Fejezetcím: Különös megoldások
Szereplõk: más szereplő, Voldemort
Jellemzõk: Általános, Romantikus, Dráma, Sötét, Akció/Kaland
Osztályozás: 12
Figyelmeztetések:
Leírás: "Szép az, ami kétségbe ejt" Mi minden derül még ki a dementorokról? És, ha Bella utálja a kviddicset, miért kerül be egy rövid időre a csapatba?
Bellatrix egy percig sem bánta meg, hogy csókolózott Perselusszal, sőt most, hogy együtt járt a fiúval, úgy érezte: minden sokkal könnyebb; még a dolgozatok is. Örült, hogy Perselus elfogadja, és szereti őt mindannak ellenére, ami Luciusszal, és a Nagyúrral való találkozásakor vele történt még a félelmetes korkülönbség ellenére is. Néha ugyan gondolt arra, hogy ezzel most talán megrontotta a szegény fiút, de végülis ő csókolta meg először, Bellatrixnak esélye sem volt hárítani a közeledést.
Pitonnal viszont már más volt a helyzet; úgy tűnt, kicsit meglepte a csók, és most kerüli Bella társaságát, biztos a kora lehet az oka a bájital mögött, nem volt felkészülve ilyesmire. A lány megértette, hogy Perselusnak időre van szüksége ahhoz, hogy napirendre térjen a dolog fölött. Hiszen megcsókolta a legjobb barátját, aki épp azelőtt esett át egy nagy lelki megrázkódtatáson, és mellesleg nyolc év korkülönbséggel. De Bellatrix mégsem bírta annyiban hagyni a dolgot; felkereste Pitont, hogy végre megbeszélhessék: hogy, s mint lesz ezek után.
- Bella, te mit keresel itt? - üdvözölte idegesen a fiú.
- Ez a nagyterem, jogom van itt lenni – válaszolta gúnyosan a lány.
- Igazad van, bocs! Csak meglepett - engedett helyet neki maga mellett.
- Tudod, észrevettem, hogy mostanában kerülsz engem, és jó lenne, ha megbeszélnénk: miért. Tudom, látni sem akarsz, és hatalmas hibát követtünk el, mert mindez neked még undorító, mert... hány éves is vagy? Hat?
- Kábé - válaszolt a fiú idegesen.
- És, ez nekem is kellemetlen, de... tudod... amikor azt mondtam, hogy le akarok veled... izé... azt, szóval azt nem kell komolyan venned, túlzásba estem, valamint azzal is, hogy elmondtam neked mindazt, ami velem történt. Nem rád tartozott volna, és nem vagy még felkészülve az ilyesmire, igazából azt sem tudtad javarészt, hogy miről beszélek, ugye?
- Mivel a tizennégy éves önmagam vagyok, ezért van némi fogalmam erről a dologról. Bár, igen, egy-két dologban voltak kétségeim.
- Nézd, sajnálom, nem kellett volna, jó? Tudom, hogy képtelen vagy elfelejteni, mert neked mindez új, és talán undorító is...
- Nem, igazából egyáltalán nem volt az, csak meglepődtem, ilyet még sosem csináltam, és olyan furcsa volt, ahogyan mindaz, amit elmondtál. Soha nem találkoztam még ilyesmivel.
- El is hiszem, de nekem mégis olyan, mintha most valami rosszat tettem volna veled. Biztos, hogy nem érzed annak? Nekem elmondhatod, megbeszéljük, nem kényszerítelek semmire, megígérem.
- Igazából csak azt nem értem, hogy a csók, vagy micsoda, eddig miért nem adtam neked olyat, mikor egyből jobban lettél tőle...
- Ilyet nem osztogatnak mindenkinek.
- Azt tudom, teljesen tisztában vagyok vele, ezért is adtam csak neked. Nem tudom, miért, de... lehetséges lenne, hogy szerelmes vagyok beléd?
- Ezt csak te tudhatod - mosolyodott el Bella.
- Akkor igen, így érzek - bólogatott hevesen Piton. - És ilyenkor mit kell tennem?
- Biztos tudni akarod? Talán ehhez nem vagy elég érett - mondta Bellarix elpirulva.
- Én sem akartalak megbántani téged, annyi mindent megéltünk már, de ez most valami más, érted? Nem vér, hogy undorodjak tőle, és te kigúnyolj miatta, mert velem ellentétben vonzónak találod a látványát! De nem, ebben mindketten benne vagyunk, és attól, hogy furcsa, igenis érdekel. Velem nyugodtan beszélhetsz az ilyen jellegű problémáidról, nem okoz gondot! És igazából nekem kéne szégyellnem magam. Azok után, ami veled történt, képes voltam arra, hogy csak úgy kipróbáljam a csókot! Sajnálom, nem kellett volna – szólt a fiú bűnbánóan. - És amúgy mi is történt veled? Megkínzott a Nagyúr? Ez volt az a rész, amit nem értettem tisztán, nem mondtál semmit.
- Oh, nem, nem kínzott meg átokkal. Ez annál bonyolultabb fogalom, ezért is... inkább hallgatnom kellene róla, túl fiatal vagy.
- Bella, rendes tizennégy éves akarok lenni, de így csak félig lehetek! Kérlek, mondd el, segíthetnék is!
- Nem, ebben nem tudsz, ami megtörtént, azon nem változtathatsz. De, ha ennyire tudni akarod, hát elmagyarázhatom. Egyszerűen... olyasmire kényszerített, amit én nem akartam, hogy tegyen velem, érted?
- Meg kellett csókolnod?
- Azt is többek között, de jó úton haladsz. Tudod, a nők és a férfiak egészen mások, sokban különböznek, ő pedig kihasználta ezt a másságomat, hogy megkaphassa, amit akar. Így érthető?
- Azt hiszem. És, amit mondtál, hogy ribanc, az ugyanazt jelenti, mint a cafka? Ezt onnan tudom, hogy apa gyakran hívja így anyát pár korsó után, mielőtt megverné.
- Igen, ugyanazt jelenti.
- De te nem vagy az! Most mondtad, hogy a Nagyúr kényszerített. Nem tehettél arról, ami történt.
- Kedves, hogy ezt mondod. Viszont, ha nem akarsz többé a közelembe menni, azt is megértem - mondta Bella.
- Jaj, ne már! Nem haragszom - szólt Piton, és egy csókot lehelt a lány szájára. - Látod? Jól esett! Tizennégy éves vagyok, nem egy ovis! Sokban különbözöl tőlem, és talán épp ez tetszik benned a legjobban - simított végig a derekán Piton.
- Nem akarsz kilógni a sorból? Gyere, megmutatom, hogy él egy tizennégy éves - mosolyodott el Bella, és a Roxmortsra szánt hétvégét ezúttal nem lógták el, hanem lesétáltak a faluba a többi diákkal együtt, és egy-két pohár ízletes vajsör társaságában jól elbeszélgettek. Pitonnak most adódott először alkalma alkoholos italt kóstolni, de kifejezetten tetszett neki a dolog.
Később Narcissa, és Androméda is csatlakozott hozzájuk. Együtt sétálgattak a faluban, sőt még a Szellemszállás elé is elmentek Narcissa kedvéért. Bella természetesen egy szót sem szólt testvéreinek a vele ott történtekről.
Amíg Andromeda Narcissával fogócskázott, a lányt elővették annak az estének a rossz emlékei. Piton persze észrevette, hogy Bellatrix nincs jól.
- Bella! Minden rendben?
- Igen, semmi baj.
- Amúgy… nem kívánod mostanában a sós ételeket? – kérdezte váratlanul Perselus.
- Szeretem a sósat, de nem.
- És, mondd: nincs hányingered? Nem szédülsz?
- Nem.
- Akkor jó, de szólj, ha ilyesmiket vennél észre magadon, rendben?
- Rendben. De mit számít ez?
- Csak aggódom miattad, és biztos akarok lenni abban, hogy nem vagy terhes. Az, aki... csinálja, szóval, érted, azok nem szoktak gyereket szülni?
- Terhes? Te jó ég, erre nem is gondoltam! Túl sem élném, ha úgy lenne.
- Én akkor is melletted lennék!
- Kösz. De nem hiszem, hogy ezen a téren tapasztalt lennél, hiszen szinte még te magad is az vagy.
A lány felsóhajtott.
- Most mi legyen? A Nagyúr nem fog megbocsátani azért, amiért pálcát emeltem rá, és elmenekültem előle. Apa meg azt akarja, hogy menjek el vele egy megbeszélésre a nyáron, ahol Tudjukki is ott lesz! Ha meglát engem, egészen biztosan megöl - panaszolta a lány.
- Milyen megbeszélés lesz az?
- A Halálfalók éves tanácskozása a Tiltott Rengetegben.
- Nem mehetsz el oda!
- És ez még nem minden! Van egy rosszabb hírem is: Lumpsluck közölte velem, hogy meg fogok bukni.
- Mi? Hogy lehet az? – kérdezte Perselus meglepődve.
- És ahhoz, hogy mégis átengedjenek a vizsgákon, be kellene lépnem a kviddicsező barmok közé, akik segédfogót keresnek az év utolsó meccsére, mert a fogójuk lesérült. Képzeld, olyan elkeseredettek, hogy a segédfogó esetében nincsenek tanulási átlagok kikötve, tehát a renitensek is jelentkezhetnek. Ha belépnék, kaphatnék plusz pontokat, és ráfoghatnám a meccsre a tanulási nehézségeket. Talán adnának esélyt, hogy pótvizsgázhassak.
- De te olyan okos vagy! Nem… ez nem lehet! Itt valami tévedés lesz.
- Pedig olyan sokat tanultam! Mindegy, nincs más választásom: be kell lépnem a csapatba.
Bellatrix valóban nem tudott mit tenni. Halvány gőze sem volt arról, hogy a vizsgái miért nem sikerültek. Annyira igyekezett, de hiába. És most nem maradt más választása, mint elmenni a válogatásra.
Idén Todd Weasley volt a csapat kapitánya.
Bellán kívül csak egy valaki akart segédfogó lenni: Robert Nott. Bellatrix egy szót sem szólt hozzá, hiszen igazából miatta került abba a helyzetbe, amilyenbe.
- Szia! Mi szél fújt erre? - köszöntötte Nott vigyorogva.
- Az, amelyik téged: segédfogó szeretnék lenni.
- Úgy tudtam, utálod a kviddicset.
- Jól tudtad.
- Akkor miért akarsz benne lenni a csapatban?
- Hát, máskülönben megbukok – vont vállat a lány.
Nott nem szólt semmit.
- Gyertek! - kiáltott a várakozók felé Todd.
Mindketten odamentek hozzá.
- Elmondom, mi lesz: kieresztem a cikeszt, és aki elkapja, az lesz a csapat új segédfogója.
A fiú csak ennyit mondott, és rögvest szabadon is eresztette a labdát.
Todd Weasley csak külsőleg hasonlított a családjára; belső tulajdonságai inkább a Malfoy családhoz tették hasonlóvá. A srác nem barátkozott sárvérűekkel, de még félvérekkel sem. Kíméletlen volt a kviddicsben; nem ismert könyörületet. Ellenben érdekelte a sötét mágia, és minden vágya az volt, hogy bekerülhessen a halálfalók közé.
- Rajta!
Intett Belláék felé, hogy indulhatnak.
A két fogójelölt a lába közé kapta a seprűt, elrugaszkodott a földről, és a levegőbe röppent. Nott rögvest a cikesz keresésére indult, és Bella követte a példáját. Hamarosan meg is pillantották a labdát, amint az éppen egy pózna körül röpködött. Bellatrix felgyorsított, és a cikesz felé repült.
Robert megkerülte a pályát, és a lány után száguldott.
Bella haja a szélrohamoktól a szemébe csapódott, és alaposan összekócolódott.
Egymás mellett repültek a cikesz felé fej fej mellett.
Bellatrix már a kezét nyújtotta a labda felé, de Nott folyamatosan lökdöste, így a lány állandóan kibillent egyensúlyából. Kis híja volt, hogy le nem zuhant. Szerencsére valahogy mindig visszakászálódott a seprűjére, és azon túl már ő is viszonozta Nottnak a lökéseket. Az egyik olyan erősre sikeredett, hogy a fiú nekivágódott egy póznának. Bellatrix elkapta a cikeszt, majd Robert segítségére sietett.
- Bellatrix lett a fogó; Nott, te elmehetsz! - kiáltotta Todd.
A lelátón Perselus tapsolt, és ujjongott, amikor meghallotta Bellatrix győzelmének hírét.
- Látod, minden rendben lesz! – mondta a fiú. - Átmész a pótvizsgán, én pedig kiderítem, hogy miért akartak megbuktatni.
Aznap este a fiú elkérte Bellatrix láthatatlanná tévő köpenyét, és beosont Lumpsluck irodájába. A jelszót könnyű volt megszereznie; az órák után titokban követte a professzort, és elleste a jelszavát.
Az irodában tartották a teszteket, és Perselus meg akarta tudni, mit rontott el Bellatrix, amiért nem engedték át a vizsgán.
- Lumos! - gyújtott fényt pálcájával. Pár perc, és a kezében tartotta a tesztlapokat.
Alaposan átvizsgálta a feladatokat, és a hozzá tartozó eredményeket.
Kis híján elejtette a pálcáját, amikor észrevette, hogy a feladatok megoldásai, és a hozzájuk tartozó értékelések nem stimmelnek.
Bellatrix minden tesztet hibátlanul töltött ki, ám az értesítők mindegyikére Troll volt pingálva!
Azon nyomban felkereste Lumpsluckot:
- Nem buktathatja meg Bellatrixot! - csattant fel Perselus. – Valaki káprázó bűbájt mondott a vizsgáira, hogy azt higgyék, el vannak rontva!
A professzor végighúzta ujjait a kérges papíron.
- Igaza van. Menten utánajárok, hogy ki képes ilyesmire!
Perselus másnap elmondta Bellatrixnak titkos nyomozása minden részletét.
- Ki merte ezt tenni velem? – háborodott fel a lány dühtől lángoló tekintettel.
Perselus megnyugodott, hogy Bella nem szidta le, amiért a háta mögött intézkedett.
- Nem tudom, de hamarosan kiderül. Dumbledore haragja elől senki sem menekülhet.
- Nem bízom benne, inkább majd én magam derítek fényt az esetre! - Bellatrix céltudatossága ellen sem lehetett mit tenni.
A lány nagy nehezen rászánta magát arra, hogy megjelenjen a kviddicsmeccsen. Ezüst-zöld színű talárjában gyönyörűen festett; erre Perselus percenként fel is hívta a figyelmét.
- A hugrabugosok ellen nem veszíthetünk! - kezdett bele lelkesítő szónoklatába Todd. – Elvégre miénk az iskola legjobb fogója!
Bellatrix alig figyelt rá.
A meccs nem tartott sokáig; 170/30-ra nyert a Mardekár, és Bella alig húsz perc elteltével elkapta a cikeszt!
- Elképesztő voltál! - ámuldozott Todd. – És ha jobb jegyeid lettek volna, nem is lettél volna csapattag! Még belegondolni is szörnyű!
- Nem bántam volna, ha másként alakul - válaszolt morcosan Bella.
- De mondd meg: nem jól sült el, hogy elvarázsolták a tesztedet?
- Honnan tudsz te erről? Hiszen nem is említettem neked.
- Hát… szóval…
- Tehát te voltál! De hát miért?
Todd hallgatott.
- Áruld el, te nyomorult véráruló! - sikította Bellatrix.
- Másként sosem léptél volna be a csapatba - nyögte ki végül Todd.
- És ezért meghamisítottad a tesztemet? Te nem vagy normális! - Bella már majdnem megátkozta a Weasley - fiút, de Perselus visszatartotta.
- Értsd meg; nem maradt más választásom! Azt akartam, hogy benne legyél a csapatban, hiszen csak így nyerhettünk!
- És hogyan tudtad átverni a Lumpit? - érdeklődött Piton.
- Könnyű volt: kápráztató bűbájt használtam.
- Ha azt használtál, akkor én miért láttam a valódi tesztet? - értetlenkedett Perselus.
- Csak a tanárokra hat a bűbáj, de rájuk aztán nagyon. És ezen kívül biztos, ami biztos, egy „mindent elhiszek” teát is itattam a professzorral.
Belláéknak nem volt több kérdésük. Azonnal értesítették Dumbledore-t mindarról, amit megtudtak.
Todd Weasley két évre elegendő extra házit, és az év végéig szóló büntetőmunkát kapott jutalmul, ráadásul nem látogathatta Roxmorts faluját az iskolaév hátralévő ideje alatt.
Bellatrix vizsgaeredményeit újra átnézték. A lány nem bukott meg: dolgozatára maximális pontszámot kapott.
Bella végre fellélegezhetett, végre nincs több kviddics az életében!
Úgy tűnt, minden rendbe jött, de a látszat néha csal…
Bellatrix még ötödéves korában sem jött rá, hogy miért nem tudja megidézni a cruciatus - átkot, pedig már Dumbledore is rászánta magát arra, hogy megtanítsa nekik a tiltott átkokat.
Bella nem is foglalkozott ezzel túl sokat, inkább Tom Denem naplóját vizsgálgatta. Rájött, hogy minél előbb meg kell szabadulnia tőle. Elolvasta az utasítást, amit végre kellett volna hajtania:
„Könyvtár, tiltott rész, a harmadik polcon.”
Egyik este aztán felkapta a naplót, felvette a láthatatlanná tévő köpenyt, és beosont a könyvtár tiltott részlegébe.
Lerakta Tom naplóját az utasításban szereplő helyre, majd távozott.
A folyosón senkit sem látott, ezért levetette a köpenyt, mivel a rászállt por csavargatta az orrát.
Megigazgatta a haját, majd csendben osont a mardekáros diákok klubhelyisége felé. Hirtelen egy mély férfihang krákogását hallotta a háta mögül.
Dumbledore professzor volt az.
- Miss Black!
Bella megtorpant. Ijedtében alig tudott megszólalni:
- Igazgató úr! Esküszöm, nem én loptam el!
- Miről beszél? - értetlenedett a professzor.
- A köpenyről. Piton küldte nekem karácsonyra. De nem lopta el!
- Lassítson, Miss Black! Bevallom, azt a köpenyt szem elől tévesztettem, ezért mélységesen szégyellem magam. De, ha visszaszolgáltatná, igazán hálás lennék! És ilyen későn pedig nem ildomos a folyosón csellengenie. Húsz pont a Mardekártól, és kérem a köpenyt végre. El kell koboznom, mivel van egy olyan érzésem, hogy máskor is használná.
Bellatrix nem ellenkezett.
Mivel a vizsgái majdnem mind remekül sikeredtek, már nem fenyegette a bukás, és koncentrálhatott az annál sokkal fontosabb dolgokra. A tanórák unalmas percei alatt elhatározta: sötétedés után lemegy a bagolyházba, és foglalkozik egy kicsit Viharral.
Mivel a sas elég kiszámíthatatlan volt, korábban eltiltották a bagolyház közeléből. Szerencsére Bellatrix a harmadik év végére megnevelte a madarat annyira, hogy Dumbledore visszaengedte a többiek közé.
Sötétedésig a lány a könyvtárban üldögélt. Utánanézett a „haláltej” kifejezésnek egy könyvben, amelynek a címe ez volt:
„Az Azkaban őreinek titkai”.
Rég kinézte már magának ezt a könyvet, de mind ez idáig nem volt alkalma beleolvasni.
„A dementorok, mielőtt az Azkabanba kerültek, még nem voltak teljesen kifejlődve. Köztudott, hogy csak azok a dementorok ehetnek félelmet, akik már felnőttek, vagyis nyolc hetesek, vagy attól idősebbek. A kisebbek (bébidementorok) haláltejjel táplálkoznak. A haláltej, és a közismert anyatej nem sokban különböznek egymástól. Kinézetre hasonlóak, de összetevőikben némileg eltérnek. Akárcsak a babákat, a dementorokat is etetni kell; az etetés műveletében sincs sok eltérés.”
Bellatrixot meglepte, amit olvasott. Egyből rohant Perselushoz, hogy elújságolja neki a dolgot. A fiú beleborzongott abba, amit megtudtak, de különös módon nem lelkesedett azon, hogy ismét megfejtettek egy talányt, és közelebb kerültek a titok megfejtéséhez. Bellatrixot is csak gépiesen, érzelmek nélkül ölelte át, mintegy dicséretképpen.
A lány meglepődött a dolgon. Első gondolata az volt, hogy megsértette valamivel a fiút, de Piton nem így szokott viselkedni olyankor. Ebből arra következtetett, hogy a fiú egyszerűen csak rosszkedvű. Békén hagyta hát, és kezében két hatalmas döglött patkánnyal leosont a bagolyházba Viharhoz. Pálcája segítségével fényt gyújtott; tekintetével a sast kereste. Vihar gyorsan elő is került. Bella megetette, majd megsimogatta a madarat.
Akkoriban a bagolyház még a Roxfort épületétől távolabb állt, egy viskóban. Dumbledore már tervezgette ugyan, hogy áthelyezteti a madarakat egy tágasabb helyre, ahol jobban elférnek, de ez még odébb volt.
Bellatrix úgy negyedórát maradt. Ezután bezárta az ajtót, és már épp indult volna vissza a Mardekár-toronyba, amikor…
BUMM!
Vörös fénycsóva, füst, és durranás törte meg a csendet a háta mögött.
Hátrafordult.
A bagolyház ajtaja tárva-nyitva állt. Odafutott, hogy megnézze, mi történt.
A baglyok rémülten csapdostak szárnyaikkal.
- Vihar! - hívta a lány a madarát.
A sas nem mutatkozott.
- Vihar! - kiáltotta most már idegesebben.
Semmi.
A lány betuszkolta magát a verdeső madarakkal teli viskóba; átkutatta a helyiség minden szegletét Vihar után, de nem találta. Egyszerűen eltűnt!
De nem is csak úgy eltűnt! A bagolyház ajtaja nem nyílik ki magától, és Bella biztos volt abban, hogy az ajtót jól bezárta. Valaki tehát kinyitotta, és elvitte Vihart. Elrabolta!
Bellatrix ez után naponta többször is lement ellenőrizni, hogy Vihar hazatért-e már. Természetesen nem; aki elrabolta, az nem fogja csak úgy visszaengedni. De hát mire kell bárkinek is egy sas? És ki vihette el? Talán Dumbledore? Vagy Hagrid? Esetleg a gondnok? Nem, ez őrültség. Ők nem lehettek. Csak olyasvalaki tehette, aki nem az iskolában tanul, vagy tanít. De ki?
Bella több társától is kért segítséget, de senki sem tudott a történtekre logikus, és megnyugtató választ adni.
Perselus aztán kiagyalt valamit, amivel legalább átmenetileg elterelhette Bella figyelmét kedvenc állata eltűnéséről. Megszervezett egy kirándulást kettejüknek Roxmortsba, egy kis vajsör-kóstolásra.
Bellatrix már régen volt kettesben a fiúval, ezért nagyon megörült az ötletnek. Egész délután a hálóban készülődött; csinosnak akart mutatkozni barátja előtt, persze ügyelt rá, nehogy túlzásba vigye, és kellemetlen legyen a fiúnak.
Perselus a klubhelyiségben várt a lányra. Az egyik asztal tele volt Bellatrix tanszereivel. Piton arra gondolt, hogy összepakolja a lány holmiját, amíg az készülődik.
Bellatrix tűsarkújának kopogásából Perselus rájött, hogy a lány már elkészült. Bellatrix gyönyörűen festett: haja kiengedve, csábító, vörös rúzs az ajkán, szemhéja ezüstszínűre festve; arcának sápadtságát púder fedte. Combközépig érő selyemszoknyát, és fekete kardigánt viselt gyöngyös kistáskával, és alakját kiemelő övvel. Finom, leheletnyi parfümillat kíséretében, büszke tekintettel vonult át a klubhelyiségen.
Roxmortsban aztán a két fiatal degeszre itta magát vajsörrel; finomabbnál finomabb süteményeket kóstoltak, amit Zonkó bazárjából szereztek. Bellatrix a negyedik pohár vajsör után le akart állni, de Piton rábeszélte még két pohár elfogyasztására.
Jól be is csiccsentettek, mire visszafelé vették az irányt a Roxfortba. Szerencsére elkerülték McGalagony professzorasszonyt, és a vele járó felelősségre vonást is.
Másnapra kitisztult a fejük, és mindketten úgy gondolták, hogy életük legkellemesebb pár óráját élték át előző nap délután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése