Fejezetcím: Jóslat
Szereplõk: más szereplő, Voldemort
Jellemzõk: Általános, Romantikus, Dráma, Sötét, Akció/Kaland
Osztályozás: 12
Figyelmeztetések:
Leírás: "a sárvérûektõl a falra mászok, és semmi szín alatt se kérnék tõlük segítséget" (Bellatrix Black)
Mostanában Bellatrix, ha egyedül érezte magát, gyakran előhívta a patrónusát; így legalább volt társasága, és Voldemortot is láthatta, bizonyos értelemben.
Az egyik este azonban nagyon különös álma volt. Egy rövid, szőke hajú lány szerepelt benne, aki egyedül baktatott egy utcán, mintha menekülni próbálna. Hirtelen megpillantott egy dolgot, amitől halálosan megijedt. Az álom itt megszakadt, de Bella tudta, hogy a lány Margaux volt, mert ráismert Sirius egykori leírásából.
Valaki kopogott a szobája ajtaján. Gyorsan eltűntette patrónusát, és ajtót nyitott.
A húga, Narcissa kereste őt.
- Cissy! Mit keresel itt ilyen későn?
- Bella, nagy baj van! Bajban vagyok én, te, sőt az egész világ!
- Hogyhogy? – kérdezte Bella meglepetten.
- Emlékszel Andromeda legjobb barátnőjére, Monára? – lihegte Cissy kimerülten.
- Persze; miért? – vont vállat Bella.
- Az ő ikertestvére jós; egy igazi médium, mi több: egy látnok! A neve: Boris Skyfall.
- Na, és? Cissa, térj már a lényegre! – türelmetlenkedett Bellatrix.
- Boris megjósolta, hogy nemsokára meg fog nyílni a föld; démonok jönnek fel a résen, és megsemmisítő támadást intéznek a Föld népei ellen.
- Ez bolondság – tamáskodott Bella.
- Nem, nem az! – ellenkezett a húga.
- És ugyan miért akarnának megtámadni minket?
- Hogy uralkodhassanak a Földön – mondta rettegve Cissy.
- És mikor támadnak ezek a híres démonok? – érdeklődött viccelődve Bellatrix.
- A következő teliholdkor.
- Hát, az pontosan két hét múlva lesz.
- Szólnod kell a Nagyúrnak! Tudnia kell a dologról! Ő tehet valamit ellenük, hiszen sok halálfaló áll a szolgálatában. Az ő sötét serege talán legyőzheti a démonokat.
- Minden bizonnyal, de… - próbált időt nyerni Bella, de Narcissa a szavába vágott.
- Várj, ez még nem minden! Boris szerint a démonok forró lávafolyamot fognak a Földre zúdítani, hogy biztosan meghaljon mindenki. Szívből gyűlölnek minket, emberi lényeket; ki akarnak irtani, hogy aztán a Földet egy második alvilággá változtassák – hadarta izgatottan Cissa.
- Szóval izzó pokoltengerré akarják változtatni a Földet? – Bellatrix hangja megremegett.
- Pontosan. Meg kell akadályoznunk!
- Nyugi, Cissa, megemlítem a dolgot a Nagyúrnak! – Bár Bella egyáltalán nem volt biztos abban, hogy Voldemort hisz majd a húgának. - Te csak nyugodj meg, és menj haza! A többit majd én elintézem.
- Köszönöm, Bellus! – hálálkodott Narcissa, mélyeket sóhajtva.
Miután húga távozott, Bellatrix elgondolkodott, vajon beszéljen-e urával a dologról, vagy se. Végül nagy nehezen rászánta magát arra, hogy beszéljen a Nagyúrral.
A lehető legmeggyőzőbben adta elő mondandóját, de a mágus így is kinevette.
- Bella! Ugye jól sejtem, hogy te ezt az egészet csak kitaláltad? – kérdezte halkan, de fenyegetően.
- Nem, Nagyúr, dehogy! Sose hazudnék Önnek.
- Szóval azt állítod: igazat mondasz? – sziszegte a lánynak.
- Igen – válaszolta az félénken.
- Ugye, soha nem mernél becsapni engem? – kérdezte fenyegetőzve Voldemort.
- De Nagyúr! - nyögte méltatlankodva Bella.
- Csend legyen! – parancsolta a férfi. – Ha azt akarod, hogy rád figyeljek, miért nem mondod ki nyíltan? Állandóan hazudnod kell nekem, Bella?
- Kérem, hallgasson meg! Én nem hazudtam sem most, sem máskor…
De a lány nem járt sikerrel; mondhatott bármit, a Nagyúr nem hitt neki, és ez újabb lelki traumát, megrázkódtatást, fájdalmat okozott neki.
- Ez nem lehet igaz! – méltatlankodott. – Miért nem hisz nekem? Most mit csináljak?
Másnap aztán Bellatrix a Grimmauld térre ment, hogy Cissáékkal kieszeljen valamit, ha már a Nagyúr segítségére nem számíthattak.
- És ha titokban összehívnánk a halálfalókat? – ötletelt Narcissa.
- Nem szervezkedem a Nagyúr háta mögött. Valami más megoldást kell találnunk – jelentette ki Bella.
- Akkor hívjuk segítségül Dumbledore titkos rendjét! – javasolta csendesen Meda.
- Azt már nem! – tiltakozott hevesen Bella.
- De miért is ne? – vonta fel a szemöldökét testvére, miközben úgy nézett rá okoskodóan.
- Azoktól a sárvérűektől a falra mászok, és semmi szín alatt se kérnék tőlük segítséget.
- A nyomorult kis büszkeséged fontosabb, mint a Föld sorsa, és milliók élete?
- Medy! Kell lennie más megoldásnak; nem kell egyből a sárvérűekhez fordulni!
- Mondj hát más megoldást, ha van jobb ötleted!
- Hát… - Bellatrixnak elakadt a szava; semmi sem jutott az eszébe.
- Na, látod? Beszélnünk kell velük!
- És miből gondolod, hogy segítenének?
- Bízom benne, hogy így lesz. Egy próbát megér, nem?
- Egye fene! – adta meg magát végül Bellatrix. – De miért nem te mész, Meda? Téged legalább szeretnek egy kicsit.
- Én nem megyek! Most épp buli van Weasley-éknél, és nem mutatna jól, ha meghívás nélkül beállítanék. Mondjuk, ha Cissa velem jönne, talán...
- Cissy, menj vele, én elleszek a fiúkkal - mondta Bella.
- Jó, látom, mindent nekem kell elintéznem - sóhajtott a lány, és már útnak is indult húgával együtt.
Bellatrix ráparancsolt Siporra, hogy készítsen ebédet, amíg ő megbeszéli a helyzetet az ijedt fiúkkal.
- Mi ez az egész? Most akkor vége lesz a világnak? - kérdezte Sirius.
- Nem, dehogy, minden rendben van.
- Akkor minek kellett idejönnöd? Olyan jó volt nélküled, folyton csak parancsolgatsz.
- Azért parancsolgatok, mert másképp nem érted meg, amit mondok.
- Akkor mi a frászt akarsz itt? – mérte végig megvetően Bellát Sirius.
- Jól figyelj, mert nem mondom el többször: a segítségedre lenne szükségem – ültette az ölébe a fiút, és elkezdte fésülni annak boglyos haját.
- Na, halljam, miben kellene segítenem a nagy Bellatrix Blacket, aki mindig mindent jobban tud nálam? – kérdezte gúnyosan.
- Tudod, a testvéreim és én most egy nagyon fontos küldetésen dolgozunk, ezért gyakran fogok eljönni egy darabig, és szeretném, ha nem hisztiznél, és hagynál minket dolgozni, hogy minél előbb elmehessek.
- Azt képzeled, hogy én ezt be is veszem? – nevetett fel Sirius. - Mindezt azért csinálod, hogy Regulusszal kelljen játszanom, mikor utálom őt.
- Mióta utálod Regulust? - fordította szembe magával a fiút.
- Állandóan szekál, tönkreteszi a cuccaim, és mindenki jobban szereti nálam, még te is.
- Honnan veszed ezt?
- Állandóan szekálsz, sosem hagysz békén, meg akarod mondani, hogy mit tegyek.
- Akkor engem is utálsz?
- Igen - vágta rá azonnal Sirius.
Bellatrix nem tudta, mit válaszolhatna erre, ő sem kimondottan szimpatizált Siriusszal, de eddig nem merült fel az a gyanú, hogy esetleg a halálát kívánná.
- És tudd meg, igenis megkóstoltam a hülye cukrod! Mitöbb, megettem mindet - dobta oda az üres zacskót Bellának, melyben régen a lány a Samoyát tartotta, és elrohant a szobájába.
Bellatrix halálra rémült, mikor észrevette, hogy unokatestvére nem viccel. Kidobta a zacskót, és Sirius után rohant.
- Mi a fenének kellett megenned a Sa... ömh... a cukrot? - Bellatrix lekevert egy hatalmas pofont a fiúnak.
- Gyere, idd meg ezt, most azonnal! - vette elő a cuccai közül a maradék Samoya elleni löttyöt, amit még Piton csomagolt neki vészhelyzet esetére.
- Nem akarom, undorító! - kapálózott Sirius.
- Sirius, meg kell innod! Most! - Bella lefogta unokatestvérét, és leerőszakolta a torkán a főzetet.
- Nem megmondtam, hogy ne egyél belőle? - üvöltötte Bellatrix.
- Sajnálom - szipogta a fiú.
Bellatrix vett egy mély levegőt, majd kicsit halkabban folytatta.
- Jól van, a lényeg, hogy már nincs több, és nem történt semmi baj - nyomott egy puszit Sirius sajgó arcára. - Remélem, többször nem fordul elő, és tanultál belőle.
Sirius szomorúan bólogatott, és csendben elvonult játszani a sarokba. Bellatrix lehajolt hozzá, de miután észrevette, hogy Sirius nem keresi a társaságát, inkább békén hagyta.
Narcissáéknak sem ment túl jól a dolog az ilyen jellegű beszólások után: " Ezeknek egy elmeorvos kell! Nem engedem, hogy elrontsátok a bulit, takarodjatok! Látszik, hogy elgurult a gyógyszeretek A Szent Mungóban van a helyetek, kényszerzubbonyban, a gyogyósok között. Rátok férne egy jó alapos elektrosokk-kezelés."
Narcissa nem hagyta, hogy tovább alázzák. Középső ujját felmutatva faképnél hagyta a véráruló népséget húgával együtt. Amikor elhagyták a házat, az ajtót persze jó erősen becsapta maga után a szöszke, ezzel is enyhítve dühén.
Na, ezért aztán megérte ide jönni! – morgolódott magában.
Narcissa borzasztóan dühös volt, amiért senki sem hitt neki. Úgy érezte, teljesen magára maradt. ugyan Andromeda támogatta őt, és Bella is, de a segítségük ez esetben nem sokat ért.
Bellatrix sem hagyhatja annyiban a dolgot. Egyszerűen nem bír beletörődni, hogy senki nem segít nekik. Esténként mindenféle könyvbe belelapozott, hátha rátalál az egyikben a megoldásra; elvégre sosem lehet tudni, hogy miféle titok lappanghat egy-egy ősi kódex mélyén.
De bármennyit is olvasott, nem talált semmi használhatót. Mikor már teljesen kifáradt, és nem bírt el több könyvvel, az eszébe ötlött valami, ami eddig mindig kihúzta őt a csávából: Tom Rowle Denem naplója. Annyira összezavarodott, hogy nem is emlékezett, hogyan került a keze ügyébe a napló, de ha már ott volt, habozás nélkül írni kezdett bele:
„Szia, Tom!” – köszöntötte a napló urát.
„Szervusz, Bellatrix! Miben segíthetek?”
„Megtudtam, hogy démontámadás közeleg; el akarnak pusztítani mindent, és mindenkit. Ezt kellene megakadályozni, de senki sem hisz nekem. Alig két hetünk van rá, hogy megmentsük a Földet. Száz könyvet is átfutottam, már a szemem is véres a betűfalástól, de ez idáig nem találtam rá a megoldásra. Bár őrültnek tartanak, de tudom, hogy igazam van.”
„Hát ez bizony elég rosszul hangzik…”
„Úgy bizony. Te nem tudnál segíteni nekem? Hol keressem a megoldást?”
„A válasz nem a könyvekben rejlik, hanem egy régi pincében, lombikok között.”
„Mit akar ez jelenteni?”
„Sajnálom, ettől többet nem segíthetek. Innen már egyedül is rátalálsz a megoldásra, amihez sok sikert kívánok!”
„Meglep, hogy te hiszel nekem. És arra sem gondoltam volna, hogy számodra is jelent valamit a világvége.”
„Okos lány vagy te, Bellatrix! Eddig is megtaláltad a helyes utat, és ezek után is meg fogod. Annyit mindenesetre még mondok neked: az erőszak sosem jó megoldás.”
„Honnan tudsz te ilyen sokat? Hiszen mindössze annyi idős vagy, mint én!”
„Nem tudok mindent, csak jól tájékozódok. És segítek neked, mert látok benned valamit. Te különlegesebb vagy, mint gondolnád.”
Bella elmosolyodott. Meg akarta igazítani a szemébe lógó hajtincsét, de nem figyelt oda eléggé, és a kezével véletlenül felborította az asztalon heverő rúzsát, ami egyenesen Tom Denem naplójára esett. Egy szép, vérvörös pacát hagyott maga után a lapon, ami nemsokára, a tintához hasonló módon eltűnt.
Bella már épp írni akart Tomnak, hogy csak véletlenül borította rá a rúzst a papírlapra, amikor a rúzsfolt hirtelen visszatért, és Bella látta, hogy Tom Rowle Denem egy csók lenyomatát hagyta abban.
A lány egy pillanatig nem hitt a szemének; teljesen ledermedt, annyira megijedt.
Mivel Tom Denem igazából Voldemort volt, hozzá is ugyanannyira vonzódott, mint a Sötét Nagyúrhoz. És mivel Voldemort a legkisebb jelét sem szokta mutatni, hogy akár egy kicsit is szeretné Bellatrixot, ezért nagyon meglepte a lányt ez az újfajta kinyilatkoztatás. Tudta, mit akar tenni. Nem bírta, de nem is akarta visszafogni magát. Megfogta a könyvet, és szerelmére gondolva visszacsókolt a lenyomatra, majd óvatosan elrakta a naplót. Meg sem várta, hogy Tom mit reagál a cselekmények e furcsa fordulatára.
Mikor aztán valamennyire észhez tért, elkezdett töprengeni a világ megmentésén, és Tom fejtörőjén.
Egy olyan hely, ahol lombikok vannak, és az a hely egy pince… – tanakodott. De hát miféle pincében tartanak lombikokat? Mit csinálhatnak ott azokkal? Az biztos, hogy nem főznek bennük. Vagy mégis? Ez sehogy se áll össze. Egyáltalán, melyik pincéről van szó? És Tom, ha azt mondta, hogy megbízik bennem, miért nem árult el többet a dologról? Ilyen kevés információval nem sokra megy. A Földön meg rengeteg pince van; hogy fogja megtalálni a megfelelőt?
Egy pillanat! – kapott észbe hirtelen. Lombikok - egyenlő kémia. Egy olyan pincét kell keresnie, amit laborként használnak. És biztosan azokban a lombikokban lesz a megfejtés! Neki pedig feltétlenül meg kell találnia azt a helyet, máskülönben a világnak annyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése