Fejezetcím: A hiányzó lap
Szereplõk: más szereplő, Voldemort
Jellemzõk: Dráma, Sötét, Akció/Kaland, Horror
Osztályozás: 14
Figyelmeztetések: Gyilkosság, Kínzás
Leírás: A Tiltott Rendeteg nem véletlenül tiltott. Ezt Bella is megtapasztalja, mikor megharapja őt egy vérfarkas és egy különös dolgot talál.
Hagrid szemügyre vette a földön fekvő diákokat, különös tekintettel Bellára. Perselus csak kisebb sérüléseket szenvedett, de a lány mellkasa nem úszta meg ennyivel. A poros föld vérben úszott, Bella reszketett a harapások után támadó elviselhetetlen kínoktól.
Piton lassan önerőből feltápászkodott, ám, mivel Bellatrix erre képtelen volt, Hagrid ölbe kapta a moccanni is alig tudó Bellát, és elcipelte a viskójáig, amely nem messze volt onnan, és szerencsére a tűzben nem is égett el.
Perselus követte őket, és aggódva nézte, ahogy Hagrid lerakja Bellatrixot az asztalra, megméri pulzusát, majd elkezdi bekötözni sebeit.
Bella nyögdécselt párat, azután elvesztette az eszméletét, de szerencsére csak pár pillanatra. Perselus felpattant a székéből, és a lányhoz sietett. Feltámasztotta Bella fejét, majd közelebb hajolt hozzá - így akarta megtudni: eszméleténél van-e.
- Azt hittem, meghaltál - nézett a lányra, a mondathoz illő feszültséggel a hangjában.
Bellatrix összepréselte ajkait, a megjegyzés nem nyerte el a tetszését, de ezt nem tette szóvá.
- Hamarosan átázik a kötés, Bellatrix túl erősen vérzik - mondta Hagrid aggodalmaskodva. - Jobb lenne, ha a gyengélkedőre mennétek, ott jobban el tudnák látni a vérfarkas-harapást. Azért a kötést bedörzsöltem érzéstelenítő levéllel, amit nemrég szereztem, ez megöli a fájdalmat addig, amíg felértek a gyengélkedőre.
A két fiatal távozni készült, Perselus átkarolta Bella derekát, hogy segítsen neki felkelni, és a lány neki hála meg tudott állni a lábán.
- Amúgy meg, hogy kerültetek ilyen későn a Tiltott Rengetegbe? - kérdezte váratlanul Hagrid.
- Mi csak követtük a tüzet - válaszolta Bellatrix. – És te?
- Figyelmeztetni akartam a tanárokat, de biztos észrevették a világosságot... Nem akartam, hogy a Roxfort közelébe érjen a tűz, féltem, hogy halálfalók jönnek vele, és talán Tudjukki is, ami a végünket jelentette volna. Valószínűleg így akartak bejutni a Roxfortba. Viszont az iskola biztonságos hely, legalább is amíg Dumbledore vezeti. Ha ő itt van, addig nem eshet bajunk.
- Gyere, indulnunk kell! – szólt Perselus Bellának, majd megtámogatva útnak indult az iskola felé.
A lány teljes súlyával Pitonra támaszkodott, a fiú szorosan tartotta, kezében pedig a Hagridtól kapott, vérzést elállító gyógykenőcsöt szorongatta.
Már az iskola kapujánál tartottak, amikor Bellatrix hirtelen felsikoltva összerogyott a füvön. Perselus próbálta felsegíteni, de nem bírta, Bella szakadt talárját teljesen elborította a vér.
- Gyorsan, a kenőcsöt! - suttogta Bellatrix elhaló hangon. – Add ide!
- Hívok segítséget! - pattant fel Piton, de a lány visszatartotta.
- Ne hagyj itt, csak add ide a kenőcsöt! Nem hallod? Siess!
A fiú végre valahára átnyújtotta a kért gyógyszert. A lány feltépte a ruhát a mellkasán, és belekente az indigókék kenőcsöt a véres sebbe. Piton sápadt arccal, elkerekedő szemmel nézte a lány ténykedését.
- Nem bírod a vért? - kérdezte gúnyosan Bellatrix.
- Nem, de melletted kezdem megszokni - felelte mogorván a fiú.
A vérzés szerencsére hamar csillapodott, és Bellatrix talpra kászálódhatott. Megfogadta Hagrid tanácsát, és bement a gyengélkedőbe annak ellenére, hogy ezért még hatalmas bajba is kerülhet. Perselus hála az égnek kitartott mellette, és szótlanul követte útján, de akkor már nem lehetett vele, mikor gyógyították, vagy próbálták valami bugyuta szabály miatt.
Odabenn aztán Bella kihámozta magát vértől lucskos ruhájából, majd a javasasszony megitatott vele egy gyógyitalt, amely szerinte főleg vérfarkas nyálának kivonatát, és varangyos béka szárított bőrének por alakú őrleményét tartalmazta, és ami nem engedi majd, hogy a lány teliholdkor, támadójához hasonlóan farkasemberré változzon.
- Ha nincs Hagrid kenőcse, talán mit sem érne ez a kezelés... - motyogta a javasasszpny.
- Ezt hogy érti?
- Az mentette meg az életét, egy elengedhetetlen tartozékot tartalmaz az a kence, mely nélkül bizony előfordulhatott volna, hogy teliholdkor átváltozzon.
A lány az estét a gyengélkedőn kellett, hogy töltse megfigyelési célzattal. Perselus nemsokára ismét felbukkant, és takarodóig ott gubbasztott mellette. Bellatrix fejében egyre csak a Tiltott Rengeteg járt, nem gondolta volna, hogy a halálfalók képesek felégetni az erdőt, csak hogy így jussanak be a Roxfortba.
Most, hogy tisztán látott mindent, azon kezdett el tanakodni, ki volt az a halálfaló, akit a vérfarkas támadása előtt látott, mert bizony volt valaki, egy csuklyás, sötét alak. Egyedül abban reménykedhetett, hogy nem Voldemort.
Nagysokára sikerült csak elaludnia, zavarosan kavarogtak a fejében álmának egy-egy jobban kivehető fonalai: látta az említett halálfalót elsuhanni a fák között, arcát fekete csuklya takarta. Futott, kezében egy papírlapot szorongatva. A lap réginek tűnt, és gyűrött volt, mintha csak Tom Denem naplójából tépték volna ki. Bella ráébredt, hogy a naplóban látta is egy kitépett oldalnak a nyomát, de eddig nem tulajdonított neki jelentőséget, hiszen eddig nem foglalkozott olyan dolgokkal, melyek nincsenek.
Álmában a lap egyszer csak kiesett a rohanó alak kezéből… Az nem vette észre, csak futott tovább, nehogy meglássa valaki.
Bella felriadt, és zihálva körülnézett, vajon ott van-e a rejtélyes alak, de szerencséjére csak Perselus ott ült egy széken az ágya mellett, úgy látszik a fiú visszalopakodott hozzá a takarodó után.
Ennek nagyon megörült, nem hitte volna, hogy a fiú képes ezek után is vállalni a kockázatot érte. Egy darabig még elmélázott ezen, majd a szeretetteljes gondolatok idővel újra álomba merítették.
Ismét a Tiltott Rengetegben találta magát a lappal együtt, mely a földön hevert elhagyatva, és egy hang szólt belőle:
„A naplóm… a hiányzó lap… Szerezd meg, és meglesz a megfejtés!”
Másnap a csodával határos módon eljött a roxmortsi kirándulás napja. Dumbledore a tanárok könyörgésére mégis megengedte, hogy kiránduljanak a gyerekek, ki tudja, lehet, hogy attól tartott, a diákok a végén, kikapcsolódás hiányában fellázadnak... Bella elhatározta, hogy nem fogja lopni a napot a sok ócsak, félig lejárt holmik között, helyette inkább visszamegy a rengetegbe.
Miután Perselust beavatta a tervébe, a fiú Roxmorts felé menet elterelte a tanárok figyelmét, a lány pedig elmaradva a csoporttól, elrohant az erdő irányába.
Bella nem hitte, hogy kiszúrják a távollétét, csak a miatt aggódott, nehogy megint összefusson Hagriddal, és magyarázkodnia kelljen.
Próbálta felidézni az álmában látott helyet, minden fűszálat, faágat, aljnövényzetet, és kiváló vizuális, és emlékező képességének hála, hamar ráakadt a helyre.
Egy percig azt hitte, nem találja meg a papírt, mert nincs ott, a gazdája visszajött érte, vagy elnyelte a föld, vagy ez is csak egy álom volt, mint a többi.
- Invito papír fecni! – kapott észbe úgy negyed óra elteltével. A varázslatot sikeresen végrehajtotta, a papír a kezében landolt egy vakondtúrás mélyéről gyűrödten, koszosan.
Bellatrix megvizsgálta a papírt. A hang az álmában igazat szólt: a lap tényleg Tom Rowle Denem naplójából származott. De akkor hogyan került Maga, Voldemort volt a halálfaló - állapította meg Bella. És a régebbi álmom a kitépett lapról figyelmeztetés volt!
A papír egyik oldalán egy kézzel rajzolt sas képe látszott, a lánynak olyan érzése támadt, mintha már látta volna a képet valahol. Kisvártatva arra is rájött, hogy a rajz a nyakláncán lévő madármintával volt azonos!
A lap másik oldalán pedig egy rövid szöveg állt:
„Ahol a Fekete Özvegy jár.”
Bella attól fogva csak a képre tudott koncentrálni, mivel a szöveggel nem tudott sok mindent kezdeni. Minden órán azt nézegette, összehasonlította a nyakláncán függő medállal, és ugyanolyan volt.
Egyik szünetben is a lépcső alján üldögélt, és a nyakláncot tanulmányozta, mikor arra járt egyik kedves barátja is.
- Bella! - lépett oda hozzá Perselus.
- Mi az? - kérdezte a lány szórakozottan.
- Megfejtettem kettőt a „Dementorkészítés” – beli feladványokból! - zihálta a fiú.
- Kettő micsodát? - értetlenkedett Bella.
- Hát két átkot! – kiáltotta izgatottan Piton. - A három tiltott varázsige közül már csak egyet kell kitalálni!
- Hogyan jöttél rá? - csillant fel Bella szeme.
- Kutakodtam egy kicsit pár ismerősömtől – vallotta be a fiú zavartan.
- A harmadikat ők sem tudták? - kérdezte a lány.
- Nem. Azt mondták, hogy az első kettő tananyag, csak még nem a mi évfolyamunkban.
- Na, és mi az a kettő? – kérdezte türelmetlenül Bella.
- Takarodó után megmondom. Találkozzunk az udvaron a Titkos Közben! - kacsintott Bellatrixra sokatmondóan. - Na, és nálad mi újság?
- Megtaláltam a lapot, amit Tom Denem naplójából téptek ki - mutatta fel a papírt.
- „Ahol a Fekete Özvegy jár.” - olvasta fel Piton. - Mit akar ez jelenteni?
- A képet nézd! A szöveget én sem értem. Olyan, mint a nyakláncom, nem?
- Aha, bár szerintem inkább Viharra hasonlít a mostani ábrázatában - morfondírozott Perselus.
- Te egy zseni vagy! - ugrott a fiú nyakába izgatottan Bellatrix. - Most jöttem csak rá, hogy a lap, Vihar, és a nyaklánc összefüggenek - mondta Bella. – Közük van egymáshoz, de vajon mi? Gondolkozzunk!
- Nem tudom, talán ezzel a rejtélyes Fekete Özveggyel függenek össze a dolgok… - találgatott Perselus. – Bár nincs sok kedvem ilyet mondani, de meg kellene kérdezned erről Tomot…
Bella eltöprengett a fiú tanácsán, és végül kényszeredetten beleegyezett a dologba. Nem akarta megszegni fogadalmát, de ebben a patthelyzetben nem maradt más választásuk, elkezdett hát gondolkozni rajta, mit is kérdezhetne tőle, amire válaszolna, és nem történnének furcsa dolgok.
Takarodó után aztán találkozott Perselusszal az udvaron a Titkos Köz nevű, gondosan elrejtett zugban, ami talán az egyetlen hely a Roxfortban, amiről csak ők ketten tudnak.
- Jól van, az első a halálos átok - tért a tárgyra már az elején Piton.
Bella egy üvegre való pókot hozott magával, hogy a fiú azokon mutassa be az átkokat, ne pedig rajt, vagy saját magán. Az egyik pókot át is adta rögvest Perselusnak.
- Avada kedavra - mondta ki a varázslatot határozott hangon Piton, mire az állat máris holtan feküdt a fiú tenyerén.
- Megölted? - hebegte csodálattal Bella.
- Igen - válaszolt Perselus. – A második, és egyben az utolsó átok, amit tudok a cruciatus. A kínzó átok.
Bellatrix átadott a fiúnak egy újabb pókot, és megigézett szemekkel figyelte annak ténykedését.
- Crucio! – hangzott fel a varázsige. A pók rángatózni kezdett a szenvedéstől, ezért a fiú hamar abbahagyta a kínzását.
- Kipróbálod? - kérdezte Bellától.
A lány máris emelte a pálcáját.
- Avada Kedavra!
Az első varázslat sikeresen, szinte mesterien működött.
- Crucio! - próbálkozott a másikkal Bella, de a pók szemlátomást nem érzett fájdalmat, sőt meglepően nyugodtnak látszott.
- Nyugi, nekem sem sikerült elsőre! - vigasztalta Perselus.
Bellatrix újra próbálkozott...
