceSqYogR2V7KjvjCCEzQLt46GPthpLWVDrmPnA0yhA_uFJ7hXMOMte2Mlz2POsyx46pahvdtH8zDfTHuMai3HKqjnUD30VhmPR3P68Y/s1600/tumblr_novhggS1XW1ssite1o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="292" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbF8EmcR_piilSP6C4fuUQyb4pJVsaEsHd4uGTceSqYogR2V7KjvjCCEzQLt46GPthpLWVDrmPnA0yhA_uFJ7hXMOMte2Mlz2POsyx46pahvdtH8zDfTHuMai3HKqjnUD30VhmPR3P68Y/s400/tumblr_novhggS1XW1ssite1o1_500.gif" width="400" /></a>Miért pont õ? Miért nem tudott otthon maradni, miért nem vetette másfelé a sors?<br />
<br />
A srác nem változott túl sokat, simán rá lehetett ismerni. Igaz, megnyúlt, megkamaszodott, de számára pont olyan aranyos volt, mint annak idején. Bella szívében megint feléledt a vágy, hogy a magáénak tudhassa. Arra gondolt, újra megtenné azt a szüleivel csak azért, hogy saját gyerekeként magához vehesse. Õ bármikor szívesen befogadná. Biztos rettenetes lehetett neki azzal a vénasszonnyal felnõni, anya és apa nélkül…<br />
<br />
Bár Rodolphust már nem tartotta alkalmasnak bármiféle családi szerepkör betöltésére, azért õ egyedül is megadhatná Neville–nek mindazt, amit gyerekkora óta nélkülöznie kellett.<br />
<br />
Nem lényeges, mi volt régen! – térítette észhez magát. Az számít, ami most történik. Látta, ahogy a Potter–gyerek leemel valamit az egyik polcról. Pálcáját görcsösen megmarkolva, izmait megfeszítve készült a támadásra.<br />
<br />
<br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-44312990696072220752015-09-13T07:40:00.001-07:002015-09-13T07:40:25.379-07:0076. fejezet - Szűkszavú kényszer<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Cím: Hős a sötétben<br /> Fejezetcím: Szűkszavú kényszer<br /> Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange<br /> Jellemzõk: Sötét<br /> Osztályozás: 16<br /> Figyelmeztetések: <b>Gyilkosság</b>, <b>Szereplő halála</b>, <b>Kínzás</b>, <b>Erotikus tartalom</b><br /> Leírás: Egyesek megjósolták, mások nem is gondolták. Újabb climax pont a jövőre nézve.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio_DaI4FwTvyn3sikgD1WQK4SbqB7d-GMW7RW12aU8Yort3v27yRwXWraGJqaNX65xbH89MOGcbTFnGVkxmG7lO2oUGeQj4VFjrShdlA0KMHZMzi0_LPQIO7NPaJwbkRbDClcQhAm171Y/s1600/tumblr_mcdbk7fZA01qbnvdao1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio_DaI4FwTvyn3sikgD1WQK4SbqB7d-GMW7RW12aU8Yort3v27yRwXWraGJqaNX65xbH89MOGcbTFnGVkxmG7lO2oUGeQj4VFjrShdlA0KMHZMzi0_LPQIO7NPaJwbkRbDClcQhAm171Y/s320/tumblr_mcdbk7fZA01qbnvdao1_500.gif" width="266" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlm0RTkHzGvvhRAVeOPjP9gq1XRAJSh1GwCOtHNG5SMlpBCsTuec4cwSv71vOR5vCa4IJq5ugopFVzj8j_HRS_wX6-8wkibO8AQ0RzqDLiKGT8axSYeRVhD-3VoTHtBIakCtQoOS6VWnc/s1600/tumblr_ly6n6nhbfj1rnp2q7o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1pVumBguJeLhQU0Al4OOW6o8qWv_pHjeLlxhO8IXbU3K1SCCI5Pnsd69kDQedGo5NFkBhsVSWBWJvZPlD1CmnB-LDdrihwf8dw5K9pD6C3pKgnEABkGBfluv-WjJDeJi_ZE4CjJqoj7g/s1600/tumblr_minhm6Qayd1s60tldo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3mAG-yRecuW-BpfSpPqyLlh3zMlRFHdpsCgU9BTC1GNLVmO2ksDTPpwnsSNGEw42L-1xN_ocqOkbvUYEa5DuIdvYP6H58FaCH1PMozDVGL2OnqkN_kRcsLPiLmELBnPhD_ImHt4QaUI4/s1600/tumblr_mjcxyksgJ41r57f87o1_r1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Wzp82Ggr0pGq-_-pEp_y0cGhpKzWSM7ETcnAmH-lPtzYITmD36t-uyDJmQCg-zpf_xUSTtan7fyMD5z-VOz_kTSIds1oIEyf0xga8JZIj2c_j4-lSTBuaIFilPxsN2a6Av5wreTqqA4/s1600/tumblr_n1xdq8NiJy1s30tl4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br /><br /><a name='more'></a><br /><br /> A lány arca elvörösödött. <br /><br /> Hogyan tehette meg azt Briannel?<br /><br /> De szégyene kisvártatva ádáz dühbe csapott át. És a férfi vajon miért nem állt ellen neki, miért használta ki a helyzetet?<br /><br /> Szerette volna megbüntetni az őrt, de inkább gyengéden végigsimított szépen gömbölyödő hasán, és ettől egyből megnyugodott.<br /><br /> Brian a fejét lehajtva, szomorúan botorkált ki a szobából, és Bellának egy kicsit máris hiányozni kezdett. <br /><br /> Pár perccel később Bűzös, a házimanó slattyogott be hozzá. <br /><br /> Megállt két lépés távolságra tőle, majd koszos, foszlott ingének ujjából előkotort egy megviselt pergamendarabot.<br /><br />- Sipor küldi – jelentette egykedvűen, és már ott se volt.<br /><br /> Bellatrix gyorsan átfutotta a levelet.<br /><br /> Hűséges manója először is elpanaszolta, mennyire hiányolja úrnőjét, majd leírta, hogy már háromszor próbált meg behatolni az Azkabanba szabadító szándékkal, de mindháromszor ideje korán elkapták a dementorok, vagy az aurorok, és ezen utóbbiak kétszer jól el is náspágolták.<br /><br /> Aztán arról is beszámolt, hogy az egyik ilyen alkalommal egy sebhelyes arcú őr is csatlakozott a bántalmazókhoz, és miközben őt rugdosta, elkottyantotta, hogy az úrnőnek kislánya lesz, és hogy jobban teszi, ha többször nem próbálkozik a hozzá való bejutással, mert nem biztos, hogy élve ki is jut onnan…<br /><br />Ezt olvasván Bellának könnyek szöktek a szemébe.<br /><br /> Kislánya fog születni!<br /><br /> Természetesen ő épp annyira örült volna egy kis legénynek is, de mivel a fiúkkal eddig nem volt szerencséje, abban reménykedett, hogy egy kislánynak talán több esélye lesz a túlélésre…<br /><br />Bár az is aggasztotta, hogy amint megszüli a gyermeket, rögtön el is veszik tőle, ennek a lehetőségnek a gondolatát egyelőre agyának egyik hátsó rekeszébe száműzte.<br /><br /> Amúgy meg nem az lenne a legjobb mindkettejüknek? Hogyan nevelhetné fel a kicsit ilyen körülmények között? Bárhogy is fáj majd, el kell engednie! <br /><br /> És azzal hogyan számol el önmaga előtt, hogy hagyja vér szerinti anyja nélkül felnőni a saját lányát? Ezt még nem tudta, de azt igen, hogy a gyermeke legalább biztonságos helyre kerül. Az is lehet, hogy a húgához, Narcissához, vagy más hasonló jótét lélekhez, nem amolyan gonosz mostoha-fajtához.<br /><br /> Visszakényszerítette figyelmét Sipor leveléhez.<br /><br /> Hűséges szolgája végezetül ismét jelenlétének fájó hiányáról biztosította, majd szent ígéretet tett a szöktetés újból és újból történő megkísérlésére. A sorok aljára rákent, rászáradt manókönny bizonyította a leírtak őszinteségét.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_QUZ3sY98OL8mwTQSbNIje4hmtiZeaOjgQ0IgpAk4de4rL8BxvZ8h4K7Ur6V4UZEjIhmKeYS5Pn0fQLcV2lnHnJ5exvljaBPCSiJlX7Neo_IkveOKozdlIDcLLeP7_yf0a7ivwBbfMYA/s1600/tumblr_m7g0uzhWPk1ryy165o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_QUZ3sY98OL8mwTQSbNIje4hmtiZeaOjgQ0IgpAk4de4rL8BxvZ8h4K7Ur6V4UZEjIhmKeYS5Pn0fQLcV2lnHnJ5exvljaBPCSiJlX7Neo_IkveOKozdlIDcLLeP7_yf0a7ivwBbfMYA/s400/tumblr_m7g0uzhWPk1ryy165o1_500.gif" width="400" /></a><br /> Bellát meghatotta Sipor lojalitása, ugyanakkor a szökés lehetősége meg elgondolkodtatta. <br /><br /> Ez idő tájt az aurorok titkos gyűlést tartottak a parancsnoki szobában.<br /><br /> Az igazgató cirádás dísztalárban feszített, ősz szakálla meg-megrándult, ahogy idegességében a szája szélét rágta. <br /><br />- Csorba esett az Azkaban hírnevén! – pattogott idegesen. - Amióta ez a nőszemély betette ide a lábát, minden újság velünk van tele! Itt van példának okáért a Reggeli Próféta legújabb száma, olvassák, ha még nem tették volna! – A férfi ingerülten dobta a gyűrött újságot az ijedt aurorok elé. Egyikük felvette, és olvasni kezdett.<br /><br />„Botrány az Azkabanban!<br /><br /> Biztos forrásból értesültünk arról, hogy a legújabb börtönlakó, Bellatrix Lestrange rejtélyes körülmények között teherbe esett a zord épület falain belül! Néhányan azt mondják, az egyik arra járó auror kívánta meg a halálfalót, mások azt állítják, az aktust egy sajátos kínzási módszernek szánták, csak hogy a boszorkány valljon a gaztetteiről, de valami félresikerült, és ennek most egy ártatlan gyermek issza meg a levét.<br /> Ha a kis fattyú rokonokhoz kerülne, ott csak vérmániáról hallana, az árvaház pedig egyetlen gyereknek sem lehet felemelő perspektíva. Azonban úgy tudjuk, az anyaszerepre teljesen alkalmatlan, életfogytiglanra ítélt halálfaló ragaszkodik születendő gyermeke megtartásához.<br /> Mint időközben kiderült, egy szerencsétlen kislány fogja nemsokára meglátni a napvilágot, hacsak anyjának nem sikerül elpusztítania magzatát még a szülés előtt. Mindazonáltal egyikünk sem lenne olyan baba helyében, akinek egy könyörtelen halálfaló fog életet adni, nemde? Vajon hogyan fog reagálni a későbbiekben az árva, ha tudomást szerez anyja múltbéli sötét ügyeiről?<br /> Azt egyelőre nem tudhatjuk, mi késztette Lestrange-t arra, hogy a kicsi megtartását fontolgassa. Önös érdekeit tekintve valószínűsíthetjük, hogy csak a jobb bánásmód reményében akarja eszközként magánál tudni, nem pedig szeretetből.<br /> Az apa kiléte egy ilyen erkölcstelen nő esetében meglehetősen nehezen megállapítható, talán még maga a boszorkány sincs tisztában vele. Tanulságul mindenesetre levonhatjuk következtetéseinket magáról a híres-neves Azkabanról is. Ha egy szigorúan őrzött rab képes teherbe esni a börtönben, ahol elvileg szigornak, és fegyelemnek kellene lennie, kezdhetünk kételkedni országunk legfőbb védelmi erődítményében…”<br /><br />Az auror izzadt kezéből kicsúsztak az újság lapjai.<br /><br />- A dementorok lázadoznak, szerintük nem kellene különleges bánásmódot biztosítani Lestrange-nek – jegyezte meg egy másik auror. – És nemrég írt ránk a Malfoy-család, hogy a történtek után nem hajlandóak magukhoz venni a születendő gyermeket…<br /><br />- Felkerestem a Tonks-családot – emelkedett szólásra egy harmadik taláros – de ők is valamilyen kitagadást emlegettek, és mereven elzárkóztak az örökbefogadástól.<br /><br /> Az igazgató a homlokát masszírozta. Már megint migrén kínozta.<br /><br />- És a húgaihoz, valamint az apjához sem kerülhet, megmondták a tárgyaláson – szólt közbe a doktor. - A médián kívül senki sem örül igazán a kialakult helyzetnek. Engem is beidéztek meghallgatásra a kamarához…<br /><br />- Ha nem varrjuk el ezt a szálat, sosem szállnak le rólunk! – látott fel panaszos hangon egy törpe-auror. – Csak az érdekel majd mindenkit, hogy mi van a kis Lestrange-fattyúval. Sürgősen cselekednünk kell, még mielőtt Dumbledore érdeklődését is felkeltik az események!<br /><br /> Minden szem az ősz szakállú férfira szegeződött.<br /><br />- Az a gyerek nem születhet meg! – jelentette ki az igazgató ellentmondást nem tűrő hangon. - Doktor, be kell adnia egy vetélést elősegítő bájitalt, ennyi az egész! Senki sem fogja megtudni! Csempéssze bele holnap a vizébe! <br /><br /> Bellatrixnak másnap délután látogatója akadt Brian személyében. Az őr érezte, hogy megbocsátottak neki, ezért felbátorodva, vidáman fecserészett. <br /><br />- Arra gondoltam, hogy hívhatnánk Paulának! – tette meg javaslatát a baba nevére vonatkozóan.<br /><br />- Ugyan már, az olyan muglis! – adott hangot nemtetszésének Bella, majd nagyot nyögött, és a hasához kapta a kezét.<br /><br />- Mi az, rugdolódzik a kicsike? – nevetett fel Brian. – Majd én megnyugtatom! <br /><br />- Aú, itt valami nincs rendjén! – mondta a nő riadtan. – Hívj segítséget!<br /><br /> A férfi ijedten az ajtóhoz lépett, és kidörömbölt az őrnek.<br /><br />- Gond van, koma? – nézett be hozzájuk a sebhelyes arcú.<br /><br />- Nem is tudom… Bellatrix azt mondja, hogy…<br /><br />- Merlin szakállára, vérzek! – kiáltott fel Bella keserves hangon.<br /><br /> A sebhelyes arcú ijedten elrohant.<br /><br /> Hamarosan ápolók, és aurorok jöttek. Bellatrix nem tudta, mi történik, de abban biztos volt, hogy semmi jóra nem számíthat. Kétségbeesetten zokogott, amíg csak el nem altatták.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7Ek7v5eGkeMU-Iyd29F3MTNIp5zN9aDPuahmXpwzMhcDl9Z8pchflmVefzcJ4Obwoy2AGqQJIcTqmPkCe8b97YdliJFktiKSz9o7PQyFcZJpo8g1ElX1TrbXnZTFNzQQQCjBBF8Q3nrI/s1600/tumblr_mibqo4ZkxV1s3979jo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="271" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7Ek7v5eGkeMU-Iyd29F3MTNIp5zN9aDPuahmXpwzMhcDl9Z8pchflmVefzcJ4Obwoy2AGqQJIcTqmPkCe8b97YdliJFktiKSz9o7PQyFcZJpo8g1ElX1TrbXnZTFNzQQQCjBBF8Q3nrI/s400/tumblr_mibqo4ZkxV1s3979jo1_500.gif" width="400" /></a>A régi cellájában tért magához.<br /><br /> Miért van itt? Nem arról volt szó, hogy amíg a kicsi meg nem születik, kiemelt ellátásban részesül? Mi történhetett?<br /><br /> A cellaajtóhoz támolygott.<br /><br /> Két kézzel nekitámaszkodott a vasajtónak, és már éppen kikiabált volna az őrnek, amikor megérezte… Érezte, hogy a vas jéghideg, dermesztően hűvös.<br /><br /> Dementorok! Megint a dementorok őrzik!<br /><br /> A fájdalom hirtelen hasított az alhasába. Összegörnyedt, és a kőre rogyott.<br /><br /> Nem tudta meddig feküdt ott eszméletlenül. Amikor magához tért, a doktor állt fölötte, és érdeklődve nézett le rá.<br /><br />- Mrs. Lestrange? – szólt hozzá, de a világért sem segített volna. <br /><br />- Mi történt? – kérdezte riadtan a nő. <br /><br />- Attól tartok, elvetélt – szólt flegmán a férfi. <br /><br /> Bellatrix ökölbe szorította a kezét. Túlnőtt körmei tenyere húsába vágtak. A rátörő fájdalom visszatartotta őt az ájulástól.<br /><br /> - Nem, az nem lehet!<br /><br /> - Megesik az ilyen.<br /><br /> Bellatrix pofon vágta a doktort, akinek ettől csáléra ferdült a szemüvege.<br /><br />- Maguk tették! Maguk ölték meg! – fröcsögte a férfi felé.<br /><br />- Befejezte? – emelte fel a hangját a doktor a szemüvegét igazgatva. – Csak azért jöttem, hogy értesítsem, több orvosi segítséget nem vehet igénybe, ha csak nincs szó életveszélyről.<br /><br /> A nő nem hitt a fülének.<br /><br />- Ha netán vérezni kezd, elájul, szédül, fáj a feje, ha alhasi fájások gyötrik…<br /><br />Bella elsápadt.<br /><br />- Figyeljen jól rám, épp most magyarázom el, mit kell tennie baj esetén! Egy horzsolás miatt nem jövök ide elsősegélyt nyújtani! Annyit tudok tanácsolni, hogy viselje méltósággal a fájdalmat, és ne panaszkodjon! Helyezkedjen el kényelmes pózba, és simogassa a kérdéses felületet! <br /><br /> A doktor elvigyorodott, majd sietve távozott, egyedül hagyva Bellát nyomorúságával, és fájdalmával.<br /><br /> A lány attól fogva senkire se támaszkodhatott.<br /><br /> A sebhelyes arcú naponta háromszor behozta neki az ennivalót, Bűzös pedig hetente egyszer csak amúgy tessék-lássék módra kitakarította a celláját.<br /><br /> A manótól tudta meg azt, hogy Briant a babájuk halála után eltávolították az Azkabanból, és hogy így már rá sem számíthat többé.<br /><br /> A világ dolgaitól teljesen elszigetelve Bellának volt ideje eltöprengeni a történteken. Hogyan képes egyik pillanatról a másikra ilyesmi megtörténni minden előjel nélkül? Itt valami nagyon nem stimmel!<br /><br /> Újra és újra felidézte azt a napot. Emlékezett, hogy aznap reggel nem a megszokott ember hozta be az ételt. Mit akart éppen akkor tőle a doktor? Miért várta meg, amíg eszik-iszik a reggelijéből? Csak nem ő kevert bele valamit az ételébe?<br /><br /> És hát, tudvalévő, hogy a doktor kinek a bábja, ki irányítja minden cselekedetét… Hiszen magától egy fejfájás-csillapítót sem mert volna felírni senkinek sem…<br /><br />A nő arra fordult, amerre az igazgató irodáját sejtette, és kiáltozni kezdett. <br /><br />- Tudom, hogy ti tettétek! Készüljetek fel, mert amint kijutok innen, bosszút állok rajtatok a lányom nevében is!<br /><br /> Százszor is elharsogta fenyegetéseit és átkait, egészen addig, amíg teljesen el nem ment a hangja. Aztán összegömbölyödött a hideg kőpadlón, és némán zokogni kezdett. <br /><br />- Mirella… - formázták némán az ajkai. – Drága kicsi lányom… Én kincsem…<br /><br />Bellatrix csak nagyon lassan heverte ki a mérgezést. Testileg ugyan már 4 hét múlva helyrejött, de lelkileg nem gyógyult meg. Vígasztalhatatlan volt a miatt, amit a sors, és a gonosz emberek elvettek tőle.<br /><br /> Próbált a bosszú gondolatába kapaszkodni, de valahogy az is értelmét vesztette számára. Ezért aztán amikor Bűzös hírt adott arról, hogy az igazgatót késsel a szívében, holtan találták az irodájában, akkor sem érzett megkönnyebbülést.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3mAG-yRecuW-BpfSpPqyLlh3zMlRFHdpsCgU9BTC1GNLVmO2ksDTPpwnsSNGEw42L-1xN_ocqOkbvUYEa5DuIdvYP6H58FaCH1PMozDVGL2OnqkN_kRcsLPiLmELBnPhD_ImHt4QaUI4/s1600/tumblr_mjcxyksgJ41r57f87o1_r1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3mAG-yRecuW-BpfSpPqyLlh3zMlRFHdpsCgU9BTC1GNLVmO2ksDTPpwnsSNGEw42L-1xN_ocqOkbvUYEa5DuIdvYP6H58FaCH1PMozDVGL2OnqkN_kRcsLPiLmELBnPhD_ImHt4QaUI4/s400/tumblr_mjcxyksgJ41r57f87o1_r1_500.gif" width="400" /></a><br /> Aznap este a vacsorájának szánt étel tányérja alatt egy megszárított, lepréselt törtvörös színű virágot talált, de nem igen gondolkodott el az üzenet miértjén, vagy a küldő személyén. <br /><br /> Sokat gondolt viszont a férjére, Rabastanra és Bartyra. Mi lehet velük? Élnek-e még? Hallották, mi történt vele? Hallaniuk kellett! Azkabanban gyorsan terjednek a hírek. <br /><br /> És gondolatai így jutottak el a Nagyúrhoz. Már régóta semmi hír róla, talán tényleg meghalt? Nem, nem halhatott meg, neki szüksége van rá! És amúgy is, a horcruxok életben tartják. Életben kell, hogy tartsák!<br /><br /> De mi van, ha ő már nem is kell Voldemortnak? Persze, kinek is kellene egy ilyen agyonhasznált rongy? Mert rongy volt, semmi több. Egy bábu, amit használhatnak, amivel büntetlenül elszórakozhatnak. Hogy ő mit érez közben, az senkit sem érdekel…<br /><br />Lehet, hogy a dementorok közelsége miatt válik egyre inkább depresszióssá, lehet, hogy miattuk hatalmasodik el rajta egyre inkább az őrület?<br /><br /> Egyszer például azt álmodta, hogy meztelenül vonaglik a cella rácsaihoz simulva, úgy illegeti magát az őrnek, hátha az megkívánja, és aztán 9 hónap múlva végre igazából szülhet majd egy gyereket… Mindegy már, hogy kinek, csak legyen végre egy! Talán az új igazgató nem olyan, mint az elődje volt, és nem mérgezi meg a magzatot… De az őr a közelébe se ment. Vagy ez nem is álom volt?<br /><br /> Végül már abban sem volt biztos, eszik-e egyáltalán. Annyira legyengült, hogy már felállni sem bírt. Mindig csak aludt, és közben álmodott. Aztán az álom, és az ébrenlét határai lassan összemosódtak.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlm0RTkHzGvvhRAVeOPjP9gq1XRAJSh1GwCOtHNG5SMlpBCsTuec4cwSv71vOR5vCa4IJq5ugopFVzj8j_HRS_wX6-8wkibO8AQ0RzqDLiKGT8axSYeRVhD-3VoTHtBIakCtQoOS6VWnc/s1600/tumblr_ly6n6nhbfj1rnp2q7o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="218" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlm0RTkHzGvvhRAVeOPjP9gq1XRAJSh1GwCOtHNG5SMlpBCsTuec4cwSv71vOR5vCa4IJq5ugopFVzj8j_HRS_wX6-8wkibO8AQ0RzqDLiKGT8axSYeRVhD-3VoTHtBIakCtQoOS6VWnc/s400/tumblr_ly6n6nhbfj1rnp2q7o1_500.gif" width="400" /></a>Egy alkalommal öngyilkos akart lenni álmában, és amikor felébredt, ott találta magát a földön gubbasztva, amint éppen egy patkánykoponyával próbálja meg felnyiszbálni csuklóján az ereket. Ekkor ijedten hajította a sarokba a csontdarabot, és onnantól fogva félt elaludni.<br /><br /> Másnap nagy felfordulás támadt az Azkabanban. Bellatrix az ajtón át is hallotta a kinti sürgés-forgást, de ennek az okát csak két nap múlva tudta meg a börtön manójától.<br /><br /> Bűzös mindenttudó képpel, fontoskodva árulta el neki, hogy Sirius Black valami módon kijátszotta az őröket, és megszökött az Azkabanból.<br /><br /> Megszökött?! Hogy a francba csinálhatta? – ámult el a lány, miközben öntudatlanul nyalogatta csuklóján a Sötét Jegyet. - Hogyan sikerülhetett neki? Ez nem lehet igaz! És őt miért nem vitte magával? Rendben, talán nem volt épp felhőtlen a kapcsolatuk, de hát, mégis csak vér volt a véréből…<br /><br />Onnantól kezdve naponta megbüntette magát azért, amiért ő nem volt elég eszes ahhoz, hogy kijusson. Egy ízben úgy nekivágta magát a cella vasajtajának, hogy kis híján betört a feje. Attól fogva hallucinálni kezdett. Folyvást a Nagyurat látta maga előtt. Volt, hogy Voldemort csak ült mellette a földön, volt, hogy a cella sarkában ácsorgott, háttal neki, és volt, hogy párszaszóul sziszegett, amiből Bellatrix egy szót sem értett. <br /><br /> Egyik nap aztán igen különös dolog történt.<br /><br /> Hirtelen sajgó érzés hasított az alkarjába, épp oda, ahol a Sötét Jegyet viselte. Mi ez, talán érszűkület? Le kell vágni a karját? Ha esetleg le is vágják, ő meg fogja tartani magának örök emlékül, hiszen azon van rajta hovatartozásának a jele.<br /><br /> A kezét azonban nem vágták le, képzelgése folytatódott. Egyszerre kinyílt a cella ajtaja, és Rodolphus lépett be rajta. <br /><br />- Roddy! – lelkendezett a nő, és elkezdett feltápászkodni a földről.<br /><br />- Gyere, Bellatrix, mennünk kell! A Nagyúr hív minket! – szólt a férfi, és felé nyújtotta a kezét.<br /><br />Ő azonban nem merte megfogni azt, hiszen egy szellemet nem lehet csak úgy megérinteni, lévén az egy anyagtalan entitás. De férje hirtelen kinyúlt érte, és lendületesen felsegítette. <br /><br />- Te… te valóban itt vagy? – kérdezte a nő értetlenkedve, rekedt hangon.<br /><br />- Igen, Bellatrix, itt vagyok! És tudd meg, mindvégig neked volt igazad! - Roddy hangja ünnepélyesen csengett. - A Nagyúr él, nem halt meg, és most végre elérkezettnek látja az időt arra, hogy maga köré gyűjtse híveit! Gyere, ne várassuk!<br /><br />- Él! Nem halt meg! Elérkezettnek látja az időt! – visszhangozta Bellatrix, és érezte, ahogy az erő lassan visszaáramlik a tagjaiba.<br /><br /> Rodolphus felé nyújtott valamit. <br /><br /> Az a valami lehetett úgy 12 és ¾ hüvelyk hosszú, diófából készült, és sárkány szívizomhúr volt a magja. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Wzp82Ggr0pGq-_-pEp_y0cGhpKzWSM7ETcnAmH-lPtzYITmD36t-uyDJmQCg-zpf_xUSTtan7fyMD5z-VOz_kTSIds1oIEyf0xga8JZIj2c_j4-lSTBuaIFilPxsN2a6Av5wreTqqA4/s1600/tumblr_n1xdq8NiJy1s30tl4o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="223" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6Wzp82Ggr0pGq-_-pEp_y0cGhpKzWSM7ETcnAmH-lPtzYITmD36t-uyDJmQCg-zpf_xUSTtan7fyMD5z-VOz_kTSIds1oIEyf0xga8JZIj2c_j4-lSTBuaIFilPxsN2a6Av5wreTqqA4/s400/tumblr_n1xdq8NiJy1s30tl4o1_500.gif" width="400" /></a>Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-5019994411120378372015-08-23T06:34:00.002-07:002015-08-23T06:34:18.700-07:00Hetvenötödik fejezet - A körte<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0O_FmGHsSZDBb7wF6L96yfVf6t2YTbvpidFdnpqo7Whe95LeF5hGKFaj7QCUoUlFnW4iBXQ8mTsNoGkNyhwpXueRbodszEMzawYMsVIBQrXdDO1qaAe9DKU5E7B-F4QdpUgFJgaFlRnM/s1600/tumblr_mdce1jgvil1r11lhoo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="174" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0O_FmGHsSZDBb7wF6L96yfVf6t2YTbvpidFdnpqo7Whe95LeF5hGKFaj7QCUoUlFnW4iBXQ8mTsNoGkNyhwpXueRbodszEMzawYMsVIBQrXdDO1qaAe9DKU5E7B-F4QdpUgFJgaFlRnM/s320/tumblr_mdce1jgvil1r11lhoo1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjthO1szzJLkZLOkNGt4MXr7A3NbcKCLpu11For_JOmzA7tpwPJiVdgCx5KFu7g5CJWP24k5GMEpWIv0hM_LCQrbxFF2IsMT7nkla7qm4XGFvmjVkMc7umkyCpS1IQLXbvpqzG8gq5HioA/s1600/tumblr_nnheeeoREe1unc2swo1_400.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb4DRcccaMkwez7HKNkEl81_zOC2jJ4IMvM7MwrRBEwlHstQVxzn8N2t4LzUsC4ImNtP2y8DP0Vis-Ol6kYzE6IEg2AgQOg0gEbomQyDl6HgY2MO7BL0x9pMJTOyvSDSa2AAN20BDVgTc/s1600/9372c403001d8bd3504a362d.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6NE2OaLlkWcB_rTDDV5HyYmpyx5HJqowZ1_NqPWfBq-bhLjkjH7UZUEkX0WeBCkQ-7gqkSgYI4KapKod7QgkKQt9ni1ECk2KxLd_t7inEMxMv4vj2UTrBmQMEFW_yTIyj7Se9gndpPmQ/s1600/bluesmoke-1.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1qBrG9UI3t4tlhW2Z7qBROdPHh0eEN-pFYx7mJR6VXgefv8jmgha-TcnewAb2g_tmhrmVcHGHoe4LP94fnXPfIE5s95t6LeUz4KS36t0Uh7XioVQ2pi0DFuBOOYgtfuPxVlv3wCY0de0/s1600/tumblr_lfemuvjrI11qe44oqo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
Cím: Hős a sötétben<br /> Fejezetcím: A körte<br /> Szereplõk: Bellatrix Black/Lestrange, más szereplő<br />Jellemzõk: Dráma, Sötét, Akció/Kaland<br /> Osztályozás: 16<br /> Figyelmeztetések: <b>Nemi erőszak</b>, <b>Kínzás</b>, <b>Erotikus tartalom</b>, <b>Durva nyelvezet</b><br /> Leírás: Bellatrix újabb megpróbáltatásoknak néz elébe a börtönben. <br />
<a name='more'></a><br />
<br />Miután Bellatrix magához tért, próbált visszaemlékezni a történtekre, de hiába kutatott emlékei közt, semmit se talált.<br /><br /> Az õr is eltûnt, mintha ott se lett volna. <br /><br /> Kisvártatva dementorok jöttek érte, és átkísérték a vallatóterembe. Egy durván összetákolt faasztalra fektették, majd kezét-lábát a szélsõ vaskarikákhoz bilincselték. Két marcona alak lépett a kínpadhoz, és válogatni kezdtek a kipakolt vallató eszközök között. <br /><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjthO1szzJLkZLOkNGt4MXr7A3NbcKCLpu11For_JOmzA7tpwPJiVdgCx5KFu7g5CJWP24k5GMEpWIv0hM_LCQrbxFF2IsMT7nkla7qm4XGFvmjVkMc7umkyCpS1IQLXbvpqzG8gq5HioA/s1600/tumblr_nnheeeoREe1unc2swo1_400.gif" />- Nos, Lestrange - kezdte az egyikük - néhány órával ezelõtt a parancsnok szállásáról rejtélyes körülmények között eltûnt egy varázsseprû. Rajtad kívül már mindenkit kikérdeztünk a dologról, de mindeddig eredmény nélkül. Így aztán most te kerülsz sorra… – mondta szinte vidáman, majd durván belecsípett a lány arcába.<br /><br />- Nem gondolod, hogy ha nálam lenne, akkor már nem lennék itt? – kérdezte Bella gúnyosan, félrefordítva vörösödõ arcát.<br /><br />- Ó, milyen tüzes a kicsike! – vigyorodott el a másik pribék, és egy lángoló ostorral végigsuhintott Bellatrixon. <br /><br /> A nõ felsikított. Ruhája hosszában felszakadt, akárcsak a bõre, melybõl patakzani kezdett a vér.<br /><br />– És most? Most sem akarsz mondani semmit? <br /><br /> Bella tagadólag megrázta a fejét. Ennek következményeként újabb ostorcsapás következett. Aztán megint egy, és megint egy. Újra és újra.<br /><br /> A huszadik után Bella belátta, hogy kínzói nem fogják abbahagyni az ostorozást, ezért megpróbált cselhez folyamodni.<br /><br />- Rendben, tudok a seprûrõl! – kiáltotta. - De nem én loptam el!<br /><br />- Hát ki lopta el, aranyom?<br /><br /> Bellatrix habozás nélkül vágta rá:<br /><br /> - Sirius Black! Black volt az!<br /><br /> A kínzó csalódottan engedte le kezében az ostort. <br /><br />- És hogy jutott hozzá Sirius a seprûhöz?<br /><br />- Azt nem tudom… - A lány tekintete a lángoló ostorszíjra szegezõdött. – De hát, az õ cellája van legközelebb a parancsnok szobájához, nem igaz? <br /><br />- És mibõl jöttél rá arra, hogy Black volt a tettes?<br /><br />- Kihallgattam õt, és a bûntársát.<br /><br /> A vallató elvigyorodott. Az ostor ismét felemelkedett a kezében.<br /><br />- Szóval kihallgattad õket, ugye? És hogyan? Az a balfék három szinttel alattad raboskodik.<br /><br /> A tûznyaláb szíj ismét mozgásba lendült. <br /><br />- Nem, várj! Kopogtak! Kopogással beszélgettek. <br /><br /> Bella nyelt egy nagyot.<br /><br />- Ismerem a kódokat, onnan tudom. Sirius tette! De többet nem tudok! Siriust kéne vallatniuk, õ többet tudna mondani!<br /><br /> Bele sem mert gondolni, miféle bajba sodorta ezzel az unokaöccsét, de valamit ki kellett találnia, máskülönben már halott lenne. És hát Siriust látta itt raboskodni, más ismerõsét azonban nem…<br /><br />- Rendben van, Lestrange! Már csak egy dolog van hátra, és végeztünk is. Jutalmul az árulásodért megkapod a hüvelykörtét! <br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb4DRcccaMkwez7HKNkEl81_zOC2jJ4IMvM7MwrRBEwlHstQVxzn8N2t4LzUsC4ImNtP2y8DP0Vis-Ol6kYzE6IEg2AgQOg0gEbomQyDl6HgY2MO7BL0x9pMJTOyvSDSa2AAN20BDVgTc/s1600/9372c403001d8bd3504a362d.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="146" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgb4DRcccaMkwez7HKNkEl81_zOC2jJ4IMvM7MwrRBEwlHstQVxzn8N2t4LzUsC4ImNtP2y8DP0Vis-Ol6kYzE6IEg2AgQOg0gEbomQyDl6HgY2MO7BL0x9pMJTOyvSDSa2AAN20BDVgTc/s320/9372c403001d8bd3504a362d.gif" width="320" /></a><br /> Bella ezt már nem bírta el idegekkel, elveszítette az eszméletét. <br /><br /> Idegen cellában tért magához.<br /><br /> Mindene sajgott, alig bírt felkelni. Vajon mennyi ideje feküdhetett már itt? Arra emlékezett ugyan, hogy kínozzák a tûzostorral, aztán meg hogy Siriusra keni a seprûlopást, de ott véget is értek az emlékei.<br /><br /> Nem rágódott tovább a múlton, akadtak fontosabb teendõi is, mint például, hogy körülnézzen új szálláshelyén. <br /><br /> A helyiségben három cella volt, õ a középsõben álldogált. A jobbra lévõben egy rongyos alak bokájáig letolt nadrággal épp egy edényféleség felett guggolt. Tekintetét lábai közül hirtelen Bellára emelte. A lány látta, hogy férfi az illetõ, aggastyán, és hogy hiányzik a fél szeme.<br /><br /> Ahogy az öreg rájött, hogy Bellatrix õt nézi, hangos, velõtrázó üvöltésbe kezdett, ami halálra rémítette a boszorkányt. <br /><br /> Kintrõl mérges felhördülés jelezte, hogy ha nem fejezi be azonnal a hangoskodást, nagyon csúnyán pórul járhat. De a férfi hajthatatlan volt. Csak üvöltözött, és a hasát simogatta, miközben Bellára nézett. A nõ úgy vélte, valamiféle rohama lehet, azért viselkedik így.<br /><br /> Hirtelen kicsapódott az ajtó, és belibbent rajta valami baljósan ismerõs. Bella elfordította a tekintetét rabtársáról, így kerülvén el azt, hogy végig kelljen néznie, amint a dementor felfalja a szerencsétlen bûnös lelkét. A hangokat azonban hallotta, és ez is elég volt ahhoz, hogy sírógörcsöt kapjon. <br /><br /> Az egész nem tartott tovább két percig, de a lány számára óráknak tûnt. Miután nagy sokára kinyitotta a szemét, az aggastyánra már csak a cella közepén árválkodó éjjeliedény emlékeztetett.<br /><br /> Jobbra magától morgást hallott.<br /><br /> Odakapta a tekintetét.<br /><br /> A hang a tõle balra esõ cella sarkának sötétjébõl jött.<br /><br />- Hé, ki vagy? – kérdezte félénken.<br /><br /> Karmok kaparásztak a kopott kövön, majd lihegés hallatszott.<br /><br /> Bella elhátrált az ellentétes sarokba.<br /><br /> Újból nyílt a nehéz vasajtó, de a fekete köpenyes rémalak helyett ezúttal a sebhelyes arcú õr lépett be.<br /><br /> Odalökött Bellának egy kenyérvéget, meg egy fej hagymát, majd vakarózni kezdett.<br /><br />- Jó étvágyat, aranyom! – mondta, majd nyálcsorgató vigyorral a cella vasrácsához tolta sebes képét. – Egyél csak, nagy szükséged van rá!<br /><br /> A lány nem értette.<br /><br />- Ne játszd meg magad, te lotyó! Tudok a kis románcodról a kollégával…<br /><br />- Mirõl beszélsz? – Bellatrix meglepetésében félbehagyta a kenyér rágását.<br /><br />- Igaz, ami igaz, én ilyen jutalomért se szálltam volna szembe egy dementorral, de hát, mint tudjuk, az ifjonti hév… - A férfi szemeivel mohón pásztázott végig Bella testén, amelyet már alig takartak el tépett göncei.<br /><br />- Fogalmaznál világosabban? – A lány nagyot harapott a hagymából, és a következõ pillanatban csípõsségétõl könnyek szöktek a szemébe.<br /><br /> Az õr elbizonytalanodni látszott.<br /><br />- Tényleg nem emlékszel arra, hogy mit tett veled az a mázlista, miután elüldözte a dementort? – A sebhelyes arcú megnyalta kicserepesedett ajkait. – Tyûû, de szívesen lettem volna légy a börtönöd falán! <br /><br /> Bellatrix a pribék lábai elé hányta a vacsoráját.<br /><br />- Ugye sejted, hogy ezt neked kell összetakarítanod? – Az õr bedobott egy velõscsontot a szomszédos cellába, majd csalódott arckifejezéssel távozott.<br /><br /> A lány rá sem bírt nézni a maradék ennivalóra. Miközben puszta kézzel takarította fel a kõrõl hányását, egyfolytában arra próbált meg visszaemlékezni, hogy mi is történhetett vele a dementortámadás után.<br /><br /> Aznap éjjel nem sokat aludt. <br /><br /> Szünet nélkül járatta az agyát, de mindhiába. A dementorcsók közben bekövetkezett a filmszakadás, és a hiányzó filmtekercseknek talán örökre nyomuk veszett.<br /><br /> Ám a sebhelyes arcú szavai tovább kísértették.<br /><br />…a kis románcod a kollégával…, …az ifjonti hév…, …mit tett veled az a mázlista…<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6NE2OaLlkWcB_rTDDV5HyYmpyx5HJqowZ1_NqPWfBq-bhLjkjH7UZUEkX0WeBCkQ-7gqkSgYI4KapKod7QgkKQt9ni1ECk2KxLd_t7inEMxMv4vj2UTrBmQMEFW_yTIyj7Se9gndpPmQ/s1600/bluesmoke-1.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6NE2OaLlkWcB_rTDDV5HyYmpyx5HJqowZ1_NqPWfBq-bhLjkjH7UZUEkX0WeBCkQ-7gqkSgYI4KapKod7QgkKQt9ni1ECk2KxLd_t7inEMxMv4vj2UTrBmQMEFW_yTIyj7Se9gndpPmQ/s320/bluesmoke-1.gif" width="320" /></a><br />Másnap émelyegve ébredt.<br /><br /> A velõscsont eltûnt a szomszéd cella közepérõl, de eltüntetõjének továbbra sem mutatkozott nyoma, csupán a sarokból hallatszódó elégedett szuszogás árulkodott jelenlétérõl.<br /><br /> Bellatrix mohón habzsolta be reggelijét annak ellenére, hogy az ivóvizében egy fél békalábat talált.<br /><br /> Miután végzett, két auror jött érte, és elvezették az orvosi szobába.<br /><br /> A börtönorvos kelletlenül tette le kezébõl a Reggeli Próféta aznapi, friss számát.<br /><br />- Ááá, Bellatrix Lestrange! – ásította köszönés helyett. – Fektessék az ágyra, kérem!<br /><br /> A boszorkány olyan kábának érezte magát, hogy nem maradt ereje ellenkezni.<br /><br />„Biztos tettek valamit az ennivalómba!” – gondolta.<br /><br />- Feszítsék szét a lábait!<br /><br /> Bellatrix a mennyezetre meredt, így nem láthatta a doktort eltûnni a lábai közt. <br /><br />- Már százszor megmondtam Manny-éknek, hogy ne használják azt az átkozott körtét, de hát beszélhetek én nekik! - méltatlankodott lentrõl a férfi. Aztán meglepetten felkiáltott.<br /><br />- Valami baj van? – kérdezte Bella aggodalmas hangon.<br /><br />- Mrs. Lestrange, attól tartok, hogy… Nem, az nem lehet! <br /><br /> A lánnyal forogni kezdett a szoba.<br /><br /> Az orvos elõbukkant a lábai közül, és döbbent arccal hátrált két lépést.<br /><br />- Ez botrányos! Itt, az Azkabanban… Hogyan eshetett meg ilyen csúfság?<br /><br />- De hát, mi történt?<br /><br />- Tudja azt maga nagyon jól! – köpte a szavakat rá megvetõen az orvos, majd az aurorokhoz fordult. – Ez túlmegy az én hatáskörömön. Valamelyikük szóljon az igazgatónak!<br /><br /> A fiatalabbik elsietett.<br /><br /> A doktor az asztalra roskadt, és tenyerébe temette az arcát.<br /><br />- Nem mondaná el, mi történt? – hallatszott Bella sírós hangja.<br /><br /> - Maga csak maradjon csendben!<br /><br /> Hamarosan belépett az igazgató.<br /><br /> Frakkot viselt, csokornyakkendõt, cilindert, és dús õsz szakállat. Egyik szemével láncon függõ cvikkert szorított, amely azonnal ki is esett onnan, amint megpillantotta a széttárt lábú nõt a mûtõasztalon.<br /><br />- Mi a fene történik itt?<br /><br />- Igazgató úr - kezdte az orvos izzadt homlokát törölgetve - botrányos dolog történt! – Aztán hangját lehalkítva, hogy Bella meg ne hallja, folytatta. - Ez az elítélt minden bizonnyal nemi aktus részese volt az elmúlt két nap során…<br /><br />Az igazgató meglazította a nyakkendõjét.<br /><br />- Hogyan történhetett? A dementorok megérezték volna…<br /><br />A doktor fejével Bellatrix felé intett.<br /><br />- Azt mondja, õ nem tud semmirõl, és szerintem igazat mond.<br /><br /> Az õsz szakállú férfi ökölbe szorította a kezét, és fel-alá járkálni kezdett a szobában.<br /><br />- Ez az állásomba kerülhet. Ha Dumbledore megtudja…<br /><br />- Eltitkolhatnánk… - vetette fel az orvos.<br /><br />- És ha felcsinálták?<br /><br />- Az szinte lehetetlen! Tegnap megkörtézték.<br /><br />- Már megint Manny és a csapata? – sóhajtott fel az igazgató. – Merlin szakállára, én lecsukatom azt a gazfickót!<br /><br /> A fehérköpenyes felettese füléhez hajolt, és halkan belesúgta:<br /><br />- És ha netán mégis meg találna szülni ez a szerencsétlen, majd megoldjuk valahogy a problémát.<br /><br />– Doktor, azonnal csinálja meg a terhességi tesztet! – suttogta oda az igazgató a doktornak halálra rémülve. –Biztosat kell tudnunk!<br /><br /> Két nap múlva Bellatrix új cellát kapott, és egy javasasszonyt, aki naponta benézett hozzá érdeklõdni a hogylétérõl.<br /><br /> Aztán egy héttel késõbb elkotyogta Bellának az igazságot, azt, hogy terhes, és hogy e miatt könnyítéseket kap, és kiváltságokat.<br /><br /> Bellatrix valahol mélyen már tudta, érezte az igazságot, így nem is lepõdött meg túlságosan a dolgon.<br /><br /> Különösebb érzelemnyilvánítás nélkül fogadta a kényelmes, új ruhákat, az egyre finomabb, és egyre kiadósabb ételeket. A vizsgálat óta már nem dementorok õrizték, hanem válogatott házimanók, nagy néha egy-egy auror.<br /><br /> Bár az ágya nem volt túl kényelmes, de így is jobban tudott aludni benne, mint a régi priccsén, és végre rendes, vízöblítéses vécébe végezhette el a dolgát, nem pedig éjjeliedénybe!<br /><br /> És ami a legfontosabb, naponta zuhanyozhatott is, ugyan csak hideg vízzel, és szappan nélkül, de ez is jobb volt, mint a semmi!<br /><br /> Aztán egy nap bejött hozzá egy auror, és elmondta neki, hogy megtalálták a gyereke apját!<br /><br /> Bella jól sejtette, az õt a dementorcsóktól megszabadító õr (aki, mint most kiderült, a Brian névre hallgatott) volt az, aki kihasználta öntudatlan állapotát, és megtette vele azt, amit tett.<br /><br /> A férfit tiltott bûbájgyakorlás, és pálcahasználat miatt azkabani fogságra ítélték, foglyának megbecstelenítése azonban szóba sem került a tárgyalásán. <br /><br /> Ez Bellát rettenetesen mérgesítette. <br /><br /> Hogy egy „Expecto patronum!”-használatot számbavesznek a tárgyaláson, de egy erõszaktevést simán elmismásolnak… <br /><br />Dühében semmi másra nem vágyott, csak hogy a sors újra elébe vesse Briant, hogy egy kicsit elbeszélgessen vele, és hogy egy kicsit megdorgálja…<br /><br />Aztán ez is megadatott neki.<br /><br /> Az õr addig rágta az igazgató fülét, amíg az meg nem engedte neki, hogy láthassa Bellát, így aztán újra találkoztak.<br /><br />- Szervusz, kicsim! Örülök, hogy látlak! – lépett be hozzá a férfi ölelésre tárt karokkal. <br /><br />- Még van képed idejönni? – kiabált rá a lány dühösen. <br /><br />- Mi a baj? Miért haragszol? – torpant meg értetlenül Brian. <br /><br />- Még kérdezed? Azt hittem, mellettem állsz! Olyan rendes voltál, aztán meg mindent elrontottál!<br /><br />- Miket beszélsz? Azok után, amiket érted tettem? <br /><br /> Bellatrix tiszta erejébõl pofon vágta. <br /><br /> A férfi az arcához kapta bal kezét, és dörzsölgetni kezdte az ütés helyét.<br /><br />- Nem értelek. Megmentem az életedet, majd a kedvedre teszek, ahogy kívánod, erre fel ezt kapom jutalmul…<br /><br />- Az életmentés még rendben van, de ami utána történt…<br /><br />Brian értetlenül nézett rá.<br /><br />- Na de, kedvesem…<br /><br />- Ne szólíts így! <br /><br />- Azok után, ami köztünk történt, megvan a jogom arra, hogy így szólítsalak!<br /><br />- Szóval az, hogy erõszakot tettél rajtam, feljogosít arra, hogy becézgess? – háborodott fel a lány.<br /><br />- Miféle erõszakról beszélsz?<br /><br /> Most már Bellatrix sem értette. <br /><br />- Jaj, ne tedd már itt az ártatlant! Kihasználtad azt, hogy eszméletlen voltam, és aljasul visszaéltél a helyzettel!<br /><br />- De hisz nem is voltál eszméletlen! – méltatlankodott a férfi. <br /><br />- Te meg mirõl beszélsz?<br /><br />- Arról, ami történt. Arról, hogy mindvégig magadnál voltál, sõt, úgy vettem észre, hogy leginkább te szorgalmaztad a dolgot!<br /><br /> Bellatrix elsápadt, és nyöszörögve az alhasára szorította a kezét. <br /><br />- Bellatrix, jól vagy? Ülj le gyorsan! <br /><br /> A nõ aggódva foglalt helyet az ágyán. <br /><br />- Most már jobb. Brian – fordult kisvártatva a férfihoz –, mondd el részletesen, mi történt azon a napon!<br /><br />- Hát semmire sem emlékszel? – A férfi arcán döbbenet, és igen, félelem tükrözõdött.<br /><br />- Csak mondj el mindent! – tért ki a válaszadás elõl Bella.<br /><br />- Hát, odalibbent hozzád a dementor, hogy megbüntessen azért, amit szerinte elkövettél – emlékezett vissza az õr. - Azt hihette, hogy rám támadtál, és szerintem csak rád akart ijeszteni, de aztán… Aztán valahogy nem bírta abbahagyni. Az aurorok szerint alig talált benned szép emléket, és így nem tudott eleget enni… Már ha érted, hogy gondolom…<br /><br />- Folytasd! – unszolta tovább a lány, bár igazából félt hallani a folytatást.<br /><br />- Amikor láttam, hogy nem tudja abbahagyni a táplálkozást, rászegeztem a pálcámat, és végrehajtottam a patrónus-bûbájt. A dementor elmenekült, mi pedig ott maradtunk kettesben… <br /><br />Brianben benne szakadtak a szavak, de gondolatban folytatta.<br /><br />„És akkor te teljesen kivetkõztél magadból, szinte rám vetetted magad, és ott csináltuk aztán a dementor hátrahagyott rongyos köpenyén, és olyan jó volt…”<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1qBrG9UI3t4tlhW2Z7qBROdPHh0eEN-pFYx7mJR6VXgefv8jmgha-TcnewAb2g_tmhrmVcHGHoe4LP94fnXPfIE5s95t6LeUz4KS36t0Uh7XioVQ2pi0DFuBOOYgtfuPxVlv3wCY0de0/s1600/tumblr_lfemuvjrI11qe44oqo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="238" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1qBrG9UI3t4tlhW2Z7qBROdPHh0eEN-pFYx7mJR6VXgefv8jmgha-TcnewAb2g_tmhrmVcHGHoe4LP94fnXPfIE5s95t6LeUz4KS36t0Uh7XioVQ2pi0DFuBOOYgtfuPxVlv3wCY0de0/s320/tumblr_lfemuvjrI11qe44oqo1_500.gif" width="320" /></a><br />Bella maga elé meredt.<br /><br /> Már emlékezett. Mindenre emlékezett. Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-41512601601700451922015-08-14T06:34:00.003-07:002015-08-14T06:56:10.729-07:00Blogger Awards 2015<h3>
Sziasztok! Mint azt tudhatjátok, jelöltek a blogger awards 2015-ön. Ha tehát szerinted </h3>
<ul>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNF5JhD9VDK2_0oPxmYYgHoOh72gTEQbeJ37_Tc8r9VcdehV3rSJXsmADUchswwVlenvehocB0ai-bq77tf4H1X_8Wvm1Eelj99MuHJNILvEVvhszX5LRa106XqBP4xFHFf1-Mgq-Gees/s1600/ztzttz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNF5JhD9VDK2_0oPxmYYgHoOh72gTEQbeJ37_Tc8r9VcdehV3rSJXsmADUchswwVlenvehocB0ai-bq77tf4H1X_8Wvm1Eelj99MuHJNILvEVvhszX5LRa106XqBP4xFHFf1-Mgq-Gees/s400/ztzttz.jpg" width="400" /></a></div>
<h3>
jó író vagyok</h3>
</li>
<li><h3>
tetszik az oldal designje</h3>
</li>
<li><h3>
szereted a történetet</h3>
</li>
<li><h3>
érdekes a trailer</h3>
</li>
</ul>
<h3>
SZAVAZZ RÁM!!! Ne feledjétek, csak 3 napotok lesz szavazni, szóval kérlek titeket, gyorsak legyetek ;)</h3>
<h3>
</h3>
<h3>
******<a href="http://eternalwonderland-design.blogspot.hu/2015/08/szavazas-blogger-award-2015.html" target="_blank">ITT</a>***** SZAVAZHATSZ<br />
</h3>
Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-87720156625707441322015-08-09T09:37:00.000-07:002015-08-09T09:37:25.046-07:00Hetvennegyedik fejezet - Az éltető ítélet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbYoVjsglZbibIbMUHPUDAjA6hzNFiBTRTT9Q1wRo2wsy3UdlRvkTrpRbStkChDJW1zirTef8-BaoOqfVv8bMWDKY-hlTo6sTYMUN4mI-R7Za1PDHymg8FilrkF16OW00r_zwPQo0jqPs/s1600/tumblr_mkt4c9AbM01r0pk4ko1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
Cím: Hős a sötétben<br /> Fejezetcím: Az éltető ítélet<br /> Szereplõk: Sirius Black, Voldemort, Neville Longbottom, Bellatrix Black/Lestrange, más szereplő, saját szereplõ, Ifj. Barty Kupor, Rabastan Lestrange, Rodolphus Lestrange<br /> Jellemzõk: Általános, Dráma, Sötét, Akció/Kaland, Horror, Angst, Hurt/Comfort<br /> Osztályozás: 14<br /> Figyelmeztetések: <b>Kínzás</b><br /> Leírás: Bellatrix és társai megkapják Cornelius vádjait, és a Longbottom-ügyben zajló ítéletet. Eddig ez az első valós Hp jelenet ;)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7A0VhmGkkPcltMnJGL_KOct3FaVmRjVGl8MOlTh38nR1B8dn8VhjA3hM5rdo8C9GgXoDoky_T2nREsg_xt2sG3bj9g_31xtGzcFUx24WQyu-sUUGdJnJH-75VH8W-Y1ptRa94A3QaQJk/s1600/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21243450-475-226.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7A0VhmGkkPcltMnJGL_KOct3FaVmRjVGl8MOlTh38nR1B8dn8VhjA3hM5rdo8C9GgXoDoky_T2nREsg_xt2sG3bj9g_31xtGzcFUx24WQyu-sUUGdJnJH-75VH8W-Y1ptRa94A3QaQJk/s320/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21243450-475-226.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_ygmVaobKAoV-twh8dSDXp3KvYyNg2F_LL1uA2VP3mXq4yRoyJBtEg1QcwzBUI_LJY_rV4H5zVWkDLCU6-LElGIqc4tIJYarUNfAXVmp9drPLdKHo_Q0En1BpYCVomrlylF4yhgRJQYI/s1600/tumblr_mdqypkzzSf1qhc5f9o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8wCbFh4bncG-O6omUdOtmrnodngnxcD-JagtFtb8dsOWSqduQehyyQ6XMlOM4xYrXzJPPOEmmTr-b5Nx50rIbNmn4z1TvLQeE6Ox0UVycZh7kmDgGZ1oO4EVmuWpq7WE8j4HarCZKfyA/s1600/tumblr_static_opening_door_gif.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnuWsOMCey7_aqD_ZaKxpB89PII-S5zLZLwRk6KKV0dl9S32glT0Chyphenhyphen_QE-R_mefW_6lwg_v7uIgRD5g5Zdl8vt9Oi_vJX1jTjOg4UzAwyZQD_fdtxnROymA5kHv8Ql68CWEMvGL03PsU/s1600/fgfg.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMEBFUowa_WKVFhKL7_jUwnnNrk2M5uEmVtpD3dwRmN5FeTVWRgo8jDMpgQP6WoaXM3pAknL2_ITkN0B5l0CAPMumkPcX1JlrNlTnuzNS1d4dyOhm2oiZf2SzrIIEJOlXffb4zrcn2smo/s1600/tumblr_nly1dhrNKw1tnvcl5o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMEBFUowa_WKVFhKL7_jUwnnNrk2M5uEmVtpD3dwRmN5FeTVWRgo8jDMpgQP6WoaXM3pAknL2_ITkN0B5l0CAPMumkPcX1JlrNlTnuzNS1d4dyOhm2oiZf2SzrIIEJOlXffb4zrcn2smo/s320/tumblr_nly1dhrNKw1tnvcl5o1_500.gif" width="320" /></a><br />Kivágódott az ajtó, és két auror rontott be a cellába. Az ifjú Kupor már majdnem támadásba lendült, de harci kedvét gyorsan letörte a rendfenntartók mögött belebbenõ tépett, fekete csuklyás entitás. <br /><br />- Oldozd el õket, Phil! – utasította az idõsebbik auror a fiatalabbat.<br /><br /> A tejfölösszájú újonc kicsit ügyetlenkedve kioldozta a halálfalók láncait, majd mellét kidüllesztve fordult feljebbvalójához.<br /><br />- Feladat teljesítve, Jay!<br /><br /> A vén róka szemeit az égnek emelte, majd fejét ingatva a dementor felé fordult.<br /><br />- Vidd õket! <br /><br /> Az kinyújtotta aszott kezét, és kifelé mutatott az ajtón. Bella elgondolkodott azon, vajon lenne-e értelme az ellenállásnak, de aztán arra jutott, hogy pálca nélkül, a végletekig elcsigázva nincs sansza a sikerre. <br /><br /> Kilépett hát a cellaajtón, fejével intve társainak, hogy kövessék. Azok vonakodva bár, de engedelmeskedtek.<br /><br /> A dementor egybõl a Mágiaügyi Törvényszékre kísérte a halálfalókat.<br /><br /> Ott egyenként leültették õket egy-egy vasszékre, kezeiket a karfához láncolták, majd negyed óráig hozzájuk sem szóltak. Az ifjú Kupor tûrte ezt a legnehezebben. Pillantása riadtan rebbent ide-oda a teremben, és néhány másodperc alatt lucskosra izzadta viseltes ingét.<br /><br /> Egyszer csak kinyílt a terem nagy faajtaja, és beléptek rajta a bírák. <br /><br /> Barty tekintete az anyjára, és az apjára tapadt, de õk rá sem nézve vonultak végig a termen, és pont vele szemben foglaltak helyet a pulpituson. A fiatal halálfaló szalmaszõke haja idegességében az égnek meredt, arcának izmai rángatózni kezdtek.<br /><br /> Rabastan szenvtelenül ült a székében, és végig azon morfondírozott, mi lenne, ha Bellára kenne mindent, akkor vajon megúszná-e ezt az egészet?<br /><br /> Rodolphus idegesen forgatta véreres szemeit, és egyfolytában sebes szája szélét nyalogatta. Mindent megadott volna két nyelet sárkány-nyál pálinkáért.<br /><br /> A fõhelyen, a fõbûnös helyén Bellatrix ült. Kezdetben unottan, érdeklõdés nélkül nézegette a megjelent tömeget, de amikor észrevette, hogy Neville, és annak nagymamája is jelen vannak a meghallgatáson, egybõl felélénkült. Büszkén kihúzta magát székében, mintha csak királyi trónon ülne, hadd lássa Neville, hogy kivel vetette össze a sorsa! <br /><br /> Az idõsebbik Kupor lopva fiára pillantott, majd felállt, és belekezdett mondandójába. <br /><br />- Azért kellett megjelenniük a Mágiai Törvényszék elõtt – szólt zengõ, érces hangon a vádlottakhoz fordulva - hogy ítéletet hozzunk az önök által elkövetett iszonyú bûn…<br /><br />- Apám! – hebegte Barty. – Apám, kérlek…<br /><br />- …szóval, egy olyan bûn miatt, amelyhez foghatóról kevesen hallhattunk ebben a teremben – folytatta fia hangját túlharsogva az idõsebbik Kupor. – Meghallgattuk a terhelõ vallomásokat, és ezek alapján arra jutottunk, hogy…<br /><br />Bellatrix elõl a semmibe úsztak el a szavak. Egyfolytában csak Neville-t figyelte. Nem vette észre, hogy a fiú nagyanyja rá szegezi gyûlölettel teli pillantását.<br /><br />- A vád maguk ellen nem más – folytatta a fõbíró - mint hogy foglyul ejtették, és a Cruciatus-átokkal megkínozták Frank Longbottom aurort, abban a hiszemben, hogy a sértett ismeri bukott vezérük, a Sötét Nagyúr jelenlegi tartózkodási helyét…<br /><br />- Apám, én nem csináltam semmit! – kiabálta kétségbeesetten Barty. – Esküszöm, ártatlan vagyok! Ne küldj vissza a dementorokhoz, kérlek!<br /><br />- Vádoljuk magukat továbbá azzal, hogy Cruciatus-átoknak vetették alá Frank Longbottom feleségét, így próbálva vallomásra bírni az aurort. Tervük az volt, hogy megkeresik, és újra hatalomra segítik vezérüket, akinek a nevében feltehetõleg már korábban is gaztettek garmadáját követték el. Kérem az esküdteket, hogy a legszigorúbb büntetést mérjék eme megátalkodott…<br /><br />- Anya! Anya, ne engedd! Anya, hidd el, én ártatlan vagyok! Nem csináltam semmit!<br /><br /> Bellatrix undorában a padlóra köpött. Õ mindvégig megbízott Bartyban, hogyan ismerhette ennyire félre? Ez csak egy hülye kölyök, aki itt, mindenki elõtt hisztizik a felmentéséért, szánalmas… <br /><br />- Kérem az esküdteket, hogy emeljék fel kezüket, ha egyetértenek velem abban, hogy bûneikért a vádlottak életfogytiglan tartó azkabani fogságot kapjanak!<br /><br /> A jobb oldalon ülõ boszorkányok, és varázslók egy emberként emelték a magasba kezüket. A hallgatóság tapsolni kezdett, az arcokról lerítt a gyûlölet, és a sötét elégtétel érzete. <br /><br />- Ne! Anya, ne! Nem csináltam semmit, nem is tudtam az egészrõl!<br /><br /> Két dementor ereszkedett alá a terembe. Az idõsebbik Kupor fázósan húzta össze magán sötét talárját. <br /><br /> Két auror sorban leoldotta az elítéltek láncait. Bella felállt székébõl, és fennhangon így szólt: <br /><br />- Kupor! Eljön a nap, amikor a Sötét Nagyúr visszatér! Küldjön csak minket az Azkabanba, mi kivárjuk az idõt! A Nagyúr visszanyeri hatalmát, eljön értünk, és megjutalmaz minket, magát pedig csúnyán megbünteti! <br /><br /> Ezután felszegett fejjel elindult a dementorok után. Gyûlölködõ moraj követte.<br /><br /> Még hallotta Barty virnyákoló hangjának foszlányait, de amint visszakerült az Azkabanba, néma csend vette körül.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTWnHKrwQmjhPsB_x468iptHX6RR6txwSC6A_Luu1M__AFiAdMygUSkq5ceoWLsPBGKVdWTZVDh1IqtwsRHytSMARzGZUeW-jNAPar9Ji9LVGAhMHCfiwdAymhNdZE2gQZ9ZDo0Zxmbq0/s1600/tumblr_m8epu6Lg9b1rbc7gwo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="167" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTWnHKrwQmjhPsB_x468iptHX6RR6txwSC6A_Luu1M__AFiAdMygUSkq5ceoWLsPBGKVdWTZVDh1IqtwsRHytSMARzGZUeW-jNAPar9Ji9LVGAhMHCfiwdAymhNdZE2gQZ9ZDo0Zxmbq0/s400/tumblr_m8epu6Lg9b1rbc7gwo1_500.gif" width="400" /></a><br /> A dementor külön választotta a többiektõl, és a börtön épületének legfelsõ szintjére vezette, ahová csak a legelvetemültebb gyilkosokat zárták. Ahogy haladt el sorra a cellák elõtt, az egyikben mintha Siriust látta volna.<br /><br /> Újdonsült szálláshelye viszonylag tágas, de penésszel gazdagon bevont, nedves helynek bizonyult. <br /><br /> Az egyik õrtõl kapott egy fekete-fehér csíkos rabruhát, ezt kellett viselnie. Még odalenn, az elosztónál átöltözött, az õrök szeme elõtt, és ezt a rendfenntartók nagyra értékelték, és meg is hálálták némi információval. <br /><br />- Hálás lehetnél, amiért Augusta Longbottom eltussolta neked ezt a gyerekrablásos dolgot! – mondta neki az egyik, sebhelyes arcú férfi. <br /><br />- Miért tett volna ilyet? – kérdezte meglepetten Bella, miközben próbált belebújni túlméretezett rabruhájába.<br /><br />- A gyereke miatt. Az ítéleten amúgy sem változtathat, akkor meg mi marad a számára? A bosszú, meg a fájdalmas emlék. Szerintem csak nem akarta, hogy az unokája ezzel a tudattal cseperedjen fel. De ne aggódj, majd mi elintézzük, hogy te sose felejtsd el azt, mit tettél! És még egy jó tanács: vigyázz a rabruhácskádra, hisz legközelebb jövõ karácsonykor kapsz tisztát! – röhögött az õr, majd Bellatrix régi ruháival a kezében távozott. <br /><br /> Bellatrix undorodva bámult utána, és ugyanígy nézett végig késõbb a celláján is. Mindenütt penész és moha, ágynak pedig egy újabb kemény fapad. Ezen kellene aludnia?<br /><br /> Ruhája anyaga durva volt, akár egy zsák, rövid idõ alatt sebesre is dörzsölte a bõrét. A cellában igen hideg volt, kb. 12 fok, talán a dementorok miatt. Ablak nem volt, de a sarokban felfedezett egy kopott, fehér zománcozású bilit. <br /><br /> Leheveredett a padra, majd hanyatt feküdt, két kezét a feje alá tette, és a mennyezetre meredt.<br /><br />„Nem, õt aztán nem törik meg! Voldemort úgyis hamarosan kiszabadítja, és leszámol ezekkel a szerencsétlenekkel…”<br /><br />De rá kellett jönnie, hogy ez még odébb van.<br /><br /> Amikor épp dolgát végezte a földön guggolva, és aztán nem tudta mivel letakarni az ágytálat, rátört a hányinger, és a Nagyúr személye egybõl hátrébb szorult gondolataiban.<br /><br /> Szerencséjére délután egy torz manó elvitte az ágytálat, és estefelé az is kiderült, hogy nem hagyják éhen-szomjan meghalni. Kapott egy tál gyanús kinézetû és szagú fõzeléket némi kenyérrel, no meg egy vödör vizet, ami egyaránt szolgált mosakodásra, és innivalóként.<br /><br /> Az ételt egy magas, mogorva arcú õr hozta be neki, õt követte az ápolatlan manó a vízzel. <br /><br />- Szerintem egyél – mondta Bellának a férfi, amikor látta, hogy a nõ makacsul eltolja magától az ételt. – Bár lehet, hogy Bûzös beleköpött, de az is lehet, hogy nem, neked viszont szükséged lesz az erõdre, ha el akarod kerülni az itteni betegségeket. <br /><br />- Ne szólj bele! – morogta mérgesen a lány.<br /><br />- Csak egy jó tanács volt. A többiek már rég befalták az adagjukat. A drága férjed kis híján leharapta az ujjamat.<br /><br /> Bellatrix keserûen elmosolyodott Rodolphus nevének említésén. <br /><br />- Na, ez az! Jó látni, hogy mosolyogsz, sokkal szebb vagy így. <br /><br /> Bella felvonta a szemöldökét. <br /><br />- Megpróbálhatom elrendezni, hogy kapj valami fedõfélét a budira, de ehhez kedvesnek kell lenned hozzám!<br /><br />- Aha, értem! – Bellatrix figyelme a fõzelék felé fordult. Belekanalazott, az orra elé emelte, beleszagolt, de sehogy sem tudta eldönteni, mibõl is készülhetett.<br /><br />- Nézd, én megértem a helyzetedet! Ebben a börtönben élni, mint nõ… Nem lesz könnyû ilyen körülmények között – Az õr megtörölte izzadt homlokát. – Ezek a barbárok legalább az alsónemûidet meghagyhatták volna…<br /><br />Bella a szájához közelítette a gyanús állagú matériát, és a manónyál gondolatát agyának egyik hátsó rekeszébe számûzve belekóstolt az ételbe. Rosszabbra számított, bár továbbre is rejtély maradt elõtte, mibõl is készülhetett.<br /><br />- Biztos nem lesz majd kényelmes azon a padon aludni, és a patkányok, ugye…<br /><br />- Segíteni akarsz? Igen? – veszítette el a türelmét a lány. - Akkor juttass ki innen! Nem lenne ilyen gondod, ha itt sem lennék. Különben is, miért mondod el ezeket nekem? Képzeld, elég jó a képzelõerõm!<br /><br /> A férfi sértõdöttnek tûnt. <br /><br />- Csak meglepett, hogy egy nõ szigorúan õrzött rabbá válik. Kíváncsi lettem, mert hallottam hírét, hogy miket tettél, de ez akkor is kegyetlenség, nem vagy olyan állapotban, hogy…<br /><br />- Nem kell engem sajnálni! Hagyj békén! – Azzal Bella nekilátott bekanalazni a vacsoráját. <br /><br />- Te tudod, de ezt azért itt hagyom neked! – A férfi egy kis takarót húzott elõ az inge alól. <br /><br /> Pamut anyag volt, finom szabású. Bellatrix megvárta, amíg az õr, és a kicsi gnóm távoznak, csak az után ölelte magához gyengéden a takarót, a finom szövetet az arcához érintve.<br /><br /> Az ajtó hirtelen újra kinyílt. Az õr ezúttal egyedül tért vissza. Bella elkapta arcától a takarót, és bosszúsan maga mögé dobta.<br /><br />- Ja, még annyit mondanék, hogy számos tiltott módszert alkalmaznak itt a foglyok idejének tartalmas kitöltése érdekében. Varázslattal történõ kínzásokat, legilimenciát, bevont bájitalokat, kísérletezéseket, õsi mugli módszereket és eszközöket. Az a céljuk, hogy meggyengítsenek, és hogy elõbb-utóbb meghalj. De szólj, ha bármi miatt fájdalmaid lennének! Bármilyen hihetetlen, de itt orvosi szoba is van, bár szinte sohasem használják. <br /><br />- Nem kértem idegenvezetést! – vetette oda Bella megvetõen. Még mindig mérges volt, amiért a férfi rajtakapta az elõbb a takaróval. <br /><br />- Egyszer még hálás leszel ezért – mondta búcsúzóul az õr, majd távozott. <br /><br /> Bellatrix hamar rájött arra, hogy a férfi egyáltalán nem túlzott a megpróbáltatásokat illetõen. A lányt csak kétszer látogatták meg a dementorok, de õ ennyitõl is leamortizálódott. A haja csimbókokban lógott a vállára, a fogaira lassan ráülepedett a sárga lepedék. <br /><br /> A neki takarót adó férfit azóta sem látta, helyette a sebhelyes arcú volt szolgálatban.<br /><br /> A dementorok közelsége amúgy is olyan érzéseket váltott ki belõle, amilyeneket már rég nem érzett. Eszébe jutottak azok az események, amelyek még annak idején a csatornában történtek vele. Minden rossz, és semmi jó. <br /><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjbYoVjsglZbibIbMUHPUDAjA6hzNFiBTRTT9Q1wRo2wsy3UdlRvkTrpRbStkChDJW1zirTef8-BaoOqfVv8bMWDKY-hlTo6sTYMUN4mI-R7Za1PDHymg8FilrkF16OW00r_zwPQo0jqPs/s320/tumblr_mkt4c9AbM01r0pk4ko1_500.gif" width="320" /> És a legborzasztóbb az volt a számára, hogy továbbra sem szabadult a rémálmoktól. Nem merte lehunyni a szemét, mert amikor véletlenül elszenderedett, rögtön arról álmodott, hogy meghalnak a gyerekei.<br /><br /> És ez a tudat nem hagyta nyugodni. <br /><br /> Egyfolytában küzdenie kellett a rémképekkel, valamint azzal, hogy egyre inkább meginog a Nagyúr visszatérésébe vetett hite. Mikor jön már érte? Ez is valami bûntetés lenne? Mintha megint Aurora Whittener ejtette volna foglyul. De most miért nem jön érte a hõs megmentõ? Még csak bébi dementorok sincsenek… <br /><br />A sebhelyes arcú többször is leskelõdött utána a kukucskálón keresztül, és közben ki tudja, mit csinált magával az ajtón kívül… Bellatrix nem is akarta tudni.<br /><br /> Az õr egyre többször kapta azon Bellát, hogy sír álmában, vinnyog, fetreng a földön, és egy idõ után már nem is leskelõdött utána, biztosan megutálta.<br /><br /> Egy nap aztán nyílt az ajtó, és végre a takarót neki adó õr lépett be Bella szokásos ételadagjával.<br /><br /> De a tálca azon mód ki is esett a kezébõl. <br /><br /> Az egész cellát vér borította. A padot, a köves padlót, de még a takarót is, amit úgy egy hete adhatott Bellatrixnak. A lány maga is vérben úszva hevert a földön. <br /><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnuWsOMCey7_aqD_ZaKxpB89PII-S5zLZLwRk6KKV0dl9S32glT0Chyphenhyphen_QE-R_mefW_6lwg_v7uIgRD5g5Zdl8vt9Oi_vJX1jTjOg4UzAwyZQD_fdtxnROymA5kHv8Ql68CWEMvGL03PsU/s320/fgfg.gif" width="320" />- Bellatrix, hallasz engem? Mi történt? – bökte meg óvatosan a halkan nyöszörgõ testét. – Mit csináltál magaddal? <br /><br /> A lány hirtelen mozdulattal ragadta meg a kart, majd egyre erõsebben kezdte szorítani.<br /><br />- Aú, mit mûvelsz? – szisszent fel kínjában az õr. <br /><br />- Fáj! – nyöszörögte a nõ.<br /><br />- Mi történt, megsebesültél? Bántott valaki?<br /><br /> Bella megrázta a fejét. <br /><br />- Akkor mégis mi történt? – rémüldözött a férfi. – Mondd el, hol fáj?<br /><br />- A hátam, a hasam, a fejem, aú! – nyögte a nõ.<br /><br />- De mi ez a sok vér? Ki tette ezt?<br /><br />- Én voltam.<br /><br />- Miért? Mrs. Lestrange, az öngyilkosság nem megoldás!<br /><br />- Nem akartam, én… vérzek… <br /><br />- Mármint úgy? – pironkodott a férfi.<br /><br />- I… igen.<br /><br />- Azonnal el kell rendelni itt egy cellatakarítást, ez így nem mehet tovább! – lépett hátra ijedten az õr. <br /><br />- A takaró… olyan lett… - sírta a nõ nagy keservesen.<br /><br />- Nyugalom, segítek! – A férfi elõkapta a pálcáját, és elkiáltotta magát - Suvickus! – Hirtelenjében minden olyan tiszta lett, mint talán még soha. <br /><br />- Köszönöm! – mondta a hálától könnyezve Bellatrix.<br /><br /> Odakinn hangosan felhördült egy dementor, a következõ pillanatban pedig már ott is lebegett az ajtónyílásban.<br /><br /> A csuklyás fej lenézett az õrre, le a kezében tartott varázspálcára. A férfi keze remegni kezdett, és elcsukló hangon kezdett el magyarázkodni:<br /><br />- Elnézést a pálcahasználatért, tudom, tilos használni a börtön területén belül, de vészhelyzet volt, és…<br /><br />A félelmetes jelenés villámgyorsan belibbent a helyiségbe, és máris Bella elõtt termett.<br /><br /> A dementorcsók váratlanul érte a lányt.<br /><br />- Nem, ne csináld! Nem tett semmi rosszat! – De a férfi aztán beszélhetett!<br /><br /> Bella arca eltorzult a hirtelen rátörõ fájdalomtól. Elméjébõl szivárogni kezdtek a boldogító gondolatok.<br /><br />- Hagyd abba, megölöd!<br /><br /> Bella tudata kezdett elhomályosulni. Hívta õt a békés feketeség, a csendes enyészet. Tudatának utolsó szikrájával még érzékelte a hirtelen felharsanó kiáltást.<br /><br />-Expecto patro…Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-51005849736589972942015-08-06T00:57:00.000-07:002015-08-06T00:57:31.465-07:00Facebook csoport<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNPECpx-SRG0RUk4e4FBDMcGPsjmqrk8X5y8Pgm-WlBSXgqRTV93CP7AR1AMJ-yCoST31ux5uWUM8q4WG2gwcN6fJiUaX_4LqJk3JXW-KTq_OFX_5V7_RF6tUZ83Etm6_8HACrnkD3MBs/s1600/f169a915_o.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="291" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNPECpx-SRG0RUk4e4FBDMcGPsjmqrk8X5y8Pgm-WlBSXgqRTV93CP7AR1AMJ-yCoST31ux5uWUM8q4WG2gwcN6fJiUaX_4LqJk3JXW-KTq_OFX_5V7_RF6tUZ83Etm6_8HACrnkD3MBs/s320/f169a915_o.jpeg" width="320" /></a></div>
Sziasztok! MEGNYÍLT AZ OLVASÓI CSOPORT! Szeretettel látok mindenkit :* <3<br />
<h2>
<a href="https://www.facebook.com/groups/682749631855701/" target="_blank"><span style="font-size: x-large;">KATT</span></a></h2>
<br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-83151347665583339592015-07-28T22:04:00.000-07:002015-07-28T22:04:02.668-07:00Interjú #3<strong>Sziasztok! Sajnos még nem az új fejezet, helyette egy interjúval érkeztem, melyet nagyon szépen köszönök<a href="http://issydesignblogmagazin.blogspot.hu/2015/07/interju-35.html?showComment=1438146063733#c6574918858847194601" target="_blank"> Sakurának</a> és az Issy Blogmagazin tagjainak, amiért a blog Trailerje első helyezett lett az általuk megrendezett versenyen :) </strong><br />
<br />
<strong></strong><br />
<strong>1. Miért kezdtél el blogolni/írni? </strong><br />
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBEsYYvP6jr4vV_SCNeeO4ak0fBZfLzxjBPKsDiHgLUsxKhwNqr-8G06Xr_vZooVGuCuRSm2c30Ev08cQg_3U21wEWE6sZVRImxd3dW6xd_9H4WbLCmlL4JG-haF4iiTHDVV-YVBruxwQ/s1600/fe555ca2705a19f2e78696d5f9b06520.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhBEsYYvP6jr4vV_SCNeeO4ak0fBZfLzxjBPKsDiHgLUsxKhwNqr-8G06Xr_vZooVGuCuRSm2c30Ev08cQg_3U21wEWE6sZVRImxd3dW6xd_9H4WbLCmlL4JG-haF4iiTHDVV-YVBruxwQ/s320/fe555ca2705a19f2e78696d5f9b06520.jpg" width="213" /></a>Az írás már azóta tart az életemben, hogy megtanultam formázni a betűket. Eleinte persze nem ment minden folyékonyan, de csak kitartás és elszántság kérdése. Az okát talán még magam sem tudom pontosan, viszont az biztos, hogy valami újat akartam alkotni. Olyat, melyet más eddig nem tudott, vagy nem mert. Én kimondom, amit érzek és gondolok, mondjanak bármit a megátalkodott képzeletemről. Talán annyi lehet az oka ennek az egésznek, mert kezdetben rajzoltam, és azzal csak ideiglenesen tudtam kiadni magamból a stresszt. Ugyanis a portrékon kívül mást nem igazán tudtam vászonra vinni. Az írásban pedig nem kellett a vonalon belül maradni, nyugodtan írhattam a margón túl, amit meg is tettem. Ha az egyik vonal görbe lett, nem torzult el az arc, hanem annál kacifántosabb lett a történet.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>2. Honnan jött a történet ötlete?</b> </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Mikor először megláttam a Harry Potter filmekben ezt az átkozott boszorkányt, már akkor azt gondoltam, milyen egyedi a stílusa. Sajnos itt és a könyvekben is kevés szó esett róla, engem pedig nagyon érdekelt az élete, valamint további érdekességek a személyiségéről. Voldemort esetében Rowling kifejtette, miért lett ő az, aki, de Bellatrix személyében nem kaptunk ilyet. Gondoltam, majd én megmagyarázok mindent!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>3. Tervezel még más történet is? </b> </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Én mindig tervezek új történeteket. Jelenleg három is van a fejemben. Az egyik a Folyami ár, mely talán a leghamarabb lesz kész mind közül, mert már nagyon benne vagyok az írásában. A második egy romantikus kis történet, mely már akkor létezett, amikor én még nem. Tehát igaz történeten alapul, ahhoz gyűjtök korabeli kellékeket, de a címét most sem tudom :D A harmadik pedig, ami a képzeletemben már könyvként jelenik meg, az Üledék címre hallgat. Egy protoreneszánsz kori világban játszódik egy maradi faluban, melynek lakói még mindig a sötét középkor eszméit vallják. Ahhoz még úgy érzem, elég keveset tudok a történelmet illetően, ezért képzem magam, hogy kellően hiteles tudjak lenni.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>4. Van/Volt esetleg olyan ötleted, amit nem tudtál befejezni? (Ha igen, mi volt az?)</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szerettem volna az az író lenni, aki azt mondja, hogy nem, de sajnos igen. Volt egy történet, melyet magam sem tudom, miért, de tizenhat fejezet után felfüggesztettem. Az lett volna a második Harry Potter Fanfiction regényem, de úgy éreztem, hogy a HAS-sal mindent elmondtam, amit akartam. Ebben Sirius Blacken lett volna a hangsúly, és még mindig remélem, hogy egyszer befejezem azt is, mint az eddigi írásaimat. A címe Szövetséges megszállás, nem tudom, ki emlékszik rá. Nagyon sajnáltam, mert mind a mai napig vissza szoktam olvasni, és nekem tetszett :)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>5. Először papírra írtad a történeted, vagy már az elejétől kezdve a blogodra gépelted? </b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy bárhová felteszem a történetemet, így füzetbe írogattam. Aztán a fanfiction oldalon, ahol olvasgattam, megláttam, hogy én is írhatok ott. Elkezdtem feltölteni a történetet, de eleinte annyi volt benne a helyesírási hiba, hogy az adminok el sem fogadták. Eltelt egy kis idő, és kaptam segítséget is, így végül felkerülhetett az első rész. Aztán raktam csak fel blogra.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>6. Milyen hosszúra tervezed a történetet? </b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Igazából már meg van írva az egész, most csak szépen váratom az olvasókat a fejezetekkel :D Gonosz vagyok, igen! Összesen A/4-es oldalban olyan 700 oldal terjedelmű lett, valamint 88 fejezetet foglal magába. Beletelt négy évembe, de sikerült, és megírtam. Remek érzés befejezett történeteket magam mögött tudni. Mikor viszont befejeztem, elsírtam magam a füzet fölött, ezt most bevallom. Nem azért, mert olyan szomorú a vége (bár az), hanem azért, mert a legelső művemet ennyi idő után abbahagyni nagy fájdalom, de határozottan állíthatom, hogy megérte.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>7. Mi motivál téged? </b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Helena Bonham Carter. Történjék akármi az életemben, ha az ő Harry Potterbeli alakítására gondolok, úgy érzem, mindent elérhetek a világon. Az ő stílusa nagyon inspiráló a számomra, hiszen sosem öltözik úgy, mint az átlag, nem is viselkedik oly módon... olyan, mint én. Jó, ezt azért így nem merném kijelenteni, de szeretném átvenni a pozitív stílusát. Ő azt csinálja, amit szeretne, és nem tartózkodik felvállalni önmagát. Bár olyan lehetnék, mint ő!</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>8. Szeretsz olvasni? Ha igen milyen műfajú könyveket? (Van kedvenced?) </b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nem mindent olvasok el, könyvek terén pedig a lehető legfinnyásabb az ízlésem. A Harry Potter nyilván a kedvencem, ezt szerintem bárki kitalálná, aki ismer. Számomra nem a műfaján múlik egy történet, mert majdhogynem mindenevő vagyok. A SLASH történeteket valahogy elkerültem eddig, és talán ezek után sem nagyon veszek fel a listámra, de a fantasy, dráma, klasszikus, romantikus, sci-fi jöhet. A Woman in Black és a Dark Shadows nagy kedvencem. Ha van olyan, hogy kedvenc kategória, akkor (kapaszkodjatok meg) az incest (nem korosztályokon átívelő!!!) történetek. Amit nem bírok elolvasni, azok a millió számra megjelenő vámpíros kötetek, sem a SZJG. Ennyi kifogásom lenne, bár azokat is megértem, akik olvassák, mert hát ízlések és pofonok.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>9. Kinek ajánlanád a történeted? </b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Nem csak a Harry Potter rajongóinak, hanem mindenkinek, aki képes végigolvasni 88 hosszú fejezetet egy olyan lányról, akinek az életét most kicsit megcsavarva kaphatják kézhez. A Harry Potter eseményein igyekeztem nem változtatni, és csak annyi alapvető tudás kell hozzá, hogy tudja, miről is van szó. A történet néhol durva, erős kifejezéseket tartalmaz, egyes részek pedig kimondottan depressziósak, ezért erős idegzetűeknek ajánlom, akik így vagy úgy, de meg akarják tudni az igazat Bellatrix Blackről.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>10. Mesélnél egy kicsit a történetedről?</b> </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Alalpvetően egy fanfiction regényről van szó, melyben Voldemort leghűségesebb halálfalójának az életét mesélem el. Megtudhatjuk benne, mitől őrült meg Bellatrix, és milyen volt a halálfalóskodás egy nő szemszögéből. Már gyerekkorában kapcsolódunk be az eseményekbe, de megtudunk sok információt a születésével kapcsolatban is. A regény sajnos a halálával kell, hogy végződjön, de ezt nem én rendeztem így, hanem Rowling. Nem is olyan rég szárnyra kapott a pletyka, hogy én esetleg feltámasztanám, ám eszemben sincs. Sajnálom. Pedig lenne rá mód ;)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>+1 Mesélnél magadról?</b> </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Én egy tizenhat éves gimnazista vagyok, akinek mindene az írás és önmaga kifejezése. A későbbiekben szeretnék könyveket kiadni, az első lehetséges művet már meg is írtam (Auxtrália). Nagyon szeretem a madarakat, tervem, hogy állatkertben dolgozzak a madárházban vagy valami. Van egy pintyem, Pipi, akit nagyon szeretek. Délutánonként az angolokhoz hasonlóan teázni szoktam, csak nem tejjel. Imádom az olasz kajákat, és szeretnék egyszer olaszul megtanulni, hogy elmehessek oda. Most angolt és franciát tanulok, és azt a kettőt is nagyon szeretem.</div>
<div>
</div>
Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-85233253408875433592015-07-19T08:03:00.000-07:002015-07-20T03:31:28.827-07:00Hetvenharmadik fejezet - Azkaban<div style="text-align: justify;">
Cím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Azkaban<br />
Szereplõk: Voldemort, Neville Longbottom, Bellatrix Black/Lestrange, Narcissa Black/Malfoy, más szereplő, saját szereplõ, Frank Longbottom, Ifj. Barty Kupor<br />
Jellemzõk: Dráma, Sötét, Angst, Hurt/Comfort<br />
Osztályozás: 14<br />
Figyelmeztetések: <b>Kínzás</b>, <b>Durva nyelvezet</b><br />
Leírás: Kiderül, mi lesz a vége a Longbottom-akciónak. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRMGwvxYPk1e8c9X6h9ZMEpPAHTDhlmPt3FOtIsDkXgsHyefvCVcpX8Al4t1B-dMUhvAqV79wqiWSGB7Fol2QnO9OU8r7SAThZTv_qCTc1Wf-PGkh5OCxwCcgq45O-jOmz1TqhCXXj4Xg/s1600/tumblr_mxnpkyVq7S1t24h0po1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRMGwvxYPk1e8c9X6h9ZMEpPAHTDhlmPt3FOtIsDkXgsHyefvCVcpX8Al4t1B-dMUhvAqV79wqiWSGB7Fol2QnO9OU8r7SAThZTv_qCTc1Wf-PGkh5OCxwCcgq45O-jOmz1TqhCXXj4Xg/s1600/tumblr_mxnpkyVq7S1t24h0po1_250.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a><br /><br />Az aurorok megakadályozták a halálfalók számára a kijutást. Minden ajtót, ablakot eltorlaszoltak, és a fekete köpenyesek hiába is szórták rájuk átkaikat, a rendvédelmi sereg erõsebbnek bizonyult náluk.<br /><br /> Bõ negyed óra múlva már mindhárom férfi halálfaló lefegyverezve hevert a Longbottom-ház hûvös padlóján.<br /><br /> Rodolphust és Rabastant mozdulatlanná dermesztetve cipelték ki a házból, az egyfolytában üvöltözõ Barty Kuport pedig lebegtetõ bûbájjal mozgatták tova a helyszínrõl.<br /><br /> Ahogy kiértek velük az épületbõl, fájdalmas nõi kiáltás hallatszott, majd nem sokkal késõbb egy öregasszony tûnt fel a bejáratnál. <br /><br /> Odabent addigra már csak Bellatrix maradt talpon. Ádázul küzdött az aurorokkal, de érezte, hogy ereje egyre inkább elhagyja.<br /><br /> Harc közben görcsösen szorította magához a kis Neville testét, de egyszerûen képtelen volt megszökni vele.<br /><br /> Az õrök hamarosan sarokba szorították, majd egyszerre vetették rá magukat. A fiút kitépték a karjaiból, õt magát pedig a földre teperték, pálcáját kicsavarták a kezébõl. <br /><br />- Frank! Neville! – hallatszott Augusta hangja az ajtónyílásból. – Engedjenek már be, maguk szerencsétlenek! – méltatlankodott, majd berontott a szobába. - Mi a fene történt itt? – A kövér asszonyság szemei elkerekedtek a döbbenettõl.<br /><br /> Frank Longbottom úgy mászott elõ az asztal alól akár egy óriási fehér féreg.<br /><br />- Jó a keksz! – fordult az anyjához vigyorogva, miközben öklével felé hadonászott.<br /><br /> A nõ megtörölte a szemeit, majd Bella felé fordult.<br /><br />- Gondoskodom róla, hogy ezért életed végéig az Azkabanban rohadj, te lelketlen ribanc! – vicsorogta feléje ádáz gyûlölettel.<br /><br />- Adjátok vissza a kicsit! – motyogta maga elé a halálfaló nõ szomorúan. – Õ már hozzám tartozik!<br /><br /> Egy férfi bicegett be az ajtón. Az aurorok ijedten nyitottak utat neki, ügyelve arra, hogy az ijesztõ alak semmiképpen se érhessen hozzájuk.<br /><br /> Bella szája kiszáradt a baljós férfi láttán. Nagyot nyelt, és keze remegni kezdett.<br /><br />- Rémszem! A legjobbkor jössz. Nézd, mit csinált ez a lotyó a fiammal! – fogadta a jövevényt Augusta panaszos hangon.<br /><br /> Frank hirtelen Mordonhoz lépett.<br /><br /> Egyik kezében egy tojást tartott, amelyet isten tudja, honnan szerzett. A rettegett aurorra nézett, felmutatta neki a tojást, és így szólt:<br /><br /> - Ez az agyad.<br /><br />- Vigyétek innen! – utasította beosztottjait ingerülten Rémszem. – El vele a Szent Mungóba!<br /><br />- És ez az agyad házasság utá… - folytatta volna Frank, de már nem maradt ideje befejezni a mondatot, mert addigra elvezették az aurorok.<br /><br /> Mordon Bellához lépett.<br /><br />- Minõ meglepetés! Már csak te hiányoztál a gyûjteményembõl, Lestrange! <br /><br /> Bellatrix belenézett az eszelõsen forgó mûszembe, és érezte, hogy minden elveszett.<br /><br />- Vigyétek a szemem elõl! Az Azkabanba vele!<br /><br />- Ott akarok lenni, amikor megkapja a dementorcsókot! – jelentette ki határozottan Augusta.<br /><br />- Felõlem… - Az auror megvonta a vállát, majd odalépett Bellához, és arcon rúgta. <br /><br /> Bellatrix egybõl elveszítette az eszméletét, és így már nem is érzékelte ahogy Augusta lehajol hozzá, majd egy éles késsel elkezdi levagdosni dús hajfürtjeit. <br /><br /> Jóval késõbb egy sötét helyen tért magához. Mezítelen talpán érezte a földön növõ nyirkos penészgombák csúszósságát. Az ablaktalan kõfalak hideget árasztottak, a mennyezetrõl hideg víz csöpögött kopasz fejbõrére.<br /><br /> Mozogni próbált, de alig tudott. Úgy vélte, kikötözték, és valóban, mindkét csuklóját erõs lánc béklyózta meg.<br /><br /> A kis cellában sötét volt, sûrû félhomály. Tépett ruhájában egyszerre vacogni kezdett.<br /><br /> Mindenfelõl keserû nyögdécselések, elhaló üvöltések, ádáz szitkozódások szûrõdtek be hozzá.<br /><br /> Úgy tûnt, az aurorok elmentek, és magára hagyták.<br /><br />„Ááá, ez csak egy rossz álom! Olyan, mint a többi, ami mostanában kísérti. Nem, a valóság nem lehet ilyen kegyetlen! Hogy pont vele történjen meg ez az egész! Nem, ki fog jutni innen, a Nagyúr nem hagyja itt rohadni! Ki fogja szabadítani õt, segíteni fog rajta! Minden rendben lesz!” – mondogatta magának.<br /><br /> Hirtelen megérezte valaminek a jelenlétét. Suhogó hangot hallott a cellaajtó felõl.<br /><br />„Nyugi, ez csak az õr lesz!”<br /><br />De miféle õr az, akinek nem kopog a cipõje a kõpadlón, aki nem liheg izgatottan kiszolgáltatottságának látványától, aki nem röhögi ki rabságát, hanem ehelyett csak hörög, mint valami asztmás vénember?<br /><br /> És amint a cella ajtaja elé ér, odabenn még hûvösebb lesz, és a remény a távoli múlt minden boldog emlékfoszlányával együtt egyik percrõl a másikra a semmibe szivárog.<br /><br />„Egy dementor! Igen, az õr csakis egy dementor lehet!” <br /><br />Ekkor valami puha, meleg, élõ dolog ért a kezéhez gyengén, bágyadtan, mintegy véletlenül. Egy kéz! <br /><br /> Bellatrix ösztönösen húzódott odébb tõle.<br /><br />„Nem vagyok egyedül!” – tudatosult benne a gondolat. – „Van itt még valaki, egy élõlény, talán egy sorstárs, aki szintén a kétségek hálójában evickél a börtön ezen rideg zugában.”<br /><br />Összeszedte maradék bátorságát, és ezúttal õ maga próbált meg kitapogatni valamit a sötétben. <br /><br /> Ide-oda nyúlkált az ismeretlen feketeségben, és a közvetlen közelében rá is lelt valamire.<br /><br /> Elõször valamilyen pamutszerû anyagot érintett. Egy ruhát, amelyet megviselt az idõ. A szabása talárszerû volt. Igen, ez egy talár lesz! Vastag, tehát férfira készült. És a ruhadarabban ott volt a kéz, amely jelenleg egyetlen társa volt a magány e börtönében.<br /><br /> Egy férfi keze volt, és megremegett, ahogy a Belláé megérintette. A lány érezte a körmök ápolatlanságát, a bõr érdességét. Kié lehet? Olyan ismerõs… - tûnõdött Bellatrix. <br /><br />- Ki vagy? – suttogta maga elé dobogó szívvel. Nyöszörgése olyan halkra sikeredett, hogy nem lehetett biztos abban, az ismeretlen kéz tulajdonosa meghallotta-e egyáltalán a kérdését. <br /><br />- Bellatrix? – szólította meg az ismeretlen mély, morcos hangon. Bella azonnal ráismert a hang tulajdonosára.<br /><br />- Roddy! Te vagy az? – kérdezte még mindig kissé bizonytalanul. <br /><br />- Igen, én vagyok, és nem is egyedül. Itt vagyunk mindnyájan – Rabastan, és a Kupor-gyerek is. <br /><br /> Bellatrix megerõltette a szemét, és kis idõ elteltével már látta a földön fekvõ három alak homályos sziluettjét.<br /><br />- Barty, Raby, de jó, hogy itt vagytok! – örült meg Bella a nem várt társaságnak.<br /><br />- Bevallom, nekünk nem olyan örömteli ez a találkozás – morogta Rabastan sértõdötten. – Mondd, mire volt jó ez az egész? Börtönbe akartál juttatni minket? <br /><br />- Ugyan, dehogy! – mentegetõzött Bellatrix. – Én csak a Nagyúr miatt…<br /><br />- Ugyan, elég legyen már a süket dumából! Mind láttuk, hogy te nem a Nagyurat akartad, hanem azt a kölyköt! Csak azt nem értem, mi volt vele a terved?<br /><br />- Semmi, tényleg! Én csak úgy gondoltam… - Bella igyekezett elrejteni elõlük az igazságot. <br /><br />- El akartad rabolni, igaz? – kérdezte Rodolphus mindenféle kertelés nélkül. <br /><br /> Bella bólintott, bár ezt a többiek nem láthatták. Ráébredt, teljesen felesleges tovább titkolóznia a társai elõtt, elvégre joguk van megtudni, hogy miért is kerültek ide. <br /><br />- Rémálmok gyötörtek – kezdte mesélni az elejérõl. – Minden este újra és újra végigéltem, hogyan halnak meg a gyerekeim. Neked nem mondhattam semmit, Roddy, elvégre nem a te gyerekeidrõl volt szó… <br /><br />- Meghallgattalak volna. Lehet, hogy semmi közöm a gyerekeidhez, de hozzád azért igenis van. A feleségem vagy, ha épp elfelejtetted volna. <br /><br />- És mégis honnan jött az ötlet, hogy elrabolj egy gyereket, és miért pont ezt a nyomorult kölyköt? Egyszerûen nem értem, hogyan juthatott ilyesmi az eszedbe! – értetlenkedett Rabastan dühöngve. <br /><br />- Csak be akartam bizonyítani, hogy nincs rajtam átok. Meg kellett mutatnom magamnak, és a húgomnak is, hogy lehet gyerekem, és ez az egész az átokkal csak egy tévedés. Hogy végre a közelébe engedjen Dracónak… És be kellett bizonyítanom, hogy annak ellenére, hogy halálfaló vagyok, még képes vagyok gondoskodni egy gyerekrõl. <br /><br />- És nekünk miért kellett hazudnod?<br /><br />- Félek, ha elmondtam volna az igazságot, nem jöttetek volna velem. <br /><br />- Ebben nagyon is igazad van, ez egy õrült terv volt! – ordította Bella arcába Rabastan.<br /><br />- Tudom, most már én is rájöttem! De remekül bevállt volna, ha nem lágyítjátok meg a két Longbottom agyát! Nem arról volt szó, hogy csak kivallatjátok õket? <br /><br />- Való igaz, egy kicsit elragadtattuk magunkat, de azért nem kéne ránk kenni a dolgot! Ezekbõl amúgy se szedtünk volna ki semmit se! Valahol természetes is, hogy így reagáltak, elvégre aurorok. De szerintem nem lett volna semmi baj, ha nem próbálsz meg lelépni a gyerekkel! – kiabált tovább Rabastan magából egyre inkább kikelve. – És nem hagysz ott minket a slamasztikában! <br /><br /> Bella erre már nem tudott mit felelni. Ha elmondja az igazat, valószínûleg tovább folytatódik a vita, és õ már nem akart többet hazudni. <br /><br />- Azt nem értem, miért pont a Longbottom-gyereket akartad elrabolni? – kérdezte Rodolphus, csak hogy megtörje a beálló kínos csöndet. - Mi olyan különleges abban a kölyökben? <br /><br />- Elárulom nektek, ha végighallgattok.<br /><br /> Rodolphus megnyalta a szája szélét, Rabastan dühösen belevágott a falba. Barty addig még egy árva szót sem szólt.<br /><br />- Legutóbb, amikor felriadtam álmomból, elmentem sétálni az esõben. Épp Longbottomék házánál lyukadtam ki. Világos volt odabenn, és mivel az ablaktábla résnyire nyitva volt, bekukucskáltam. Nem tudom, mi ütött belém, de olyan finom szag szûrõdött ki bentrõl… Frissen sült süteményé, babaszappané. El tudod képzelni, milyen érzés volt ez nekem?<br /><br /> Rabastan teátrálisan a fejéhez kapott, és ide-oda ingatta busa üstökét.<br /><br />- Ott ültek mindnyájan a nappaliban. Hallottam, hogy Frank romantikus programmal akar kedveskedni Alice-nak Valentín-nap alkalmából. Neville is ott gõgicsélt a lábuknál. Együtt kacagtak, és annyira boldognak tûntek… Azt gondoltam, hogy… - hüppögni kezdett.<br /><br />- Arra gondoltál, hogy te miért nem lehetsz a helyükben, hogy te miért nem lehetsz ugyanolyan boldog, mint õk… – fejezte be helyette a gondolatát Rodolphus.<br /><br />- Igen – helyeselt halkan Bella. <br /><br />- De mi volt a mi szerepünk a tervedben? – csattant fel türelmét vesztve Rabastan.<br /><br />- Egyedül nem tudtam volna elérni a célomat. Kellettetek ti is, hogy lerendezzétek a szülõket… <br /><br />- Bella, ha gyereket szerettél volna, miért nem szóltál? Összehozhattunk volna egyet saját erõnkbõl is, nem kellett volna ilyesmihez folyamodnod! – szólt mellét kidüllesztve Rodolphus. – Ne feledd, soha nincs késõ! És ami történt, arról nem te tehetsz! Nem fair, ha magadat hibáztatod emiatt! Hidd el, te csodálatos anya lennél, nálad jobbat kívánni sem lehetne! <br /><br />- Te tiszta hülye vagy, Bellatrix, tudsz róla? Itt volt kéznél végig az öcsém, mégis ilyesmiket csinálsz? Neked a vadidegenek gyereke jobban kellene, mint ami a drágalátos öcsém ágyékából kipattanhatna? Vagy netán arról van szó, hogy Rodolphus nem elég jó neked? Errõl van szó, ugye?<br /><br />- Nem, tényleg nem, csak egyszerûen nem mondhattam el… - Bella a férjéhez fordult. - Roddy, te a piától alig voltál beszámítható, és ha néhanapján szóba hoztam elõtted a témát, a fejemhez vágtad, hogy megcsaltalak…<br /><br />- Miért, nem így volt? – kérdezte gúnyosan Rabastan.<br /><br />- Nem tudtam, hogy ez ennyire mélyen érint téged – dõlt kimerülten a zárkafalnak Rodolphus. – De arról nem volt szó, hogy nem akarok gyereket csinálni neked… <br /><br />- Én is össze voltam zavarodva – védekezett Bellatrix. - Ha a terhességre gondoltam, máris hányingerem támadt. Valahogy a történtek ellenére nem éreztem magam késznek az anyaságra. És mégsem tudtam tovább gyerek nélkül élni. Megérted?<br /><br />- Persze, hogy értem. Ennyire féltél? Érthetõ. Még nem vagy túl a történteken. <br /><br />- Tényleg nem akartalak belekeverni titeket ebbe, különösen téged nem, Barty, de hát, ami történt, megtörtént…<br /><br />Barty hangja hidegen, és szenvtelenül csengett a sötétségben:<br /><br />- Azt mondta, hogy mindent csak a Nagyúrért tesz, nem pedig önös érdekbõl. Vagyis hazudott nekem.<br /><br />- Ne haragudj, Barty, nem akartam! Nem tehettem ellene, sajnálom! <br /><br />- Bánhatja is. Soha többé nem bízok meg magában! És ennyit a Nagyúrhoz való hûségérõl…<br /><br />- Talán igazad van, talán tényleg jobb is így, hogy nem kerülhettem Neville közelébe… - Bella maga elé meredt a sötétbe. - Pedig nem akartam rosszat! Annyival jobb lett volna neki, mint aranyvérûnek, annyira rossz ez így, hogy ezentúl a mugliimádókkal kell lennie…<br /><br />Rabastan beleverte a fejét a zárka falába. A kongó hang nem zökkentette ki Bellatrixet a gondolatmenetébõl.<br /><br />- De ki tudja, lehet, hogy én még rosszabb anyja lettem volna! Igen, bizonyára így van! Nem értek én ehhez, nem tudtam volna megadni neki a megfelelõ nevelést, a kellõ szeretetet.<br /><br />- Jaj, ne csináld már, kicsim! Láttam, hogy mennyire szereted. Mint kevés embert ezen a világon. Biztosíthatlak, remek anyja lettél volna, és ha kijutunk innen, esküszöm, összehozok neked egy gyereket, oké? – Rodolphus megkereste Bella kezét a sötétben, és összekulcsolta az ujjaikat.<br /><br />- Köszönöm, Roddy! – mosolyodott el a lány. – És légy nyugodt, a Nagyúr hamarosan meg fog menteni minket! <br /><br />- Amúgy szerintetek miért vagyunk egy cellában? – kérdezte Barty gyanakodva.<br /><br />- Ez nem a végleges cellánk, csak várjuk a kihallgatást. Az dönt majd a sorsunkról – magyarázta Rabastan. – De Bellatrixnak hála, attól nem sok jót remélhetünk.<br /><br />- Bízzatok a szavamban, nem sokáig leszünk itt, a Nagyúr el fog jönni értünk! – mondta Bellatrix mély meggyõzõdéssel a hangjában.<br /><br /> Hirtelen egy emberként némultak el. Valami különös zaj ütötte meg a fülüket. A már megszokott dementor-surrogáshoz ezúttal valami más hang is párosult fokozottan erõsödve.<br /><br /> Mi lehet ez? Kopogás? Kopp-kopp, kopp-kopp, így, egyenletes tempóban. <br /><br /> A hangok visszhangot vertek a sötét folyosón, és egyre közelebb értek. <br /><br /> Léptek voltak.<br /><br /> Emberek közelednek. Értük jönnek. <br /><br /> És már itt is vannak!<br /><br /> A dementor félreáll. Vagyis nagyobb tekintéllyel rendelkeznek, mint a börtönõr.<br /><br /> Hirtelen kacagás hallatszott, gonoszkodó, gúnyos, lekicsinylõ gúnyos hang.<br /><br /> Ki az az ember, aki ilyen jól tud mulatni a sorsukon? Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-51152801198013494422015-07-16T06:35:00.002-07:002015-07-16T06:41:10.576-07:00Díjat kaptam Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki díjat küldött nekem, szinte nem is győzőm :D Remekül esik, hogy gondoltok rám, és megtiszteltek vele :) <br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkIOz_dOLod009GrdobuTnPSQqZ6rwRxQ2aC8FpvDRO35xOxDn4Y4DDsexIQF7kqATNllartSxZDZxi5bD6oJjU-z71wYEWSDtNAFRqxUaIOOdMxf2brukJK77I_wEbOcgNGUdsi_AllI/s1600/2ww.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkIOz_dOLod009GrdobuTnPSQqZ6rwRxQ2aC8FpvDRO35xOxDn4Y4DDsexIQF7kqATNllartSxZDZxi5bD6oJjU-z71wYEWSDtNAFRqxUaIOOdMxf2brukJK77I_wEbOcgNGUdsi_AllI/s200/2ww.png" width="200" /></a><br />
<br />
Először is ezt a díjat nem tudom elégszer megköszönni Gigernek <3<br />
<br />
Másodszor a szabályok: <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Köszönt meg a
díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Olvasd el annak
a blogját, akitől kaptad</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Írj 12 dolgot
annak a blogjáról, akitől a díjat kaptad (nem írhatod ugyanazokat, amit ő már
leírt)</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- 12 dolog a saját
blogodról</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Válaszolj a 12
kérdésre</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kommentálj annak
a blogjára, akitől kaptad a díjat, hiszen mindenkinek jól esik egy két szó,
visszajelzés, építő jellegű kritika.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Cseréljetek
linket egymással</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Legalább 12
embernek küld tovább</div>
<br />
VÁLASZOK:<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Szerinted jól
meg van építve a világ? (legalábbis amit eddig megmutattam belőle)</div>
Tény, hogy még nem láttunk mindent a világból, de én eddig meg voltam vele elégedve. Nem találtam benne logikai buktatót. <br />
- Ki a kedvenc
szereplőd, és mit szeretsz benne?<br />
Rebellis. Nem csak a külseje miatt, de én mindig nagyon bírtam a jósokat, neki pedig ahhoz képest, hogy látja a jövőt, kicsit kiszámíthatatlan személyisége van. /szerintem/<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi a véleményed
Angeláról?</div>
Nekem nincs bajom vele. Átlagos hős tipus :) <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Melyik a kedvenc
fejezeted?</div>
Ezt még így nem tudom eldönteni, mert ki tudja, talán a következő minden eddigit felülmúl. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Van olyan, ami
nagyon taszít a történetben? Mi ez? </div>
Nincs és pont.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mit gondolsz, mi
lesz a vége Angela és Militis konfliktusának? </div>
Nem akarok negatív lenni, de szerintem nem sok jó sül ki belőle. Elég végeláthatatlannak tűnik.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Szerinted Angela
még haza fog térni, vagy már esélye sem lesz rá?</div>
Jó lenne, ha haza menne, én nagyon szeretném. Ha van benne kurázsi, talán össze is jöhet :D<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nemsokára
kiderül, hogy mi is a főszereplő rálinja. Várod már? Szerinted mi lesz
az? </div>
Remélem, táltos lesz. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ha csak a díj
miatt olvastad a blogomat, megbántad? </div>
Nem, mindig jó valami újba kezdeni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Mi az ami
tetszik az egész blogban, és mi az, ami kevésbé? </div>
A design nagyon tetszik, de a fejléc kevésbé. Kissé üresnek találom, bár a színvilága hibátlan. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Szerinted ez egy
"sablonos" történet, vagy valami egészen más?</div>
Nem gyakran hallani rálinokról. Szerintem újat alkottál. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Az evercassi
neveket ki tudod ejteni, vagy segítenem kéne?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Én még a hippopotamus-t sem tudom kiejteni XD</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
12 DOLOG RÓLA:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nem sablonosak a szereplők, mindenkinek van egyénisége, még azoknak, akiknek nincs is. (Tudjátok, hogy a libákra gondolok, ugye? :D )</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Nagyon frappáns kis ismertetőkkel találkozik az ember már a fejezetek elején is, hogy még inkább kedvet kapjon tőle az olvasáshoz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Egy jól kialakított saját világban játszódik.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Engem kicsit az Avatar és a GOT keverékére emlékeztet, de szerintem egyedül vagyok ezzel :3</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Amit hiányoltam, hogy nem találtam trailert.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kicsit csalóka az elején, mert majdnem kihagytam a prológust, mikor a fejezeteknél kerestem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A fejezetek kellően hosszúak, csak elvétve akad helyesírási hiba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- E/1-ben íródott.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A hétköznapi ember is bele tudja magát élni a szituációkba.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Valósághű kifejezésmód, megtalálja a hangot a világok között. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Tom karaktere nekem nagyon szimpatikus, kár, hogy egyszerre kettőt... na mindegy :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kalinia olyan jófej :)))</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
12 DOLOG MAGAMRÓL:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Ez egy Harry Potter fanfiction.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A főszereplő Bellatrix Lestrange.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- 16 éven felülieknek való, de erős idegzetűek tőlem bevállalhatják :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A történet fő színe a lila, magam sem tudom, miért.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Canon fanfiction.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A történet 88 fejezetes.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Van facebook oldala, de csoportja nincs. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Kezdetben nem blogra írtam, hanem a Merengő FF oldalra.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A blog 2012-ben nyílt.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- A történet 700 A/4-es oldalból áll.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Hangulata borús, depressziós.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
- Bellatrix jellemének egy más oldalára világít rá. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
12 KÉRDÉS:</div>
<ul>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mit szeretsz a történetben, és mit nem?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Ki a kedvenc szereplőd? Miért?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mi a véleményed Belláról?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mikor és miért kezdted el olvasni a történetet?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Voldemort hogyan hat rád?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Végig fogod olvasni a történetet?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
10/ ?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tetszik a blog kinézete?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Mennyire fogott meg a trailer?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Melyik rész a kedvenced? Miért?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Milyen volt az egyiptomi útról szóló rész?</div>
</li>
<li><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Bellának szerinted kivel kellene lennie, hogy boldog lehessen? </div>
</li>
</ul>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
AKIKNEK KÜLDÖM (SAJNOS CSAK ENNYI VAN):</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://thebluewizardin.blogspot.hu/" target="_blank">1</a> - A kék varázslónő</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://ocsembeszerettemblog.blogspot.hu/" target="_blank">2</a> - Öcsémbe szerettem</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://ilovemystepbrother.blogspot.hu/" target="_blank">3</a> - Szerelmem a mostohatesóm</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<a href="http://masodikesely-giger.blogspot.hu/" target="_blank">4</a> - Második esély</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-91449687687028786022015-06-29T06:15:00.001-07:002015-06-29T06:15:49.629-07:00Merengő Fanfiction/ Továbbvilág FanfictionSziasztok! Jelentem, a történetet teljes egészében eddig olvashatjátok a Merengő Fanfiction című oldalon is. Ha már ott jártok, ne felejtsetek el kritikát írni :) <br />
<br />
Kellemes olvasást!<br />
<br />
<a href="http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=99626">http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=99626</a><br />
<br />
Valamint annak, akinek itt kellemesebb, olvashatja a történetet itt is, a Csodaidők oldalán :)<br />
<br />
<a href="http://fanfiction.csodaidok.hu/viewstory.php?sid=8977">http://fanfiction.csodaidok.hu/viewstory.php?sid=8977</a><br />
<br />
További jó nézelődést!Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-10661566307248420722015-06-21T08:51:00.004-07:002015-06-21T08:52:59.005-07:00Hetvenkettedik fejezet - Neville Longbottom<div style="text-align: center;">
Cím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Neville Longbottom<br />
Szereplõk: Neville Longbottom, Bellatrix Black/Lestrange, más szereplő, Ifj. Barty Kupor, Rabastan Lestrange, Rodolphus Lestrange<br />
Jellemzõk: Általános, Dráma, Sötét, Akció/Kaland<br />
Osztályozás: 14<br />
Figyelmeztetések: <b>Kínzás</b>, <b>Durva nyelvezet</b><br />
Leírás: Bellatrix é három társa újabb módot eszelnek ki, hogy megtalálják Voldemortot. Vajon sikerrel járnak?</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLabnCogNbGsED4aFMwCH6IcxP-1SBtrXvGlxjt-yUc8aT3-ZJ9ncJR9IigIX93QPjwiTpUVBJrifG-hP_FprUfHF67qHBmS0QXUxpm5tVMHXQdRl0chsCL1DoW9qQu20yA8WAxOoPGhs/s1600/tumblr_ni9swjw3bs1rrrlk1o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLabnCogNbGsED4aFMwCH6IcxP-1SBtrXvGlxjt-yUc8aT3-ZJ9ncJR9IigIX93QPjwiTpUVBJrifG-hP_FprUfHF67qHBmS0QXUxpm5tVMHXQdRl0chsCL1DoW9qQu20yA8WAxOoPGhs/s320/tumblr_ni9swjw3bs1rrrlk1o1_500.gif" width="233" /></a></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhF3OmzDZOrSFKuER4oEdRPkPYN60-aHYhTNlATOceWqqQvHTz6uy8ZwOqys3m5lVl5crP14kB53iU98V0wxwvZkQXCNi6YuQZwcFctKeDCvmv6qiG-bbpu9Kx61TMwJqCQY0IeFraybtE/s1600/tumblr_n59hoeklzr1simvvzo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiucrqGc2_dAkKV3Rn-dA1kjIgfzR7OMEnKw0MIOTJKWlk9AGuprrR_OMyLajL6Jz_L7Yq7WELIH2zVgaDwHHLwpzlhI74t7Qtc4XhKYqo5-7tWgFLjQTgldsJ8Mpp7brjV120HAvEae8I/s1600/tumblr_ndchf6Ykrv1ts1ptoo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiucrqGc2_dAkKV3Rn-dA1kjIgfzR7OMEnKw0MIOTJKWlk9AGuprrR_OMyLajL6Jz_L7Yq7WELIH2zVgaDwHHLwpzlhI74t7Qtc4XhKYqo5-7tWgFLjQTgldsJ8Mpp7brjV120HAvEae8I/s320/tumblr_ndchf6Ykrv1ts1ptoo1_500.gif" width="320" /></a><br />
Mivel Bellatrix tudott a Nagyúr horkruxairól, biztosra vette azt, hogy Voldemort nem halt meg. Úgy vélte, valószínûleg csak elrejtõzött, hogy így tegye próbára halálfalóit, és ezzel tudja meg azt, ki marad hûséges hozzá, és ki nem.<br />
<br />
Nos, igazából Bella hûsége is régen megingott már, de ezt sosem ismerte volna el önmaga elõtt. <br />
<br />
Amúgy se jött el még az ideje annak, hogy cserben hagyja a mesterét, hiszen lehet, hogy ezúttal az ténylegesen megsebesült. A dolgok jelenlegi állása szerint nem lett volna túl gerinces dolog éppen most cserben hagynia urát, akitõl õszintén szólva még mindig nagyon félt.<br />
<br />
Ezért aztán Rodolphusszal átkutatták fél Angliát Voldemort után, ám sehol sem akadtak a nyomára. Férje elégelte meg elöször a céltalan kutatást.<br />
<br />
- Bella, nem szívesen mondom ezt, de talán fel kellene adnunk…<br />
<br />
- Igen, ennek az egésznek semmi értelme, be kell, hogy lásd! – helyeselt Rabastan is. – Mi értelme a hasztalan kajtatásnak? Talán a többieknek igazuk van, és a Nagyúr tényleg meghalt.<br />
<br />
- Nem halhatott meg! Életben kell lennie! <br />
<br />
- Én kitartok Bellatrix mellett – jelentette ki az ifjabbik Kupor elszántan, ellentmondást nem tûrõ hangon.<br />
<br />
- Látod, Barty egyet ért velem! – bizonygatta a nõ. - Nem adhatjuk fel, tovább kell keresnünk!<br />
<br />
- Bella, elég volt! Nem kutatunk tovább, a vitát lezárom!<br />
<br />
- Csak a magad nevében beszélj, te boroshordó! – förmedt rá Roddyra vadul Kupor.<br />
<br />
- Legalább rád számíthatok! – sóhajtott fel Bella, hálás tekintettel pillantva volt tanítványára. - De igazuk van, kettõnknek ez a keresés túl veszélyes lenne! Az aurorok sokan vannak, nem lenne esélyünk ellenük. Menj most haza, Barty, késõre jár!<br />
<br />
Kupor gyilkos pillantást vetett a másik két férfira, majd búsan, lógó orral távozott.<br />
<br />
Rabastan is hazahoppanált, így Rodolphus magára maradt feleségével. <br />
<br />
- Köszönöm, hogy így kiálltál mellettem, Rodolphus! – gúnyolódott Bellatrix megvetõen.<br />
<br />
- Csak azt tettem, ami nekünk a legjobb… <br />
<br />
- Egy fenét, te csak magadra gondoltál!<br />
<br />
- Gondolj, amit akarsz, nem érdekel! – morcoskodott a férfi.<br />
<br />
Végül õk is hazafelé vették az irányt. Bellatrix egész úton nem szólt a férjéhez. Otthon gyorsan megvacsorázott, majd rögvest nyugovóra is tért. Rodolphus rá hagyta a dolgot. Elég jól ismerte már ahhoz, hogy tudja, jobb ilyenkor békén hagyni. Úgy vélte, reggelre kiheveri ezt az egészet, és akkor talán lehet majd vele normálisan is beszélni.<br />
<br />
A lányt azonban még álmában is rémképek kísértették. Halált látott és szenvedést, még hozzá a saját gyerekeiét. Álmában újra és újra átélte a halálukat, fejében újra és újra leperegtek a borzalmas emlékképek.<br />
<br />
Nagy sokára ébredt csak fel. Zihálva meredt maga elé. Megtörölte könnytõl nedves arcát, majd kibotorkált a fürdõbe, hogy hideg vízzel frissítse fel magát.<br />
<br />
Ahogy belenézett a tükörbe ráébredt, hogy ez így nem mehet tovább. Képtelen tovább együtt élni ezzel a tudattal, muszáj tennie valamit!<br />
<br />
Ötletek híján fogta magát, és egy kis sétára indult a holdfényben.<br />
<br />
Ahogy bandukolt, egyszerre felleg takarta el a fénylõ égitestet, majd kisvártatva lágyan cseperegni kezdett az esõ. <br />
<br />
„Legalább az idõjárás megért, és alkalmazkodik a hangulatomhoz.” - Ám gondolatai hamar komorrá váltak. <br />
<br />
„Hol lehet a Nagyúr?” - Hirtelen hasított belé a férfi hiánya. - „Miért nem tér már vissza hozzá?”<br />
<br />
Bella nem olyannak ismerte mesterét, mint aki ilyen könnyen feladná. Bár, igaz, egyszer minden ember hibázhat…<br />
<br />
- De hát, õ nem ember! – ordította bele keservesen a sötét éjszakába. – Miért hagytál el? – zokogta nekidõlve egy mohás kõfalnak. <br />
<br />
Remegõ öklével püfölni kezdte a zöldes, nyálkás követ, és az rögtön fel is sértette a kezét, a megsebzett bõr foszlányai alól pedig csurogni kezdett a vér. <br />
<br />
- Hol a csudában lehetsz? – motyogta maga elé a lány eszelõs tekintettel.<br />
<br />
Öntudatlanul választotta a hoppanálást, cél nélkül, remény nélkül.<br />
<br />
Ismeretlen helyen találta magát. Egy ismeretlen város ismeretlen utcájának ismeretlen háza elõtt.<br />
<br />
A családias épület falán névtábla, rajta két név, Frank, és Alice Longbottomé. <br />
<br />
„Ezek a nevek… Olyan ismerõsnek tûnnek…” - Bella idegesen megnyalta kiszáradt szája szélét.<br />
<br />
Lábujjhegyre állt, és bekukucskált a közeli ablakon. Látta a nappalit, amelyet mugli stílusban rendeztek be, és ez a végletekig felbosszantotta.<br />
<br />
A résnyire nyitott ablakon át egyszerre egy kisgyermek sírását hallotta. <br />
<br />
Tekintete rátalált egy pufók babára, amint az éppen a kanapén ücsörög. Ahogy köré gyûltek a szülei, az apróság azonnal elhallgatott, és vidám gõgicsélésbe kezdett.<br />
<br />
Bellatrix kitágult szemekkel nézte az idilli jelenetet. Észre sem vette, ahogy körme lassan végigszánt az ablaktáblán.<br />
<br />
Egyszerûen nem tudta elhinni. Semmi vér, semmi szenvedés. Hogyan lehetnek ilyen boldogok, amikor õ ennyire szenved?<br />
<br />
Képtelen volt ölbe tett kézzel várni, valamit tennie kellett.<br />
<br />
Hazahoppanált, és a szó szoros értelmében kirángatta férjét az ágyból.<br />
<br />
- Bella, mi a fenéért keltettél fel? És mit csináltál a körmöddel? – meredt rá Roddy álomittas tekintettel.<br />
<br />
- Figyelj! Nem tudtam aludni, ezért elmentem hazulról. Valahogy egy ház elõtt kötöttem ki, és a nyitott ablakon át meghallottam, amint a bent lévõk a Nagyúrról beszélnek. Biztos vagyok benne, hogy tudják, hol van… <br />
<br />
- Biztos, hogy jól hallottad?<br />
<br />
- Halálbiztos. De egyedül nem ronthattam rájuk, mivel élve kellenek a vallatáshoz…<br />
<br />
Rodolphus felemelte az éjjeliszekrényen lévõ borosüveget, a szájához emelte, majd csalódottan visszatette a helyére.<br />
<br />
- Üres.<br />
<br />
- Roddy, segítened kell nekem! Élve kellenek, hogy ki tudjam szedni belõlük a Nagyúr tartózkodási helyét!<br />
<br />
- Sipor, hozz bort, a mindenedet! – A férfi lassan tápászkodott fel az ágyából. Véreres szemeivel feleségére nézett. – És ketten szerinted elbírunk velük? <br />
<br />
- A biztonság kedvéért elhívtam Barty-t, és Rabastant is. Megölni egyedül is meg tudnám õket, de élve kellenek!<br />
<br />
Bella szemében eszelõs fények villantak.<br />
<br />
Sipor beslattyogott egy kancsó borral. Rodolphus mohón kapta ki a kezébõl az italt, de csak mértékkel ivott.<br />
<br />
- Tudod, mostanában nem nagyon bírom a szeszt – magyarázkodott. – Szúr itt valami a mellkasomban, talán tüdõgyulladás…<br />
<br />
Nemsokára befutott Kupor és Rabastan is. <br />
<br />
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! – adott hangot kételyének Rabastan hatalmasat ásítva.<br />
<br />
- Nem hiszed? – visszhangozta Bellatrix vészjóslóan.<br />
<br />
- Mi van, ha észrevették, hogy hallgatózol, és csak csapdába akarnak csalni? <br />
<br />
- Nem vettek észre! – vetette oda megvetõen a nõ. <br />
<br />
- Menjünk, nem várhatunk tovább! – buzgólkodott Barty, és izgalmában folyvást a pálcájához kapdosott. <br />
<br />
Rodolphus még gallér alá töltött három korty szíverõsítõt, majd a négy halálfaló útra kelt. <br />
<br />
A Longbottom-házhoz érve szétváltak. Bella elõlrõl, Barty és Rodolphus hátulról próbáltak behatolni, Rabastan pedig kinn maradt õrködni.<br />
<br />
Bella bûbájjal nyitott ajtót, majd lassan befelé lopakodott.<br />
<br />
- Minden rendben, Frank! – hallott bentrõl egy nõi hangot. – Jött válasz Augustától, nemsokára itt lesz, és vigyáz Neville-re…<br />
<br />
- Kedves tõle, hogy vállalja, pedig nem is szóltunk neki elõre… <br />
<br />
- Mivel méltóztattad elfelejteni, hogy ma van Valentin-nap…<br />
<br />
„Valentin nap” – töprengett el Bella mélabúsan. - „Tényleg, ma van! És én nem kapok senkitõl semmit, mondjuk Rodolphustól nem is várnék túl sokat…” <br />
<br />
- Na jó, kiment a fejembõl! De ne is csodáld, amilyen idõket most élünk! És az asztalt idõben lefoglaltam!<br />
<br />
- Az is szép eredmény egy aurortól! – csípkelõdött Alice Longbottom. <br />
<br />
- Aurortól aurornak szeretettel!<br />
<br />
„Aurorok?” - Bella szíve hevesebben kezdett dobogni. – „Errõl nem volt szó!”<br />
<br />
- Reducto! – Longbottomék hátsó ajtaja hirtelen nagy robajjal berobbant, és két fekete ruhás halálfaló botladozott be rajta elõre szegezett pálcával a kezében. <br />
<br />
A két Longbottom meglepõen gyorsan reagált. Alice oldalt gurult estélyi ruhájában, és pálcája máris a kezében termett.<br />
<br />
Frank ugrott egyet hátra, majd Barty felé dobott egy fotelt. Kupor már nem bírt elhajolni, az ülõ alkalmatosság eltalálta a vállán, pálcáját messzire ütve ki a kezébõl.<br />
<br />
- Stupor! – suhintott Alice Rodolphus felé, de elhibázta az erõsen imbolygó férfit. A következõ pillanatban Barty rávetette magát a nõre, és puszta ököllel kezdte püfölni, ahol érte. Alice végigkarmolt az arcán, majd az ágyéka felé tapogatózott, hogy ott késztesse megadásra.<br />
<br />
Frank Roddy felé ugrott. Az útnak indított egy halálos bûbájt, de az auror játszi könnyedséggel tért ki elõle, majd egy elegáns revanssal megbénította támadóját. Rodolphus megmeredt álltában, majd úgy dõlt el, akár egy kivágott fa.<br />
<br />
- Jövök, Alice! – kiáltott Frank Longbottom pálcáját Bartyra szegezve.<br />
<br />
Kupor abbahagyta a csápolást, és félelem nélkül nézett szembe végzetével.<br />
<br />
Felesége a sarokba mászott, és vért köhögött fel megszorongatott torkából. Közben tapintatosan elfordult férjétõl, hogy az ne lássa õt ilyen megalázó helyzetben. Miután a padlószõnyegre köpte a vért, visszafordult, és még éppen látta, ahogy egy nõ hátulról leüti a férjét valami súlyos, szürke tárggyal.<br />
<br />
- Frank! – kiáltotta panaszosan.<br />
<br />
- Frank! – utánozta õt nyivákolva Bellatrix. - Szóval, Alice cica, ha nem akarod, hogy a férjed itt vérezzen el, melletted, ajánlom, gyorsan mondd el, mit tudsz a Nagyúr hollétérõl! <br />
<br />
- Nem tudok semmit, engedjétek el Franket! – könyörgött a nõ.<br />
<br />
- Crucio! – hangzott fel a vérzõ arcú Barty félig feltépett szájából.<br />
<br />
Alice vonaglott a földön, kínjában ide-oda tekergõzött. Kupor szemmel láthatóan élvezte a kínzó bûbáj alkalmazását.<br />
<br />
Idõközben Rodolphus is magához tért. Még mindig elzsibbadt tagjait nyújtóztatva odalépett Longbottomhoz, és nagyot rúgott az eszméletlen férfiba. <br />
<br />
- Folytassátok, de ne vigyétek túlzásba! – utasította õket Bellatrix. – Én addig körülnézek odafenn… <br />
<br />
A nõ egyenesen a gyerekszobába ment.<br />
<br />
A duci kis puttó mély álomba merülve szunyókált a puha kiságyban. Szájában cumi, kezében egy kis zöld plüssbéka.<br />
<br />
A nõ végigsimított Neville homlokán, majd óvatosan az ölébe vette. A kicsi mocorogni kezdett, de Bella ringatni kezdte, és ettõl újra álomba merült. <br />
<br />
- Mostantól egy család leszünk – suttogta ígéretét üveges tekintettel Bellatrix a gyermek fülébe.<br />
<br />
Eközben odalenn javában folyt a vallatás.<br />
<br />
- Még most sem tudod, mirõl beszélek? – üvöltötte a kérdést Barty Alice Longbottom arcába hullámzó mellkassal, magából teljesen kivetkõzve.<br />
<br />
Rodolphus, látva, hogy Frank továbbra is harcképtelen, kiment a konyhába némi innivalóért, de legnagyobb bánatára semmit se talált.<br />
<br />
Ez a szemét auror-pár talán antialkoholista? Vagy direkt dugták el elõle a szeszt? Így vagy úgy, de ezzel nagyon felbõszítették!<br />
<br />
Visszament Alice-hoz, letérdelt mellé, és az arcába kiabált:<br />
<br />
- Hol a pia, te ribanc?<br />
<br />
A nõ szemei elkerekedtek, teste egyfolytában remegett. Már nem tudott megszólalni.<br />
<br />
- Csak az idõnket vesztegetjük! – veszítette el a türelmét az ifjabbik Kupor. – Megyek, szólok Bellatrixnak, meg lehozom a nõ fattyát. Majd ha a kis kurafi üvölt, megered a hölgyecske nyelve is.<br />
<br />
Azzal Barty felment az emeletre, Rodolphus pedig egyedül maradt a nõvel.<br />
<br />
- Ha nincs szesz, hát nincs szesz – jelentette ki rezignáltan. – Pedig olyan jól esett volna!<br />
<br />
Talárja ujjába törölte kiszáradt, sebes ajkait. Egyszerre megszédült, és az oldalára dõlt. Felkönyökölt, majd Alice-re nézett.<br />
<br />
- Mindegy is! Nézd, én megbocsátok neked! Én jó ember vagyok. Sokat szenvedtem én is, veszítettem el gyereket én is, tudom, milyen szar érzés. Nem kell ezt átélned, megkönnyítem neked a dolgot.<br />
<br />
Kezeit a nõ nyakára kulcsolta. Alice épphogy csak próbált ellenállni.<br />
<br />
- Nem kell megköszönnöd! – sírta meghatottan Roddy, és szorítása egyre erõsebbé vált a nõ nyakán.<br />
<br />
Ekkor nyöszörgést hallott a háta mögül. <br />
<br />
Frank lassan tápászkodott fel a földrõl. Szemei furcsán keresztbe álltak, és arca különös kékes színben játszott.<br />
<br />
- Káposzta, dió, retekleves. Csudajó hajó – mondta Longbottom nagy komolyan.<br />
<br />
Rodolphus meglepetésében eleresztette Alice nyakát. Frank ránézett, és meghajolt.<br />
<br />
- Mi a fene folyik itt? – értetlenkedett Barty a lépcsõ tetejérõl.<br />
<br />
- Makkabeus Urmakki! – kiáltotta Frank, és bebújt a nappali asztala alá.<br />
<br />
- Mit csináltál velük, Rodolphus? – üvöltötte Kupor, és lerohant a lépcsõn, hármasával véve a fokokat. – Ha ezt megtudja Bellatrix!<br />
<br />
Lestrange megvonta a vállát, és nagy nehezen talpra kászálódott.<br />
<br />
- Most mi legyen? – kérdezte vinnyogva Barty. – Õk voltak az egyetlen tanúk arra, hogy hol van a Nagyúr. Most honnan tudjuk meg, merre van? Talán, ha átkutatnánk a házat, lehetséges, hogy találnánk pár nyomot, ami elvezetne minket hozzá…<br />
<br />
- Hát nem érted? Õk nem tudtak semmit! – tört ki Rodolphus ingerülten. - Máskülönben már rég elárulták volna, amit tudnak. Ennyi Cruciatust senki sem bír ki vallomástétel nélkül! Tudtam, hogy felesleges idejönnünk. Mondtam én, hogy Bella valamit félreértett… <br />
<br />
- Jut eszembe, Bellatrixet nem találtam odafenn…<br />
<br />
- Eltûnt? – kérdezte kábán Roddy. – Vége van, mondtam én, hogy a Nagyúr meghalt, de nem, nektek mindenképp ide kellett jönnötök, és persze engem is bele kellett rángatnotok ebbe a hülyeségbe! De tudjátok mit? Engem már nem érdekel! Soha többé nem kutatok Voldemort után, mert egyszerûen nincs értelme! Na, én lépek is…<br />
<br />
- Talán igazad van… – vette fontolóra a dolgot Kupor elbizonytalanodva, és szintén távozni készülõdött. – Talán tényleg nem érdemes ezt már tovább erõltetni, a végén még tényleg elkapnak minket, és…<br />
<br />
Ekkor Rabastan esett be a bejárati ajtón, és rémülten kiáltozni kezdett.<br />
<br />
- El kell tûnnünk innen, de minél hamarabb!<br />
<br />
- Mi történt?<br />
<br />
- Észrevettek a szomszédból!<br />
<br />
- A fenébe! - Rodolphus a mellkasát masszírozta, miközben lassan kiverte a hideg veríték. - És ezekkel a szerencsétlenekkel mit csináljunk?<br />
<br />
Barty felkiáltott a lépcsõn Bellának, hogy jöjjön már, majd vigyorogva felelt a kérdésre:<br />
<br />
- Ezek már nem ártanak senkinek, akár életben is hagyhatjuk õket…<br />
<br />
Ekkor törtek rájuk az aurorok. Ajtón, ablakon át ugráltak befelé, hogy foglyul ejtsék a négy halálfalót, Voldemort négy utolsó, még szabadlábon lévõ hû szolgáját. </div>
Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-16540005457232004142015-06-14T06:40:00.000-07:002015-06-14T06:40:22.257-07:00Hetvenegyedik fejezet - Az eltűnésCím: Hős a sötétben<br />
Fejezetcím: Az eltűnés<br />
Szereplõk: Harry Potter, James Potter, Lily Evans/Potter, Lucius Malfoy, Perselus Piton, Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange, Narcissa Black/Malfoy, más szereplő, saját szereplõ<br />
Jellemzõk: Dráma, Sötét<br />
Osztályozás: 12<br />
Figyelmeztetések: <br />
Leírás: Bellatrixék ismét akcióznak. Mi lesz belőle?<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjen70lvOigS2S_sCPReSmCeLWxkaRyHeqR3O5wL-gZVaJpZls262DONUTLcM4yHQFw1TPFjt-KBzRV_q6s5vc30-4GoPx5-lHPp1fzIchmI1VYys-V2ZZvtNXt-zlrJ3SozNseuWmWmoA/s1600/black-down-eye-falling-harry-Favim_com-296955.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvraAxoVzzpAQqxJm_TOsQzcNLlOFRViQY8XsROlqklRlZ4pePAsTi9U2ZFUsSx2nwFYLMZpeQEPtVrPL5EuY_OicDUvACabgRXj99rDf6jN8W6VG7i5LUOqYFmEBKibStHnBxpZmUOx0/s1600/Ingrid-Formanek-helena-bonham-carter-29832007-500-375.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvraAxoVzzpAQqxJm_TOsQzcNLlOFRViQY8XsROlqklRlZ4pePAsTi9U2ZFUsSx2nwFYLMZpeQEPtVrPL5EuY_OicDUvACabgRXj99rDf6jN8W6VG7i5LUOqYFmEBKibStHnBxpZmUOx0/s320/Ingrid-Formanek-helena-bonham-carter-29832007-500-375.gif" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5rM8fqsAYOQtsLqAsdG3ssufmACatrDviTXimob40f_SwAfXR4Q2jGkdk_Jd_h_dpZZlR9HzZEE-t0lDS__Z-Z01j2IjeVWjLJkGr-3_pN0D2qb86cyXwbH7HoJAq2UT-ZEKlBAL3LNQ/s1600/voldemort.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Lucius Malfoy kezei ökölbe szorultak, amikor meglátta Bellatrixot a házában. Arcizmai rángatózni kezdtek, szeme vérbe borult, pálcája pedig szinte a semmiből röppent a kezébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Cissy, mi a fene folyik itt? Megmondtam, hogy ez a cafka nem teheti be ide többé a lábát! – rivallt rá a feleségére. – Hát mit kell még tennem vele ahhoz, hogy végre eltűnjön az életünkből? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már, Lucius, hiszen csak egy alkalomról van szó! Hidd el, többé nem látod, ne húzd már fel annyira magad!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük! – Lucius ellökte az útjából Cissyt, majd megragadta Bellatrix jobb karját, és elkezdte kitessékelni az ajtón szeretett sógornőjét. - Draco nem a te fiad, megértetted? Meg ne lássalak még egyszer a közelében! Eredj inkább Andromédához! Neki is van gyereke, pátyolgasd inkább az övét, minket meg hagyj békén! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj, Lucius! A testvéremtől akarom hallani, ha nem kívánatos személy vagyok nálatok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix tekintetét Narcissára szegezte, de húga nem sokáig állta a pillantását.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj el, Bella! Sajnálom! – mondta végül Cissy csendesen, szemét lesütve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nő ezek után már nem volt kíváncsi többé a húgára. Elhatározta, hogy nem látogatja meg többször, és a kis Dracoval sem törődik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egésznek nem volt már semmi értelme. Heves természetével mindent tönkretett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Malfoy saját kúriája területén körözést adott ki ellene. Amennyiben meglátják errefelé, törvények ide vagy oda, manók gyilkos sokaságával kell majd szembenéznie. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix számára hatalmas lelki megrázkódtatást jelentett az is, hogy Voldemort mostanában ismét nem vette emberszámba. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Csak osztogatta neki a feladatokat, és elvárta, hogy tökéletesen teljesítse őket, de a munkakapcsolaton kívül egyáltalán nem kereste a társaságát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rodolphust viszont annál nehezebben tudta levakarni magáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi minden bevetése után betért a legközelebbi kocsmába, beivott, majd valahogy hazatántorgott, Bella „legnagyobb örömére”. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwIAMrUxykYkuzAnDx8MTrApxLQvym3Y8KjAbhRksnGXHK7A_vpWhqeDHdfdCJdeW34ARfuXAClwJWKyvxcrwPIgWpc9RI9oPRCEvnJ46W0KvHqgHzpfKaOS2KrCYEzATFGTcV02WO1Rc/s1600/tumblr_lrlacbVQ181qdx4k4o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwIAMrUxykYkuzAnDx8MTrApxLQvym3Y8KjAbhRksnGXHK7A_vpWhqeDHdfdCJdeW34ARfuXAClwJWKyvxcrwPIgWpc9RI9oPRCEvnJ46W0KvHqgHzpfKaOS2KrCYEzATFGTcV02WO1Rc/s320/tumblr_lrlacbVQ181qdx4k4o1_500.gif" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rodolphust ráadásul mindig felizgatta a pia, ezért általában részegen próbált felesége közelébe férkőzni. Ilyenkor olyanokat mondott, amilyeneket józanul soha, és ha Bella megpróbálta észhez téríteni, megsértődött, majd pedig megpróbálta erőszakkal az ágyba vinni őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix persze nem hagyta magát, erre olyanokat vágott a fejéhez, hogy ha a lány nem fekszik le vele, akkor hogy az istenbe akar gyereket?! Bella egy-egy ilyen eset után nem tudott rendesen aludni, hanem végigsírta az éjszakát, mivel valahol a tudatában volt annak, hogy férje igazat beszél.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kezdte úgy érezni magát, mint egy robot; minden nap ugyanaz, semmi változás. Narcissa nem beszél vele, ő pedig csak gyilkol, kínoz, nyomoz, este meg menetrendszerűen Rodolphus terrorizálja. Ennyi csak az élet, semmi több? Ó, bárcsak történne már valami! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az egyik délután épp egyedül feküdt az ágyában, kipihenve a kora reggeli bevetés fáradalmait. A plafont bámulta, és azon gondolkozott, vajon hogyan lehetne kiszedni a mugli-vérfoltot a talárja ujjából úgy, hogy annak színe ne fakuljon ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Így belegondolva mélységesen megvetette magát. Úgy érezte, ő csak egy mihaszna háziasszony. Unalmas munka (halálfalóskodás), kényszerférj (Rodolphus), házimunka (vérfolt a taláron). Hát sehogy sem szabadulhat meg ettől a szereptől? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nőt Rodolphus zökkentette ki gondolatmenetéből. Ahogy odalépett hozzá, arcán páni rémület tükröződött. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bellatrix, nagy baj történt! Mindennek vége, menekülnünk kell!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Roddy, te józan vagy? – Bella odahajolt férje szájához, hogy kiderítse, mennyit ivott, de Rodolphus leheletének cseppet sem volt alkohol-szaga, mi több, lehelete finom menta és citrus illatot árasztott. Bellatrix most már igazán kezdett aggódni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A Nagyúr, a Nagyúr eltűnt! – sírta rémülten Rodolphus. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy lehet az? – ijedt meg most már a lány is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sem tudom, hogyan történhetett. Épp Potteréket mentünk felfüggeszteni, amikor, nem is tudom, valami gubanc történt, és…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Valamelyik mocsok rátámadt?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoandHYp0MdyAG4uXhKnPmRCfyxbSrN1kY8eycBdOOmWClZgiOOUtHEfL7-hxgLiORS1ezqiK6RmpO0-mqL-n03ndMxH6wq6r344cSRVJ_0GIREOLWjiTvLoQRGxBdtZtcBLxT4DizooI/s1600/tumblr_lub70eanV31qgt71j.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a> </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. A pasast meg a nőt kinyírtuk, de a gyerek… Talán védő bűbáj, vagy valami más volt rajta, nem tudom… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen kölyökről beszélsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Potterék fattyáról. Azt hiszem, valami Larrynek hívják. Őt nem sikerült megölnie. Mi meg, meg se próbáltuk… Annyira meglepett bennünket a dolog, hogy inkább elhúztuk a csíkot. Ráadásul az aurorok perceken belül ott termettek. Mi meg akartuk keresni a Nagyurat, de hát, nem volt rá elég időnk…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt rá időtök? – rikoltotta Bellatrix. – Hogy lehet az? Ezek szerint a Nagyúr még most is ott van valahol a házban? Segítenünk kell neki! Meg kell találnunk! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, túl veszélyes! Nekünk most el kell rejtőznünk, nehogy elkapjanak az aurorok! A Nagyúr halála még…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A Nagyúr nem halt meg! Nem halhatott meg! – sziszegte eszelősen Bella.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Trixy, szerelmem, ez most nem a képzelgés ideje! Dumbledore emberei sorra kapkodják össze a mieinket, és már a Minisztériumot is visszafoglalták. Menekülnünk kell! Alig maradtunk egy páran!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, csak ennyire vagy hűséges? – fröcsögte a férje arcába Bellatrix.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak ésszerűen gondolkodok. Neked is azt kéne tenned! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallod te egyáltalán magad? Én nem tagadom meg a hitemet! Nem fogok menekülni! Sosem kapnak el élve…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Az mondjuk kétségtelen, hogy a házunk jól el van rejtve – mélázott el a dolgon Rodolphus. - De mi lesz, ha valaki beárul minket?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Senki se tudja, hol lakunk. Inkább kutassunk! A Nagyúr nem tűnhetett el csak úgy!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kerülhetek az Azkabanba! Ott nem ihatnék! Ki kell találnunk valamit, mielőtt még túl késő lenne! – Rodolphus elővette a flaskáját, és nagyot húzott belőle. – Gondolkodjunk logikusan! Sorra cipelik kihallgatásra a társainkat. Csak azok menekülhetnek meg, akik azt vallják, hogy az Imperius-átok hatása alatt cselekedtek…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A mocskos árulók… - köpött a padlóra Bellatrix.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Támadt egy ötletem! – derült fel Roddy felpüffedt arca. - Nem is lenne olyan rossz, ha minket is őrizetbe vennének. A kihallgatáson azt mondanánk, hogy Imperius-átok alatt cselekedtünk, és… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogok hazudni! Inkább elmegyek Bartyért, és Rabastanért. Ezekben az időkben nem jó, ha külön-külön vagyunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd én elmegyek Rabyért, te hozd Kuport! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Rodolphus és Bellatrix nekiláttak menteni a még menthetőt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A nő tudta, hogy Barty minden nap a Francos Fircsók nevű helyen ebédel, ezért oda sietett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Barty! – köszönt rá, amikor meglátta a fiút az egyik asztalnál. Az ifjabbik Kupor éppen egy tál főzeléket tömött magába, de amikor észrevette mesterét, félbehagyta az evést, és felállt, hogy illőképpen köszöntse a boszorkányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy van? – kérdezte. – Annyi borzalmas hírt hallani manapság…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem mondod, Barty? De erről ne itt beszéljünk! Gyere, költözz hozzánk, míg helyre nem hozzuk a dolgokat! Így, egyedül nem vagy biztonságban… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodjon meg, kérem! Nekem ott jó, ahol épp vagyok. Rám senki se gyanakszik, de magára annál inkább! Nem lenne szabad nyíltan mutatkoznia, a végén még meglátják!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt senki se keresne. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A keresésről jut eszembe – meg kell találnunk a Nagyurat! – fogta suttogóra a hangját az ifjabbik Kupor.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye, te sem hiszed azt, hogy meghalt? – reménykedett a lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, az nem lehet! Neki élnie kell, és nekünk muszáj megtalálnunk ót! De félek, senki sem segít nekünk! – sóhajtott mélyeket legkedvesebb tanítványa.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én meggyőzöm a férjemet, meg annak a testvérét. Négyen mégis csak többre megyünk, mint ketten. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyszerű! De hát, hol keressük? Nincs valami elképzelése?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Lenne pár ötletem, de mindegyik nagyon kockázatos. Először is, ott van a Potter-ház… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gondolja, hogy ha ott lenne, akkor az aurorok már elkapták volna?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A Nagyúr jól el tud rejtőzni, úgyhogy nem ártana nekünk is megnézni, hátha mi találunk valamit. Mindent meg kell tennünk a Nagyúrért, ami csak tőlünk telik, emlékezz!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Engem nem kell figyelmeztetni, már indulok is!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgass rám, Barty! Túl veszélyes lenne egyedül menned! – Bellatrix nagyon aggódott a fiúért. Félt attól, hogy valami zűrt kavar a háta mögött, és hogy szeretett bizalmasát lecsukják. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát, képtelen vagyok ölbe tett kézzel várni! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is kell. Együtt találjuk meg a Nagyurat! Gyere, nálunk lesz megtartva a tanácskozás! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix és Barty egy szempillantással később már a Lestrange-villában voltak Rodolphusszal és Rabastannal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bellatrix, mi ez az egész? Miért rángattál ide minket? – értetlenkedett Rabastan.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg kell beszélnünk, hol, mikor, és hogyan keressük a Nagyurat! – jelentette be elszántan a nő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A Sötét Nagyúrnak vége, ahogyan nekünk is! Nem menekülnünk kéne inkább? – mondott ellent az idősebbik Lestrange.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix előkapta a pálcáját, és Rabastanra szegezte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Megkeressük, és te segíteni fogsz ebben, megértetted? – kiáltott rá a férfira.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az riadtan bólintott, majd meghunyászkodva meglapult.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Helyes. Szóval, javaslom, először a Potter-házat vizsgáljuk át! Roddy, Raby, ti velem jöttök! Barty, te addig szépen értesítsd Lucius Malfoyt a fejleményekről, és vedd rá, hogy a legközelebbi akciónkra velünk jöjjön!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, én magával akarok menni! – nyafogott a fiú.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Barty, ne hisztizz, ez most nem annak az ideje! Tedd, amit mondtam! Mindegyikünk nem lehet egyszerre egy helyen, az túl veszélyes lenne! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrixnak nem lehetett ellentmondani. Barty szomorúan elindult, hogy teljesítse a nő kívánságát, miközben az a társaival elhoppanált a Potter-házhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix legszívesebben Pitont is értesítette volna, de a férfi épp próbatanításon volt a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában, ahol bájitaltant szándékozott tanítani a varázslótanoncoknak, így lehetetlen volt elérnie őt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Barty időközben a Malfoy-házhoz ért.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mrs. Malfoy! – köszönt rá az ajtót nyitó Narcissára. – Tiszteletem, a kedves férjéhez jöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen ügyben? – bizalmatlankodott a nő.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, Bellatrix küldött, hogy… - Cissynek több se kellett, becsapta az ajtót a jövevény orra előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Eközben Bellatrixék is belopóztak a Potter-házba, hogy alaposan körülnézhessenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Odabent szétváltak, és külön-külön nézték át a szobákat. Ahogy Bellatrix belépett a szétzúzott babaszobába, menten előtört belőle a keserves zokogás. Nem elég, hogy a Nagyúr itt tűnt el, neki még az emlékekkel is meg kell küzdenie? Odatámolygott a kiságyhoz, végigsimított a selyemtakarón, majd a kezébe vett pár babaholmit, és beléjük temette az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Liliomillatú ruhácskák. Nagyon ötletes, Lily… - irigykedett magában. - Ez a semmirekellő Lily Potter! Hogy gebedne meg! Bár, neki már úgyis mindegy! – mosolyodott el keserűen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Megnézte a kis Harry játékait, holmiját, hogy legalább egy percre közel érezhesse magához. Magához ölelte plüssállatait, majd a cumiját berúgta a kiságy alá, hadd porosodjon ott pár pelenka, és egy csörgő társaságában. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Végül egyikőjük sem talált semmit sem, így Bellatrix csalódottan, letörten vánszorgott haza, éppen úgy, ahogyan Barty is. A fiú hitetlenkedve meredt maga elé. Csak egy egyszerű feladatot kapott, mégsem volt képes rendesen elvégezni, hogy lehet ez? Bellatrix tombolni fog. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én tényleg annyira sajnálom! – mentegetőzött mestere előtt. - Próbáltam beszélni Malfoy-jal, de Narcissa nem engedett be. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ennyire sem voltál képes? – förmedt rá Bella düösen, és csalódottan. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsánat, de nem rajtam múlott!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jelenleg minden rajtunk múlik!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kupor nem szólt, de láthatóan nagyon bántotta a dolog. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van, nem is vártam el többet tőled! A húgom nagyon csökönyös. Majd én elrendezem a dolgokat. Te menj haza! Holnap itt találkozunk, de vigyázz, nehogy bárki is meglásson!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix összeszedte magát, és Malfoyékhoz hoppanált. A négy őrző-védő házimanóval könnyen megbírkózott, és két perc múlva már benn is volt a házban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz itt már megint? – toppant elé a húga. - Megmondtam, hogy nem akarlak még egyszer itt látni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Luciushoz jöttem, úgyhogy állj félre! Hozzá sem nyúlok Dracohoz! Jobb elfoglaltságom is akad! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lucius a kanapén olvasgatta a Reggeli Próféta legfrissebb számát, közben nagyokat szívott mugli lábszárcsontból faragott pipájából. A kis Draco a szőnyegen motoszkált apja lábai mellett, és pirosló fejjel tüdőzte le az apja által kipöfögött mérgező füstpamacsokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Bellatrix! Hogy kerülsz ide? Azt hittem, a múltkor elég érthetően kifejtettem, hogy mi a véleményem az ittlétedről. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem eléggé! Narcissa, magunkra hagynál? – fordult az őt árnyékként követő nővéréhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az én házam, Bella, itt te ne parancsolgass! – kakaskodott Cissy, de látva Bella elszánt ábrázatát, azért kiment a szobából. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Van képed idebent füstölni, miközben Draco is itt van? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te csak ne adj nekem gyermeknevelési tanácsokat, ha megkérhetlek!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak kimondtam, amit látok. Mindenesetre beszélnem kell veled!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bellatrix helyet foglalt a kanapén Lucius mellett. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Térj a lényegre! Nincs sok időm. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint tudod, a Nagyúr eltűnt. Arra kérlek, segíts megtalálni! Te is halálfaló vagy, ez a kötelességed. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, épp fél órája vallottam azt az auroroknak, hogy Imperius alatt cselekedtem, így aztán szabadon is engedtek… </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy tehetted? Vállalnod kellett volna a börtönt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- A családomra is gondolnom kellett. Miattuk nem vallottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, te is tudod, hogy ez nem igaz! Csak a saját tetves életedet akartad menteni, különben most másképp viselkednél a gyerekeddel. Például engednéd, hogy a nénikéje is eltölthessen vele egy kis időt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is tudod, miért nem lehet. Az átok…</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem az átok miatt nem akarsz a közelébe engedni, csak ezt adtad be Narcissának. Téged az zavar, hogy annak idején nem tudtál megfektetni. Valld csak be, hogy innen fúj a szél!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha igen? Nem tehetsz semmit! Most én vagyok előnyben veled szemben, úgyhogy jobb, ha elfogadod ezt az új helyzetet!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy ilyen apád van! – szólt Dracohoz Bella, majd felpattant, és elsietett. Előtte azonban még odakiáltott Luciusnak:</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs szükségem a segítségedre, megoldom egyedül is, de ha a Nagyúr visszatér, ne is remélj kegyelmet, Malfoy! </div>
<div style="text-align: justify;">
<form action="stories.php?action=addchapter" enctype="multipart/form-data" method="POST">
<br />
<br /></form>
</div>
<br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-25673592941500261932015-06-13T10:56:00.000-07:002015-06-13T10:56:06.682-07:00Új olvasási lehetőségA blog tartalma elérhető az alábbi oldalon is. Az átmásolással haladok, és nemsokára érkezik az új fejezet is! <br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="280" src="http://embed.wattpad.com/story/24341463" style="height: 354px; width: 579px;" width="500"></iframe><br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5117741472202758711.post-2029423188730070732015-05-24T06:35:00.000-07:002015-05-24T06:35:01.690-07:00Hetvenedik fejezet - Tiltott érintésCím: Hős a sötétben<br /> Fejezetcím: Tiltott érintés<br /> Szereplõk: Perselus Piton, Voldemort, Bellatrix Black/Lestrange, Narcissa Black/Malfoy, más szereplő, Ifj. Barty Kupor<br /> Jellemzõk: Dráma, Sötét<br /> Osztályozás: 14<br /> Figyelmeztetések: <b>Gyilkosság</b>, <b>Szereplő halála</b>, <b>Kínzás</b><br /> Leírás: Megtudjuk, milyen is az élet, ha nem érinthetjük azt, akit szeretnénk.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTfjpILnEJBxXhj6bLplLTaVLV-hP6A5vb3iPFauC7dKEHeO6dv-HJR1KG4qdwF6GsDOic06DQmfs1RE4rL5QwpfbDc4KvkSP2qfyn9mV5_lyKiR49ZBR2svHHM3M-Nh5lSAr0J9XaVVc/s1600/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21243174-361-190.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="168" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTfjpILnEJBxXhj6bLplLTaVLV-hP6A5vb3iPFauC7dKEHeO6dv-HJR1KG4qdwF6GsDOic06DQmfs1RE4rL5QwpfbDc4KvkSP2qfyn9mV5_lyKiR49ZBR2svHHM3M-Nh5lSAr0J9XaVVc/s320/Helena-movies-GIFS-helena-bonham-carter-21243174-361-190.gif" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br /> Ifjabb Barty Kupor a vártnál is gyorsabban tanult. Példaképe, Bellatrix mindenre megtanította, amire csak kellett. Bella késõbb ott volt a fiú beavatási ceremóniáján is, csak hogy jelenlétével is támogassa elsõ tanítványát. <br /><br /> A végén azonban Bartynak semmiféle bizonyítási vizsgán nem kellett átesnie. A Nagyurat szemmel láthatóan egyáltalán nem érdekelte, hogyan készítette fel Bellatrix az ifjút, egyszerûen csak beleégette a Sötét Jegyet annak bal alkarjába, és részérõl be is volt fejezve a dolog.<br /><br /> Ezt látván Bella elvörösödött dühében, elvégre is neki ezer komoly megpróbáltatáson kellett átesnie ugyanehhez.<br /><br /> Mindezért azonban mégsem a tanítványát hibáztatta, sõt elsõként gratulált annak a beégetést követõen. De Voldemortnak azért csak nekiszegezte a kérdést, miszerint mégis miért avatott be bárkit is próbatétel nélkül?<br /><br />- Ne aggódj annyit, Bella! Egyszerûen csak megbíztam benned! – legyintett a Nagyúr.<br /><br />- Megbíztál bennem? – lepõdött meg a lány.- És ha nem végeztem el rendesen a feladatomat?<br /><br />- Akkor Barty meghal az elsõ csatájában – vetette oda neki flegmán a mágus, majd faképnél hagyta a meglepõdött Bellát, aki e szavak hallatán rettenetesen megijedt. <br /><br /> Mi van, ha tényleg rosszul készítette fel az ifjabbik Kuport? Mi lesz akkor? Nem hagyhatja a fiút meghalni, ahhoz túl sok idõt, túl sok energiát fektetett belé!<br /><br /> Ekkor, mintegy hívásra, Barty lépett oda hozzá. Zavartan meghajolt Bella elõtt, majd felegyenesedett, kihúzta magát, és Bella tekintetét gondosan kerülve így szólt:<br /><br />- Köszönök mindent… - itt nagy levegõt vett, majd elcsukló hangon folytatta - …mesterem! Szólj, ha szükséged van rám, bárhol, bármikor, bármiben, bárki ellen!<br /><br /> Bellatrix válaszolni akart, mondani szeretett volna valami helyzethez illõt, de mire megtalálta a szavakat, Kupor már el is tûnt.<br /><br /> Odahaza Rodolphus fogadta. Püffedt arcát három véres barázda ékítette.<br /><br />- Roddy, mi az? Történt valami? – kérdezte Bella aggodalmasan, táskáját az ajtó mellé dobva.<br /><br />- Nyugi, csak megborotválkoztam! De mivel már 12 órája nem ittam (itt büszkén kidüllesztette a mellkasát), kicsit megremegett a kezem… <br /><br />A férfi elvigyorodott, majd tenyérrel felfelé a lány felé nyújtotta két karját. Bellatrix látta, hogyan ránganak az ujjai.<br /><br />- Képzeld, mit mesélt épp az imént Sipor! – folytatta a férje. - Tudod, elküldtem hajnalban a Füstös Szilajba, hogy fizesse ki az adósságaimat, és ott találta Luciust, amint épp azzal dicsekedett, hogy gyereket várnak Narcissával. <br /><br /> - Micsoda? Hogy Cissy gyereket vár? És én errõl miért nem tudok?<br /><br />- Mostanában túlságosan lekötött a munkád… <br /><br />- Ezt akkor sem tudom elhinni! Most azonnal átmegyek hozzájuk! <br /><br />- Úgy vélem, nem túl jó ötlet… - óvatoskodott Rodolphus. <br /><br />- De hát, ez egy nagy esemény! Gratulálni akarok nekik! <br /><br />- Szerintem nem kéne zavarnod õket, biztos sok dolguk van, csak feltartanád õket!<br /><br />- Ezt meg hogy érted? Zavarnám õket? Én? Ugyan már, ez nevetséges! Hiszen a testvéremrõl van szó!<br /><br />- Õszintén megvallva, Lucius arra utasította Siport, hogy ne merjen szólni nekünk a dologról, de hát ismered a manónk felénk irányuló hûségét…<br /><br />- Hogyan merészelte! – sziszegte Bella dühösen. – Pedig Cissy biztosan örülne, ha átmennék! Segíthetnék majd neki a babával…<br /><br />- Drágám! – Roddy idegesen nyalogatni kezdte sebes szája szélét. – Az az igazság, hogy tartanak a jelenlétedtõl…<br /><br />- Mi van? Ezek megõrültek?<br /><br />- Bellám! Értsd meg õket! Rövid idõ alatt két gyereket is elvesztettél, nem csoda, ha féltik tõled a kis Dracót!<br /><br />- Dracót? – A lány lassan felfogta férje szavainak jelentését, azt, hogy nem kívánatos személlyé vált a Malfoy-házban.<br /><br /> - Igen, Sipor szerint Draco lesz a neve.<br /><br />- Szóval nem mehetek át, és kész! És azt hiszik, hogy én ebbe bele fogok törõdni? – Bella kezei ökölbe szorultak. <br /><br /> Roddy azonban nem figyelt fel a figyelmeztetõ jelre.<br /><br />- Nem hiszem, hogy Narcissa fejébõl pattant volna ki ez a gondolat! Biztosan azok a pletykafészek barátnõi sugallták neki az ötletet, akik minden délután átjárnak hozzájuk teázni!<br /><br /> Bellatrix arcán kegyetlen mosoly jelent meg.<br /><br />-… Hogy azok mi mindent találhatnak ki! – merengett el a férfi. - Mindenrõl tudomást szereznek, aztán kifordítják a dolgokat, végül pedig kombinálni kezdenek… Ki tudja, milyen ostobaságokkal tömték tele Cissa fejét?<br /><br /> Bella Sipor után kiáltott.<br /><br />- Azok a házsártos banyák! Ismerem én jól a fajtájukat! Sokkal rosszabbak azoknál, mint akiket kibeszélnek! Várjunk csak! Talán csak nem azt gondolják, hogy te ölted meg a kicsiket? – Rodolphust megborzongatta még a gondolat is. <br /><br /> A házimanó beslattyogott a helyiségbe, és nagy, nedvedzõ bociszemekkel bámult fel úrnõjére. Az kiadta számára az utasítást, miszerint rögvest tudja ki Cissa teadélutáni barátnõinek névsorát! A tépett göncû Sipor csettintett, és már ott se volt.<br /><br /> Roddy eközben lázasan folytatta tovább az ötletelést.<br /><br />- Na, persze, azt is elterjeszthették rólad, hogy meg vagy átkozva! Hogy az a gyermek, aki a közeledbe kerül, rövid idõn belül meghal. Egy pártatlan kívülálló szemében is gyanút kelthet a körülötted kirajzolódó események ilyetén láncolata… <br /><br />Bellatrix türelmetlenül járkálni kezdett le, s fel a szobában.<br /><br />- De hát, ez hülyeség! Nem tudnának végre leszállni rólad? Hát ezeknek az unalmas, magánéletet nem élõ dögöknek nincs más elfoglaltságuk, mint hogy álhíreket terjesszenek rólad? Nem csoda, hogy Luciusék nem akarják, hogy a közelükbe menj!<br /><br /> Sipor hangosan pukkanéssal tûnt elõ a semmibõl, éppen úrnõje orra elõtt, majd alázatosan átnyújtott neki egy gyûrött papírfecnit.<br /><br />- Nem, ezt nem tûrhetem tovább! – jutott végül szilárd elhatározásra Rodolphus. - Meg kell mondanom nekik a magamét! Be fogok olvasni azoknak a pletykafészkeknek, és természetesen Luciuséknak is, amiért elhitték a rólad terjesztett… - A férfi végre felesége felé nézett, de az már rég messze járt, éppen útban volt a hírszerzõ manó listáján elsõként szereplõ személy háza felé. <br /><br /> Bellatrix nem hoppanált, inkább gyalogolt, mivel szerette volna még jobban belelovalni magát a rajta egyre inkább eluralkodó gyilkos indulatba.<br /><br /> Most legelõször is felkeresi Ciruit Vannest!<br /><br /> Mind ez ideig õ Narcissa legjobb barátnõje, de a nõ úgy vélte, ez nemsokára meg fog változni. Ciruit el fogja veszíteni ezt a státuszát, és néhany végtagja után talán ártó gondolatokkal teli fejét is…<br /><br />Sipor ennek a banyának a nevét kétszer is aláhúzta pirossal, ezzel jelezve úrnõjének, hogy ez a személy kiemelten méltó a büntetésre. Bella úgy vélte a legtöbb, és a legocsmányabb pletykákat õ szállíthatta kishúgának.<br /><br /> Negyed óra alatt ért oda a repkénnyel sûrûn befuttatott kúria elé. Nem kopogott, egyszerûen csak berúgta az ajtót. <br /><br /> Vannes-asszonyság nappalija asztalánál ücsörgött, és éppen a Reggeli Prófétát olvasta, miközben valamilyen frissítõt kortyolgatott, amelyben, így elsõ látásra, Bella hígított muglivérbõl dermesztett jégkockákat vélt felfedezni úszkálni.<br /><br />- Mi a fenét mûvelsz te itt? – háborodott fel a nõ, pink színû ruhájára löttyintve némi piros frissítõt.<br /><br /> A mellette álló fekete frakkos, de mezítlábas házimanó gyors mozdulattal úrnõje pálcája után kapott, de nem volt elég gyors.<br /><br /> Bella megrúgta, és a korcs szolga visítva szánkázott az egyik távoli sarokba.<br /><br />- Öld meg, Justin, öld meg! – vicsorgott Ciruit, és görbe, aszott ujjaival a behatolóra mutatott.<br /><br /> De igazából már látta, hogy minden hiába! Az az átkozott Lestrange-lotyó idõközben már megszerezte az õ pálcáját is!<br /><br /> Justin azért még megpróbálta rávetni magát Bellára, de újabb kemény rúgást kapott, amitõl szétmállott az orra.<br /><br />- Szóval, átkozott vagyok? – kérdezte Ciruittól fenyegetõen Bellatrix, egyszerre két pálcát is rászegezve.<br /><br />- Azt csak úgy hallottam… Azt beszélték, és én csak tovább adtam az infor…<br /><br />- Avada Kedavra! <br /><br /> A következõ pillanatban Vannes-asszonyság holtan fordult le a székérõl, magára rántva a Reggeli Próféta aznapi számát. <br /><br /> Bellatrix a holttest fölé hajolt, és érdeklõdve pillantott le az újság címlapjára.<br /><br />„A halálfalók ellen nincs menekvés!” – olvasta el a fõcímet.<br /><br />„Tudomásunkra jutott, hogy a hírhedt, kegyetlenségérõl is ismert Bellatrix Lestrange gyilkolta meg azt az idõs mugli házaspárt, akiknek tetemére a napokban találtak rá az otthonukban.<br /><br /> Nem tudjuk, az ádáz halálfalónak voltak-e tettestársai, de megbízható források szerint a helyszínen csak az õ hajszálára sikerült ráakadni. Sajnos aurorjaink szeme elõl ismételten sikerült eltûnnie, ezért ismerõsei fokozottan figyeljenek a rá utaló gyanús jelekre, és ha bárki bármi figyelemre méltót, szokatlant észlelne, azonnal értesítse az illetékes hatóság embereit!”<br /><br />Bellatrix keserûen elfintorodott. Már megint benne van az újságban!<br /><br />„Igazán híres ember lettem!” – nyugtázta magában minden öröm nélkül.<br /><br /> Most már még kevésbé vállalhatta a kockázatát annak, hogy tovább maradjon itt.<br /><br /> Justin nyöszörögve üldögélt a padlón, kezében megrövidült orrának egy darabjával.<br /><br />- Hát, veled meg mit csináljak? Utálok házimanókat ölni…<br /><br />Az apró szerzet reménykedõ tekintettel nézett fel rá. Véres, fekete frakkjában Bellát leginkább egy elgázolt pingvinre emlékeztette.<br /><br />- De megértheted, nem hagyhatok szemtanúkat…<br /><br />Dolga végeztével még három nevet pipált ki Sipor listájáról, majd elindult Narcissához.<br /><br />- Cissy! Nyisd ki az ajtót! Beszélnem kell veled! – dörömbölt a Malfoy-ház masszív faajtaján.<br /><br /> Narcissa csak nagy sokára nyitott ajtót. <br /><br /> Arca megviselt volt, szeme alatt sötét karikák árulkodtak kialvatlanságáról. <br /><br />- Mit akarsz itt, Bella? – kérdezte egyszerre rémülten, és gyûlölködve.<br /><br />- Látogatóba jöttem. <br /><br />- Gyere be, ha már itt vagy! <br /><br /> Bellatrix feszengve beljebb lépett. Meglepetten látta, hogy Cissynek nincs nagy hasa, mintha nem is lenne állapotos. <br /><br />- Mi szél hozott erre? – kérdezte ismét a húga, láthatóan teljesen szétesve.<br /><br />- Azt hallottam, babát vártok, de ahogy látom, tévedtem…<br /><br />- Nem tévedtél, csak éppenséggel már meg is szültem! És Draco most alszik, attól félek, nem láthatod!<br /><br />- Megvárom, amíg felkel – ült le a kanapéra Bellatrix, igyekezvén leplezni meglepetését arra vonatkozóan, hogy testvére titokban már meg is szült.<br /><br />- Arra semmi szükség! Még épp csak most aludt el, és sokára kel fel. <br /><br />- Majd elleszünk addig valahogy! Gondolom, sok mesélni valód van. Például elmagyarázhatnád, miért akarsz távol tartani a fiadtól?<br /><br /> Narcissát láthatóan kínosan érintette a felvetett téma, kétségbeesetten tördelni kezdte a kezét. <br /><br />- Vagy valaki mást kérdezzek errõl? Talán Ciruit Vannest?<br /><br />- Én nem tehetek róla, Bella! – tört ki a sírás Cissybõl. – Napról-napra itt ültek, és csak mondták, mondták a magukét rólad, meg a két halott gyermekedrõl… A végén aztán hittünk nekik Luciusszal. <br /><br /> Erre Bella könnyei is kicsordultak.<br /><br />- Értsd meg, nekem már Draco a legfontosabb! Lucius is teljesen összezavarodott. Nem tudtuk, mit tegyünk, de aztán a Nagyúr azt tanácsolta…<br /><br />Bellát mintha pofon vágták volna.<br /><br />- Õ… Õ is tudta?<br /><br />- Lucius, és Ciruit együtt mentek el hozzá. És a Nagyúr azt mondta, Draco személye nagy jelentõségû dolgokra lesz befolyással a jövõt illetõen, és hogy tartsuk teljes titokban az érkezését mindenki elõtt, de különösen te elõtted, és… és Piton elõtt!<br /><br />- Mi köze mindehhez Pitonnak?<br /><br />- Nem tudom, Bella! Hidd el, Lucius se tudja mire vélni a dolgot! Már kétszer is elindult, hogy végezzen a varjúval, biztos, ami biztos alapon, de sehol se talált rá, Perselusnak egyszerûen nyoma veszett…<br /><br />Bellatrix megdörzsölte a homlokát. Mi a fészkes fene folyik itt?<br /><br />- Bella, az én fejemet sem könnyû telebeszélni, és kezdetben én se hittem el mindent! De tudod, milyen elõvigyázatos vagyok! És te mostanában még a szokásosnál is jobban elvadultál tõlúnk! Aztán meg amiket pletykáltak rólad… És itt van a mai cikk rólad az újságban! Meg kell mondjam, teljesen elszörnyedtem rajta! <br /><br />- Te hiszel a Reggeli Prófétának? Elhiszed nekik, hogy én öltem meg azt a két muglit?<br /><br />- Bella, miért kérdezted azt az elõbb Ciruitról? <br /><br />- Közénk próbált állni, Cissy! Mérget csöpögtetett a füledbe!<br /><br />- Mit csináltál vele?<br /><br />- Csak azt tettem, amit kellett! Vele, és a másik hárommal…<br /><br />Narcissa kimeredt szemekkel bámult a nõvérére.<br /><br />- Te, te megölted õket?<br /><br />- Mit számít, mit tettem? Többet nem árthatnak nekünk.<br /><br />- Nekünk?<br /><br />- Nekünk. A családnak, Cissy! Bármi történt is eddig, a hátam mögött, felejtsük el! Induljunk tiszta lappal! Te, Lucius, Medy, Roddy – mind egy család vagyunk. Össze kell tartanunk, nem szabad egymás ellen fordulnunk!<br /><br /> Cissa hitetlenkedve rázta a fejét.<br /><br />- A pletykafészek banyák nem voltak a barátaid. Békétlenséget szítottak. Igazából neked, vagy Luciusnak kellett volna torkukra forrasztani már az elsõ rossz szavukat, de mivel ti gyengék voltatok ehhez, én tettem meg helyettetek. Igen, végeztem mind a néggyel, és egyáltalán nem bántam meg a dolgot!<br /><br /> Húga elsápadt, és öklendezni kezdett.<br /><br />- Most pedig, hogy minden rendben, hadd lássam a kis csodabogarat! Hadd tartsam végre a karjaimban családunk ifjú sarját! <br /><br />- Nem, nem akarom! – Narcissa a padlóra hányt.<br /><br />- De hát, nincs mitõl tartanod, testvérkém! Nem akarok ártani nektek!<br /><br />- És ha tényleg van átok? Gondolj bele, Bella! Ha a gyerekek tényleg meghalnak, miután megérinted õket?<br /><br /> Bellatrix ránézett húgára, és szívbõl megsajnálta. Ahogy ott állt izzadt, loncsos hajjal, a hányást törölgetve a szája szélérõl, tanácstalanul, kiszolgáltatva.<br /><br />- Az életedre ki tudod jelenteni, hogy egyetlen ellenséged, vagy megölt ellenséged egyetlen rokona sem vont rád titkos átkot? Hogyan lehetsz ennyire biztos benne? – Cissy hangja hisztérikusan csengett. – Hogyan mered feltenni rá Draco életét?<br /><br />- Ha akarom, bebizonyítom neked az igazamat! Nem akadályozhatsz meg benne, és egyszer még hálás is leszel nekem azért, amit most teszek!<br /><br /> Bellatrix meglepõdve érzékelte, hogy hangjába kétely keveredik. Mintha már õ maga se lenne teljesen biztos a dolgában.<br /><br /> Mi van akkor, ha a többieknek van igazuk? Mi van akkor, ha a teázó nõvérek igazat mondtak? Mi van, ha valamikor tényleg megátkozták? Nem, ez nevetséges! Az nem lehet! Ezt valahogy ki kell derítenie! Meg kell érintenie a kis Dracót, bizonyítékot kell szereznie!<br /><br /> Elindult az emeleti lépcsõ irányába, de Narcissa hirtelen elébe állt. Reszketeg kezében tartotta pálcáját, és egyenesen Bella mellének szegezte.<br /><br />- Sajnálom, nõvérkém, de nem hagyhatom! – nyöszörögte kínok között.<br /><br /> Bellatrix alig hitt a szemének.<br /><br /> Ekkor nagy csattanással kitárult a bejárati ajtó, és mogorva képpel belépett rajta a családfõ, Lucius Malfoy. <br /><br /><br />Aux Elizahttp://www.blogger.com/profile/05528037275793482489noreply@blogger.com0