Semmi...
Még egyszer…
Nem fáj neki...
Az átok nem hatott, a pók nem érzett kínokat azután sem, így a késleltetett reakció eshetőségét is ki kellett zárniuk.
- Miért nem működik? - kérdezte elkeseredetten a lány.
- Talán csak fáradt vagy, és nem koncentrálsz eléggé - tippelt Perselus.
- Nem hiszem, hogy ez lenne a gond, az előző sikerült. Rosszul csináltam valamit?
- Dehogy, elsőre nekem se ment, nyugodj meg!
Bella elmosolyodott, és eltette fegyverét talárzsebébe.
- Mi lehet a harmadik? - tanakodott hangosan.
Perselus vállat vont.
Rövid csend után a fiú szólalt meg először, és szavai meglepték a lányt:
- Bella! Nem bántad meg, hogy mardekáros lettél?
- Még nem - szólt komoran Bellatrix. - Jobb itt, mint a Griffendélben, egy valamire való alakot sem ismerek, aki oda került. Büszke vagyok, hogy én, a húgaimmal együtt mardekáros lehetek. Ott van Alice, aki úgy követi Mollyt, mint valami királynőt, és saját akaratából már egy szót sem bír kinyögni, micsoda egy szánalmas alak, ahogyan az a vörös hajú tehén is... nem tudom, mit esznek rajta a többiek, nekem egészen úgy tűnik, mint egy gnóm, akinek senkivel nincs baja, egyedül velem, ez nagyon érdekes... - hepciáskodott Bella. - Attól, hogy kimondom a véleményemet, rosszabb ember nem leszek! Bármibe le merem fogadni, hogy Sirius is náluk fog majd kikötni, ha eljön az idő!
- Sirius? Az, akivel az ajándékodat küldtem?
- Igen, bár azok után, amiket hallottam róla, most irtó nagy bajban van! - vigyorodott el gúnyosan. - Képzeld, a minap meghívást kapott Margaux Malfoy születésnapi bulijára Regulusszal együtt, és azután, hogy Sirius átadta az ajándékát Margauxnak, a csaj ki akarta nyitni, de, amint láthatóvá vált az üres doboz belseje is, Margauxot beszippantotta a csomag. Jó, mi? Azóta sem látták! Malfoyék nagyon bepipultak szerintem Walburgáékra, de különösen Siriusra, a kis vakarcs most biztos nem ússza meg!
- És honnan tudod, hogy igaz a történet? - fonta keresztbe a karjait maga előtt Perselus.
- Miért találnának ki ilyet? De a szüleim nem is szívesen beszélnek a dologról, és azt is mondták, vagyis már csak apa… szóval… azt mondta, ne merjem megkérdezni erről a Malfoy családot!
- Érdekes… Én mindenesetre nem veszem be ezt a marhaságot.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte inkább felháborodva a lány.
- Nem te tetted ezt az egészet, hogy bemártsd az unokatesódat?
- Dehogy, mit képzelsz? Semmi közöm nem volt hozzá, hogy is lett volna, mikor végig itt voltam veled, gondolkozz már!
- Ne érts félre, Bella, én csak azt akar... - próbált mentegetőzni Piton.
- Már nem tudom, mit is gondoljak! - Bella felkászálódott, és távozni készült, ekkora megaláztatásban még sosem volt része élete során, pedig sok eset közül választhatott volna.
- Sajnálom! Kérlek, ne menj el!
- Késő van, indulnunk kell!
- Nálad van a köpenyed, nem? Akkor maradj még! Olyan szép a csillagos ég, nézzük együtt!
Bellatrix kelletlenül elmosolyodott, és odaült Perselus mellé. Nem beszélgettek, csak ültek némán, és az eget kémlelték.
- Nézd! Látod azt ott? – kérdezte Piton. – Az az Orion csillagkép. Az egyik vállcsillaga a Betelgeuze, a másik pedig…
- Mi a másik? - kérdezte a lány.
- Épp azt nézem – mondta, Bellára pillantva.
- Ezt hogy érted?
- A másik vállcsillaga te vagy. Az a neve, hogy Bellatrix. Ennek utána is jártam.
Mindketten elnevették magukat. Bella azt gondolta, ez annyira a szüleire vall, csillagnevet adni neki keresztnévnek... vérbeli Black hagyomány.
- Csak azt ne mondd, hogy a jelentését is tudod! – szólt a lány.
- De, tudom. Azt jelenti, hogy hős.
Bellatrix már szólásra nyitotta a száját, mikor hirtelen különös hangokra lettek figyelmesek a nyílt udvar felől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése